Na, de Tanár úr! - 3. rész

Keményebb volt, mint én… és hatalmas. Hevesen kapott ajkaim után, én pedig ugyanolyan hévvel viszonoztam. A nyelvével egyből bebocsájtást kért, amit készségesen meg is adtam neki. Hát basszus, ez az ember aztán nem finomkodott. Csípőmre fogott és szorosan magához rántott, a farkunk pedig összeért, mire egy kellemes borzongás futott rajtam végig, tetőtől talpig. Szerintem még a hajam is égnek állt attól, ahogy benyúlt a pólóm alá és felsimított ujjbegyeivel a hátamon. Ha lehet még fokozni a hevességet, amivel csókolt, akkor az most megtörtént, mert én egyre jobban csak dőltem hátrafelé, a fejem pedig egy hatalmasat koppant a polcba. Fájdalmamban ráharaptam nyelvére, mire morgott egyet, de nem hiszem, hogy azért mert fájt volna neki… ezt a perverz állatot! Szóval bírja az ilyen dolgokat? Jó tudni, akkor játszunk így, ha már Ő is belement. Vigyorogva váltam el tőle és szorításából kiszabadultam, hogy le tudjam lökni a székre. Ölébe ültem, levettem a nyakkendőjét és gyorsan, mielőtt még felfogná a dolgokat, kezeit odakötöztem a székhez.

- Te meg még is mi a büdös picsát csinálsz? – szemei elkerekedtek és próbálta kiszabadítani kezét, kevés sikerrel.

- Olyan mocskosan beszél. Nem szégyelli magát? Amúgy meg felesleges próbálkoznia Chanyeol-sshi, úgy sem tud kiszabadulni. Most pedig – gomboltam ki végig az ingét – kicsit megkínzom magát.

Ajkaimmal épp, hogy csak súroltam nyakát, mire jólesően felsóhajtott, majd beleharaptam kulcscsontjába. Letérdeltem elé és lassan haladtam végig fedetlen felsőtestén, minél több hangot kicsalva belőle. A nadrágja félő volt, hogy szétreped, úgy dudorodott a férfiassága, az agyam pedig egyre gonoszabb dolgokat tervelt ki. Minden egyes kockáját végigcsókoltam, kezemmel pedig felsimítottam mellkasára és a mellbimbójával kezdtem játszadozni. Remegett a kezem alatt, ami annyi büszkeséggel töltött el, hogy nem tudtam nem vigyorogni.

- Byun – morogta, annyira csábító hangon, hogy azt hittem menten leszopom. – Szopj le.

- Pont erre gondoltam, de sajnálom. Ma biztos, hogy nem fog elélvezni. Csak én.

Kijelentésemre felvonta a szemöldökét és már annyira bámult, hogy majdnem zavarba jöttem tőle. Éritek… én és a zavarba jövetel. Szinte megerőszakolt a tekintetével. Végigkövette, ahogy felkeltem előle, a hajamba túrtam és mutatóujjamat a számba vettem. Nyelvemmel végigszántottam azt, keresztülhúztam az államon, a nyakamon, majd beleakasztottam pólóm aljába, hogy felhúzzam. A fedetlen hasam látványára szemei kipattantak a helyéről és hallottam, ahogy egy hatalmasat nyelt. Gonosz mosolyra húzódott a szám, hirtelen mozdulattal lekaptam a pólómat és a tenyeremet végigvezettem mellkasomtól egészen a nadrágom széléig. Meglazítottam az övemet, a csípőmet pedig enyhén ringatni kezdtem, ahogy benyúltam nadrágomba, hogy magamra fogjak. Rettentő kemény voltam és majd meghaltam, annyira kívántam Őt, de később édesebb lesz a jutalmam, ha még várok vele. A fejemet hátradöntöttem és egy halk nyögés szaladt ki ajkaim közül.

- Baszd meg magadat – préselte ki a szavakat Chanyeol, ahogy fészkelődött a széken. Kibaszottul élveztem a helyzetet, hogy az irányítás teljesen az én kezembe volt. Imádtam ilyen lenni.

- Tényleg azt szeretné? Én nem hiszem, hogy szeretne a nadrágjába élvezni Tanár úr – incselkedtem vele.

A szemeit egy pillanatra sem tévesztette rólam, ahogy az asztalhoz sétáltam a könyvekért, hogy vissza tegyem őket a helyükre. Lehúztam nadrágom zipzárját, háttal nekidőltem a könyvespolcnak, a csípőmet pedig előretoltam, miközben lassan kezdtem el letolni a nadrágomat. A szemkontaktust egy pillanatra sem szakítottam meg és a számat a kelleténél többször jártam végig nyelvemmel, mert éreztem, hogy teljesen ki vagyok száradva a túlfűtött vágytól. A nadrág megakadt a térdemnél, így inkább csak kiléptem belőle, közben pedig alsónadrágon keresztül simogattam magamat, a másik kezemmel pedig ismét a saját mellkasomat barangoltam be, elidőzve a mellbimbóimon.  A farmert messze rúgtam magamtól és csak egy szál boxerben indultam meg felé, hogy ismét kényelmesen az ölébe helyezkedjek.

- Nos Tanár úr, hogy tetszett az eddigi előadás? – fészkelődtem tovább ölében, hogy megtaláljam a legkényelmesebb pozíciót számomra.

- Baekhyun. Fejezd ezt be, különben istenesen megduglak – hunyta le a szemeit egy pillanatra és vett egy mély levegőt.  Hát a tervem most hullott darabjaira. 

- Oké, maga kérte – hajoltam le egy lágy puszira és sebesen felkeltem róla. Látszott rajta, hogy hosszabb és vadabb csókra vágyott, de helyette összeszedtem a ruháimat és felöltöztem.

- Most meg még is mit csinálsz? – hangjában érződött a csalódottság. Majdnem megsajnáltam.

- Maga kérte, én csak teljesítettem – rántottam meg a vállam hanyagul és az ajtó felé sétáltam. – Viszlát Tanár úr! – intettem neki hátra, a kétségbeesett kiáltása pedig még megütötte a fülemet.

- És velem most mi lesz? Oldozz el! – figyelmen kívül hagytam és egyszerűen csak elindultam hazafelé. Majd megoldja.

*

Lustán forgolódtam az ágyamban, mert már nem tudtam magammal mit kezdeni, csak vártam, hogy anya végre hazaérjen. Néhány szobát csili-vilire takarítottam, még egy egyszerű vacsorát is összedobtam, kidolgoztam kettő témakört a vizsgákra, most pedig ismét rajta gondolkodtam. Be voltam teljesen bugyolálva a hatalmas takarómba, a párnám és plüsseim közé, és úgy bámultam a telefonom képernyőét várva, hogy Chanyeol visszajelöljön. A kis hülye ribancot persze egyből visszajelölte, de az én fejemre baszik rá. Lehet nem kellett volna ott hagynom, hanem teljesítenem kellett volna a kívánságát? De hát abba semmi móka nem lett volna, hogy egyből hagyom magam. Ha már nem volt kihívás, hogy megszerezzem, legyen számára kihívás, hogy megkapjon engem. Nekem meg egy remek szórakozás az az idő, amíg próbál megszerezni és ha nagyon nem bírom, egyszerűen felkeresem Sehunt. Egy ilyen izgalmas játszópajtit, mint az új tanárom, nem mostanában fogok találni, nem hagyhatom veszni. Baszki, elég volt csak rá gondolnom és már olyan szilárdan állt a farkam, mint a Kínai nagy fal.

Szerencsére, túl sokáig nem volt időm ezen töprengeni, mert meghallottam a kulcszörgést, így biztos voltam benne, hogy Édesanyám hazaérkezett. Felpattantam, belebújtam a mamuszomba és máris szaladtam ki az előtérbe, hogy üdvözöljem őt.

- Anyu, szia! Milyen napod volt? – segítettem le róla a kabátot.

- Jaj Hyunnie, nagyon elfáradtam ma is – teszi le a táskáját a kisszekrényre, amiből megint kikandikált az a rengeteg számla. – Nem tudtam őket befizetni most sem – utal rájuk csalódottan.

- Figyelj anyu, kitalálok valamit, hogy sikerüljön végre kifizetni azt a rengeteg számlát, meg hitelt – simítottam végig kézfején, bekísértem a nappaliba és szorosan melléültem. – Voltál bent… nála? – suttogtam a szavakat.

- Igen, de nincs jól kisfiam. Nem tudom, hogy meddig marad még életben – mondta Ő is ugyanolyan halkan. – Menj be hozzá kérlek. Hiányzol neki.

- Tudod, hogy ez nem ilyen könnyű – gyűlt gombóc a torkomba. Nem sokon múlt, hogy elsírjam magam, de gyorsan megembereltem magam, hogy anyám ne lássa, mennyire nem bírok megbékélni ezzel az egész helyzettel. – Majd be fogok menni valamikor, ígérem – erőltettem egy mosolyt az arcomra és felkeltem mellőle, hogy visszabaktassak a szobámba.

- De addig, amíg nem késő!

Amint becsuktam a szobaajtómat kulcsra is zártam, hogy véletlenül se jöjjön be Ő, vagy a bátyám a szobámba. Nem szerettem, ha itt vannak, bármennyire is imádtam őket. Ez az én kis magánszférám volt, amit senkinek nem engedtem átlépni.

Leültem a gép elé és felmentem a netre, hogy írjak Yixingnek. Egy nagyon régi haverom volt, aki kisgyerekként utca fiú volt, most mégis a legújabb Maserati autóval járt. Nem fért meg egyszerűen a fejemben, hogy az a kis szaros, hogy érte el három év alatt ezt. Rég megszakadt a kapcsolatunk egyéb okok miatt, de talán ennyit megtesz értem, hogy kölcsön ad egy keveset, amíg nem találok normális munkát… Állj. Minek kell nekem egyáltalán normális munka? Fejbe vertem magamat és vigyorogva keltem fel helyemről, hogy a fürdőbe vonuljak elkészülni. Ahogy végeztem a fürdőszobai teendőkkel a lehető legszexuálisabb ruháimat kaptam magamra, hogy biztosan ne tudjanak nekem nemet mondani. Miután mindennel készen voltam, már kilenc óra volt, szóval a lehető leghalkabban kellett közlekednem a lakásba, hogy az alvó családtagjaimat még csak véletlenül se keltsem fel. Belebújtam bakancsomba, felkaptam a bundás kabátomat és már ki is léptem a hideg éjszakába.

Izgatottan haladtam egész úton és csak átkozni tudtam magamat, hogy ez előbb miért nem jutott eszembe. Akkor talán már rég nyugodt szívvel ehetnénk a vacsoránkat négyen, egy asztalnál.

Nagyon régen, körülbelül egy hónapja voltunk Sehunnal egy éjszakai bárban, ahová mi csak inni mentünk, de ott rengeteg fajta szolgáltatás volt, mint nőknek, mint férfiaknak, mint melegeknek. Totál részegen, az egyik vetkőző fiúval már egy hullámhosszon voltunk és be sem állt a szánk. Aztán persze mást csináltunk. Na de nem ez a lényeg Baekhyun… Szóval Ő mondta, hogy mindig, de tényleg mindig van valami olyan munkakör, ahová vesznek fel új embereket és nem fizetnek rosszul, sőt. Kurva jól fizetnek. Képzeletbe már megveregettem a saját vállamat, hogy milyen jó munkahelyem lesz, mikor végre, huszonöt perc séta után elértem a célomat.

Hiába volt hétköznap, a hely tele volt, így hirtelen nem tudtam kit is keressek munkaügyben. Na, nem kellene ilyen töketlennek lennem faszom. Odamentem a pulthoz érdeklődni, a srác pedig azt mondta, hogy Ő is most kezdett el itt dolgozni, nem tudja mit kell ilyenkor csinálni, így menjek fel a második emeletre és keressem meg inkább a főnököt. Nem is tétlenkedtem, az embereket kerülgetve siettem fel az emeletre és álltam meg ajtaja előtt. Kopogásra emeltem a kezemet, de nem volt rá szükség, mert az ajtó hirtelen kinyílt és egy elég érdekes fazonnal találtam magam szembe.

- Baaekhyun?

- Tanár úr? 

Kéjkuckó: 10.fejezet

Chanyeol pov

„Pápaszemes, kismalac, dagi, vaksi”
Sokan csúfoltak kicsiként, nem voltam az átlagos koreai kisgyerek. Pufók voltam, nagyon rossz szemmel és egy iszonyat gyenge lélekkel. Kiskoromat szorongásban töltöttem, nem szerettem emberek közé menni, nem akartam a társaságot, ha lehetett kibújtam a feladatok alól, a legtöbb osztálykirándulásból kimaradtam. Inkább otthon játszottam a kutyusommal, akit befogadtunk.
A baleset után minden megváltozott, mindenki a tökéletes kisgyereknek tartott, Park Chanyeol a tehetséges, az okos, a zseni.
Néhányan autistának hittek, voltak akik csak szimplán őrültnek, mert profin zongoráztam és a számokkal is jól bántam, versenyek, bemutatók, fellépések.

A szüleimmel éppen egy nyaralásból tartottunk hazafelé, amikor egy őrült belénk hajtott, tesóm előre repült, apa betörte a fejét, anya elájult én pedig hetekig kómába estem.
Álmodtam egy új világot, vagyis csak azt hittem, hogy álmodom. Az orvosok nem hittek bennem, hogy magamhoz térek, de ha felkelek sem biztos, hogy minden úgy fog működni, ahogy előtte. A agyam egy része a sokktól túlműködött, emiatt pedig kómába estem.
Fogyatékosnak tituláltak, anyámnak azt mondták, lebénulok, többször újraélesztettek.
Azt hitték meghaltam… Kómám során sok furcsaságot láttam, amit még egy 14 éves kisfiú nem igazán fog fel.  Ezért mikor magamhoz tértem és haza engedtek napokra bezárkóztam a szobámba, hogy egy füzetbe rejthessem el az egyetlen titkom, az új szemléletem, az új szexuális identitásom és az új vágyaim.


Láttam egy fiút, aki én voltam idősebb koromra, egy sötét mégis hangulatos szobát mindenféle lágy fényekkel, láncokkal, segédeszközökkel, egy hatalmas ággyal és egy angyalarcú alacsony sráccal kikötözve. Szíjjak lógtak csuklójáról, nyakörv a nyakán, testén apró piros csíkok és lila szívás foltok mindenfelé, vonzó volt kívánatos.
Gyönyörű volt, én lihegtem Ő kicsit megrogyva lógott egy fából kidomborított oszlopról, amihez a szíjjak voltak rögzítve. Végig néztem magamon és egy lovagló pálca volt a kezemben. Izgatott voltam, vágytam a nyögéseire, közelebb sétáltam hozzá és a hajánál fogva rántottam fel fejét. Meseszép volt az arca, szemei csillogtak és egy huncut mosoly csúszott ajkaira, mikor tekintetünk találkozott. Ajkaink hamar találkoztak és éhesen forrtak össze, nem értettem mi történik a testemmel, tudatomon kívül cselekedtem, lassan kívülről kezdtem látni magunkat.
A srác megrángatta kikötözött kezeit, engem nem hatott meg csak hátravezettem kezeim és fenekébe markoltam, így újra hallhattam csodás hangját. Ki volt ő? Tudni akartam, ki lehetett, kíváncsi voltam, meg akartam ismerni, de hamarosan belülről ismerem meg őt. Combjára simítottam kezeim és ölembe kaptam, síkos dologgal kentem be péniszem és a törékeny alakba vezettem, nem voltam finom, de nem is voltam erőszakos. A srác felkiáltott, a nevemet nyögte, többért könyörgött, teste remegett, feje többszörösen lebicsaklott. Élvezte amit vele művelek, több volt ez szimpla szexnél és holmi kielégülésnél. Izzadt testünk összetapadt és egy emberként forrt össze, hirtelen elengedtem a szöszi kezeit és az ágyra vágódtunk mindketten. A fiú csuklóját kissé kikezdte a heveder, de ahogy szabaddá vált hátamon sértette fel a tökéletes bőrt.

*******************

Összecsaptam a naplócskám és belevágtam a fiókomba.
Elégedetten simítottam végig újdonsült asztalomon. Mióta anyámék úgy döntöttek, hogy 18 évesen itt az ideje önálló életet kezdenem, apránként leadtam, mikre vannak szükségeim, bútorok szempontjából. Cserében kitűnő tanulóként kellett, hogy jeleskedjek. Anyáméknak nem kellett több, örültek, hogy még élek, a baleset után kissé nehezen kezelhetővé váltam, szerintem ezért is „szabadultak” meg tőlem.  Én pedig kiélveztem az önálló élet örömeit, csajoztam, pasiztam, bulizni jártam, kerestem. Soha nem kellett sokat tanulnom, így maradt időm minden szórakozásra, én lettem a menő srác, aki 18 éves kora óta egyedül lakik.
Elhatároztam, hogy berendezem a titkos szobámat és megtalálom azt a fiút, akinek tökéletesen emlékszem gyönyörű arcára.
Ledőltem az ágyamra a hold fénye erőszakosan világított be az ablakomon, megvilágítva a kikötözős falat, szíjakat, bilincseket és egy ostort.
Minden megvan, már csak Ő kell…
Összeráncoltam a szemöldököm mikor megláttam egy fiút, a szívem hevesen kezdett verni, kísértetiesen hasonlított Rá.
Így történt az is, hogy aznap este ráírtam. Már nem csak a vágy hajtott, meg akartam ismerni, kíváncsi voltam rá milyen és az eddigi rögeszmés keresésem és beteges szexuális vágyaim csillapodni kezdtek. Beszélgetni kezdtünk, áthívott magához, és osztálytársak lettünk, 1-0 Chanyeolnak.
Óra közben, nem tudtam megálljt parancsolni az agyamnak, előtört megint, kezelhetetlen vagyok, nem voltam vele erőszakos, annyira. Pedig ott helyben megbasztam volna, nem érdekelt volna, ha fáj neki, csak nekem jó legyen… Undorító vagyok.
Kerülni kezdett, nem bírtam elviselni megvető pillantásait, de mikor végre szóba állt velem ráadásul még a képembe nyomta, hogy élvezte. Megint elborult az agyam, viszont visszafogtam magam, nem tört ki belőlem, el se hittem. Lehet Ő lesz rám a gyógyír? **
Leléptünk az utolsó óráról és náluk kötöttünk ki, nem akartam rámászni, sem közeledni, de Baekhyun nem bírt magával, incselkedett, piszkálódott még végül pucéran kötött ki alattam. Nagyszájú kis pöcs, elverem a seggét rajtam ne múljon. De amilyen nagy szája van olyan kíváncsi is.
- Pszichés betegségem van.  - féltem, hogy fogja fogadni, mert lehetősége van elküldeni a halál faszára, lerúgni az arcom, vagy felpofozni.  Annyira még nem ismertem, hogy tudjam mi lesz a reakciója. Elengedtem és hagytam, hogy távolabb húzódjon tőlem, visszavette az alsóját majd közelebb kúszott hozzám.
- Húzzak el igaz? – mosolyogtam keservesen, de csak kétségbe esetten megrázta a fejét. Megfogta kezemet és magához ölelt.
- Mesélsz róla? – nem láttam a szemében lenézést sem undort, mint a legtöbb embernél, ellenben együtt érzést és kíváncsiságot mutatott.
- Biztos Bae? Ideiglenes impulzus zavarom van. – nagyot sóhajtottam és gyönyörű szemeibe néztem.-Nem félsz, hogy megerőszakollak?
- Miért félnék? Most sem tetted, képes vagy irányítani látod, csak hinned kell benne és légy szíves nem elverni a seggem… - nevetett fel édesen, hihetetlenkedve simítottam végig arcán és boldogan nyomtam szájára egy csókot. 

- Akkor nincs para? – megrázta a fejét elrakta az ajándékom, amit talán kicsit szomorúan konstatáltam, de nem lett volna több helye a szexualitásnak.
- Örülök, hogy elmondtad, de tényleg ne nézz már ilyen kétségbe esetten…olyan bolond vagy -  újra az ölembe mászott és ott keresett menedéket. – Elmeséled, mitől van?  - nagyot sóhajtottam és vállára döntve fejemet kezdtem bele a mesémbe. Nem szakított meg, figyelmesen fülelt, csak akkor kérdezett mikor nem értett valamit.
Néhány részletet kihagytam, a szobát és a naplót, a beteges vágyaimról említést tettem neki, de nem fejtettem ki rendesen.
A délután többi részét végig fecsegte, nem tudtam elképzelni, hogy létezik olyan ember, aki nálam többet tud beszélni, de Baekhyun ebben is túlszárnyalt.
*********

- Baekhyunie megjöttem! – anyukája kiáltása fülsüketítő volt még csukott ajtónál is, bekopogott a szobába majd bedugta a fejét. – Ó Sziasztok, hoztam vacsorát, nem vagytok éhesek?
- Anyu Chanyeol ma itt alszik!
- Tényleg?  - néztem rá döbbenten, ahogy kipattant az ágyból nem tudtam nem formás hátsóját nézni. Ha én itt alszok, biztos vagyok benne, hogy megmolesztálom azt a buborék fenekét…

Kéjkuckó: 9. fejezet

- Szóval mit akartál nekem elmondani? - húzódtam hozzá közel a forró teám társaságában. Nem tudom, mit tett velem ez a nem normális, de pár szép szó, néhány édes csók és apró finom simítás és máris elfeledtette velem a haragom. Meg kockáztatom, talán nem is haragudtam rá egy napnál tovább.
- Előbb a meglepetés! – felcsillant a szemem, egy kis ajándékkal még a talpamról is el lehet dönteni.
- Milyen meglepetés? – a kezemben levő bögrét száműztem a kispolcra és kíváncsian néztem rá.
- Csak egy kis apróság… nem nagydolog, de remélem tetszeni fog! Mivel imádod a kávét, nem rég kaptunk ilyen latte macchiatos fityegőt, meg egy kis...! – előszedett a táskájából, a kulcstartót meg egy cuki lila virágos dobozkába rejtett valamit.
Meglágyultam, igaz fogalmam sem volt mit rejt a doboz, de a tudat, hogy gondolt rám és végig a kedvemben akart járni, még én elkerültem őt… bunkónak és kis pöcsnek éreztem magamat.
- Chanyeol ez annyira édes! Úr isten, köszönöm szépen! – a nyakába estem, amire nem számított így elborultunk az ágyamon, megcsókoltam hevesen, de Chanyeol bele kuncogott, amit egy morgással válaszoltam.
- Mi lenne ha, azt csak akkor bontanád ki, miután elmentem? Bár, nem jó! Látni akarom az arcodat...- vigyorgott rám. Összeráncolt szemöldökkel néztem rá, valami rosszat sejtettem, már nem is örültem annyira az ajándéknak, vagyis de majd meg pukkantam a kíváncsiságtól, alig vártam, hogy végre megnézhessem, mi van a dobozba.
- De mi van, ha nem tudom használni, vagy nem jövök rá mi az? Nem szeretnéd elmondani nekem? - mosolyogtam rá ártatlanul.
- Na, jó legyen, bontsd ki! – olyan sejtelmes elégedett mosoly ült ki arcára, izgatottan bontogattam ki a kis csomagot. Felvont szemöldökkel néztem, tudtam, hogy egy pornóban láttam már ilyet, de nem akartam elhinni, hogy Chanyeol komolyan egy vibrátort adott nekem ajándékba. Beteg ez?
Óvatosan bontottam ki a csomagolásából majd rá néztem fapofával és közelebb másztam. 
- Szóval, akkor kipróbáljuk? – Chanyeol szemei elkerekedtek és még a száját is eltátotta kicsit, én pedig vigyorogva haraptam dús ajkába. – Na?  - nem kellett még egyszer mondanom máris a hátamon találtam magamat.  – Mondhatok valamit?  - kuncogtam mikor kutakodó kezei már a hasamat cirógatták, Chanyeol csak hümmögött. – Rám néznél, ha hozzád beszélek? – csaptam vállára egy aprót.
- Mondjad
- Csak annyi, hogy tudod, hogy én még, na, jó nem! Játszunk! – kezeimet mellkasára vezettem, tökéletes volt, ahogy az összes többi testrésze. Csábítón bűvölte ajkaimat talán nem is fogta fel mit mondtam neki így csak sunyin mosolyogtam és az ingemet kezdtem kigombolni. 
- Te még mi? – ujját beakasztotta abba a gombba, amit éppen ki akartam pattintani, kérdőn nézett rám én csak mosolyogva bólintottam. – Talán azt akarod mondani, hogy szűz vagy? Nem hiszem el. Sajnálom Baekkie nincs kedvem játszani, csak beszélgessünk és inkább, hagyjuk az eseményeket a testünkre, hm?
- Ezzel azt akarod mondani, felejtsem el, hogy romantikusan randizunk egyet?
- Valami olyasmi… - csókolt nyakamba izgatottan. – Hány pasid volt?
- Nem sok, akivel olyan is volt csak Jongin, hm, hát igen ő egy félisten… - vigyorogtam, szegény fülesnek meg lefagyott az arcáról a mosoly.
- Én Chanyeol vagyok és ha az a Jongin vagy ki egy félisten, akkor én egy komplett isten vagyok, ügyes is, okos is, tökös is! – büszkén dobott nekem egy elégedett mosolyt én pedig sunyin markoltam rá hímtagjára. 
- Valóban tökös vagy, de mire izgultál fel? Ohohó, talán erre a kis szerkentyűre? Belém akarod tolni igaz? Te akarod csinálni? Végig akarod nézni, ahogy a szűk lukamba egyszer csak becsusszantod igazam van? Ejnye, Te mocsok, hogy lehetsz ilyen perverz? - kimásztam alóla, teljesen meg volt döbbenve, talán gyors volt neki, hirtelen váltásaim, megpaskoltam arcát majd az ajtómhoz sétáltam és kulcsra zártam. – Reménykedj, hogy anyám nem jön haza túl korán… - négykézlábra ereszkedve másztam felé az ágyon majd ölébe ültem, merev tagja fenekemet nyomta.  Hajába markoltam és hevesen megcsókoltam. Akartam őt, piszkosul kívántam, viszont nem akartam neki oda adni magam, de egy kis játszadozás senkinek sem árt. Lehet, hogy visszakapom a szívességet, amit tettem vele legutóbb?- Ugye tudod, hogy a tűzzel játszol? - véglegesen szétszedte ingemet így tökéletes baba testemmel szemezhetett. 

  – Rossz vagy Bae, és tudod a rossz fiúkat előszeretettel bűntetem meg!

- Ezt azonnal verd ki a fejedből, nem fogod elverni a seggem… van egy sokkal jobb ötletem – meglöktem csípőmet majd újra ajkaira tapadtam. Annyira finom ajkakkal rendelkezett, ugyan ki tudott neki ellenállni? – Mm mikor viszel el hozzád? Te már másodszorra vagy nálam.
- Az maradjon még rejtély, nem hiszem, hogy fel vagy készülve khm, arra a helyre – sejtelmesen mosolygott, nagyon bizarr volt, mintha egy pillanatra nem is ugyan az az ember lett volna, akit az előbb csókoltam.

 - Minden rendben van? – nyeltem egyet, de nem válaszolt csak a hátamra döntött. – Chanyeol? – lábaim közé furakodott és hozzám dörgölte magát. – Yoda megijesztesz…
- Minden oké cica,  nem kell félned, na jó talán egy kicsit – ajkamra suttogta én pedig képébe tenyereltem.
- Na, eressz el, vagy csókolj meg? 
- Másodjára mondod ezt nekem te kis zsarnok, ideje lenne, téged kicsit helyre tenni nem gondolod? 
- Nem jön be a nagyszájú Baekhyun? – incselkedtem vele, kíváncsi voltam meddig mehetek el, mik a határai, mikor telik be nála a pohár nyugodt állapotában.
Chanyeol annyi mindent rejtegetett még nekem, nem volt használati útmutatóm, mindent nekem kell kitapasztalni és élveztem, piszkosul. Tetszett, hogy hagyott uralkodni, ugyanakkor mindig tudta mivel hűtse le a kedélyeket.
- De, csak aztán véletlen betömöm valamivel, ne lepődj meg… - suttogott ajkamra sejtelmes mosoly kíséretében. Hatalmas tenyere besiklott nadrágomba és csupasz hátsómra fogott, lassan kezdte masszírozni cipóimat, ujjaival néha végigsimított bejáratomon, amibe beleremegtem. 
Mikor szemembe nézett ugyan azt a csillogást láttam, amit legutóbb, szívem szaporábban kezdett verni, akartam engedni neki, de még mindig korainak találtam. Miért nem lehetett ezt inkább szex chaten? Abba profi vagyok, olyat „szexeltem” volna vele virtuálisan… De így egyenesbe, fehér kis nyuszi pomponos farokkal is bátrabb volt nálam.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, vagy szeretnél Baekhyun féle bosszút? - hátra rántottam fejemet mikor meg akart csókolni. – A-ah Chanyeol rossz kisfiúúúú!!!! – felsikítottam, ahogy hirtelen a hasamra vágott. Beakasztotta nadrágomba ujjait és elkezdte lehúzni rólam boxerostul, felnevettem, mert csikizett mancsaival, bár cseppet sem volt vicces a jelenet. Újból közre fogta dombocskáim és csókokat hintett fenekemre, nem értettem a hirtelen váltást, talán ez volt az a bizonyos határ, amit annyira kerestem.
Ajkaival végigjárta az egész pucér területet, néhány helyen erősen meg is szívta, kezeivel szétfeszítette hátsóm és valami egészen mást tapasztalhattam meg. Nedves és puha érzést, a lepedőbe markoltam, próbáltam vissza tartani nyögéseim, de amit Chanyeol csinált az valami elképesztő volt.
- Mi a francot művelsz? – nagyot nyögtem, összeszorítottam ajkaimat, nem akartam megadni az élvezetet, hogy nyögök, mint egy kis ribanc, de mikor rácsapott fenekemre kiszakadt belőlem.  Elégedetten mordult, nyelvével csodákat tett, hát mit tehet akkor a farkával? Csípőmre fogott így pucsító pozícióba húzva engem, a jobb hozzáférésért. - Nem hiszem, hogy ezt kellene csináld! – pihegtem, de csak egy újabb seggre pacsi volt a válasza. Miért tetszett ez nekem? Felizgatott, ahogy a fenekemre mért ütéseket, péniszem lüktetni kezdett, ahogy nyelvével néha bentebb furakodott, és most már sokadjára csapott fenekemre.
- Mit akartál nekem mondani? –akadozva kérdeztem tőle, kezeim remegtek, sóhajaim szaporábbak lettek, élvezetem pedig egyre fokozódott.
- Ne most Baek… - beleharapott popsimba majd folytatta. – van egy pszichés betegségem…

Na, de Tanár úr! - 2. rész

Ez fájt. Baromira fájt, mert egy óriási pacsit adott kerek kis hátsóm a parkettának. Számat összeszorítottam, hogy véletlenül se csússzon ki egy szó se, mert legszívesebben elküldtem volna egy szép, rózsaszín felhős, oroszlánokkal teli helyre. Az illető leguggolt elém és ismét az az önelégült vigyor jelent meg a képén, ahogy szenvedő arcomat bámulta. Hát ez tökéletesen bizonyítja, hogy nem minden a külső, mondjuk pont én pofázok?! Az IQ szintem sokszor nem ér fel vonzó külsőmmel, tökéletes példa erre a mai.

- Elég kis heves természetű vagy Baekhyun, de én megmondtam neked. Ha rossz lépéseket teszel felém, lelkiismeret furdalás nélkül viszlek megint az igazgatói irodába – kacsintott, felkelt előlem és befejezte a tábla törlését. Nagy nehezen feltápászkodtam, felkaptam a táskámat a hátamra és megkopogtattam az asztalt, hogy figyeljen rám.

- Ó drága Tanár bácsi, higgye el, hogy el fogom magánál érni azt, hogy maga legyen a kezdeményező fél. Mert amit Byun Baekhyun akar, azt biztos, hogy megkapja.

- Tudod amit Park Chanyeol nem akar, az nem is fog megtörténni, szóval eredj az utadra mielőtt olyat teszek, amit én is megbánok. Ja, és még mindig Tanár ÚR – hangsúlyozta ki a végét.

- Nem fogom elfelejteni Tanár úr – indultam meg kifelé a teremből. – Főleg az ágyban nem!

Sajgó hátsóval léptem ki a teremből, - de sajna nem attól sajgott, amitől valóban szerettem volna - amikor drága exembe ütköztem. Arcán tökéletesen tükröződött, hogy mindent tudott arról, ami odabent zajlott és biztos voltam benne, hogy előszeretettel fogja ellenem felhasználni ez a világi ribanc.

- Ó Baekhyunnie, már megint rossz utakra tévedtél – vigyorodott el, amitől az egész testemet kirázta a hideg. Soha nem gondoltam volna, hogy valakit ennyire meg lehet utálni.

- Ha bárkinek elmered ezt mondani, esküszöm, hogy letépem a golyóidat és a torkodon nyomom le – egy pillanatra elkomorult a tekintete, mert tisztában volt azzal, hogy képes vagyok megcsinálni, de ez nem sokáig tartott, mert ismét egy mosoly bujkált szája szélén.

- Akkor miért nem kezdjük egyből az Igazgatónőnél? – indult meg az emeletre, én pedig közvetlen a nyomában voltam.

- Jongdae, én komolyan mondtam, hogy megverlek. Elég port kavartál nekem az idő alatt is még együtt voltunk, miért nem tudsz legalább most leakadni rólam? – cikáztunk az emberek közt, bennem pedig egyre jobban gyűlt a feszültség, ahogy közeledtünk a célhoz.

- Óh, biztos, hogy szeretnéd te azt tudni? – nem válaszoltam neki, csak egy fintort vágtam és bíztam benne, hogy valahol máshol kötünk ki, mint ahová eredetileg tartottunk, de hiú remény volt.

- Most komolyan képes vagy felnyomni a nőnél? – ragadtam meg a karját, visszarántottam és egyenesen az arcába morogtam.

- Ha nem nála, akkor szétkürtölöm mindenkinek. – Időközben becsengettek, nálam pedig valami teljesen elkattant és pofán vágtam. Megszeppenten fogta meg az arcát és úgy nézett rám. – Te most komolyan megütöttél?

- Többet is kapsz, ha nem fogod be a pofádat.

- Már pedig nem fogom – és akkor csattant még egy pofon, mire ő gyomron vágott és teljesen elképedtem. Szóval visszaütünk? Rendben. Megragadtam a csuklóját, a háta mögé csavartam és belerúgtam úgy a lábába, hogy térdre rogyjon. A másik kezemmel belemarkoltam a hajába és közel hajoltam a füléhez.

- Szeretnél még kapni, vagy most már leakadsz a témáról? – sziszegtem.

- Itt meg még is mi folyik? – a mély hangra mind a ketten odakaptuk a fejünket és Chanyeollal néztünk farkasszemet. Remek.

- Jaj Chanyeol-sshi, ha maga azt tudná! – egy kaján vigyort ejtettem feléje és felrángattam a földről Jongdaet.

- Tudod én még mindig szeretlek és szeretnék újra veled lenni – suttogta alig érthetően. Leporolta magát és eliszkolt onnan, mit sem törődve azzal, hogy a tanár maradásra kérte én pedig sokkosan bámultam utána. Ezt most halál komolyan mondta?! Nem sokáig volt időm ezen  tűnődni, mert ahogy Ő eltűnt a sarkon, úgy jelent meg ugyan ott az Igazgatónő. Meglepetten nézett rajtunk végig és megállt előttünk.

- Már megint probléma volt maguk között Chanyeol? – teszi fel kérdését, én pedig mérgesen néztem rá, hogy ki ne nyissa a száját.

- Nem, csak szerintem ráférne egy kis büntetés Baekhyunra, nem gondolja? – emelte rám tekintetét lenézően, a szemeim pedig vérben úsztak az idegességtől.

- De lehet, akkor lesz is a felügyelő tanár, ugye? – nézett ránk kedvesen.

- Jaj, én nem így gondoltam – kezdett heves tiltakozásba.

- Már pedig ez így lesz. Mától minden napra kiszabok valami munkát számodra, a végén pedig a kedves Tanár úr leellenőrzi, hogy rendesen megcsináltad-e. Ha minden rendben, akkor két hétig kell csinálnod, de ha bármi probléma lesz, annyi nappal növekedik a büntetés. Ma a könyvtárba kezdesz, szóval csillogjon minden. – A válaszunkat már nem várta meg, hanem egyszerűen belépett az irodájába, mi pedig döbbentem néztünk utána.

- Na remek! Faszán kiszúrtam magammal – motyogja az orra alatt.

- Hát Tanár bácsi, most aztán nem menekül előlem – villantottam meg tökéletes fogsoromat, a feldúltság pedig láthatóan végigfutott az arcán. A lehető legközelebb sétáltam hozzá, felnéztem rá és belenéztem hatalmas szemeibe, amik rettentő gyönyörűek voltak. – Majd találkozunk a könyvtárban – simítottam végig állán és elmentem abba az irányba, amerre Jongdae menekült.

Muszáj megkeresnem Őt, mert nem értem, hogy miért mondta azt amit. Sületlenségeket beszélt és jobb minél előbb tisztáznunk, mielőtt kiszúr velem megint. Nem váltunk el valami fényesen Csipkerózsikával, így aggódom az miatt, hogy képes bármit megtenni azért, hogy nekem rossz legyen. Bár ha amit mondott az igaz, akkor pont hogy ki kellene állnia mellettem, nem?! Az a szerelem lényege tudtommal, igaz az más kérdés hogy én pont nem tartom be. Basszus, most ahogy belegondolok… én tuti a pokolban fogom végezni és még az ördöggel is megpróbálok majd kikezdeni. Vajon az ördög valóban olyan piros szarvas valami lehet, vagy igazából egy eszméletlen dögös pasi, aki félmeztelenül mászkál és csak úgy csillog a teste, amin legszívesebben… Mély merengésemből az rázott fel, hogy neki ütköztem valaminek, aki történetesen Yoona volt és a telefonját bújta.

- Na mi az a nagyon érdekes dolog a telefonodba? – kukucskáltam rá és tudatosult bennem, hogy a tanár SNS profilját bámulja és be ne szarjak, hát már ismerősök is. Tényleg komolyan gondolta, hogy akarja őt, úgy néz ki komoly vetélytársba ütköztem. – El kell, hogy szomorítsalak, Ő meleg.

- Benézted kisapám, mert már írtam is neki, küldtem egy cuki képet, amire egyből reagált – nyitotta meg és átadta a telefont a kezembe.

Im Yoona

Üdvözlöm Tanár úr! Remélem nem gond, hogy bejelöltem, de annyira jó tanár, hogy szeretnék magánórákat venni magától.

Park Chanyeol

Szia Yoona, nyugodtan tegeződjünk iskolán kívül, mert nem vagyok sokkal idősebb nálad és már nagyon unom a formális dolgokat

beszélhetünk róla, valamelyik óra után nyugodtan keress meg, a tanáriban leszek

Im Yoona

nagyon rendes vagy köszönöm!

Park Chanyeol

Na, ezt nem vagyok képes ép ésszel felfogni. Chanyeol engem arra utasít, hogy Tanár úrnak hívjam, de újdonsült ellenségemmel egyből „baráti” viszonyba kerül. Ezt most mégis hogy fogom kiküszöbölni? Talán ez lesz az első olyan dolog amit nem tudok megszerezni? Ebbe még csak bele sem merek gondolni, mert lelki nyomorék leszek. Megrázom a fejemet és gúnyosan rámosolygok.

- Tudod valaki kell, akivel megbeszéli majd kettőnk szexuális kapcsolatát. Vagy várj, te még arra se leszel jó. Szimpla pénzforrás leszel.

- Szerintem hagyjuk egymás társaságát, aztán meglátjuk, hogy melyikünk is a nyerő. Szia Baekhyun.

- Szia Yoona – indultam meg én is órára, teljesen megfeledkezve Jongdaeról.

A hátralévő két órát átaludtam és nyűgösen vonszoltam magam a könyvtárba. Zsigereimben éreztem, hogy hiszti rohamot fogok kapni, ha sürgősen nem enyhít valaki a feszültségemen. Mármint olyan formában a feszültségemen... Rég volt már az a tegnapelőtti éjszaka és remélem nem lesz többet szükségem Sehunra, hanem megtaláltam az új partnerem Chanyeol személyében. Levetettem magam az egyik székre, a fülesemet bedugtam a fülembe, a hangerőt maximálisra nyomtam és eldőltem a padon. Valószínűleg elaludhattam, mert erős rázásra riadtam fel. A fülhallgatót kikaptam a helyéről, még a székből is felpattantam hirtelen, annyira nem voltam képbe azzal, hogy hol is vagyok.

- Remélem nem azt fogod mondani, hogy a kisujjadat sem mozdítottad, hanem itt audttál az asztalon egy órán át még nem jöttem – hangjából csak úgy áradt a düh. Megdörzsöltem a szemeimet és körbenéztem a könyvtáron.

- Miért? Itt minden csillog-villog. Ha leszámítjuk azt a pár könyvet ott azokon az asztalokon, meg azt a pár porszemet a polcokon, meg azt a kis sárfoltot a padlón… - nézek végig a termen.

- Akkor most azonnal állj neki, mert haza szeretnék menni. Fél órád van – dörzsölte meg orrnyergét és nekitámaszkodott az egyik szekrénynek.

- Nekem sokkal jobb ötletem van arra, hogy abban a fél órában mit lehetne csinálni – nyaltam meg ajkamat. – Mit szól hozzá? Garantálom, hogy nem fogja megbánni.

- Ezt most te fogod megbánni – veszi ki zsebéből kezét és meglazítja nyakkendőjét, amiről fingom sincs, hogy mikor került rá, mert eddig ezer százalék, hogy nem volt rajta. De most ez a legkisebb dolog ami érdekelhetett, mert megragadta az egyenruhámat és neki lökött a könyvespolcnak. – Meg holnap én is – hajolt közel ajkamhoz, mire a szívem a torkomba kezdett dobogni és már a puszta közelségétől megfeszül rajtam a gatya. – Kurvára kívánatos egy gyerek vagy Byun – nyertem.

- Én megmondtam Tanár úr. Csak nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar meg fog ez történni - simítottam végig férfiasságán.

Na, de Tanár úr! - 1. rész

Fehér, unalmas falak, tele oklevelekkel, különböző elismerésekkel és eget rengetően förtelmes festményekkel. Mióta legutoljára jártam itt, azóta semmit sem változott, úgy három nap óta. Igazából egy hónapja is ugyan ilyen volt, sőt egy éve is. Na jó, mióta bekerültem ebbe az iskolába semmit nem változott. Már az első héten itt ültem ebbe a fránya irodába. Ja, hogy még nem említettem? Az igazgatói irodában volt jelenésem. Már törzsvendégnek számítottam itt, de most egy elég csúnya figyelmeztetőt is kaptam. Még kettő és kirúgnak.

És mi volt az oka annak, hogy itt ültem? Park Chanyeol. Az újdonsült tanár gyakornok, aki matekon és fizikán lesz velünk, hogy okítson minket. Hogy hogy jövök én Park Chanyeol Tanár úrhoz? Ő az a szerencsétlen deszka, akinek beszóltam és egyből az Igazgatóhoz ráncigált. Biztos vagyok benne, ha így folytatja nagyon nem leszünk jóban. Egyik tanárom se foglalkozott eddig a poénjaimmal, de Ő! Ő bezzeg egyből, mint egy hisztis lotyó, berángatott ide és elsipánkolta a nagyfőnöknek, hogy én milyen egy szemtelen kis takony vagyok, amikor maximum öt évvel idősebb nálam. Öt kibaszott évvel.

Az őszülőben lévő, idősödő hölgy egy szót sem szólt hozzám, csak végighallgatva a mostani esetet írta is a figyelmeztetőt az elektronikus naplóba. Gondterhelten sóhajtott egyet és szomorkás mosollyal az arcán engedett utamra. Mikor kiléptem az ajtón hisztis toporzékolásba kezdtem és gyorsan körülnéztem, hogy megbizonyosodjak arról, ezt a kitörésemet senki nem látta. Biztos rontana a töretlen hírnevemen.

- Szóval Byun Baekhyun a nagyszájú, ki, ha nem én típusú ember – hallottam meg dörmögő hangját mögülem, majd a zár kattanását. – Remélem egy életre megtanultad, hogy velem jobb, ha nem húzol ujjat. – Biztos voltam benne, hogy egy önelégült mosoly terült szét azon az irritáló fején, így felé fordultam, hogy megbizonyosodjak erről és valóban, nem tévedtem.

- Szóval Park Chanyeol pedig, azt hiszi, hogy-

- Neked Tanár úr – vágott szavamba és rám emelte mutatóujját nyomatékosításként.

- Szóval Tanár úr… Hm, szex közben is szereti, ha így hívják? Micsoda perverz egy ember maga.

- Szeretnél még kapni kettőt, hogy kirúgjanak? – mutatott a háta mögött lévő ajtóra.

Azt hiszem, most már tényleg ideje, hogy befogjam, mert nem lenne vicces egy szar suliban végezni, így az utolsó vizsgák előtt. Akkor végleg búcsút mondhatok az egyetemnek, ebből az iskolából pedig még van egy parányi esélyem, hogy ne egy csövesként végezzem. Jézusom, még belegondolni is rossz abba, hogy én olyan… mocskos és büdös… Áhh! Inkább hagyjuk, a végén még gyógyíthatatlan depresszióba esek.

Mindenféle megszólalást mellőzve hagytam faképnél újdonsült haveromat és visszavágtattam az osztályterembe. Leültem Yoona mellé, aki kíváncsi tekintettel méregetett és várta, hogy mesélésbe kezdjek, de az nem történt meg. Kivágódott az ajtó és a matektanárral, egyben osztályfőnökünkkel, karöltve érkezett meg Park Chanyeol. Bemutatta az osztálynak és elmondta, hogy ma csak ő lesz bent, így legyünk nagyon-nagyon rendes kisdiákok és fogadjunk szót neki. Na most jött el az én időm, hogy megmutassam, nem vagyok én olyan buta, legalábbis azt hiszem…

El kell ismernem, elég jó tanár volt, mert olyan érdekesen adta le az órát, hogy még padtársam is figyelt az órán, mint mindenki más. Bár lehet ennek inkább az volt az oka, hogy irtó dögös egy tanár volt. Az a kezdeti esetlenség teljesen eltűnt és olyan határozottságot sugallt, hogy kedvem támadt széttenni neki a lábam. Jézusom Byun Baekhyun, hát te zseniális vagy! Egy tanár elcsábítása már rég fent volt a bakancslistámon, de eddig soha nem volt rá alkalmas személy és teljesen el is felejtettem.

- Pszt, Yoona – lököttem meg a könyökömmel, de rám se hederített. – Hallod, figyelj már.

- Maradj már csöndbe, nem látod, hogy épp orgazmust kapok ettől a tanártól? Mintha teljesen kicserélték volna az előbbi szitu óta – tényleg mindjárt elcsöppen. – Látod azokat a formás hátsókat? – a tenyerét a tanár felé irányítja és elkezdte markolászni a levegőt. Megáll az eszem. – És nézd meg, ahogy lehajol, tökéletes a belátás mellkasára – erősebben löktem meg a könyökömmel és próbáltam türtőztetni magam. Felidegesített.

- Pont azt akartam mondani, hogy célom ágyba vinni – ült ki egy perverz vigyor az arcomra, a lány pedig egyből rám kapta a tekintetét.

- Ez most azonnal verd ki abból a helyes buksidból, mert Őt én szerzem meg magamnak – most már még jobban felidegesített.

- Azt mondod? Esélyét se látom. Nem vagy elég jó hozzá.

Zártam le a témát, és szinte szikrákat szórtunk szemünkkel egymás felé. Én ezt képtelen voltam elhinni. Megakarja magának szerezni? Felejtse el, mert különben megjárja és most nem érdekel sem az, hogy lány, sem az hogy elvileg a legjobb barátnőm. Ha pedig én bekattanok nem lesz kegyelem. A beszélgetés után duzzogva ültem tovább és különböző terveket szövögettem, hogy mégis a kismillió zseniális ötletem közül melyik lesz a legtökéletesebb kezdésnek.

- Na gyerekek, kicsit visszakérdeznék az órán elhangzott dolgokról így az utolsó tíz percben – ült le a székre, kezeit összekulcsolta és úgy támasztotta meg rajta állát. – Szóval? Miről is tanultunk ma?

A magasba lendítettem a kezemet, hogy válaszoljak kérdésére, de nem szólított fel. Senki, értitek?! Senki nem jelentkezett rajtam kívül, én pedig majd kiestem székemből úgy kapálóztam, de még mindig nem szólított fel. Szemével egyszerűen átsiklott rajtam és figyelmen kívül hagyott. Park Chanyeol figyelmen kívül hagyott. Engem. Padtársamból egy halk, gúnyos nevetés tört fel, mire belecsíptem oldalába és a kelleténél hangosabban szisszent fel.

- Igen Yoona? Tudod a helyes választ? – pillantott le az ülésrendre, majd újra a lányra nézett, aki csak zavartan mosolygott és megrázta a fejét. Én abban a pillanatban újra jelentkeztem, de megint úgy tett, mintha itt sem lennék. Menten felrobbanok. – Hát úgy néz ki, következő órán röpdolgozatot kell írnotok belőle, úgy hogy készüljetek – végszóra a csengő megszólalt, az osztály pedig leesett állal bámult a tanárra, aki épp a táblát kezdte el letörölni.

Tömegével kezdtek kiszállingózni osztálytársaim a teremből és padtársam is hamar kiszaladt innét. Ezért kap egy csokit, mert szerintem rá sem jött, hogy milyen jó helyzetet teremtett nekem. Odaosontam mögé és megköszörültem a torkomat, mire csodák csodájára rám nézett.

- Szóval maga figyelmen kívül hagy engem Tanár úr? – ülök fel az asztalra. Rosszallóan végig nézett rajtam, majd egy gonosz vigyor bújt meg szája szélén.

- Szenteltem neked elég figyelmet a reggel folyamán. Még ennél is többet szeretnél? – Megtámaszkodott fél kézzel az asztalon, közvetlen mellettem, mire az agytekervényeim beindultak és egy hasonló mosolyt vettem fel én is. Lepattantam az asztalról, az ajtóhoz sétáltam és becsuktam azt. Neki támaszkodtam és tetőtől talpig végigmértem Chanyeolt. Hiába egy irritáló személyiség, a kivitelezése fenomenális.

- Mondja csak, magának van barátnője? – tettem felé néhány lépést, miközben a válaszára vártam.

- Még is milyen kérdés ez?

- Akkor talán meleg? – ültem vissza az asztalra keresztbetett lábakkal. – A hallgatás beleegyezés. – Megfogtam ingje gallérját és még mielőtt bármit is reagálni tudott volna, az ajkaira tapadtam, kezemet pedig hasfalára simítottam. Nekem kell ez az ember az ágyamba. Sőt, itt és most akarom Park Chanyeolt.

Na, de Tanár úr! - Prológus

Baromi fáradt voltam. A szemeimet alig bírtam nyitva tartani, a fejem pedig már kezdett előreborulni, amikor padtársam, egyben legjobb barátnőm rácsapott a combomra. Rögtön felé fordultam és a lehető legijesztőbb nézéssel próbáltam ránézni, ami persze nála nem vált be. Egy széles mosolyt villantott és a fejével a tábla felé biccentett. Unottan fordultam abba az irányba, mert rohadtul nem érdekelt a tananyag és azt sem értettem, hogy Yoona, hogy jön ehhez, hogy tanulni akar. Nem vagyunk mi valami mintadiákok.

A szemöldököm az egekbe szökött, mert egy ismeretlen alak állt a tábla előtt, elég stresszes állapotban. Az ingje ujját gyűrögette, de a vonásait próbálta keménynek mutatni, ami valljuk be nem igazán sikerült neki. De most komolyan megint új osztálytársunk lesz, vagy mi a szösz? Nincs nekem ahhoz hangulatom, mert a legutóbbi srác is rám volt akaszkodva, hogy a barátom lehessen, de lekoptattam.

Azóta senki nem beszélt szerencsétlennel.

- Ki ez, te? – fordultam vissza a lány felé, de ő csak megrántotta a vállát. – Be sem mutatkozott még?

- Szerinted? – forgatta meg a szemeit. – Nézz már rá milyen kis esetlen, biztos várja az osztályfőnököt, hogy meg merjen szólalni – nevetett saját magán, én pedig lemondóan sóhajtottam egyet.

- Fogadunk, hogy Ő is az egyik sarokban fogja végezni? – nevettem fel kissé hangosan, mire az idegen szempár rögtön rám szegeződött.

- Fogadjunk – bólintott Yoona. – Egy hetet adok neki.

- Egy hét? – nevettem fel ismét. – Két nap maximum és lehet, hogy ezzel is sokat mondtam.

Neki álltunk vitatkozni és egyre többen kezdtek minket nézni, az újoncka pedig megköszörülte a torkát.

- Maradjatok csendben, kérlek! – szólalt fel egy mély, határozott hang. Teljesen ledöbbentem, szinte még azt is elfelejtettem, hogy kell beszélni, de csak szinte.

- Miért mi lesz, ha nem? – álltam fel a helyemről.

- Következményei, az biztos – billentette a fejét oldalra és ellépett a tábla elől.

- Mint például? Betömöd a farkaddal a számat, hogy elhallgassak? – néztem rá felvont szemöldökkel.

Azt hiszem, egyszer az életben meg kellene tanulnom befogni a pofámat.

Why did you come here? - 3. rész

Ahogy elhagyják a szavak a számat, úgy tágulnak tízszeresére szemei, ajkait összepréseli és halvány pír jelenik meg az arcán. Heves fejrázásba kezd, szabad kezét mellkasomra teszi, hogy eltoljon. Meglepően erős a gyerkőc, de nem elég hozzám, mármint… Na mindegy.

- E-ezt meg még is hogy érted? Eressz el! Ez tök kínos és félreérthető helyzet – nyöszörgi.

Szabályosan úgy viselkedik, mintha meg akarnám erőszakolni itt, a folyosó közepén. Szinte hallom heves szívverését, bőrszíne pedig kezdi felvenni a versenyt tűzpiros pólójával. Elengedem a karját, bemegyek a mosdóba, hamar elvégzem a dolgom és beállok a tükör elé. A szemem csak úgy csillog az alkoholtól és az én arcom is pirosban pompázik, de nem tudom eldönteni, hogy most a piától vagy pedig Ten miatt van. Remélem nem az utóbbi, mert az nagyon kellemetlen lenne mind a kettőnk számára. Leöblítem az arcom és kilépek a mosdóból, de arra nem számítok, hogy Ő még mindig itt fog szobrozni. Nagyon aranyos látványt nyújt, ahogy a kezeit tördelve billeg egyik lábáról a másikra.

- Remélem nem rám vársz – hangomra összerezzen és rám kapja tekintetét. Istenem, hogy milyen kis törékeny lélek.

- Történetesen de. Gyere, meghívlak egy italra, jó?

- Inkább nekem kellene téged meghívnom, de egyik sem fog megtörténni, szóval akadj le rólam kérlek, mert – és ekkor megakadt a szemem egy nagyon nem kívánatos személyen. – Tudod mit? Ne is foglalkozz azzal, amit az előbb mondtam. Menjünk és igyunk. – Kezemet vállára teszem, hogy végre meginduljon, mire ismét elpirul.

- Mégis mi az oka annak, hogy meggondoltad magad? – motyogja.

- Hát figyelj, végül is nincs okom arra, hogy ilyen elutasító legyek veled, – ó dehogy is nincs – szóval próba szerencse, lehet még barátok is leszünk. – Hogy ne! Ezer százalék, hazugsággal kezdeni egy barátságot, nincs is ennél jobb.

Körülbelül tizenöt perce ülünk egy asztalnál és szürcsölgetjük a piánkat, de Ten már elmesélte a fél életét, én pedig csak bólogatok és hümmögök néha egyet.   

- Hé figyu, tudsz másról is beszélni, mint a táncról? Kicsit unalmas ez a téma számomra…

- Hát miért nem szóltál előbb? – hajol közelebb hozzám és bánatosan néz rám. – Akkor meg sem említettem volna. – Homlokon pöckölöm, majd elnevetem magam durcás fejét látva. Cuki.

- Mert akkora lelkesedéssel beszéltél, hogy nem akartam közbe szólni – vallom be neki az igazat.

- Na, a végén még kiderül a nagy Jonginról, hogy tud kedves is lenni? – vonogatja a szemét és széles mosoly terül szét az arcán. – Akkor inkább mesélj te valamit. Miért nem szereted a táncot?

- Hát ezt a témát inkább hagyjuk, talán egyszer megtudod. Én pedig eléggé egy unalmas ember vagyok… - motyogom az orrom alatt, mire Ten elég érdekes arcot vág, így inkább belekezdek egy kis mesélésbe, hogy hogy kerültem ide, kihagyva jó pár részletet. Érdeklődve hallgat végig, néha belekérdezett egy-egy dologba, amit nem ért és próbálom minél kevesebb hazugsággal előadni a történetemet.

Elég sok információt megosztunk egymással és jön az elkerülhetetlen, kezdem megkedvelni.

- Nocsak, látom sikerült túltenned magad rajtam – már csak ez hiányzott, hogy ide jöjjön ez a hülye. Nem ez volt a célom basszus ezzel az egésszel.

- Sehun! De örülök, hogy látlak. Ja nem várjál, még sem. Olyan remekül megvoltunk eddig, tök jó kedvem is volt-

- Azt azért nem mondanám – vág közbe a kölyök, beégetve Sehun előtt.

- Nem fognád be? – nézek rá jelentőségteljesen. - Mindjárt jövök. Lehetőleg ne tűnj el, jó?

Felállok az asztaltól és biccentek a kijárat felé, hogy kövessen. Előhorgászok egy cigit a zsebemből és meggyújtom, majd mélyen belenézek Sehun szemeibe. Rég volt már, hogy mi szakítottunk, úgy három hónapja, de egy hónapig totál padlón voltam. Rosszabb voltam, mint egy tizenéves kislány, annyit sírtam akkoriban. Jó, más is közre játszott, hogy annyira magam alatt voltam, vagyis magam alatt vagyok, de ezt ő is jól tudja.

- Hát Jongin, nem gondoltam volna soha, hogy újra itt fogunk találkozni, ahol először. Tudod, nagyon hiányzol – lép hozzám közelebb.

- Hát Sehun, nem gondoltam volna soha, hogy te nekem ilyet fogsz mondani, de ezt most beszoptad, mert igazad van. Túltettem magam rajtad. – Most már veszélyesen közel van hozzám.

- Igen, elég ígéretes kis példánnyal vagy. Mit mondtál, hogy is hívják? – húzza perverz mosolyra a száját. Jaj, hogy én mennyire gyűlölöm, amikor ezt csinálja.

- Ha csak egyszer meglátlak a közelében… - kezeim ökölbe szorulnak és legszívesebben behúztam volna annak az önelégült képének.

- Mi lesz cicus? – simít végig az államon és egy apró puszit hint ajkaimra, mire én az öklömet tényleg belevágom a képébe. – Ezt most miért kaptam? – néz rám döbbenten.

- Miért? Nem érdemelted meg? De! Nagyon is – puffogok magamba és faképnél akarom hagyni, de nem hagyja.

- Gyere el holnap hozzám, beszélgessünk. Tényleg hiányzol. – Én hülye, pedig hiszek neki. Még se tettem túl magam rajta?

- Rendben. Valamikor délután jó lesz?

- Persze, tudod hol lakom – hajol közelebb, hogy ismét számra tapadjon, de még időben ellépek.

- Ezt viszont felejtsd el! – hagyom ott most már ténylegesen.

Miután visszamegyek nem maradunk sokáig, inkább visszajövünk a szállodába, szóval most már az ágyamba fekszek és az agyam zakatol. Még is mi volt ez a mai nap?! Nem elég, hogy Ten ecsetelte, hogy már kiskora óta a tánc az élete, milyen sokra vitte már, mennyi hírességgel fog találkozni, mi vár még rá… Azt hittem ott helybe leölöm és akkor annyi a „barátságunknak”. Szegényt nagyon kihasználtam és hiú reményeket ültettem bele, de egyszerűen muszáj volt menteni a picsámat… de lehet nem így kellett volna, mert számomra is szimpatikus lett, túlságosan is. Ráadásul Őt duplán megszívattam, mert Sehun rá fog kattanni. Na hát igen, Sehun. Nem tudom mit képzelt magáról, amikor szájon csókolt. Azt hittem, ott hányom el magam. De én sem tudom mit képzeltem magamról, amikor igent mondtam neki.

Kilenc hónapja költöztem vissza szülővárosomba és már az első héten megismerkedtem vele. Boldog voltam, mert volt valami jó is a sötét napjaimba, legalábbis azt hittem. De egy nap beközölte, hogy megcsalt, én megbocsátottam. Háromszor játszottuk ezt el, amikor éreztem, hogy kezdek megtörni és nem bírom tovább folytatni, de ő mind ezt még tudta fokozni. Három hónapja beállított részegen egy másik sráccal, hogy csináljuk hármasba. Luhan volt a neve, teljesen meg van a szöszi képe a fejemben. Tényleg, ezek elvileg összejöttek, akkor most megcsalta az újdonsült kis szerelmét velem? Ekkora egy taplót.

A telefonom ébresztőjére kelek és próbálom megkeresni a hang forrását csukott szemmel, de nem igazán jön össze. Nagyon korán van, mert le kell mennem segíteni reggeliztetni. Az egyik pincér felmondott, így arra a fél órára be kell ugranom, amit még bírok is testileg. Nagy nehezen kivánszorgok a fürdőbe és zuhanyzás után felkapom magamra a cuccaimat, kicsit igazítok a hajamon, befújom magam és már megyek is le az étterembe. Sokáig voltam pincér itt, de most úgy néz ki mindent elfelejtettem, amit eddig tudtam. Három tányér csúszik ki a kezemből, egy poharat összetörök mosás közben, a szalvétákat pedig kiborítom a földre. Szinte már vért izzadok, úgy rohangálok össze-vissza, a hülye telefonom is folyamatosan csipog, amit megelégelek és előkapom zsebemből, hogy mégis ki az, akinek ennyire nem ér rá.

Sehunnie~~

Remélem nem felejtetted el a mai találkozót. Gyere vacsi időben, készülök neked

----

Ja és amugy nehogy azt hidd, hogy csalom Luhant. Szakítottunk.

----

Válaszolj ha láttad. Nem viselném el ha felültetnél!

----

Alig várom hogy találkozzunk.

- Na jó Sehun, elmehetsz a picsába – motyogom az orrom alatt és inkább folytatom munkámat, mert soha nem fogok innen szabadulni, a csoport tagjai pedig már kezdenek lézengeni az étterembe. Senki nem mondta nekik, hogy addig ne jöjjenek be, amíg nem vagyunk kész mindennel, mert csak akadályoznak minket a munkába?! A telefonom ismét pityeg, én pedig idegbetegek módjára rántom elő helyéről.

Sehunnie~~

Most direkt csinálod ezt velem?

----

Biztos ébren vagy már hahó!

Jongin

ok nyugi van, dolgozok. vacsira megyek

Ó, könyörgöm Istenem, vegyen magához, mert még egy ilyen hülyét, mint engem nem teremtettek a föld kerekére. A hátam közepére sem kívánom a gyereket jelenleg, de még is találkozok vele, nem hogy inkább lemondtam volna most, amikor esélyem volt rá. Sehun helyett inkább Tennel kellene találkozom, mert Ő legalább kedves és aranyos és ajj… Fejezd be Jongin, Ő csak barátként néz rád és ha te többet éreznél véletlenül, tartsd észben, Ő sosem fog! Miért kellett ide jönnie?

A reggelinél egész végig úgy néz, mint akinek majd kiesik a szeme, de nem foglalkozok vele. Ahogy elhaladok mellette, utánam szól, de azzal sem foglalkozok. A csalódott sóhajtása még megüti fülemet, a bűntudat pedig marcangolni kezd, hogy még csak köszönni sem köszöntem neki. Nem is tudom kinek akarok ezzel jót, hogy így viselkedek, amikor ez igazából egyikünknek sem tesz jót. Megrázom a fejemet és odaosonok hozzá, hogy köszönjek neki. Szemei felcsillannak és jól oldalba bök.

- Azt hittem már megbántottalak valamivel és haragszol rám – mondja szomorkásan.

- Dehogy is! Csak szarul indult a reggelem és nem akartalak leordítani – próbálom kimagyarázni magam, egy igen hülye indokkal.

- Akkor remélem minden megoldódik. Van kedved tizenegy fele találkozni? Akkor végzünk a… próbákkal.

- Persze! – intek neki és tovább állok. A szívem majd kiesik a helyéről és érzem, hogy az arcom fel fog gyulladni. Basszus…

Nyolcra vissza is értem a szobámba, ahol lihegve dőlök be az ágyba és jól befészkelem magam, hogy tudjak még aludni és kipihenjem a tegnap estét. A telefonomon beállítom az ébresztőt és mielőtt félretenném, látom, hogy érkezett már megint egy üzenetem. Vonakodva nyitom meg, mert nincs kedvem Sehunhoz, de helyette valami egész mást látok.

Ismeretlen szám

Veled álmodtam az éjjel.

Mégis ki vagy te?!