The Student Council's Secret: 2. rész - A szád íze

*

„… és köszönöm mindenkinek a támogatást.”

Baekhyun tapsolni kezd, amint az elnök befejezi a rövid beszédet. Széles mosoly terül szét az arcán, tekintete Chanyeolt követi, ahogy az emelvényen álló székre ül a többi tag mellé. Azonban gúnyos hang üti meg a fülét, így Baekhyun az ő irányába néz. 

„Ejha. Milyen támogató.”

„Fogd be Sehun,” mondja Baekhyun a legjobb barátjának, aki egyben szoba- és edzőtársa is, majd megforgatja szemeit. „Csak féltékeny vagy.”

„Miért is kellene?”

„Mert ő menő, te meg nem,” kötekedik Baekhyun önelégült vigyorral az arcán.  „Te még csak be sem kerültél a diáktanácsba, hogy a kiszemelted mellett lehess.”

„Én meg nem vagyok olyan, mint te, aki egész nap ostobaságokat beszél Kim Jonginról,” szól vissza keresztbe tett karokkal.

„És én meg olyan nem vagyok, aki két másodpercenként Luhan-sunbaet stíröli,” vág vissza Baekhyun kuncogva, mire egy ütést kap karjába.

„Azt hallottam, hogy Luhan-sunbaeval elég jóba lettetek…” suttogja Sehun és körülnéz. „Megtudod… adni a számát?”

„Annyira nem… Szerintem Jonginnal sokkal jobban kijön,” mondja és az emelvényre néz, ahol Luhan és Jongin ül egymás mellett, közvetlen mellettük pedig Kyungsoo.  A fiúk halkan beszélgetnek, az arcuk pedig túl közel van a másikéhoz.

 „Féltékeny vagyok,” biggyeszti le ajkait Sehun. „Nézz rájuk, milyen jól elvannak.”

„Ja,” szemei szomorúan csillognak Baekhyunnak, ahogy őket nézi. „El bizony.”

„Nagy kár, habár,” válaszolja egy idő után. „Kim Jongin már jár valakivel.”

„MI?” halkan felkiált Baekhyun, megszorítja Sehun karját és apró szúrásokat érez szívében. „Ez igaz?!”

„Nem tudtad?”

Baekhyun csak bámul, Sehun sóhajt egyet és eszébe jut, hogy Baekhyunt csak áthelyezték, akit kineveztek alelnöknek választások nélkül.

„Akivel jár az,” céloz a Jongin mellett ülő diákra. „Do Kyungsoo.”

Baekhyun szemei hatalmasra tágulnak a meglepettségtől. „Bi-bizos… vagy benne?”

„Igen. Az előző évi bálon, Kim Jongin elhívta Do Kyungsoot és azóta járnak.”

Baekhyun meg sem szólal, csak enyhe fájdalmat érez a szívében, össze van zavarodva, de az okát nem érti. Már egy perce teljes némaságba van, amikor Sehun meglöki a karját, hogy lélegzik-e még.

„Yah, jól vagy?” kérdezi aggódva. „Ez normális, tudod, én is így éreztem magam, amikor rájöttem, hogy Luhan-sunbae járt az elnökkel.”

Baekhyun lefagy és fejét legjobb barátjára szegezi. „M-mi?”

Sehun kuncogni kezd. „Rengeteg dolog van, amiről még nem tudsz, igaz?”

Baekhyun lassan bólint. „I-igen.”

„Amit mondtam az igaz, randiztak egy ideig,” mondja Sehun. „De szakítottak, fogalmam sincs miért, igazából senki nem tudja az okát. Ez egy titok, amire még senkinek nem sikerült rájönnie.”

*

Sehun szavai még mindig a fülében csengnek. Baekhyun egyenesen az öltözőbe sétál, hogy vissza tegye a szekrénybe notebookját a nap hátralévő részére. Kinyitja az ajtót és egy cetlit talál a szekrényében.

„Mi ez?” kérdezi Baekhyun, ahogy előhúzza a cetlit és olvasni kezd.

Diáktanács szoba. MOST.

Baekhyun gyorsan becsukja a szekrényajtót és körülnéz, hogy ebben az időben ki az aki még ott van, de senkit nem lát. Ideges léptekkel és kalimpáló szívvel mássza meg az emeleteket, egyenesen a diáktanács szoba felé.

A kilincs után nyúl, és ahogy azt várta, nyitva van, így belép kezében a kis cetlivel. A szobában sötét van, a függönyöket pedig lebegteti a szellő. Lassan sétál befelé.

„Ha-hahó?” szól Baekhyun. Az ujjai erősen dobolnak a könyvespolcokon, ahogy átsétál a mini könyvtáron. „Van itt… valaki?”

Egy kéz megragadja hátúról és mielőtt kiabálni tudna, egy tenyér betapasztja száját, hogy ne tudjon semmiféle hangot kiadni. Szemei hatalmasra kerekednek meglepetésében, amikor az a személy erősen nekilöki a falnak. Az alak előtte sétálgat, majd vékony csuklóját neki szegezi a falnak, közvetlen a polc mellett.

„Láttál minket tegnap este,” mondja a fiú, Baekhyun szavai, pedig a torkán akadnak. „Igaz?”

Baekhyun térdei remegnek a félelemtől, a fiú egyenesen a szemeibe néz, csuklóját pedig még mindig erősen szorítja. Baekhyun lehunyja szemeit, képtelem megmozdulni, ahogy sunbae gyengéd csókokkal hinti be nyakát, amitől gerince mentén kirázza a hideg. A libabőr futkározik a bőrén, amint megérzi, hogy a nyelvével végig siklik nyakán, itt-ott nyomokat hagyva. Nyelvét fogak váltják, aprókat harapdál és mohón szívja bőrét.

„E-elég…” lihegi Baekhyun, a könnyek pedig végig folynak arcán. „Su-sunbae… kérlek.”

„Akarom ezt veled,” mondja neki sunbaeja, hangja nyugtató, miközben hüvelykujjával végig simít alsó ajkán. „Megakarlak csókolni.”

„E-eressz el… kérlek,” könyörög Baekhyun, szíve össze-vissza zakatol mellkasában. „Ké-kérlek…”

„El foglak, ha megengeded, hogy megcsókoljalak.” mondja sunbae és ajkait a másikéra tapasztja, hogy egy erőszakos csókot adjon neki.

Baekhyun zihál, ahogy ajkait falják. Nem ez az első alkalom, hogy csókolózik, de ez az első olyan csókja, hogy túl sok a nyelv- és foghasználat, hogy egy másodpercre sem kap levegőt. Próbálja összezárni ajkait, de sunbae túl erősen nyomja össze állkapcsát, hogy ellentmondást nem tűrően nyissa ki száját. Sunbae befurakodik nyelvével Baekhyun szájába, felfedezve nedves és forró barlangját.

„Mmngh!”  mondja Baekhyun ellenkezés közben, de sunbae továbbra is csak csókolja. Kezével megrántja Baekhyun haját, közben harapdálja és szívogatja ajkait. Baekhyun, kezeit sunbae mellkasára teszi, hogy megpróbálja őt eltolni magától.

„Baszd meg!” mondja sunbae és letörli duzzadt, piros ajkairól a nyálat. Tekintetén határozottan Baekhyunra szegezi, szemei vágytól ködösültek. „Soha senki nem utasított még vissza.”

„Lu-Luhan-sunbae…” suttogja Baekhyun, a hangja remeg. „Mi-miért csinálod… ezt?”

„Nem akarsz velem csókolózni? Engem mindenki akar Baekhyun. Nem tudtad?” mondja az idősebb és erőteljesen nekicsapja a kezét a falnak. Baekhyun arca összerezzen, szemeit szorosan lehunyja.

„Fogd be a kibaszott szádat és rohadtul ne ellenkezz tovább,” száját ismét a fiatalabbnak nyomja, hogy megcsókolja. Baekhyun csendben marad, mert fél attól, hogy mi fog következni, így csak egy helyben áll, hagyva hogy csókolják őt.

Luhan gyengéden megfogja Baekhyun állát, ahogy ajkai ismét száján mozognak, csókján érződik, hogy milyen gyakorlott és most nyelvét sem használja. Kezét Baekhyun tarkójára simítja nyugtatóan masszírozva, csókja elmélyül, intenzívebb, forróbb, mintha mindent megakarna belőle ízlelni. Nedves ajkai melegek voltak. Baekhyun íze édes, friss és ártatlan, aminek következtében Luhan testhője az egekbe szökik.

Baekhyun azon kapta magát, hogy félénken visszacsókol, fejét jobbra billenti, hogy orruk ne ütközzön össze. Jól tudja, hogy nem kellene ezt csinálnia, nem kellene ilyen dolgokat művelnie sunbeaval, nem kellene karjait Luhan nyaka köré fonnia, hogy még több csókot kaphasson tőle. Luhan ajkai lágyak és érzékiek, tovább akarja őt csókolni, de valami azt súgja neki, hogy le kell állnia.

Luhan elválik tőle, lélegzete elveszik Baekhyun ajkai között, ahogy piheg, homlokukat pedig egymásnak döntik. Lenéz Baekhyunra, aki félig lehunyt pillákkal néz fel rá és Luhan elmosolyodik. Ismét enyhén elnyílt ajkaira hajol, hogy megviccelje úgy, hogy szája épp csak a másikét súrolja. Baekhyun felemelte a fejét, hogy újra elérje azokat a gyönyörű ajkakat, de egyre közeledő kuncogást hall, ami az egész teremben visszhangzik.

„Mi a fene,” mondja az idegen és megcsóválja a fejét. Mind két fiú felé fordul, Baekhyun megijed és kezeit visszahúzza Luhan válláról. Az idősebb rámosolyog az idegenre.

„Mi van,” mondja Luhan hanyagul. „Meg van tiltva, hogy megcsókoljam?”

„Baromi féltékeny vagyok, csak hogy tudd,” mondja a fiú, miközben kezeit keresztbe teszi maga előtt. „Gondoltam van valami dolgunk itt.”

Luhan felnevet. „Nem is tudtam, hogy Kim Jongin tudja mi az a féltékenység.”

„Cseszd meg,” mondja szem forgatva. „Szerencséd van, hogy szeretlek.” Baekhyun felé fordul és mosolyogva közelít feléje.

„Remélem ezt a barátod is hallja,” elmélkedik Luhan.

„Nem fogja,” mondja Jongin. Baekhyun valami feszítő érzést érez a szívében, talán dühös, esetleg csalódott, nem igazán tudja.

„Szia Baekhyun,” mondja JOngin mellékesen, ragyogó mosollyal. Baekhyun nem pirul el, de még a szíve sem kalimpál, csak döbbent és bódult állapotban van. „Ne beszélj erről senkinek, rendben?”

„Láttál minket előző este,” Luhan finoman megcirógatja Baekhyun arcát. „Igaz?”

„A-azzal… Nem voltam tisztában… de én,” halkul el és elnéz egy másik irányba. „Hallottalak… és tudtam, hogy te vagy az és… Jongin.”

„Legközelebb óvatosabbak leszünk,” mondja Jongin Luhannak és beletúr hajába, majd újra Baekhyunra néz. „El ne merd mondani valakinek. Ez mi titkunk és most már a tiéd is. Megértetted?!”

Baekhyun bólintása olyan volt, mintha fejet hajtana. „Meg-megértettem.”

„Remek,” nevet halkan Luhan. Ismét megfogja Baekhyun arcát, ujjával pedig körkörösen cirógatni kezdi puha bőrét. Lehunyja szemeit és csak élvezi, amit Luhan csinál. „Baszki, megakarom csókolni… és megdugni.”

„Nem,” mondja Jongin és ellöki Luhan kezét. „Tudod, hogy nem teheted meg… valaki már kiszemelte magának.”

„De--”

„Nem,” ragadja meg Luhan csuklóját Jongin. „Fogd vissza a rohadt hormonjaidat, ribanc.”

„Faszom, oké, mindegy,” forgatja meg szemeit. Baekhyun nem érti, hogy miről van szó, de nem is érez igazán arra késztetést, hogy kérdezzen vagy belekeveredjen a dolgokba.

„Haza szeretnél velünk jönni?” pár perc után kérdezi Jongin és táskáját átlendíti válla felett. Baekhyun felemeli a fejét, mert nem biztos benne, hogy a kérdés neki szólt.

„H-huh?”

„Van kocsim, haza tudlak vinni,” mondja, miközben Luhan kezét fogja, de Baekhyun nem érez ez miatt semmiféle fájdalmat, sem féltékenységet. „Szóval…?”

„Meg ne próbáld visszautasítani vagy akármi, mert elfogom mondani mindenkinek, hogy csókolóztunk.” vigyorog Luhan. Baekhyun halványan bólint, mert megijed Luhan-sunbae szavaitól.

Ahogy kiérnek az iskolából, beszállnak Jongin autójába. Neki van jogosítványa, szóval neki kellene vezetnie, de Luhan és Jongin beszáll a hátsó ülésre Baekhyunnal az oldalukon. Baekhyun a kezét tördeli az ölében, amint meghallja nyögéseiket.

Pár perc múlva szerencsére abbahagyják, és egy meleg kéz fogja közre finoman az ő hideg kezét.

„Félsz?” kérdezi gyengéden Luhan. „Reszketsz.”

„E-egy kicsit,” ismeri be Baekhyun. „É-én nem szoktam… ilyet.”

„Tudom, de hamarosan hozzá fogsz szokni.” hangja biztató. „Most már barátok vagyunk, ne aggódj. Oda figyelünk rád.”

Baekhyun felnéz rájuk. „Valóban?”

„Persze,” Luhan Jongin felé fordul. „Ugye bébi?”

Jongin kuncog. „Persze, csak kérj bármit, mi minden bizonnyal megadjuk neked.”

„Ha szeretnéd, hogy Jongin leszopjon, csak szólj neki órák után.”

„Örömmel.”

Baekhyun elpirul és a fejét rázza. „É-én… nem igazán szeretem… az ilyesfajta dolgokat.”

„Faszom. Heteró vagy?” kérdezi Jongin enyhe meglepettséggel, mire Baekhyun még jobban elpirul és forr az egész arca.

„Nem, hisz megcsókoltam,” mosolyog önelégülten Luhan. „És rohadtul tetszett neki, még vissza is csókolt.”

Baekhyun zavarában elakarja rejteni az arcát, mire mind a ketten kinevetik, hogy nem kell ez miatt zavarban lennie, ezzel nincs semmi baj.

„Ne mond el az elnöknek, hogy mi volt,” suttogja Luhan Jongin fülébe, úgy hogy Baekhyun ne hallja meg. Jogin bólint és elmosolyodik.

„Halott vagy, ha rájön,” mondja, kezeit pedig becsúsztatja Luhan nadrágjába. „Biztosan meg lennél büntetve miatta.”

„Tudom,” válaszolja. „Pontosan ezért kérlek erre téged.”

Jongin nevet, majd visszasuttogja. „Csak akkor, ha a farkamon fogsz lovagolni, amint hazaérünk.”

------------------

Eredeti történet