The Secret Secretary: 6. fejezet

Baekhyun

Nem vártam a napot, mert rossz érzésem volt az egésztől. Feszült lettem és frusztrált. Féltem, hogy Chanyeol majd elhidegül tőlem, ami nagyon rosszul esett volna. Életemben először kezdtem érezni bármi féle ragaszkodást egy személy iránt, aki persze Chanyeol volt, ki más? Az élet mindig csak bonyolult dolgokkal állt elém, bár nem bánnám, ha legalább egyszer könnyű dolgom lenne valamiben.

– Figyu? – már reflexből ültem az ölébe. – Hogy foglaljak szobát? – szájon csókoltam és eltúrtam haját szeméből. – Elrontod a szemedet, ha folyton belelóg.

Chanyeol

– Külön. Nem akarom apám figyelmét ismét felkelteni, bár szerintem így is tudja, hogy sokat vagyunk együtt – húztam el a számat és megsimogattam a hátát. – Majd itthon bepótoljuk a kimaradt éjszakákat – néztem meg a telefonomat, mert időközben kaptam egy sms–t. – Itt van Soo, menjünk!

Baekhyun

– Soknak tartasz Chanyeolie? Én nagyon kedvelem a társaságodat remélem, tudod… – egy utolsó csókot nyomtam ajkaira, majd elhagytuk a lakást. A csomagjainkat bevágtuk hátra, Kyungsooval lepacsiztunk, majd mi is beültünk a kocsiba. – Akkor mondom a menetet, kb egy vagy két óra alatt leérünk, egy óra fele megkajázunk aztán kettőkor Zanggal lesz a találka – ránéztem, majd meglöktem a fejét. – Yah, figyelsz te rám vagy azzal a hülye játékkal játszol megint? – elvettem tőle a telefonját és kiléptem, majd becsúsztattam a zsebembe. – Nem, nem kapod, vissza vedd el, ha tudod – vigyorogtam. Kyungsoo pedig mint az időzített bomba, nem bírta ki, hogy ne kérdezzen rá. "Na, baszki összejöttetek végre?"

Chanyeol

– Hát elég sokat együtt voltunk ez elmúlt időben! – nevettem és egy csók után útnak is indultunk. Figyelmesen végig hallgattam, hogy mi lesz a mai napi menet, majd elkerekedett szemmel néztem először Baekre, majd drága barátomra, aki egy csípős megjegyzést ejtett felénk.
– Te, neked elmentek otthonról? – löktem meg Soo vállát és morcosan néztem Baekhyunra. – Add vissza a telóm, kell az a játék, én szeretem! Attól még tudok rád figyelni, hogy azt nyomkodom jó? Miért azt szeretnéd, hogy itt neked essek a hátsó ülésen? Eddig se csináltunk ilyet, pont most kezdjük el?

Baekhyun

– Most miért teljesen jogosan kérdezte, nem? – vigyorogtam, majd még nagyobb mosoly terült el az arcomon. – Hát mostanában tökre kielégületlen vagyok... hagynám magam, ha nekem esnél, de Kyungsoo jelenléte zavarba hozna – biggyesztem le ajkamat nevetve.  – Csak vicceltem gülüke! Ne nézz így rám, bár elviselnélek magamban – suttogtam ajkára. Azt hiszem jó irányba tartok a zavarba hozásában. – Na Chanyeolie feláll a pöcök vagy mi van veled? – nevettem fel. – Kyungsoo majd megállunk egy benzinkútnál? Nagyon éhes vagyok.

Chanyeol

– Hagyd ezt abba jó? Nem áll föl a "pöcköm", – tettem idézőjelbe – ami mellesleg nem csak egy pöcök! Miért nem tudtál otthon enni? Én legalább finoman főzök, Kyungsoo meg ne állj neki!
 – Nyugi haver, de viszont hiányoltam a társaságotokat, hát meghalok rajtatok – nevetett fel és megrázta a fejét. – Ma este én is maradok Incheonba elmegyünk valahova? – Bizonytalanul Baekre néztem és tőle vártam a választ.

Baekhyun

– Mert nem voltam éhes azért – ütöttem combjára. – Elmehetünk, de – nyomtam meg a szócskát – csak ha Chanyeol nem szándékozik taj részegre inni magát – fordultam az illető felé. – Ma én leszek részeg és te viszel haza – kuncogtam, majd ajkára nyomtam egy puszit. – Hupsz megcsúsztam – vigyorogtam sunyin. – Szóval elmehetünk. Chanyeol nem ihat – cukkoltam. – Abba hagyom a szapulásod ígérem.

– Olyanok vagytok, mint egy vén házaspár, akik évek óta nem dugtak... – morogta Soo, már kissé ingerülten.

Chanyeol

– Soo, te fogd be mára kérlek jó? És álljon már meg a menet, a főnök én vagyok, te meg az alkalmazott én dirigálok – húztam csintalan mosolyra a számat. – Rendeljünk pár kurvát és bulizzunk otthon pár ügyféllel, biztos megnyerjük őket akkor. Jó ötlet nem? Persze ez nem azt jelenti, hogy nekünk is kell velük valamit csinálni, a végén még elkapnánk valamit, szóval új szobát is kell majd ezek után bérelnünk... Hm, valóban ez úgy tiszta játszma.

– Számomra, ami ott történt az ott is marad – hallatszódott Do uraság értelmes hozzáfűzése.

Baekhyun

– Na, igen te vagy a főnök te dirigálsz viszont nem minden helyzetben. Tudod Channie, én szeretek dominálni – vigyorogva végigsimítottam arcélén, hogy kellemetlenebb helyzetbe hozzam Dyo előtt. Közben leparkolt, így rámarkoltam még farkára, nyomtam egy csókot szájára és kisuhantam a kocsiból. Gyors léptekkel trappoltam be a benzinkútra venni egy szendót és megejteni egy pisit. Azt hiszem, a zsigereimben éreztem, hogy most már nem Chanyeol az, akit figyeltet az apja, hanem engem...

Chanyeol

Duzzogtam a kocsiban, hogy végül megálltunk és inkább előre ültem, mert nem akartam tovább Baek társaságában hátul utazni. Nem volt kedvem a hisztijét hallgatni. Kyungsoo meg sem szólalt miután ő is vett magának kaját, csak vártuk a hiszti gépet. A telefonomat nyomkodtam és ránéztem az emlegetett szamárra, amikor bevágódott a kocsiba.

– Bocs, úgy éreztem rosszul leszek hátul, ne vedd magadra!

Baekhyun

– Aha persze te pöcs. Mindegy is legalább le tudok feküdni, húzzunk innen minél gyorsabban, mert figyelnek minket – bevágtam az ajtót és összekuporodtam. Miután végeztem a mosdóban és indultam volna ki, megállított egy nagy magas kopasz férfi, aki gyomron vágott és egy hatalmas pofont gyűrt az arcomra. Nem értettem miért, aztán leesett. Jól éreztem, hogy figyelnek. "Szerencse" volt nálam alapozó így a kipirosodó foltot az arcomon eltudtam tüntetni, a hasam fájdalmát pedig kénytelen voltam tűrni.  – Menjünk már!

Chanyeol

– Figyelnek, ja, ne képzelődjél már Baekhyun, szedd össze magad, menstruációs görcseid vannak talán? – forgattam meg a szemeim. – Paranoiás lettél szerintem, gyerünk Kyungsoo menjünk – szóltam oda neki én is. Telefonomat tovább birizgálva felhívtam Hyejeongot, hogy jöjjön le holnap a városba és találkozzunk kicsit. Most amúgy is rám fér, hogy apám előtt jó színben tűnjek fel, így nagyon oda kell figyelnem a dolgokra. Baekhyunnal is szigorúan csak házon belül érintkezhetek, bár azt sem nagyon kellene. Nem akarom kihasználni. Egy kis idő után elnyomott az álom és a szálloda előtt keltettek fel, hogy megjöttünk, így lassan, komótosan vittük fel mind a hárman cuccainkat, vagyis én baromi jó fej gyerekként Baek cuccait is cipeltem.

Baekhyun

– Baszódj meg Chanyeol – morogtam, majd én is elaludtam hátul. Soo betakart a kabátjával, én pedig boldogan csicsiztem tovább még meg nem érkeztünk, majd kivették a cuccokat. Általában nem szerettem, ha helyettem viszik a csomagjaimat, de most az egyszer nem bántam, hogy valaki más cipelte helyettem.

– Akkor, ha kipakoltunk találkozzunk lent egy olyan fél óra múlva ok?

Egymás melletti szobánk volt. Furcsa lesz esténként nem az ő szuszogását hallgatni, már egészen hozzá szoktam, sőt imádtam. Főleg mikor magához ölelt. Na nem Baek… ne fantáziálgass erről a köcsögről, nem ismered és nagyon változékony hangulattal van megáldva. Engem ne sértegessen menstruációs görcsökkel. Duzzogva raktam le a bőröndöm és bedőltem az ágyba.

Chanyeol

Miután Baekhyun lerázott bevágódtam én is a szobámba és Sooval beszélgetésbe elegyedtünk. Tanácsokra volt szükségem, így kibuktak neki, mert nem bírtam tovább, hogy semmivel nem voltam tisztában. Sem a saját érzéseimmel se azzal, hogy mit kellene tennem. Nem álltak jól a dolgaim, kétségbe voltam esve és Soo sem tudott tanácsokat adni, de azt mondta majd gondolkodik rajta. Eltelt a fél óra, lebattyogtam és várni kezdtem Baekhyunra, de nem jött, így elindultam vissza a szobájába.

– Hé, mivan veled? – rontottam be a szobába.

Baekhyun

Az ágyba borulás következménye az lett, hogy elaludtam. A hülye colos pedig berongyolt a szobámba üvöltve persze, ezzel megtörve bennem minden eddigi nyugodalmat.

– Picsába Chanyeol, aludtam… nem tudnál egy kicsit halkabb lenni a kelleténél? Nem bírsz magaddal? – morogva keltem föl, nem volt jó kedvem és még fáradtabb is voltam, mint mikor megjöttünk. – Adj öt percet, hogy összeszedjem magamat, oké?

Chanyeol

– Jó bocsánat nem tudtam, hogy alszol – forgattam meg a szemeimet – Adok, csak ne legyél hisztis, mert nem bírom. Mond el akkor, hogy mi a fene bánt, mert így nem tudok mit kezdeni a helyzettel – dőltem bele az ágyába és megéreztem jellegzetes illatát már most a párnán és belefúrtam fejemet. – Szóval?

Baekhyun

– Jó, semmi baj, ne haragudj – kimásztam a fürdőbe és neki kezdtem a sminkelésnek. – Hogy érted Chanyeol? Szerintem kettőnk közül én vagyok az, aki tiszta lapokkal játszik… Akkor tudok erre neked választ adni, ha te is nagyjából tudod, kit vagy mit akarsz. Mert lehetek a titkárod, akivel néha kefélsz. Vagy pedig lehetek a szeretőd... csak egyet kérek, ne álltass, mert szívesen keresgélnék, feltéve, ha nem akadályozol meg benne és mondod, hogy legyek a tiéd – egy apró mosolyt villantottam rá.

Chanyeol

– Én nem akadályozlak meg semmiben, nincs hozzá jogom. Valóban jól mondod azt, hogy először nekem kellene rendeznem a dolgaimat, de amíg be nem léptél az életemben és fenekestül fel nem forgattad, addig beletörődtem nyomorúságos sorsomba. De most... – sóhajtottam egy hatalmasat és utána sétáltam a fürdőbe, figyelve, hogy mit csinál.

Baekhyun

– Kellemetlen ugye? Chanyeol-sshi ? – néztem szemébe a tükörből, majd folytattam a sminkelést. – Egy eldöntendő kérdést fogsz kapni. Akarod, hogy várjak a gondolataid megszülésére vagy sem? Egy csókkal is kiválthatod az igent – mosolyodtam el miután letettem a kis pamacsot.

Chanyeol

Kimentem a fürdőből és leültem az ágyra. Megvártam még végez és intettem neki, hogy üljön le mellém.

– Szóval, ha megcsókollak, akkor egy igennek veszed, hogy mi ketten – lóbáltam idiótán a kezemet kettőnk között – érted... – pirultam bele a gondolatba és gyorsan megráztam a kezem. Egy határozott mozdulattal magamhoz húztam és megcsókoltam. Istenem, hogy mennyire vágyom rá, hogy csak az enyém legyen. – Légy az enyém.

Baekhyun

Miután befejeztem a sminkelést lehuppantam mellé és folytattam a mondatát.

– Hogy mi ketten akár össze is jöhetnénk, mint két elcseszett szeretet hiányos gyökér – nevettem, hirtelen mozdulatától még levegőt is majdnem elfelejtettem venni. Az eddigi legjobb csókom tőle. Szenvedélyes, vad, gyengéd, Chanyeol számomra a megváltás nyomorúságos életemből. Hajamba túrt hosszú ujjaival, hatalmas kezeivel pedig besimított ingem alá. Bármennyire is szerettem volna folytatni ezt az izgató összemelegedést, nem lehetett, így eltoltam magamtól kelletlenül. – Este folytathatnánk... – csábos mosolyt villantottam, aztán megindultam az ajtó felé. – Jössz Colos? Zang-sshi már vár ránk – mielőtt kiléptem volna az ajtón kacsintottam egyet, Ő pedig mosolyogva követett.

Chanyeol

A csók közben minden gondom bajom elfelejtettem, az egész lényemet, mindenemet bele adtam. A fájdalmam, a szenvedélyem, a vágyamat iránta. Vágytam arra, hogy az enyém legyen, hogy ne legyen az apám, a lány, csak ő és én. Ketten elszabadulni, csak tengeni a világban. Akkor lenne minden tökéletes. Kezem külön életet kezdett élni, de hamar észbe kaptam Baekhyun figyelmeztetése után.

– Uhm, huh ne haragudj – pirultam el ismét. Hát most meg mi a szösz van velem, hogy folytom elpirulok, mint egy kisiskolás lány? – Folytatni? Mire gondolsz te perverz? – vontam fel asz egyik szemöldököm egy csintalan mosoly kíséretében. Felálltam, megigazítottam a ruhám és utána indultam.

Baekhyun

Baromira untam magam, elbambultam, nem igazán kötött le a dolog. Izgatott voltam, ahogy ránéztem Chanyeolra, a szívem hevesebben kalapált és perverz gondolatok keringtek az agyamban. Folytattam a nem rég történt egymásnak esésünket, hogyan végződhetett volna, mennyire lett volna gyengéd. Lehet szánalmas kifejezés egy ilyen férfias emberre azt a szót használni, hogy gyönyörű, de számomra az volt. A keze, az arca, az orra, széles vállai, a fogkrém reklámokat megszégyenítő tökéletes mosoly… De csak én tudtam, hogy e mögött a mosoly mögött mennyi fájdalom és színjáték van. Merengésemből a tökéletes emberem bokán rúgása szakított ki, szertefoszlatva minden gyönyörű képemet vele.

– Mi? Ja, igen Chanyeol. Adom máris a papírokat... hova is tettem? Megvan!

Chanyeol

Többször mosolyognom kellett azon, hogy milyen bamba fejeket tudott vágni a kis törpe, de moderálnom kellett magamat a vállalat feje előtt. Úgy utáltam ezt, hogy mindig megkellett játszanom magamat, de hát ezt szánta nekem a sors ugyebár. Miután megkaptam Baektől a papírokat, már csak alá kellett írnunk őket, így meghosszabbítottuk a fennlévő szerződésünket és diadalom ittasan keltem fel helyemről. Meghajoltam az úr előtt és intettem a fejemmel, hogy menjünk. Az épület előtt állva tekintetemet rá vezettem és óvatosan oldalba böktem, hogy figyeljen rám.

– Olyan aranyos, vagy amikor elbambulsz és zavarban vagy – kuncogtam halkan. – Merre járt az agyacskád, hm? Csak nem rólam fantáziáltál? Ha igen oszd meg velem kérlek – haraptam ajkamba.

Baekhyun
Megugrottam, ahogy oldalba bökött. Legszívesebben a nyakába akaszkodtam volna és addig csókoltam volna, még meg nem fulladunk.

– Chanyeol menjünk a szállodába és zárkózzunk be, kettesben egyedül és csináljunk arcpirító dolgokat... Talán elfecsegem neked a titkaimat, na, mit gondolsz? – leintettem egy taxit, az utat csendben tettük meg, csak birizgáltam az ujjait. Kattogott az agyam mindenfélén. Veszélyes dolog vele kavarni, nekem mégis tetszik. El kellene mondanom, hogy megvertek a benzinkúton, de félek, nem hinne nekem. Miután kiszálltunk a telefonom búgására lettem figyelmes, egyből előkaptam, de hamar le is sápadtam. Mindenre készen álltam csak erre nem. Az üzenetet a főbérlőmtől kaptam azzal a szöveggel, hogy, ha visszajöttem, pakolhatok is össze. Túl sok tartozást halmoztam föl neki, hiába mondtam, hogy kaptam állást és mindent kamatostul kifizetek neki, csak adjon még egy kis időt. Úgy tűnik ez nagyon is hidegen hagyta.

– Chanyeol ... Kiraktak a lakásomból – kétségbe esetten néztem rá, kedvem lett volna tombolni, felrúgni egy kukát vagy csak felpofozni egy éppen szembe jövő embert. Valakin ki akartam tölteni a dühömet. Végre minden egyenesbe volt, legalábbis azt hittem.,,

Chanyeolt hátrahagytam, nem akartam elrontani a kedvét, egyedül akartam lenni egy kicsit elszívni egy cigit vagy inni egy nagypohár whiskeyt. Amint kinyitottam az erkély ajtaját a hűvös szellő kedvesen cirógatta végig pofimat. Járt az agyam, kit hívhatnék fel? Kihez költözhetnék ideiglenesen? De nem jutott eszembe senki, hiszen nem nagyon bővelkedtem barátokban. Egyedül Jongin volt, aki tudott volna segíteni, de Ő a barátja és a szülei háza közt ingázott állandóan. Sehun pedig szexuális szolgáltatásokkal cserében engedné meg, hogy nála csöveljek. Arra meg megint nem fáj a fogam. Erőszakos faszkalap.

Chanyeol

Arcpirító dolgok Baekhyunnal? Titkok Baekhyunról? Na, hát ennél szebb szavak ma nem jutottak be a fülemen. Mire felvázoltam volna az esténket egy csalódott, dühös és fura Baekkel találtam szembe magam, de megértettem. Mire válaszoltam is volna neki bármire gyorsan elviharzott, én pedig leültem egy padra gondolkodni. Hát most alaposan rájárt a rúd szegényre és nem tudtam, hogy mit tehetnék érte. Vagy mégis…? A legidiótább ötlet fúrta be magát a fejembe és át sem gondolva a következményeket, vállaltam a kockázatot. Megérdemelte, hogy legalább ennyit tegyek érte azért, amit az utóbbi időben kaptam tőle. Valódi támasz és menekülőpont volt számomra. Beugrottam a közeli boltba egy nagy tábla csokiért és utána mentem. Siettem, hogy nehogy valami hülyeséget csináljon, például keres magának egy idiótát, akivel lakhat… Na, azt már nem. Beléptem a szobába, mögé osontam és a karjaimba zártam. Nem számított arra, hogy meg fogok jelenni, hisz összerándult érintésemtől. Füléhez hajoltam és halkan suttogtam bele.

– Költözz hozzám Baekkie – csókoltam meg.

Baekhyun

Csak bámultam magam elé nem voltam képes gondolkozni, Chanyeolt sem hallottam, mikor lépett be, már csak hosszú karjait realizáltam, amikkel átölelt. Bújtam ölelésébe, élveztem Őt magam körül, jólesett belesimulni karjaiba. Éreztem, hogy valaki mellettem van, számíthatok rá a legnagyobb bajban is. Pont erre volt szükségem, akkora nagy szerencsém volt, hálát adtam a fentieknek, hogy akkor aznap elmentem arra az állás interjúra.

„Költözz hozzám”, fülembe suttogta majd egy forró csókot nyomott a nyakamra, jólesően kirázott a hideg és mosolyogva kicsit könnyes szemekkel nyakába akaszkodtam.

– Ki vagy te? Megmentesz?

Chanyeol

– A hős vagyok most számodra, aki kihúz a szarból, mit szólsz hozzá, hm? – töröltem le a könnyeket a szeme sarkából. – Ne sírj, megérdemled te is a segítséget! – öleltem ismét magamhoz, majd eltoltam egy kicsikét. – Nézd, hoztam neked lélekragasztót, csoki! – nyomtam orra alá egy hatalmas vigyor kíséretében. – Azt hiszem ez a kedvenced, láttam már ilyen csoki papír a kukádban nem is egyszer – kacsintottam. – Jó megfigyelő vagyok,  jobb ha vigyázol velem.

Baekhyun

– Chanyeol! – csillogó szemekkel meredtem rá, úgy éreztem magam, mint egy utcára kitett kutya, akit megtalál a titokzatos idegen és befogadja, széppé teszi, megváltoztatja. Az árva kutyuliból pedig hűséges gazdiszerető szép kis cukiság lesz. Bármennyire sem szerettem a kutyákat, most ez a példa illet rám. – Igazán jó megfigyelő vagy, ez a kedvencem! Annyira, édes és isteni finom, kérsz? – ezzel a mondattal éreztem, hogy duzzadásig növeltem az egóját majd kibontottam a csokit és szájába nyomtam egy kockát, hogy úgy csókoljam meg. – Édes karamellás, mmh isteni Chanyeol fűszerrel, pont nekem való – nevetgéltem, mint egy hülyegyerek, de olyan jól esett kicsit kikapcsolni és háttérbe szorítani a gondjaimat. – Mi lesz a kurvás bulival? Megszervezted? Nem akarok csupasz bögyös macákat látni, nem bírnám... és féltékeny lennék,  sőt már most az vagyok – morcoskodtam.

Chanyeol

– Nem ké… – kimondani már nem tudtam, mert a számba nyomta azt az izét. Nem rajongtam ezért a csokiért, de Baekhyun csókjától még ízletes is lett volna, ha az ő szájában nem lett volna még egy kiló.
 – Minek örülsz ennyire? Annak, hogy velem lakhatsz és moshatod a szennyesem, takaríthatsz utánam és mosogathatsz? Mert főzni nem engedlek az is biztos – pöcköltem meg az orrát és most én is gyermeki izgalomba jöttem. – Baszki, akkor lesz egy cicám, ha jössz – csillogtak a szemeim. – Át fogom nevezni, ez a feltétele a költözésnek. Amúgy meg Kyungsoo szervezi, tudod ő is itt maradt. Pedig a meztelen mellek izgatóak ám – húztam idegeit.

Baekhyun

Elnyammogtam a fülébe, majd talpra álltam.

– Nem tudom Chanyeol, boldoggá tettél ez nem elég ok az örömre? – tekergetni kezdtem tincseit. – Nem nevezheted át a macskámat Miss Puki igen is jó név, nem akarok más nevet neki, olyan édes mikor Pukikának hívom és jön – nyöszörögni kezdtem, de még morcosabb kedvbe taszított a csöcs imádat hallatán. – Nem akarok csöcsöket látni, téged akarlak pucéran, az ágyamban rosszalkodni! – nyílt kijelentésemtől még én is zavarbaj jöttem.

Chanyeol

– Tudod, hogy nem izgatnak engem a „csöcsök” – tettem idézőjelbe szóhasználatát – szóval nem kell, ez miatt féltékenykednek, meg úgy amúgy sem – simítottam végig puha ajkain.
– Na, mi ez a nagy perverzkedés és türelmetlenkedés? – vontam fel az egyik szemöldököm és húzni kezdtem, hogy menjünk át a mi szobánkba. – Nézzük meg hogy áll a drága barátom szervezkedés terén. Amúgy holnap jön Hyejeong hozzám és kiötlünk hármasban vagy négyesben valami megoldást oké? – néztem rá édesen.

Baekhyun

– Tudom, de jólesik húzni vele az agyad – sunyin mosolyogtam és a fejemben egy következő merényletet terveztem ellene. – Mm rosszul látod nincs semmilyen perverzkedés, csak utalás, és türelmetlenkedésről szó sincs, csak kicsit huncut kedvemben vagyok – csipkedtem meg orcáját, közben lesimítottam farkára kezemmel. – Diingg – rámarkoltam, de gyorsan el is vettem a kezem.
– Oké nézzük meg. Egyébként Kyungsoo véletlenül nem pszichopata? Csak kérdezem, nem mintha tartanék tőle, de picikét para! – elengedtem kezét és én mentem előre. – Eddig van valami ötleted, vagy továbbra sem tudod, mi legyen?

Chanyeol

– Hé! Ne szemtelenkedj – morrantam rá és formás popsijába markoltam egy tizedmásodpercre. – Egyébként nem pszicho, de eddig azt hittem nincs vele bajod, elvoltatok eddig, bár inkább gondolkodj róla így, mielőtt a végén még lecserélsz rá! Azt nem bírná elviselni a piciny szívem – tettem kezemet szívemre és fájdalmas arcot vágtam. – Mire gondolsz? – Benyitottam a saját szobámba, de azzal nem számoltam, hogy egy pucér Kyungsoo fog ácsorogni a szoba közepén, így gyorsan befogtam Baekhyun szemeit, hogy ne lásson semmit. – Te meg?!

Baekhyun

– Nem mondtam, hogy bajom van vele füles! Csak egy egyszerűcske kérdés volt, ami foglalkoztatta a kicsiny agyamat – végig mértem szenvedő alakját, de nem bírtam komolyan venni így gátlástalanul röhögtem arcon. – A pucér nőkre és a kis bulitokra, amit annyira meg akartatok szerv... – bennem akadt a szó. Tulajdonképpen nem egy pucér faszt akartam látni, ami meg ráadásul nem is Chanyeolé.
 – Héj, láttam már ilyet és képzeld nekem is van, de ha jobban érzed magad, ha letakarhatod a szemem, hát legyen. De simulj is hozzám kérlek.

Chanyeol

– Jó, de az övét nem láthatod, a végén még tényleg ő fog kelleni! – simultam hozzá hátúról és lábammal becsuktam az ajtót! Kyungsoo–ya! Menj és öltözz fel azonnal! – bólintott és hatalmas vigyor közepette bement a fürdőbe. A kezemet továbbra sem vettem el szemétől, úgy fordítottam magam felé. – Eljön egy pár üzlettárs, néhány élményeket nyújtó lány, majd ők elmennek, én pedig befekszem melléd az ágyikóba és romantikusan egymásba gabalyodva alszunk el – pihegtem szájára, amire egy finom puszit leheltem és elléptem tőle.

Baekhyun

– Nem hiszem, hogy jelenleg tudnék másra vágyni rajtad kívül, de tetszik, hogy féltékeny vagy. Imponál! – még egy darabig lefogta a szemem, már szinte kezdett idegesítővé válni, már szólni is akartam, de ekkor megfordított. – Szóval pucér cicis nénik után romantikázni akarsz velem? – utána nyúltam és elnyújtottam finom pusziját egy hosszas csókra.  – Van egy kis baj, nem ihatsz sokat, mert különben rajtam kötsz ki, hamarabb, mint kellene. De én sem ihatok sokat máskülönben, rád mászok és gátlástalanul veszem kezelésbe a tökéletes testedet, mert csúnya a részeg Baekhyun, nem bír a vérével. Kyungsoo akartam mondani, hogy ma lehet, te alszol a szobámba nem baj? – fordultam hirtelen a nyitódó fürdőszoba ajtó fele, de Kyungsoo még mindig egy szál pöcsben állt előttem. Megnyaltam a számat és tetőtől talpig végig néztem rajta, Chanyeol ezen pedig nagyon kiakadva esett neki barátjának.

Chanyeol

– Igen, egy romantikus alvást szeretnék piciny valóddal – villantottam egy ezer wattos mosolyt és én is az ajtó felé fordultam. – Soo baszki! – förmedtem rá és odamentem hozzá.
– Ezt most miért?

– Bocsi, de véletlenül a te alsónadrágodat hoztam be, azt meg nem akarom felhúzni, remélem megérted... – nézett rám bambán én pedig megcsóváltam a fejemet és hozzá vágtam a sajátját. – Igyekezz! El kell mennünk, vásárolni Baekkie – dobáltam be hátitáskámba a pénztárcámat és egyéb dolgaimat. – Segítesz ugye?

Baekhyun

– Csak alvást? – biggyesztettem le ajkamat. – Hát jó legyen, akkor csak csicsizzünk együtt. Nekem azért némelyest felnőttesebb gondolataim voltak – húztam perverz mosolyra számat. Édes volt a füles, ahogy Kyungsooval veszekedett, bár nem értettem az aggodalmát, mert attól nem fogok beindulni, ha egy pucér Soot látok, ellenben a pucér Chanyeol gondolata már annál inkább megmozgatta a fantáziámat. Chan hirtelen dobálni kezdte a cuccait én pedig egyre értetlenebbül néztem a körülöttem történő dolgokat. – Most meg hirtelen hova sietsz? Istenem Chan néha nehezen követlek, de vezess, menjünk bármit is akarsz. Úgy veled tartok a halálba! – megcsóváltam a fejem.

Chanyeol

– Nem értem, hogy ezzel mi a probléma. Átszaladtunk megnézni, hogy áll Kyungsoo, valószínűleg jól, mi meg elballagunk szépen vásárolni. Szerintem tök nyugis és lassú vagyok. Sőt elég lassú, főleg a felfogásom, nem gondolod? – vigyorom töretlenül feszült arcomon és megpaskoltam Baekhyun fel fúvott arcocskáját. – Ne csináld, ha ilyen cukin nézel foglak és kegyetlenül megerőszakollak – kacsintottam és megindultunk a bolt felé. Ígéretét betartva jött velem és lassan haladva ki is értünk a szállodából, ahogy egy nagyot nyújtóztam. – Áhh, milyen jó is ez a vidéki levegő! – nyújtottam el szórakozottan a szó végét.

Baekhyun

– Nincs vele probléma, csak hirtelen kellett látnom egy pucér dili gyereket, aztán pedig egy köztetek lemenő meglepő hisztit – nevettem, de gügyögésére felfújtam arcomat és nagy szemekkel néztem rá, de egy szemforgatással lerendeztem.  – Valóban jó a levegő, mi lenne, ha elmennénk az erdőbe sétálni? Tudom, hogy nem lenne szabad, de annyira szeretném, lééégysziiii – megrángattam inge ujját közben elindultunk a bolt felé, amit kinézett.

– Mondtam, hogy kocsival jöjjünk nem? – álltam meg az egyik padnál. Hülye ötlet volt gyalogszerrel elindulni, ennyi piát esküszöm életemben nem láttam. Félelmetes estének nézünk elébe, illetve két kimenetele lehet. Az egyik, hogy egymásnak esünk és egész éjjel ki nem mászunk egymásból. a másik, hogy mint akit levernek, elalszunk. Személyes véleményem szerint a második állításomnak örülnék, mellékesen pedig remélem, drága főnököm betartja a „nem iszom sok alkoholt ma este” című ígéretét.