Chanyeol
Komolyan belesajdult a szívem abba,
hogy milyen imádnivaló volt, ahogy kérlelt engem, de nem tehettem meg ezt most
érte sajnos, de ezt Ő is tudta nagyon jól, ami egy keveset enyhített szívemen.
Hatalmas mennyiségű italt kellett
vennünk, mert barátom időközben telefonált, hogy belelendült a hívásokba és túl
sok embert sikerült meghívnia. Ráadásul kibérelte a hotelnek az egyik
dísztermét, az én pénzemből...
– Ahh, hallgatnom kellett volna rád
– vágtam szenvedő képet, ahogy cipeltük a piákat, félő volt, hogy leszakadnak a
szatyrok... – Én ma biztos nem iszok! Ha én józan maradok, a többiek pedig
részegek, olyan infókat szedhetünk ki belőlük, amik simán megkönnyíthetik a
dolgaimat. Vagyis khm, dolgainkat – emeltem meg ismét a szatyrokat, de
felidegesedtem és leintettem egy taxit.
Baekhyun
– De akkor holnap menjünk el, vagy
még addig, amíg itt vagyunk jóóó? – kínoztam vele még egy darabig aztán
leálltam az egésszel.
Elegem volt már ebből a
cipekedésből, borzalmas nehéz volt ez a tömérdek alkohol és mikor már Chanyeol
is belátta balfaszságát elmosolyodtam.
– Köszönöm! – nevetem fel, majd
elkomolyodtam. – Kyungsoo most komolyan meghívott ennyi embert? Chanyeol! Mi van,
ha azt kérik majd, hogy adjak nekik öl táncot vagy valamilyen szolgáltatást,
cserébe az infókért? – kétségbe esetten néztem rá, ő meg persze kiröhögött,
majd elgondolkodó fejet vágott. Lehet egoista megszólalás volt, de néhány
ügyfélből kinézem, hogy vágyik a szűk popsikra. Főleg az a dagadt szakállas
fazon, fúj még a hideg is kirázott úgy méricskélt.
Chanyeol
– Ha szeretnéd nyuszi – simítottam
végig arcélén. A nagy mosoly ráfagyott az arcomra, ahogy realizáltam, hogy amit
mondott Baek, megtörténhet. – Baekhyun figyelj, mindent megteszek azért, hogy
neked ne legyen rossz ma, rendben? Szívemen viselném, ha neked valami fájna –
fogtam meg a kezét már a taxiban és közelebb húztam magamhoz. – Majd csak
együtt fogunk intézkedni, egy pillanatra sem hagylak magadra – néztem rá komoly
tekintettel, hogy valóban elhiggye és megértse, komolyan gondoltam mind azt,
amit mondtam neki. Hamar megérkeztünk a hotelbe, ahol a recepción elvettek
tőlünk mindent és bevitték a kibérelt terembe. – Szusszanjunk egy kicsit jó?
Baekhyun
– Jó! Reméltem is hogy ezt mondod –
mosolyogtam elégedetten majd rá dőltem, ahogy egyre cirógatta karomat. – Szóval
akkor mit szólnál ahhoz, ha én cuki mód vinnék kaját meg piát, akivel éppen
beszélgetni szeretnél? És akkor így megyünk majd "végig" mindenkin?
Heves bólogatással értettem egyet
ötletével.
– Nálam vagy nálad? – úgy éreztem
magam, mint egy tini lány, aki az új barátjának kéjeleg. Végül az én szobámat
választottuk, Kyungsoo esetleges feltűnése miatt. Amint becsukódott az ajtó
löktem is neki, hogy csókot lophassak tőle.
Chanyeol
Bólogattam csak az ötletére és a
fejemben elkezdtem rendezgetni, hogy mik azok a dolgok, amikre kíváncsi vagyok.
Ahogy bevágódtunk a szobájába egyből nekem esett, én pedig belemosolyogtam
csókunkba.
– Nagyon heves vagy mostanában –
duruzsoltam a fülébe, lesimítottam formás fenekére és belemarkoltam. – Csak nem
arra vársz már is, hogy alaposan magamévá tegyelek? Nem biztos, hogy utána is
ilyen lelkes lennél, amikor nem tudnál lábra állni – a nyelvemmel
végigszántottam a nyakát, finoman beleharaptam és rálöktem az ágyra. Nem tudom,
hogy mi történt, de hatalmas késztetést éreztem arra, hogy itt és most az enyém
legyen. Apró puszikat adtam a nyakára, közben pedig kezemmel hasát cirógattam.
Baekhyun
– Ezt úgy mondod, minthogyha nem
tetszene ez a bizonyos hevesség... – végigsimítottam kidolgozott mellkasán, még
anyagon keresztül is jól érezhetőek voltak kockái. – Ahogy mondod, arra vágyom.
Ugyan Channie megérné a szenvedést egy csodálatos – szó végén felvittem a
hangsúlyt, izgató volt, ahogy belém harapott, majd lelökött az ágyra. Fölém
magasodott, kezei pedig kutakodóan nyúltak felsőm alá. Lehunytam a szememet,
élveztem ajkai finom kényeztetését, de én sem tétlenkedtem. Kezemet
becsúsztattam nadrágjába, másikkal pedig ingjével babráltam. – Vetkőzz márh! –
parancsoltam rá hirtelen, majd hátára lökve csípőjére ültem.
Chanyeol
– Vetkőztess te! – morogtam rá és
fordítottam helyzetünkön, hogy ismét én domináljak. Fölé térdeltem és
lelkiismeret nélkül szakítottam le a gombokat ingjéről. Ismételten elém tárult
fedetlen mellkasa, mire hatalmasat nyeltem és éreztem, hogy merevedésem már nem
igen tud hova feszülni. Kikapcsoltam az övemet, a szívem hevesen dübörgött és
füléhez hajoltam. – Mutasd meg, hogy az ajkaid nem csak beszédre alkalmasak –
kezemet belecsúsztattam nadrágjába és alsón keresztül markoltam rá. Egyszerre
csúszott ki a nyögés a szánkon, nem bírtam tovább. – Kérlek!
Baekhyun
Meglepetten hőköltem hátra Chanyeol
heves reakcióján, majd egy széles vigyor terült el az arcomon kérlelésére.
Szerettem, ha nem én voltam a kérlelő fél így örömmel ültem fel mielőtt egy
hatalmasat nyögtem a kezei alatt.
– Mutasd magad kicsi Chanyeol – felvezettem
kezeim combján és egyből ráhajoltam tetejére ahogy az alsó alól kikandikált. –
Nem gondoltam volna, hogy ekkora hatást gyakorlok rád – beleharaptam boxerja
szélébe és úgy húztam róla le. Nem tétlenkedtem sokáig, kezemet rákulcsoltam és
bekaptam. Chanyeol férfias nyögéseivel egyre jobban beindított engem is.
Chanyeol
– Nem kicsi jó? – dünnyögtem az
orrom alatt és jólesően felsóhajtottam, ahogy csak épp hozzáért szájával
végemhez. – Szerintem adtam elég utaló jelet arra, és ezt most igazán megérdemlem,
amiért mege... – a mondatom vége csak egy hatalmas nyögésbe fulladt, ahogy
Baekhyun bekapta teljes hosszomat. A lassú mozgását hamar felváltotta egy
gyorsabb tempó és ciki vagy nem ciki, már most bele tudtam volna élvezni a
szájába, így hajánál fogva rántottam el magamtól és keményen az ágyra löktem. –
Kicsit pihentessük, mert olyan jó vagy édes, hogy már is el tudnék elvezni –
minden egyes meztelen pontján végigcsókoltam, kezeimmel is a lehető legfinomabban
cirógattam őt. A kezem letalált nadrágjához, amin elidőzött a kezem, mire
sikerült kigombolnom. Lejjebb toltam alsónadrágjával együtt és fejemmel is
megérkeztem a kívánt tesztrészhez. Végignyaltam teljes hosszán, csókokat
hintettem rá, majd gonosz módon feltérdeltem, hogy kényeztető ajkai ismét
birtokba vegyék tagomat.
Baekhyun
Elvigyorodtam mű hisztijén és csak
csendben cuppogtam farkán, nem törődve a további szövegelésével, amit végül nem
sikerült befejeznie. Meglepődtem mikor eltávolított magáról.
– Nocsak Chanyoel eddig bírnád?
Remélem, szex közben nem mész el nagyon hamar, azt nem szeretem – kuncogtam,
ahogy a hátamra lökött. Akartam, hogy tovább folytassa, puha nyelve megőrjített,
követelőzni akartam, de szinte alig engedte élvezni a játékát velem, mert fölém
térdelt és újra farkasszemet néztem péniszével.
– Te most ugye csak szórakozol
velem? – akadtam ki, kicsit morcosan, de bekaptam farkát és erősen szívni
kezdtem, nem kímélve őt. Edd meg, amit főztél Park... Nyelvemmel játszottam
rajta erősen szívogattam néha-néha torkomra engedve teljes hosszát.
Chanyeol
– Soha nem szórakozok veled! –
minden egyes megmozdulásnál egyre hangosabban vettem a levegőt és csusszantak
ki a nyögések. Időközben én felálltam, még ő előttem guggolt, így kezemet
tarkójára simítottam, hajába bele markoltam és úgy irányítottam feje mozgását. –
Már... nem kell sok – nyögtem halkan a szavakat és lenéztem rá. Nem kellett
volna. Ahogy gyönyörűen ragyogó szemei az arcomat vizslatták, ahogyan az ő
arcát is átszínezte a pír, a homlokához tapadt haja.... – Baekkie – nyögtem
kéjesen a nevét, ahogy az orgazmus átjárta minden porcikámat és termékem a
szájába landolt, amit készségesen lenyelt. – Te jössz – néztem mélyen a
szemeibe és rámarkoltam péniszére.
– Beszállhatok én is vagy inkább
kamerázzak? – A büdös picsába, már csak ez hiányzott...
Baekhyun
Aprót nyekkentem, ahogy jobban
rátolta a fejemet. Kissé kényelmetlenné vált a helyzet, de nem bántam. mert
hamar el is élvezett. Minden terméke a számban landolt, én pedig készségesen
nyeltem le. Hamar a hátamon találtam magam, Chanyeol nem volt egy türelmes
fajta, amit most nem bántam. Alig vártam, hogy ajkai közé vegyen, de miért is
menne minden simán?
– Mi... a faszom! Kyungsoo húzzál a
fenébe! – megragadtam egy párnát, amit vörösödve dobtam el, viszont Soot ez
egyáltalán nem zavarta. Szemérmetlenül nézte, ahogy Chanyeol a lábaim között
fekszik, néha bele harap bőrömbe, majd belefejelt a mellkasomba.
Chanyeol
Felkeltem Baekhyunról, gyorsan
magam elé kaptam egy másik párnát és úgy mentem közelebb Kyungsoohoz. Bevágtam
mögötte az ajtót és rohadt ideges fejjel bámultam közelről az arcát.
– Ha a mai napom még egyszer ilyen
kellemetlen pillanatot okozol, én komolyan mondom, hogy levágom a heréidet és a
fejed tetejére tűzőm. Remélem világos voltam – löktem ki az ajtón, én pedig
felöltöttem magamra a nadrágot és idegesen otthagytam Baeket is a szobába.
Lecsörtettem az udvarra, ahol egy szimpatikus padra ledobtam magam és
rágyújtottam egy szál cigarettára. – Mit műveltünk te jó ég… – suttogtam magam
elé, de közben a világ legboldogabb emberének éreztem magam, hogy Ő az enyém.
Aztán hamar elomorultam.
Baekhyun
Kelletlenül nyögtem fel mikor leszállt
rólam. Nem akartam, álló farokkal itt maradni, magamon segíteni pedig végképp
nem akartam, de ezt úgy érzem beszoptam rendesen. Nem igazán figyeltem
rájuk,elég volt szófoszlányokat hallgatnom, aztán pedig az ajtó csapódás. Felsóhajtottam,
összeszedtem magam majd kisétáltam a fürdőbe. Megengedtem a hideg vizet és
magamra irányítottam. Kelletlenül rándultam meg, szarul érintett a hideg és nem
így szántam ma lecsillapodni. Úgy érzem hisztis leszek ma este...
Vissza másztam, nyugisan
felöltöztem és elindultam Chanyeol felfedezésére, de helyette Kyungsooba botlottam.
– Nem! Egy szót se! Kussolj és
baszódj meg, tönkre tetted az estémet!
Chanyeol
Három szál cigit elpumpáltam egymás
után, de még mindig remegtem az idegességtől. Komolyan nem értem magamat...
Legszívesebben a csillagokat is lehoznám Baekhyun számára, de még mindig
rettegek apámtól és attól, hogy a cég nem fog többet engem illetni. Komolyan
mondom inkább lemondok mindenről, csak hogy vele tudjak lenni... Na ácsi! Miket
hordok én itt össze? Csak nem... Ugye nem szerettem totálisan belé?! Idegesen
túrtam hajamba és visszacsörtettem a szobánk felé, ahol a két jómadár
veszekedett. Kelletlenül kikerültem őket és bementem a szobába, hogy
elkészülődjek. Egy gyors zuhanyzás után felöltöttem kedvenc fekete ingemet, egy
feszülős, szintén fekete gatyával egybeütve. Néhány gombot az ingen nyitva
hagytam, hajamat pedig kicsit borzosra csináltam. Olyan jóképű vagyok...
Baekhyun
– Miért? Még kérdezed komolyan?
– Ugyan már, kismillió alkalmat
választattatok volna a dugásra, de nektek most kell mikor a nagy okos főnököd
kitalálta ezt az estét.
– Csak kettesben akartunk lenni egy
kicsit mi olyan érthetetlen ebben, egyébként meg kopoghattál volna! – mellkasán
löktem egyet, de megfogta a kezem és hátra csavarta.
– Majd akkor fog érdekelni a
szavad, ha nem egy hisztérikás picsaként fogsz viselkedni! – elengedett, én
pedig dühösen fújtattam. Chanyeol közben elviharzott mellettünk és egy nagy
csattanással jelezte, hogy a fürdőben megtaláljuk.
– Nézd sajnálom, hogy ha elvettem tőled vagy
mi ez az egész – megfordulva ott hagytam
és az éppen kijövő Chanyeol félig csupasz mellkasának ütődtem. Felnéztem rá
ajkamba harapva. – Annyira jól nézel ki.
Chanyeol
– Te olvasol a gondolataimban? –
nevettem fel, ahogy cukin nézett fel rám a becsapódás után. – Amúgy azért
annyira nem vagyok láthatatlan, hogy nekem gyere vagy tévedek? Menj készülődj
el, van még egy kis dolgom – néztem rá édesen, majd magára hagytam.
Megkerestem Kyungsoot, mert
rohadtul érdekelt, hogy mi volt ez az előbbi kis műsor, de sokra nem jutottam
vele, mert megnémult a gyerek. Intett a fejével az ablak felé és kinéztem
rajta. Értem a némaságát. Itt van a drága apám leendő feleségemmel karöltve.
Remek! Komolyan ez hiányzott már csak a mai napomból.
– Szólj Baeknek és moderáljátok
magatokat. Én most mentem.
Nem értettem, hogy mit kerestek
itt, miért ilyen későn jöttek, ha már jöttek. Megálltam az ajtóban és ahogy
beléptek, mélyen meghajoltam mind a kettőjük előtt. Hyejeong kétségbe esetten
nézett rám, apám pedig biccentett, hogy kövessem. Csak egyetlen egy mondatot
mondott, de az teljesen összetört.
Baekhyun
– Nem, csak egy síkon mozgunk –
felpipiskedtem, egy csókot nyomtam ajkaira, mire Ő ellépett tőlem én pedig a
fürdőbe vettem az irányt. Elkészültem, kicsíptem magam mintha egy randira
mennék. Felvettem az ingem, egy mellényt
és egy feszülős farmert, de a szívem is megállt mikor Kyungsoo tekintetével
találkozott az enyém a tükörben.
– Jézusom Soo nem igaz, hogy nem
tudsz kopogni...
– Bocs, Chanyeol küldött, itt az
apja meg Hyejeong is, úgyhogy fogd vissza a hormonjaidat és törődj az
ügyfelekkel, azt gondolom, hogy nagy megfigyelést tart most...
A jókedvem mintha nem is létezett
volna, szomorú lettem és letört. Felfogtam amit Kyungsoo mondott, unottan
lépkedtem utána az aulába. Chanyeol nem nézett rám,de éreztem a feszültséget,
az apja pedig mint egy gyilkost úgy méregetett. Már most nem akarom ezt az
estét...
Chanyeol
Egyre kényelmetlenebbül kezdtem
magam érezni. Megpillantottam Baekhyunt Kyungsooval az oldalán és éreztem, hogy
a gyomrom jelenleg az agyamig himbálózik fel. Elindultunk be a terembe, ahol a
pincérek is már megjelentek pezsgős tálcával a kezükbe. Vagy háromszor annyian
voltunk, mint terveztük, mert apám is intézkedett. Az óra meg csak egyre
gyorsabban szelte az útját, így kénytelen voltam a mikrofon felé venni az
irányt. Adtam egy finom csókot Hyejeongnak, megköszörültem a torkomat és
felvettem a legszebb műmosolyomat.
– Üdvözlöm a kedves vendégeinket!
Mint gondolom tudják, én Park Chanyeol vagyok. Remélem nagyon hasznos lesz
Önöknek a mai este, de először is szeretnék egy nagyon fontos dolgot
bejelenteni! Mint tudják az utóbbi időben nagyon sok hír felröppent arról, hogy
randizgatok Shin Hyejeongal. Valóban, ez a hír igaz és ma egy fontos esemény
részesei lehetnek – mindjárt elhányom magam. – Shin Hyejeong, hozzám jössz
feleségül?
Baekhyun
Távol tartottam magamat tőle
amennyire csak tudtam. Néhai összenézésünk többet jelentettek egy csóknál, vagy
egy érintésnél. Tudtam mire gondol, mit érez, és azt is tudtam, hogy hamarosan
valami borzalmas dolog fog történni.
Chanyeol felment az emelvényre, rám
nézett és szemei fájdalmasan csillantak meg, majd elfordult felőlem.
Bejelentése után egy pillanatra kihagyott a szívem és ha Kyungsoo nincs ott,
összeestem volna. Első dolog, amit megfogok most neki köszönni...
Kétségbe esetten néztem rá, de csak
lehunyta a szemét és megcsóválta a fejét.
Chanyeol
Miután szerencsétlen lány
elnyöszörgött egy igent, megcsókoltam, karon ragadtam és intettem a fiúknak,
hogy kövessenek minket. A hátsó udvarra igyekeztünk mind a négyen és éreztem
magam Baek keserű tekintetét. Majd belehaltam... Megálltunk a fák tövébe és
körbenéztem.
– Baek! Felvállaljuk magunkat? Csak
ezt a megoldást látom! – remegett a hangom a kétségbeeséstől, amikor a lány
megfogta a kezemet és határozottan megszorította.
– Hülye vagy? Maradj már! Egy hét
múlva meg fog jelenni egy cikk, hogy csallak. És ennyi volt oké? – mosolyodott
el, mire éreztem, hogy hatalmas súlyok esnek le szívemről.
Baekhyun
Kimentünk mind a négyen, én nem
szóltam Chanyeol eszeveszett kérdésére, csak léptem egyet hátrébb.
– Nem igazán lenne okos ötlet –
sóhajtottam szomorúan, megráztam a fejemet és újra mosolyogva néztem rá.
Leplezni akartam a fájdalmat, még ha semmi értelme sincsen a szomorúságnak,
hiszen a csaj hamarosan lelép és Chanyeol pedig az enyém lehet. – Addig
kibírjuk, amúgy is titkolnunk kell. A négy fal a mi kéj palotánk ugye? –
mosolyogtam sunyin Chanra.
Chanyeol
– Majd egyszer talán lesz olyan,
hogy nem kell titkolóznunk – vettem fel én is hasonló sunyi mosolyt.
Valamilyen szinten megnyugodtam, de
féltem a mai naptól és, hogy a terv nem lesz kivitelezhető. Amikor vissza értem
fogadtuk a gratulációkat, én pedig egy pohár pezsgőért nyúltam és beszédbe elegyedtem
az emberekkel. Órákon át ez ment, amíg észre nem vettem, hogy apám el nem tűnt,
így sokkal bátrabbnak éreztem magam, mert a létszám is családiasabb lett.
Baekhyun
Bólintottam és inkább bevetettem
magam, hogy a munkámat végezzem. Az apja idegesítően szuggerált, próbáltam
kizárni, az idegesítő bámulását. Éppen az egyik ügyféllel beszélgettem mikor
megjelent mögöttem és fenekembe markolt. Nyeltem egyet és nem mertem
megmozdulni.
– Szerencséd van, hogy nem dugtál a
fiammal. Kerüld el őt vagy kicsinállak – fülembe suttogta, majd elengedett
kicsit taszítva rajtam.
Nem értettem mi folyik itt, nem
értettem a megállapítását, és nem értettem semmit, amit ebben a két percben
művelt. Elnézést kértem és kisiettem a mosdóba. Neki dőltem a falnak, hogy
kifújjam magam.
Chanyeol
Megittam pár pohár pezsgőt és
gondoltam beszélgetek egy kicsit Baekhyunnal, de amikor körbenéztem sehol nem
találtam. Gondoltam, hogy mosdóba ment, de amikor már 10 perc után sem láttam
sehol kezdtem megijedni. Elnézést kértem az emberektől és elindultam
megkeresni. Rögtön a mosdók felé vettem az irányt, ahol meg is találtam egy
elég ideges vagy kétségbeesett Baekhyunt, nem tudtam eldönteni. Kifújtam a
levegőt és mögé lépve csúsztattam fenekére kezemet, mire összerándult. Értetlen
fejjel néztem rá, ahogy ijedtében hátrafordult.
– Mond csak, mi a baj?
Baekhyun
Nem tudom meddig állhattam a falnak
dőlve, de mikor kezek simultak a hátsómra a szívem kihagyott pár ütemet, de
megnyugodtam mikor Chanyeol gyermeki, aggódó arcát láttam. Nem érdekelt, ha valaki meglát minket a
nyakába borultam és szorosan szívtam magamba illatát.
– Nincs semmi baj, minden rendben
van, minden rendben lesz, ugye? – sóhajtottam nagyot és nyakkendőjénél fogva
húztam egy csókba. – Vissza kell mennünk külön és nem szabad, hogy apád lásson
bennünket... – távolodtam el tőle zavartan.
Chanyeol
Boldogan viszonoztam csókját, de
ahogy a szavak elhagyták ajkait, az ideg átjárta minden porcikámat.
– Mit mondott, vagy mit csinált az
a szemét, hm? Megölöm! – sziszegtem a szavakat és tenyeremet nekivágtam a
falnak, hogy Baekhyun ne tudjon elmenekülni. – Mond el, vagy nem állok jót
magamért! – ha jól látom félelem lakozott a szemében, komolyan! Mi van itt?!
Semmit nem értek...
Baekhyun
– Chanyeol, ne legyél ilyen. Nem
szeretem, ha agresszív vagy....– megszeppenten torpantam meg, mellkasába bújtam,
mint egy kismacska és csak szuszogtam karjaiban akár egy rakás
szerencsétlenség. Borzalmas szar érzés volt...
– Semmit, csak belemarkolt a seggembe
és bele suttogta a fülembe, hogy szerencséd, hogy nem feküdtél le vele –
utánozni próbáltam a hangját. – Ne haragudj Chanyeol, de utálom az apádat.... –
sóhajtottam nagyot.
Chanyeol
– Hogy mit csinált? – akadtam ki
teljesen. – De ha ilyenek történnek, nem tudok nem agresszív lenni! – vettem egy
mély levegőt, hogy legalább a hangom ne remegjen annyira, de hasztalan volt. –
Hidd el én is, évek óta. Egyetlen jó dolog történik velem mostanában, azt is el
akarja tőlem venni? Hát azt várhatja. Nem adom a boldogságom – húztam magamhoz
még jobban és hatalmas karjaimmal közre zártam piciny testét. – Na menjél
vissza, van még egy kis dolgom – erőltettem magamra egy mosolyt.
Baekhyun
– Csak letaperolt. Nem tudom,
gondolom tesztelt, hogy hogy reagálok. De ne szívd fel magadat, nem éri meg a
dolog oké? – sóhajtottam fel és szomorúan néztem rá, nem akartam
felidegesíteni, de nincs mit tenni, már elszóltam magam.
Még egy ideig öleltem őt, nem
akartam elengedni, de vissza kellett mennem, így egy gyors csók után én vissza
mentem, Ő pedig később követett.
Baromi lassan telt az este. Mind a ketten
feszültek voltunk, az önfeledt bulizást persze elfelejthettük, éjfél után már
csak pár ügyfél maradt, akik tacsak részegen szórakoztak éppen valakikkel.
Chanyeol apja eltűnt, minden talpnyalójával együtt így boldogan nyúltam egy
üveg bor után, amit jól meg húztam. Nem sok kellett és már az üveg felét
elfogyasztottam, Chanyeol hirtelen jelent meg mellettem és kezemből kikapta az
isteni nedűt.
– Ezt megbánod, füles – csíptem
oldalába. – Alszunk együtt?
Chanyeol
Miután magamra hagyott elintéztem
pár telefont, hogy meg tudjak egy–két dolgot, ami rohadtul furdalta az
oldalamat. Embereimbe nem csalódtam, minden szükséges információt megtudtam,
azonban ez együtt járt azzal, hogy a kedvem még rosszabb lett, ha lehet
egyáltalán ilyet mondani. Vissza trappoltam a terembe és jó formán nem
csináltam semmit. Hamarosan egy boros üveget szorongató Baekhyunra lettem
figyelmes, így gyorsan kikaptam a kezéből és mérgesen néztem rá.
– Szerintem jobb lenne, ha én ma
Hyejeonggal aludnék Baek – fordítottam el arcomat, mert az a keserűség, ami
kiült az arcára, szét szedte a szívemet. – Holnap úgy is megyünk haza. Hozzám
fogsz jönni, lesz elég időnk, hogy együtt aludjunk – egy gyér mosolyt
eresztettem felé és vissza adtam a kezébe a bort. – Ha ezt megiszod, nagyon
mérges leszek. Hamar menj aludni, most én is megyek.
Baekhyun
Nem akartam elfogadni a tényt, hogy
feleségül akarja venni, tudom nem akarja, és azt is tudom, hogy Hyejeong más
pasival van...
– Héj! – morrantam Chanyeolra és
mérgesen néztem őt. Mégis mi jogon szabja meg nekem mennyit igyak, ha úgysem
alszik velem, akkor meg még jobban semmi köze az egészhez! Elegem volt, csak
egy kicsit beakartam baszni, hogy jól érezzem magam. Chanyeol hamar ott hagyott
én pedig a borommal elindultam kifelé és levetődtem a teraszon levő fotel
egyikébe.
Nem tudom mennyi idő telhetett el,
de a borom elfogyott én pedig becsíptem, nem is kicsit. Magamban nevetgéltem
mikor megjelent egy eszméletlen helyes pincér srác.
Aznap este nem aludtam egyedül, és
még ki is elégültem. Igaz nem rá vágytam, sőt végig Chanyeol járt az eszemben.
Másnap reggel baromi fejfájással
ébredtem, nyöszörögve fordultam másik oldalamra. A fejem is és a seggem is
egyszerre sajgott. Nem fogom kibírni a haza utat ülve, szóval remélem Chanyeol
megint úgy dönt nem bírja mellettem és előre ül.
Amit még nagyon reméltem, hogy
nincs kiszívva a nyakam, és hogy Chanyeol erről semmit se tudjon, ami valószínűleg
esélytelen.
Chanyeol
Mikor felmentem a lány már ott volt
a szobában köntösben és az ágy szélén ült. Amint meglátott felpattant és
odajött hozzám félénken.
– Kyungsoo kibérelt egy másik
szobát. Én a látszat kedvéért nem, remélem nem baj, így mind a kettőnknek
könnyebb, majd alszom a pótágyon, ami itt maradt – mutatott rá, mire megráztam
a fejemet.
– Szó sincs róla! Te csak aludj
nyugodtan a nagyágyban én megyek a pótágyra. Azért nem vagyok akkora tróger,
hogy hagyjak egy lányt olyan kényelmetlen nyeszlegen aludni.
– Kipróbáltam, elég kényelmes.
Szóval hogyha női illata van az csak azért lehet – nevetett rám és bevetődött a
franciaágyba. Lusta voltam fürödni, így csak ledobáltam magamról a cuccokat és
én is elfoglaltam a helyemet. Valóban kényelmes volt, de nem tudtam hamar
elaludni. Azon kattogott az agyam, hogy vajon Baekhyun most mi csinálhat, de
mivel tudtam, hogy apám figyeltet minket, nem kockáztatom az épségét.
Másnap korán keltem és elmentem
tusolni. Szerintem húsz percet is bent tölthettem, olyan álmos voltam, hogy nem
tudtam sietni. Mire kiértem Hyejeong is felébredt, így bedőltem mellé az ágyba.
– Baszki! De női szagod van – vágta
hozzám rögtön, mire megszagoltam a bőrömet és nevetve fejbe vágtam magamat.
– Ne haragudj, azt hiszem olyan
fáradt vagyok, hogy észre sem vettem, hogy a te tusfürdődet használtam –
nevettem vele együtt én is, majd beszélgetni kezdtünk. Minden új fejleményt
megtudtam a barátjáról, a barátairól és mindenféle dologról, ami teljesen
lényegtelen volt. Nem tudom, hogy kérjek–e tőle tanácsot Baeket illetően, de
inkább csendben maradtam és figyelmesen hallgattam tovább mondandóját.
Baekhyun
Sírni támadt kedvem a
szerencsétlenkedésem alatt, nagy nehezen feltápászkodtam és gondolkoztam, hogy
átmenjek-e fürdés után Chanyeolhoz, vagy inkább maradjak a seggemen. Lassan folydogált végig rajtam a forró víz,
nem akartam sietni, úgysem volt hova, ha meg indulunk Kyungsoo vagy Chanyeol
úgy is szól.
Fél órát állhattam a zuhany alatt,
lomhán törölköztem és öltöztem. Vissza másztam az ágyba,de nem sokáig
pihenhettem, mert Soo tört rám.
– Mégis mi a franc van, hogy sosem
tudsz kopogni? – hisztiztem egyből a plafonon kezdve az egészet. Ő csak
mosolygott és rám vetődött, kelletlenül nyögtem fel és löktem arrébb, majd mint
akit megkínoztak húztam arrébb magamat az ágy szélébe kapaszkodva.
– Én semmit, hogy telt az este? – vigyorgott
elégedetten. Csak nyögtem egyet és értetlenül néztem rá.
– Mivan? – hatalmas szemekkel
meredtem rá.
– Hát a pincér srác, láttalak
benneteket odakint, ahogy rámásztál. Ejjha nem gondoltam, hogy ilyen kis heves
vagy, már értem mit eszik rajtad Chanyeol, apropó Chanyeol... Szerinted hogy
fogja ezt fogadni, ha elmondod neki?
– Te megőrültél, dehogy mondom el
neki... Tudom nem helyes hazudni, de nem kellett volna lefeküdnöm a sráccal,
viszont atom részeg voltam. Legalább, ha az apja úgyis figyeltet nem fog
gyanítani semmit, hogy akár lenne köztünk valami nem? – nem szólt semmit csak
vállat rántva fordult a hátára és a plafont kezdte fixírozni.
– Tudod Chanyeol nagyon lelkis
ember... keménynek mutatja magát, de mélyen meglehet bántani őt... – egyre nőtt
bennem a bűntudat, szomorú lettem hála ennek a fasznak... Nem hiszem el. Miért
kell még neki is terrorizálni?
Chanyeol
Nagy röhögések közepette nyomtam
egy puszit az arcára és gondoltam átnézek Baekhez. Kopogtattam, de választ sem
várva nyitottam be, ahol egy ijedt képű Baekhyun és egy gúnyos Kyungsooval
találkoztam. Furán néztem rájuk, de inkább megrántottam a vállamat.
– Bocsi, hogy így berontottam, de
már nagyon lelkiismeret furdalásom van az miatt, ahogy tegnap viselkedtem
veled! Ne haragudj, hogy goromba voltam, de apám és a faszságai mindig kihozzák
ezt belőlem – hajtottam le a fejemet. – Nagyon sajnálom! – Kyungsoo elnevette
magát és megveregette a vállam, majd Baekhez fordult.
– Látod? Én megmondtam. Sok sikert!
– azzal nevetett tovább és magunkra hagyott minket.
– Hát ez meg mi volt? – vágtam
gyanakvó arcot. – De ez még várhat, csak bocsáss meg kérlek, hogy a
lelkiismeretem hagyjon már békén! – bújtam mellé az ágyba. – Ma este úgyis
megyünk haza. Kárpótollak jó? – csókoltam bele nyakába.
Baekhyun
Chanyeol hirtelen érkezett és
amilyen hirtelenséggel érkezett annyi fájdalmat okozott a lelkemnek. Pedig az
én hibám, nem az övé... Én feküdtem le a pincérrel, ő csak megkért, hogy ne
igyak sokat és hamar menjek aludni, én pedig leszartam amit mondott. Dühös
voltam és feszült.
Chanyeolt akartam, de most jobban
örültem volna, ha elmegy. Nem tudom mit kellett volna tennem, valljam be és
tegyek tönkre mindent? Nem, biztos, hogy nem. Erre még fel kell készüljek. Igen
várok vele és majd bevallom neki otthon.
– Chan, semmi baj... én sajnálom,
hogy nem fogadtam neked szót – bújtam hozzá. Éreztem, hogy elgondolkozik és már
szólásra nyitotta volna a száját, de megelőztem.
– Fúj, de rózsa illatod van, mivel
fürödtél te nagyfiú? – nevettem fel ezzel kiverve fejéből a kérdést. Rámásztam
és megcsókoltam. – A férfiasság jobban áll, már csak egy cuki masni kellene a
fejedre – vigyorogtam.
Chanyeol
Olyan hirtelen támadt rám, hogy
belenevettem csókunkba és eltoltam magamtól. Komolyan mondom, ez az ember
teljesen kifordít önmagamból.
– A kedvedért még azt is
bevállalnám, rózsaszín tütüvel megspékelve, ha azzal megbocsátasz – vigyorogtam
rá és belemarkoltam fenekébe, mire egy érdekes kifejezés futott végig az arcán,
de hamar el is tűnt. Szerintem már beképzelem magamnak a dolgokat. – Szóval? –
bólintott egy haloványan, én pedig örömittasan kaptam fel és talpra állítottam.
– Na, szedd össze magad és pakolj össze. Lebonyolítunk még néhány finomítást a
szerződésen Zhanggal és megyünk haza – azzal magára hagytam és én is
összepakoltam. Azt hiszem, valami nem stimmel.
Baekhyun
– Ahj, olyan hülye vagy Chanyeol –
csókoltam ajkára, de elfintorodtam mikor fenekembe markolt. A kritikus
kivételek egyike közé tartozott, amikor is nem élveztem azt, hogy hozzám ért baromira
sajgó hátsó felem miatt. Hamar rendeztem vonásaim, időt sem adva kérdése
feltevésre ajkaira tapadtam.
Hemperegetem vele egyet az ágyban,
bólogattam, majd miután befejezte mondókáját kiment és magamra hagyott. A
bűntudat kegyetlenül hasított a szívembe, összegubóztam az ágyon és ajkamba
harapva próbáltam halkra fogni sírásomat.
Hogy lehetek ilyen balfasz? Főleg
azok után, hogy azt mondta kellek neki... Beakhyun te hülye picsa... Felkeltem,
összecuccoltam, felöltöztem és indulásra készen bicegtem. Még a szobában
gyakoroltam a normális járást. Titkon reménykedtem, hogy Chanyeol nem ÚGY akar
kiengesztelni, mert akkor valószínűleg végem van.
Chanyeol
A nap hamar eltelt és már a
kocsiban ültünk mind a hárman. Én elöl foglaltam helyet, valamiért úgy éreztem
Baek nem akar a közelemben lenni. Egy idő után be is szunyókált, így Soohoz
fordultam segítségül.
– Nem bocsátott meg mi? –
suttogtam, hogy véletlenül se hallja meg.
– Szerintem szimplán bűntudata van
– gonosz vigyor ült ki szája szélére.
– Mégis miért lenne? –
értetlenkedtem teljesen és már nem törődtem a hangerőmmel.
– Majd ha akarja, elmondja.
– Kurva jó – dünnyögtem magam elé,
majd egy húsz perc múlva helyet cseréltünk és én vezettem tovább. Leparkoltam
Baekhyun háza előtt és szóltam neki, hogy igyekezze meg magát, amíg haza visz
Soo és vissza jövök a saját kocsimmal addig pakoljon össze. Körülbelül fél óra
múlva dudáltam, hogy megérkeztem, amikor kaptam egy üzenetet, megnyitottam és
egy csodálatos kép volt benne.
– A büdös picsába! – csaptam bele a
műszerfalba és remegtem az idegességtől, de amikor Baek beült mellém előre,
mintha mi sem történt volna. – Mond nyuszifül, főzzek ma neked valami finomat?
Baekhyun
Megbeszéltük Zanggal a papírokat és
minden simán ment. Visszamentünk a cuccainkért és elindultunk haza.
Én befeküdtem hátra, az egész utat
végig durmoltam, majd Chanyeol ébresztett fel. A bűntudatom nem csillapodott
csak még nagyobb lett és egyre kevesebbszer tudtam a szemébe nézni őszintén.
Chan hazadobott, a cuccaim
nagyrésze már dobozokban állt, csak a személyesebb holmijaimhoz nem nyúltak. Azokat
pedig az alatt az idő alatt még Chan oda volt, összeszedtem. Megbeszéltem a
tulajdonossal, hogy a héten elviszem minden cuccom, egyelőre had hagyjam itt,
majd beültem Chanyeol mellé és nyomtam a szájára egy puszit. Aranyos volt ez a
becézés, de nem érdemeltem meg.
– Mire fel ez a cukiság? –
mosolyogtam ártatlanul.
Chanyeol
– Mire fel? Hát megérdemled!
Elfogadod a rigolyáim, még apám faszságai után is ilyen kedves vagy hozzám és
nem hagysz el! – simítottam rá combjára és beindítottam a kocsit. Elég
szótlanul telt az utazás, hiszen nagyon odakellett figyelnem a vonásaimra.
Tomboltam belűről, legszívesebben ordítottam volna, csapkodtam volna, sírtam
volna és egy jó nagyot behúztam volna neki. Viszont amit kapni fog, az jobban
fog fájni neki, mint ha ezt csinálnám. Miután haza értünk ő levágódott a
kanapéra és a néhány cuccát amit hozott a bejárati ajtónál hagyta, addig én
összeütöttem egy könnyű vacsorát és szépen megtálaltam. – Gyere Baekkie,
gyertyafényes vacsora jár ma neked! – szóltam ki neki.
Baekhyun
– Uhm... ja – nyeltem egyet. Nagyon furcsa volt Chanyeol.
Remegett a gyomrom és étvágyam sem volt nem akartam, hogy ez történjen. Nem
akartam megbántani pedig tudtam, ha bevallom minimum behúz egyet, és kidob az
utcára. Rizikóssá vált a dolog, nem volt hova mennem, rá voltam szorulva és
tegnap az a kibaszott részeg pillanatom. Istenem, idióta seggfej vagy.
Leültem a nappaliban, össze
roskadva ültem a fotelban majd mikor Chanyeol szólt, rendeztem vonásaimat és
elindultam a konyhába. Minden csupa romantikus volt, mintha direkt akarná még jobban
növelni bennem a bűntudatot. Megálltam előtte és szorosan megöleltem, öleltem
mintha az életem múlna rajta. Nem engedtem el, viszont ő nem ölelt vissza.
– Chanyeol szükségem van rád, én…
én ezt nem érdemlem meg – szipogtam és erősen öleltem. – Én teh... tegnap
megittam azt a kurva bort és nagyon berúgtam, és én sajnálom!! – Felzokogtam,
egyszerűen nem bírtam vissza tartani.
Chanyeol
– Ajh, most miért mondod ezt? –
öleltem vissza és finoman eltoltam magamtól, hogy letöröljem a könnyeit, majd
felvettem a telefonomat az asztalról, megnyitottam a képet és az orra alá
dugtam. Szép kép volt. Pont vadul marták egymás ajkát és Baek keze pedig az
idegen gatyájába turkált. – Én nem haragszom, szép párt alkottok. Gratulálok – simítottam
végig állán. – És most áld az eget, hogy csak pár cuccot hoztál át magaddal.
Nem lesz nehéz cipekedned. Vagy tudod mit? Segítek levinni, még taxit is hívok
neked! – lelkesültem fel teljesen. – Na, mi lesz már? – toltam ki az ajtó elé
és leraktam elé a cuccokat. – Figyelj megint elnézést kérek, hogy nem tudtalak
kielégíteni, hogy nem voltam elég neked. Menj nyugodtan Sehunhoz, vagy
bárkihez, ha ennyire nem bírsz megmaradni anélkül, hogy valakinek a farkán
ficánkolj. És most Baekhyun… Hagyj magamra egy kicsit – leheltem egy puszit az
ajkaira. – Remélem nem találkozunk többet – kezdtem becsukni az ajtót, majd
hirtelen visszarántottam. – Basszus majdnem elfelejtettem! – csaptam a
homlokomra és elmosolyodtam. – Holnapra legyen a felmondásod az asztalomon. Ég
veled Baekkie – becsuktam az ajtót és ráfordítottam a kulcsot. Én pedig néma
könnyeimmel estem térdre és simítottam az ajtóra a tenyerem. Meghaltam belűről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése