The Student Council's Secret: 3. rész - Az asztal alatt

*

Baekhyun az iskola ebédlőjében csámcsog a félig megrágott szendvicsén Sehunnal együtt. A szeme a másik asztalra téved, ahol Jongin és Kyungsoo épp sült krumplival etetik egymást. Átnéz az asztal másik oldalára is, ahol Luhan, Minseok és Jongdae ül és vidáman beszélgetnek egymással. Ikszedik alkalommal ismét sóhajt és lenéz a tálcáján lévő ételre.

Bűntudat marcangolja a szívét, mert tisztában van azzal, hogy Jongin megcsalja a barátját Luhannal. Elég kellemetlenül érzi magát, de nem szólhat róla, hisz megígérte, hogy titokban tartja. Meg amúgy sem akarja más dolgába ártani magát, szóval muszáj lakatot tartania a száján.

Gondolkodás közben fejét ismét Sehunra emeli és rájön, hogy neki is van egy titka. Az, amit sunbaeval csinált, annak ellenére, hogy tisztában van Sehun érzéseivel Luhan iránt. Az igaz, hogy Luhan csókolta meg őt először, de ő viszonozta. Ha erre legjobb barátja rájön, nagyon ki fog akadni.

„Úgy látom kicsit belemerültél a gondolataidba,” nézett rá Sehun. „Van valami, ami aggaszt?”

„Nincs,” válaszol Baekhyun és egy mosolyt erőltet az arcára. „Egyáltalán nincs.”

„Jól van,” mondja Sehun halvány meggyőződéssel. Megböki Baekhyunt, miután észreveszi, hogy az elnök az asztaluk felé tart. „Hé Baek. Az elnök idejön.”

„Huh?” felnéz és látja Chanyeolt közeledni tálcával a kezében, arcán pedig hatalmas vigyor terül szét.

„Leülhetek?”

„Oh, pe-persze,” félénken válaszol és bólint egyet. Baekhyun tisztában van vele, hogy néhány diák őket figyeli. Sehun oldalba böki és egy jelentőségteljes pillantást vet rá.

„Nekem el kell mennem pisilni,” mondja olyan hangerővel, hogy ők ketten biztosan meghallják. „Hív a mosdó, viszlát később Baekhyun!”

Baekhyun szólni akar valamit, de mire a csak nevét mondaná, Sehun addigra eliszkol. Sóhajt egyet és elég kínosan érezi magát, hogy az elnökkel kell egy asztalnál ennie, meg sem említve az ítélkező pillantásokat a körülöttük lévő emberektől. Érzi, ahogy az elnök szemei őt fürkészik, és Baekhyun legszívesebben az asztalba temetné az arcát.

„Kényelmetlenül érzed magad a közelembe?” ujjai az asztalon dobolnak, ahogy az alelnököt nézi. „Ez… kínos?”

Ahogy felnéz Baekhyun a frufruja eltakarja szemeit. „Nem erről van szó sunbae. Csak nem vagyok hozzá szokva… hogy az emberek--”

„Oh,” mondja, ahogy körülnéz. „Értem. Szeretnél innét elmenni?”

„H-huh?”

„Tudok egy helyet, ahol nyugodtan tudunk enni,” feláll, megfogja a burgert és a doboz tejet. „Kövess.”

Habár Baekhyun kicsit kételkedően, de követi az elnököt tálcával a kezében. Figyelmen kívül hagyja a pillantásokat, amik követik őket, ahogy elhagyják az ebédlőt.

„Hova megyünk?” kérdezi és még mindig Chanyeolt követi. Egyre feljebb haladnak az emeleteken, végül Chanyeol mosolyogva fordul az irányába.

„A tetőre,” válaszolja az elnök és kinyitja az odavezető ajtót, amint végre odaérnek. Belépnek az ajtónyíláson és a friss szellő megborzolja hajukat.

„Most már tudunk itt enni,” Chanyeol törökülésbe ül le a földre. Kicsomagolja a burgert és egy hatalmasat harap belőle minden gond nélkül.

Baekhyun figyelmesen nézi őt, ahogy csámcsog, a szája szélén pedig ott marad egy kis folt szósz. Elmosolyodik, ahogy először látja Chanyeolnak ezt az arcát.

„Ah, nagyon éhes vagyok, bocsi,” mondja Chanyeol teli szájjal. „Nem tudok enni, ha minden mozdulatomat figyelik. Tiszta szívás.”

„A… sz-szád,” utal arra Baekhyun az ételmaradékra. „Van ott valami--”

„Hol?” kérdezi Chanyeol, ahogy ujjaival céltalanul érinti meg arcát, hogy megpróbálja letörölni a maradékot.

 „Hagyd, majd én,” közelebb sétál Chanyeolhoz és leguggol elé. A középső ujjaival megfogja állát, miközben letörli a szószt arcáról.

Chanyeol Baekhyunt bámulja, csak pár centi választja el az arcukat. Baekhyun lélegzete csiklandozza a bőrét, meleg ujjbegyei pedig szájára simulnak. Chanyeol elkapja csuklóját, hogy leállítsa, Baekhyun pedig hatalmas szemekkel néz az elnökre.

„Mit gondolsz, mit csinálsz?” Baekhyun meglepődik, hogy hangja milyen ridegen cseng. Az egész háta megborzong.

„Én… csak--” elhúzódik és belenéz az elnök elsötétült szemeibe, amik ugyan úgy őt nézik. Szíve örült tempóban ver attól, hogy még mindig milyen közel van az arcuk.

„Ne haragudj,” mondja Chanyeol, majd elnéz. Elengedi a csuklóját és megköszörüli a torkát.

„Rám ne haragudj sunbae. Nem gondolkodtam és csak csináltam. E-ezt be kellene fejeznünk, mert hátborzongató. Oh, miket mondok, sajnálom, ez nagyon kellemetlen.” Baekhyun összevissza beszél és az arca hirtelen felforrósodik. Eliszkol Chanyeol elől és a lábát kezdi nézni inkább.

„Nem gond, nem nagy dolog,” porolja le nadrágját, amint felkel. „Az én hibám. Mindig összepiszkolom magam evés közbe.”

Chanyeol nevetni kezd, mire Baekhyun azon kapja magát, hogy ő is ugyan azt csinálja. Megvakargatja tarkóját és szégyenlősen Chanyeolra mosolyog.

A csengő megszólal.

„Nem ettem még meg a szendvicsem,” duzzog magában. „Még mindig éhes vagyok.”

„Ne engem okolj, a te hibád,” piszkálódik Chanyeol, hangja játékos, amit Baekhyun megnyugtatónak talál.

„Legközelebb veszel nekem egyet,” vigyorog az elnökre.

„Rendben,” bólint egyet. „Amikor szeretnéd.”

*

„Basszus,” motyogja Chanyeol az orra alatt, ahogy kezével merev tagját simogatja az asztal alatt. Férfiasságát kiszabadítja a nadrágjából, markát fel-le kezdi mozgatni rajta, képzelete pedig rózsaszín ajkak és finom vékony ujjak körül forog.

„Csak dugd meg végre,” Luhan a telefonját nyomkodja, és rá sem néz az elnökre. Mosolyog és rányom egy olyan pornó videóra, amit később majd le fog tölteni. „Szóval hagyd abba az önkielégítést, olyan vagy, mint egy kibaszott perverz.”

„Baszd meg,” csaknem kifogy a levegőjéből Chanyeol és szikrákat szór a szemével az asszisztensre. „Te vagy az egyedüli perverz itt. Csak takarodj el a szobából, amíg én békésen kielégítem magamat.”

Luhan felhúzza szemöldökét. „Vagy megdugsz engem?”

Chanyeol keze megáll a farkán és mindenféle érzelem nélkül néz Luhanra. „Csináltál valamit amiről nem tudok?”

„Megcsókoltam Baekhyunt,” ismeri be Luhan, mire az asztal alá mászik négykézláb, egyenesen Chanyeol öléhez. "Sajnálom."

"Mi?" néz rá dühösen. Erős kezeivel elkapja Luhan csuklóját. "Mi a faszért csókoltad meg te kurva?"

„Sa-sajnálom.. Én nem…” mondja, de nem néz rá Chanyeolra. „Sajnálom…”

„Ki a faszom engedte meg neked, hogy hozzá érj?” csattan fel és fojtogatva kapja el Luhan nyakát. „Rohadtul tisztában vagy vele, hogy senki nem engedélyezte, hogy hozzá érj, igaz? Én még egy ujjal sem értem hozzá. Te kanos ribanc, hogy nem tudod kordában tartani a cseszett hormonjaidat.”

„Sajnálom…” hangja elhalkul és megremeg, a nyaka fáj Chanyeol kezei között. „Csi-csinálom neked…”

„Jobban teszed,” mondja szigorúan és elengedi Luhan nyakát, hogy a fejét merevedéséhez nyomja. „És most szopj.”

Luhan engedelmesen bólint egyet, megfogja az elnök farkát, végig húzza a kezét hosszán, majd nyelvével körkörös mozdulatokkal kényezteti végét. Chanyeol belemarkol Luhan szőke fürtjeibe, durván nyomja lejjebb fejét, centiről-centire egyre lejjebb, míg az egész hossza el nem veszik forró ajkai között.

„Baszki, ugh, ugh, mélyebben,” utasítja, Luhan pedig engedelmesen ereszti lejjebb Chanyeol farkát egészen addig, még el nem éri a torkát. Fejét fel-le mozgatja, nyelvét megállás nélkül használja. Szívogatja is, hogy minél jobb szopást nyújtson. Már a levegőből is kifogy, szemébe könnyek gyűlnek.

„BASZD MEG, KEMÉNYEBBEN!” üvölti Chanyeol, miközben Luhan fejét durván nyomja vissza farkához. Luhan eleget tesz kérésének és ismét ajkai közé fogadja őt, száját hatalmasra tárja, hogy merevedése teljesen elférjen benne. Chanyeol liheg, Luhan pedig biztos abban, hogy az elnök hamarosan el fog élvezni.

„Gyorsabban, gyerünk, ez az,” mondja és Luhan ajkai extra erősen szívják őt, miközben minden cseppet kilövell magából.

„Nyeld le mind,” teste megremeg és minden végterméke egyenesen az asszisztens szájába végzi. Luhan lenyeli, néhány csepp pedig kifolyik szája szélén. Megnyalja ajkait és az elnökre néz félig lehunyt szemekkel.

„Most már meg van bocsájtva?” kérdezi és visszamászik helyére száját törölgetve. Chanyeol megforgatja szemeit, felhúzza nadrágján a cipzárt és észre veszi, hogy Luhan nadrágja igen csak dudorodik.

„Talán,” válaszolja és szeme az ajtóra téved, ahol Baekhyun lép be az igazgatóval és a többi taggal együtt.

„Azt akarom, hogy nyúlj magadhoz a találkozó alatt,” suttogja Luhan fülébe önelégült mosollyal az arcán. „Anélkül, hogy mások észre vennék. Baekhyun mellé ülj, viszont ő legyen tisztában azzal, hogy épp kivered magadnak.”

„Mi a fasz Chanyeol,” aggodalmasan néz rá. „Rohadtul nem fog--”

„Elutasítod a parancsomat?”

„Ne-nem,” szemeit forgatja és sóhajt egyet. „Meg fogom csinálni.”

Mr. Kim Junmyeon, az iskolaigazgató leült az asztalhoz, míg a többiek vele szembe helyezkednek el egy sorban. Luhan Baekhyun mellé ül, rámosolyog és biccent egyet. Mr. Kim elkezdi beszédét, azzal egy időben pedig Luhan lehúzza a sliccét. Baekhyun felfigyel a hangra, de nem igazán törődik vele.

„Ah, ah, ah,” Luhan piheg, ahogy megfogja tagját és gyengéden cirógatja magát. Baekhyun mindent hall és Luhan mosolyra húzza száját.

„Baszki, ah, faszom, ah,” hallja, ahogy Luhan kiejti a szavakat és az asztal alól jövő csattogó hangokat is. Szíve őrült tempóba ver és sejti, hogy sunbae valami olyasmit csinálhat, amit nem pont most kellene.

Hátat fordít Luhannak, hogy minden figyelmét az igazgatónak szentelje, de Luhan hozzá ér kezéhez, amitől kirázza a hideg. Még mindig nem néz rá az asszisztensre, de ő Baekhyun kezét rácsúsztatja saját térdére, majd combjai közé és végül valami keményre és nedvesre.

A keze Luhan péniszén van.

Baekhun megrándul és egy érdekes hang hagyja el a száját, mire mindenki rászegezi tekintetét. Chanyeol önelégült vigyorát tenyere mögé rejti, ahogy szeme sarkából nézi Baekhyun teste mennyire görcsösen áll.

„Érintsd meg a farkam,” suttogja és Baekhyun kezét lüktető merevedésére vezeti. „Azt akarom, hogy te csináld.”

Baekhyun megrázza a fejét, kezét kirántja Luhan szorításából. Az asszisztens hagyja neki és nevet Baekhyun frusztrált arcát látva. Összekulcsolja kezeit ölében, és mindent belead, hogy kizárja a hangokat, ahogy Luhan épp kiveri magának. Baekhyun legszívesebben sírna kínjában, az egész nyakát égető érzés járja át. Mindennel próbálkozik, de Luhan olyan csábítóan nyög mellette, hogy nem tud nem rá figyelni. Baekhyun ismét megrázza a fejét és inkább Mr. Kim előadására koncentrál.

Baekhyun végre haza ér és belesüpped puha ágyába. Minden olyan emléket kiakar törölni a fejéből, ami a mai találkozón vésődtek emlékezetébe. Helyette hatalmas és vidám nevetéseket képzel maga elé, ami végül mosolyra készteti őt is. Elterül az ágyon és a párnáját magához szorítja.

*

„Szóval azt mondod, hogy nem érdekel már a gyönyörű Kim Jongin?” kérdezi Sehun keresztbe tett karokkal. Baekhyun lassan bólint egyet, szendvicsét pedig úgy rágcsálja, mint egy sündisznó.

„Akkor ki az? Ki az új kiszemelted?” játékosan meglöki Baekhyun könyökét. „Csak nem én?”

„A legvadabb álmaidban,” megforgatja szemeit, Sehun pedig legszívesebben kivájná a szemgolyóit.

„Sziasztok, leülhetek?”

Mindketten felnéznek a hang tulajdonosára. Baekhyun azonnal bólintott, szája hatalmas mosolyra húzódik és elpirul. Sehun hitetlenkedésében megrázza a fejét.

„Aigoo,” suttogja Sehun és homlokon vágja saját magát. „Még mit nem.”

----------------

Eredeti történet

The Student Council's Secret: 2. rész - A szád íze

*

„… és köszönöm mindenkinek a támogatást.”

Baekhyun tapsolni kezd, amint az elnök befejezi a rövid beszédet. Széles mosoly terül szét az arcán, tekintete Chanyeolt követi, ahogy az emelvényen álló székre ül a többi tag mellé. Azonban gúnyos hang üti meg a fülét, így Baekhyun az ő irányába néz. 

„Ejha. Milyen támogató.”

„Fogd be Sehun,” mondja Baekhyun a legjobb barátjának, aki egyben szoba- és edzőtársa is, majd megforgatja szemeit. „Csak féltékeny vagy.”

„Miért is kellene?”

„Mert ő menő, te meg nem,” kötekedik Baekhyun önelégült vigyorral az arcán.  „Te még csak be sem kerültél a diáktanácsba, hogy a kiszemelted mellett lehess.”

„Én meg nem vagyok olyan, mint te, aki egész nap ostobaságokat beszél Kim Jonginról,” szól vissza keresztbe tett karokkal.

„És én meg olyan nem vagyok, aki két másodpercenként Luhan-sunbaet stíröli,” vág vissza Baekhyun kuncogva, mire egy ütést kap karjába.

„Azt hallottam, hogy Luhan-sunbaeval elég jóba lettetek…” suttogja Sehun és körülnéz. „Megtudod… adni a számát?”

„Annyira nem… Szerintem Jonginnal sokkal jobban kijön,” mondja és az emelvényre néz, ahol Luhan és Jongin ül egymás mellett, közvetlen mellettük pedig Kyungsoo.  A fiúk halkan beszélgetnek, az arcuk pedig túl közel van a másikéhoz.

 „Féltékeny vagyok,” biggyeszti le ajkait Sehun. „Nézz rájuk, milyen jól elvannak.”

„Ja,” szemei szomorúan csillognak Baekhyunnak, ahogy őket nézi. „El bizony.”

„Nagy kár, habár,” válaszolja egy idő után. „Kim Jongin már jár valakivel.”

„MI?” halkan felkiált Baekhyun, megszorítja Sehun karját és apró szúrásokat érez szívében. „Ez igaz?!”

„Nem tudtad?”

Baekhyun csak bámul, Sehun sóhajt egyet és eszébe jut, hogy Baekhyunt csak áthelyezték, akit kineveztek alelnöknek választások nélkül.

„Akivel jár az,” céloz a Jongin mellett ülő diákra. „Do Kyungsoo.”

Baekhyun szemei hatalmasra tágulnak a meglepettségtől. „Bi-bizos… vagy benne?”

„Igen. Az előző évi bálon, Kim Jongin elhívta Do Kyungsoot és azóta járnak.”

Baekhyun meg sem szólal, csak enyhe fájdalmat érez a szívében, össze van zavarodva, de az okát nem érti. Már egy perce teljes némaságba van, amikor Sehun meglöki a karját, hogy lélegzik-e még.

„Yah, jól vagy?” kérdezi aggódva. „Ez normális, tudod, én is így éreztem magam, amikor rájöttem, hogy Luhan-sunbae járt az elnökkel.”

Baekhyun lefagy és fejét legjobb barátjára szegezi. „M-mi?”

Sehun kuncogni kezd. „Rengeteg dolog van, amiről még nem tudsz, igaz?”

Baekhyun lassan bólint. „I-igen.”

„Amit mondtam az igaz, randiztak egy ideig,” mondja Sehun. „De szakítottak, fogalmam sincs miért, igazából senki nem tudja az okát. Ez egy titok, amire még senkinek nem sikerült rájönnie.”

*

Sehun szavai még mindig a fülében csengnek. Baekhyun egyenesen az öltözőbe sétál, hogy vissza tegye a szekrénybe notebookját a nap hátralévő részére. Kinyitja az ajtót és egy cetlit talál a szekrényében.

„Mi ez?” kérdezi Baekhyun, ahogy előhúzza a cetlit és olvasni kezd.

Diáktanács szoba. MOST.

Baekhyun gyorsan becsukja a szekrényajtót és körülnéz, hogy ebben az időben ki az aki még ott van, de senkit nem lát. Ideges léptekkel és kalimpáló szívvel mássza meg az emeleteket, egyenesen a diáktanács szoba felé.

A kilincs után nyúl, és ahogy azt várta, nyitva van, így belép kezében a kis cetlivel. A szobában sötét van, a függönyöket pedig lebegteti a szellő. Lassan sétál befelé.

„Ha-hahó?” szól Baekhyun. Az ujjai erősen dobolnak a könyvespolcokon, ahogy átsétál a mini könyvtáron. „Van itt… valaki?”

Egy kéz megragadja hátúról és mielőtt kiabálni tudna, egy tenyér betapasztja száját, hogy ne tudjon semmiféle hangot kiadni. Szemei hatalmasra kerekednek meglepetésében, amikor az a személy erősen nekilöki a falnak. Az alak előtte sétálgat, majd vékony csuklóját neki szegezi a falnak, közvetlen a polc mellett.

„Láttál minket tegnap este,” mondja a fiú, Baekhyun szavai, pedig a torkán akadnak. „Igaz?”

Baekhyun térdei remegnek a félelemtől, a fiú egyenesen a szemeibe néz, csuklóját pedig még mindig erősen szorítja. Baekhyun lehunyja szemeit, képtelem megmozdulni, ahogy sunbae gyengéd csókokkal hinti be nyakát, amitől gerince mentén kirázza a hideg. A libabőr futkározik a bőrén, amint megérzi, hogy a nyelvével végig siklik nyakán, itt-ott nyomokat hagyva. Nyelvét fogak váltják, aprókat harapdál és mohón szívja bőrét.

„E-elég…” lihegi Baekhyun, a könnyek pedig végig folynak arcán. „Su-sunbae… kérlek.”

„Akarom ezt veled,” mondja neki sunbaeja, hangja nyugtató, miközben hüvelykujjával végig simít alsó ajkán. „Megakarlak csókolni.”

„E-eressz el… kérlek,” könyörög Baekhyun, szíve össze-vissza zakatol mellkasában. „Ké-kérlek…”

„El foglak, ha megengeded, hogy megcsókoljalak.” mondja sunbae és ajkait a másikéra tapasztja, hogy egy erőszakos csókot adjon neki.

Baekhyun zihál, ahogy ajkait falják. Nem ez az első alkalom, hogy csókolózik, de ez az első olyan csókja, hogy túl sok a nyelv- és foghasználat, hogy egy másodpercre sem kap levegőt. Próbálja összezárni ajkait, de sunbae túl erősen nyomja össze állkapcsát, hogy ellentmondást nem tűrően nyissa ki száját. Sunbae befurakodik nyelvével Baekhyun szájába, felfedezve nedves és forró barlangját.

„Mmngh!”  mondja Baekhyun ellenkezés közben, de sunbae továbbra is csak csókolja. Kezével megrántja Baekhyun haját, közben harapdálja és szívogatja ajkait. Baekhyun, kezeit sunbae mellkasára teszi, hogy megpróbálja őt eltolni magától.

„Baszd meg!” mondja sunbae és letörli duzzadt, piros ajkairól a nyálat. Tekintetén határozottan Baekhyunra szegezi, szemei vágytól ködösültek. „Soha senki nem utasított még vissza.”

„Lu-Luhan-sunbae…” suttogja Baekhyun, a hangja remeg. „Mi-miért csinálod… ezt?”

„Nem akarsz velem csókolózni? Engem mindenki akar Baekhyun. Nem tudtad?” mondja az idősebb és erőteljesen nekicsapja a kezét a falnak. Baekhyun arca összerezzen, szemeit szorosan lehunyja.

„Fogd be a kibaszott szádat és rohadtul ne ellenkezz tovább,” száját ismét a fiatalabbnak nyomja, hogy megcsókolja. Baekhyun csendben marad, mert fél attól, hogy mi fog következni, így csak egy helyben áll, hagyva hogy csókolják őt.

Luhan gyengéden megfogja Baekhyun állát, ahogy ajkai ismét száján mozognak, csókján érződik, hogy milyen gyakorlott és most nyelvét sem használja. Kezét Baekhyun tarkójára simítja nyugtatóan masszírozva, csókja elmélyül, intenzívebb, forróbb, mintha mindent megakarna belőle ízlelni. Nedves ajkai melegek voltak. Baekhyun íze édes, friss és ártatlan, aminek következtében Luhan testhője az egekbe szökik.

Baekhyun azon kapta magát, hogy félénken visszacsókol, fejét jobbra billenti, hogy orruk ne ütközzön össze. Jól tudja, hogy nem kellene ezt csinálnia, nem kellene ilyen dolgokat művelnie sunbeaval, nem kellene karjait Luhan nyaka köré fonnia, hogy még több csókot kaphasson tőle. Luhan ajkai lágyak és érzékiek, tovább akarja őt csókolni, de valami azt súgja neki, hogy le kell állnia.

Luhan elválik tőle, lélegzete elveszik Baekhyun ajkai között, ahogy piheg, homlokukat pedig egymásnak döntik. Lenéz Baekhyunra, aki félig lehunyt pillákkal néz fel rá és Luhan elmosolyodik. Ismét enyhén elnyílt ajkaira hajol, hogy megviccelje úgy, hogy szája épp csak a másikét súrolja. Baekhyun felemelte a fejét, hogy újra elérje azokat a gyönyörű ajkakat, de egyre közeledő kuncogást hall, ami az egész teremben visszhangzik.

„Mi a fene,” mondja az idegen és megcsóválja a fejét. Mind két fiú felé fordul, Baekhyun megijed és kezeit visszahúzza Luhan válláról. Az idősebb rámosolyog az idegenre.

„Mi van,” mondja Luhan hanyagul. „Meg van tiltva, hogy megcsókoljam?”

„Baromi féltékeny vagyok, csak hogy tudd,” mondja a fiú, miközben kezeit keresztbe teszi maga előtt. „Gondoltam van valami dolgunk itt.”

Luhan felnevet. „Nem is tudtam, hogy Kim Jongin tudja mi az a féltékenység.”

„Cseszd meg,” mondja szem forgatva. „Szerencséd van, hogy szeretlek.” Baekhyun felé fordul és mosolyogva közelít feléje.

„Remélem ezt a barátod is hallja,” elmélkedik Luhan.

„Nem fogja,” mondja Jongin. Baekhyun valami feszítő érzést érez a szívében, talán dühös, esetleg csalódott, nem igazán tudja.

„Szia Baekhyun,” mondja JOngin mellékesen, ragyogó mosollyal. Baekhyun nem pirul el, de még a szíve sem kalimpál, csak döbbent és bódult állapotban van. „Ne beszélj erről senkinek, rendben?”

„Láttál minket előző este,” Luhan finoman megcirógatja Baekhyun arcát. „Igaz?”

„A-azzal… Nem voltam tisztában… de én,” halkul el és elnéz egy másik irányba. „Hallottalak… és tudtam, hogy te vagy az és… Jongin.”

„Legközelebb óvatosabbak leszünk,” mondja Jongin Luhannak és beletúr hajába, majd újra Baekhyunra néz. „El ne merd mondani valakinek. Ez mi titkunk és most már a tiéd is. Megértetted?!”

Baekhyun bólintása olyan volt, mintha fejet hajtana. „Meg-megértettem.”

„Remek,” nevet halkan Luhan. Ismét megfogja Baekhyun arcát, ujjával pedig körkörösen cirógatni kezdi puha bőrét. Lehunyja szemeit és csak élvezi, amit Luhan csinál. „Baszki, megakarom csókolni… és megdugni.”

„Nem,” mondja Jongin és ellöki Luhan kezét. „Tudod, hogy nem teheted meg… valaki már kiszemelte magának.”

„De--”

„Nem,” ragadja meg Luhan csuklóját Jongin. „Fogd vissza a rohadt hormonjaidat, ribanc.”

„Faszom, oké, mindegy,” forgatja meg szemeit. Baekhyun nem érti, hogy miről van szó, de nem is érez igazán arra késztetést, hogy kérdezzen vagy belekeveredjen a dolgokba.

„Haza szeretnél velünk jönni?” pár perc után kérdezi Jongin és táskáját átlendíti válla felett. Baekhyun felemeli a fejét, mert nem biztos benne, hogy a kérdés neki szólt.

„H-huh?”

„Van kocsim, haza tudlak vinni,” mondja, miközben Luhan kezét fogja, de Baekhyun nem érez ez miatt semmiféle fájdalmat, sem féltékenységet. „Szóval…?”

„Meg ne próbáld visszautasítani vagy akármi, mert elfogom mondani mindenkinek, hogy csókolóztunk.” vigyorog Luhan. Baekhyun halványan bólint, mert megijed Luhan-sunbae szavaitól.

Ahogy kiérnek az iskolából, beszállnak Jongin autójába. Neki van jogosítványa, szóval neki kellene vezetnie, de Luhan és Jongin beszáll a hátsó ülésre Baekhyunnal az oldalukon. Baekhyun a kezét tördeli az ölében, amint meghallja nyögéseiket.

Pár perc múlva szerencsére abbahagyják, és egy meleg kéz fogja közre finoman az ő hideg kezét.

„Félsz?” kérdezi gyengéden Luhan. „Reszketsz.”

„E-egy kicsit,” ismeri be Baekhyun. „É-én nem szoktam… ilyet.”

„Tudom, de hamarosan hozzá fogsz szokni.” hangja biztató. „Most már barátok vagyunk, ne aggódj. Oda figyelünk rád.”

Baekhyun felnéz rájuk. „Valóban?”

„Persze,” Luhan Jongin felé fordul. „Ugye bébi?”

Jongin kuncog. „Persze, csak kérj bármit, mi minden bizonnyal megadjuk neked.”

„Ha szeretnéd, hogy Jongin leszopjon, csak szólj neki órák után.”

„Örömmel.”

Baekhyun elpirul és a fejét rázza. „É-én… nem igazán szeretem… az ilyesfajta dolgokat.”

„Faszom. Heteró vagy?” kérdezi Jongin enyhe meglepettséggel, mire Baekhyun még jobban elpirul és forr az egész arca.

„Nem, hisz megcsókoltam,” mosolyog önelégülten Luhan. „És rohadtul tetszett neki, még vissza is csókolt.”

Baekhyun zavarában elakarja rejteni az arcát, mire mind a ketten kinevetik, hogy nem kell ez miatt zavarban lennie, ezzel nincs semmi baj.

„Ne mond el az elnöknek, hogy mi volt,” suttogja Luhan Jongin fülébe, úgy hogy Baekhyun ne hallja meg. Jogin bólint és elmosolyodik.

„Halott vagy, ha rájön,” mondja, kezeit pedig becsúsztatja Luhan nadrágjába. „Biztosan meg lennél büntetve miatta.”

„Tudom,” válaszolja. „Pontosan ezért kérlek erre téged.”

Jongin nevet, majd visszasuttogja. „Csak akkor, ha a farkamon fogsz lovagolni, amint hazaérünk.”

------------------

Eredeti történet

The Student Council's Secret: 1. rész - A tagok bemutatása

1 hónappal azelőtt

*

„Szia, gratulálok!” Luhan, az újonnan választott asszisztense a diáktanácsnak mondja, miközben kezet ráz Baekhyunnal. „Te vagy az alelnök.”

„Köszönöm,” Baekhyun egy szégyenlős mosoly kíséretében válaszol. „Keményen fogok dolgozni és a legjobbat hozom ki magamból, mióta új vagyok itt.”

Luhan nevet, és Baekhyun azt gondolja, hogy a ragyogó külsőségek alapján egy barátságos srác, arról nem is beszélve, hogy helyes is, mintha az angyalok küldték volna a mennyországból.

„A nevem Luhan és harmadéves vagyok,” mondja még mindig mosolyogva. „Én vagyok az asszisztens.”

„Én Baekhyun vagyok,” mondja egy bólintás kíséretében. „Örülök a találkozásnak, Luhan-sunbae.”

„Igen, ezt eddig is tudtam, hogy ki vagy. Elég népszerű vagy a lányok körében… és néhány fiúnál is, gondolom,” mondja Luhan. „Aranyos vagy.”

„Áh, ez semmiség…” motyogja Baekhyun halvány pírral az arcán. „Köszönöm.”

„Gyere velem, bemutatlak a többieknek is.”

Baekhyun döbbenten távozik, ahogy Luhan keze a csuklójára kulcsolódik, mert az előző iskolájában a diákok nem voltak valami kedvesek, se társasági emberek, ellenben a szöuli diákokkal. De úgy gondolja, hozzá fog szokni valahogyan, hosszú út áll még előtte.

„Ő itt a leghelyesebb és legmenőbb személy, akit ismerek,” mondja Luhan, ahogy megveregeti egy magas, napbarnított fiú vállát. Magasabb mind a kettőjüknél, gondolja Baekhyun. „Ismerd meg Kim Jongint, a napbarnított bőrűek Istenét. Ő a diáktanács ellenőre.”

„Szia!!!” ordítja Jongin, ellökve Luhan kezét a válláról. „Én nem a napbarnított bőrűek Istene vagyok, hanem a szexisség Istene!”

„Mindegy…” morogja Luhan szem forgatva.

„Áh, te vagy Byun Baekhyun, igaz?” kérdezi Jongin, miközben őt nézi. „Te is másodéves vagy, mint én?”

„Igen,” válaszolja rejtegetve a pírt az arcán, mert valóban, ez itt Kim Jongin, a gyönyörű Kim Jongin, és Kim Jongin a kiszemeltje, mióta csak belépett az iskolába. „Együtt vagyunk matekon…”

„Oh, emlékszem” válaszolja, miközben bólint. „Örülök, hogy végre megismertelek. Mindig is kíváncsi voltam, ki az, akit áthelyeztek a matek évfolyamomra, és ja, kiderül, hogy te vagy az, szóval remélem, hogy barátok lehetünk.”

„Pe-persze…” motyogja Baekhyun még mindig kábultan, az előtte álló helyes fiú miatt. Az álmodozása hamar véget ér, amikor Luhan megköszörüli a torkát, erősen megszorítotja a kezét és oldalba böki amint eltávolodnak Jongintól.

„Oké, elég lesz ebből,” mondja Luhan, majd hirtelen hűvösen tekint vissza Jonginra, Baekhyun pedig nem érti, mit is jelenthet ez. Jongin mosolyog, vagyis inkább önelégültem mosolyog Luhanra. Baekhyun megrázza a fejét és újra előrefordul.

„Ne is törődj vele” suttogja Baekhyun fülébe. Újból hátra mosolyog, miközben húzza Baekhyunt a diáktanács szoba egy másik részére.

Luhan még mindig fogja kezeit, Baekhyunt vonszolja a diáktanács mini könyvtárába, ahol két srác ül könyvvel a kezükben. Luhan szólítja őket és érdeklődve néznek fel.

„Sziasztok fiúk, szeretném nektek bemutatni Baekhyunt,” mondja Luhan vidáman. A magasabb rámosolygott, míg az alacsonyabb kifejezéstelenül bámul rá, nagy szemei pedig kérdőek.

„Bae-Baekhyun vagyok,” mondja egy meghajlás kíséretében. „Én vagyok az alelnök, kérlek figyeljetek oda rám.”

„Ez ő?” kérdezi a magasabbik Luhantól, mire Baekhyun eléggé meglepődik hangja mélységén. Luhan bólint, majd újra mosolyog. Baekhyun szemei kíváncsian járnak Luhan és a magas srác között.

„Szia,” mondja a magas és odasétál ahol Baekhyun áll, Luhan mellett. „Én vagyok a diáktanács elnöke, a nevem Park Chanyeol.”

Baekhyun biccent és megrázza a felé nyújtott kezét. Ő már eddig is tudta ki ő, harmadéves, ami azt jelenti, hogy a sunbaeja, csak úgy, mint Luhan. Nincs egy olyan diák az iskolában, aki ne tudná ki Chanyeol, mert ő túlzottan népszerű. Eltekintve a helyes kinézetétől és kiemelkedő osztályzataitól, remek személyiséggel is rendelkezik abból kiindulva, amit az évfolyamtársaitól hallott és ez bizony igaz. Chanyeol egy kedves és szerető vezető, csak úgy, mint egy minta tanuló. Ez az oka, amiért tiszteli őt. Nagyon is.

„Örülök a találkozásnak Chanyeol-sunbae” mosolyog szélesen Chanyeolra. „Kérlek figyelj oda rám.”

„Természetes, hogy fogok,” mosolyog ragyogóan Baekhyunra. „Te vagy az alelnököm, nem igaz?”

„I-igen” mosolyog vissza az elnökre és az idegessége elszáll. Luhan finoman megveregeti a hátát és érzi, hogy most már befogadták őt.

„Az a srác ott,” célozva arra a fiúra, aki érzéketlenül bámulja őket. „Ő Do Kyungsoo, a pénzkezelő, csak szégyenlős.”

„De azt hiszem, hogy ti ketten jó barátok lesztek,” vigyorog Luhan. „Ugye, Kyungsoo?”

„Mindenképp,” mondja Kyungsoo keresztbe téve kezeit mellkasa előtt, Baekhyun szerint nagyon aranyosan néz ki. Aranyos hogy őszinték legyünk, a szív alakú szájával és hatalmas szemeivel. Kyungsoo észreveszi, hogy őt bámulja, így gyorsan elkapja róla a tekintetét.

„Ne félj, nem eszik embert,” suttogja egy hang a háta mögül és összerándul a meglepettségtől. Hátrafordul, hogy lássa azt a két fiút, akik mögötte áll és mosolyognak rá.

„Megijesztetted,” mondja Luhan az idegen jelenlévőknek. „Legalább mutatkozzatok be először.”

„Jól van, megint parancsolgatsz,” mondja az idegen szem forgatva. Baekhyun felé fordul és szemtelen mosolyt villant felé, oldalt a szája aranyosan görbül felfelé. „Kim Jongdae vagyok, az ügyvezető. Te Baekhyun vagy, igaz?”

„Igen, én vagyok,” hajol meg szorgosan. „Én vagyok az alelnök. Együtt járunk matekra, csak úgy, mint Jonginnal.”

„Ja, ja! Tudom, te vagy az, akit áthelyeztek,” mondja Jongdae. „Örülök, hogy végre találkoztunk.”

„Ő az a gyerek, akit mondtam neked,” mondja a pufók arcú fiú Jongdae mellett, viszonozza az ő mosolyát. „Kim Minseok vagyok, a rendfelügyelő.”

„Ő a legjobb barátom,” mondja Luhan Minseokra utalva. „Nem is tudom miért.”

„Ja, nem is ismerlek, ki vagy te?” beszél vissza Minseok játékosan felvonva szemöldökét. Baekhyun kuncog, ahogy figyeli az előtte zajló veszekedést.

„Én vagyok az a fiú, aki megmentette az életedet egy gőzgombóctól, pontosan tíz évvel ezelőtt” mondja Luhan kezeit a csípőjére téve. „És azt mondod, hogy nem tudod kivagyok. Hát ez nagyon fáj!”

„Éhes vagyok, elmehetünk most enni?” kérdezi Minseok, meghúzogatva Jongdae kezét, miután kidugta a nyelvét Luhanra, mint egy öt éves. Baekhyun észreveszi, Minseok milyen erősen szorítja az ügyvezető kezét. Jongdae csak mosolyog, megengedve Minseoknak, hogy kivonszolja a szobából.

Baekhyun ugyan kérdezni szeretne, de udvariatlannak tűnhet, így inkább befogja a száját.

„Milyen egy hálátlan legjobb barát,” morogja Luhan és haragosan néz a kettőre, ahogyan elhagyják a szobát. „Vigyétek el tőlem. Utálom.”

„Huh?” kérdezi Baekhyun, mert nem hallotta, hogy mi volt az utolsó szava. Luhan felé fordul és mosolyog.

„Nem lényeg,” válaszolja és megnézi a karóráját. „Akarsz együtt enni velem?”

Baekhyun vissza akarja utasítni, mert kínos lenne, hogy csak ketten mennek, de bunkóság lenne kihátrálni egy sunbae meghívása elől, így bólint. „Oké.”

Luhan újra megfogta a csuklóját és Baekhyun nem tudta eldönteni, hogy a szobában tartózkodó diákok bámulják őt, vagy csak szimplán figyelnek rá. Egyébként ő lehajtott fejjel néz a padlóra és ez az oka, hogy nem veszi észre a mohó pillantásokat, amit az elnöktől kap. Jongin csettint a nyelvével, az asszisztenst és az alelnököt nézi, ahogy elhalad mellettük és mielőtt eltudnák hagyni a szobát, ő elállja az útjukat.

„Veletek jöhetek?” kérdezi Jongin és egyenesen Luhanra néz, mintha csak hozzá beszélne. Baekhyun felemeli a fejét és elpirul, amikor észreveszi, hogy Jongin csak pár centire van tőle.

„Ha Baekhyunnak megfelel, akkor jöhetsz,” jelenti ki kihívóan. „Szeretnéd, hogy Jongin velünk jöjjön?”

„Persze, oké,” motyogja Baekhyun. „Igazán nem fog zavarni.”

Jongin mosolyog, míg Luhan a szemeit forgatja. Mind a hárman együtt sétálnak, úgy hogy Baekhyun van középen. Baekhyun ismét leszegi szemeit mialatt Luhan és Jongin forró pillantásokkal bombázzák egymást.

*

„Basszus,” egy lihegő hang suttogja, ami miatt Baekhyun megriad. Körbetekint az üres szobában. Még mindig üres, senki sincs odabenn.

Sóhajt egyet és folytatja munkáját, egy dokumentumot ír, amit az elnök jelölt ki a számára délután. Este hét óra van, és mint új tanácstag, keményen kell dolgoznia. Nyújtózkodva emeli fel kezeit, miután entert nyom és ekkor újra hallja a hangot.

„Baszki, ah, baszki,” mondja a hang tisztábban, mint előzőleg és Baekhyun biztos benne, hogy ezek csak szitkozódó szavak. Ingerülten nyelt egyet, maga mellé teszi a laptopot, úgy, hogy derekával közre tudja zárni.

„Igen, bassza meg, ahh, gyorsabban bébi,” Baekhyun szaggatott levegővétellel együtt hallja a hangokat, amik a konferencia teremből jönnek. Szívverése mellkasában felgyorsul, ahogy a kanapé karfáját szorítja kezével.

Azon gondolkodik, hogy gyorsan el kell innen tűnnie, mert most már biztos benne, hogy valami lehet, hogy történik bent a konferencia teremben, így gyorsan feláll és laptopját mellkasához szorítja. De túl késő már, mert a terem ajtaja kinyílik. Baekhyun gyorsan elbújik egy nagy kanapé mögé, térdeit mellkasához húzza, a laptop pedig kikandikál onnan.

„Hol van a nadrágom?” kérdezi egy ismerős hang és Baekhyun szemei kitágulnak, mert tudja kihez tartozik ez a hang. „Odadobtam a síkosítóhoz.”

„A gondolataidban most azonnal megbaszol?” mondja  a másik csábítóan, Baekhyun pedig meglepődik szóhasználatán és azon is, ahogyan kiejti a szavakat.

„Megakarlak dugni, te nem akarod bébi?”

„Már leszoptalak, elég lesz ez az estére.”

Baekhyun a szájára csapja kezét és vissza kell tartania zihálását a hallottak miatt. Nem szabadna ilyen intim dolgokat hallania. Nem látja az arcukat, de tudja, hogy azok ketten épp csókolóznak a nyögések és a szájuk által kiadott hangok alapján. Baekhyun leszorítja szemeit, és befogja füleit, kitaszítva a gondolatokat, amik a fejében járnak.

Baekhyun haza felé tart ezen az estén, és az a két srác jár a fejében, akik a diáktanács egyenruháját viselték. Megrázza a fejét és a mellette elhaladó épületekre koncentrál, fejét nekidöntve a busz ablakának. Sóhajt egyet.

„Azok nem ők voltak…ugye?”

----------

Eredeti történet

The Student Council's Secret: Prológus

„Bi-biztos vagy benne… hogy itt senki nem lát meg minket?”

„Igen. Biztos. Ez egy tornaterem most és a tanár nincs a közelben.”

„Mivan, ha… valaki erre sétál és--”

„Nincs ilyenkor már itt senki. Biztos lehetsz benne.”

„Re-rendben…”

„Szóval most vedd le a ruháidat Baekhyun,” Mondja az elnök lágyan. Szeme vággyal telien csillog, ahogy végig simít Baekhyun selymes arcán. „És bízz bennem.”

Baekhyun némán bólint, engedelmesen kigombolja az egyenruháját, az ujjai pedig remegnek. „Rendben.”

„Nagyon jó.”

Chanyeol figyeli, ahogy Baekhyun megszabadul a ruháitól lassan és idegesen. Megnyalja az ajkait, az ujjai dobolnak a hosszú asztalon, miközben bámulja Baekhyun tejfehér bőrét, gondolataiban pedig felfalja őt.

„Most a nadrágot.”

Baekhyun ismét bólint, ujjai megtalálják a gombot a nadrágján, kiszabadítja a fémes gombot és lehúzza cipzárját, felfedve a tengerkék boxerét. Chanyeol szemei felmérik a távolságot Baekhyun formás lábai között, ahogy a földre rúgja a nadrágját. Chanyeol előtt áll szinte teljesen meztelenül, kivéve az utolsó ruhadarabját.

Chanyeol mosolyog. „Remek.”

„Mit kellene… csinálnom most, Chanyeol-sunbae?”

„Fordulj meg, miközben leveszed az alsónadrágodat.”

Baekhyun engedelmeskedik. Háttal fordul Chanyeolnak miközben lehajol, feneke pedig védtelen marad a levegőben Chanyeol számára, ahogy kilép az alsónadrágjából. Chanyeol csak feszesen figyeli, szemei lyukat égetnek az előtte feltárt idomokba. Egyenletes, üde és határozottan szexi.

„Most forogj körbe.” parancsolja Chanyeol. Felkel a forgószékéből, odasétál és megáll Baekhyuntól egy lépésnyire.

Baekhyun követi, ahogy körbefordul, fejét mélyen lehatja, és a padlót pásztázza. Az egész gerincén végigfut a hideg, amikor megérzi a pihekönnyű csókokat érzékeny nyakán. Becsukja a szemeit és ökölbe szorítja kezeit az oldalán.

„Akarod most…” Chanyeol lélegzete Baekhyun füleit érintik, a meleg lehelet csiklandozza bőrét. „hogy sunbae megdugjon?”

„I-igen..” válaszolja Baekhyun szinte túl kétségbeesetten, hangja kérlelő. Érzi, ahogy férfiassága hirtelen megkeményedik. „Kérlek Chanyeol-sunbae”

„És mit mondtam, mit ígérj meg, ha megduglak?”

„E-ez... a mi titkunk.” mondja Baekhyun, visszafogva magát, hogy ne nyögjön fel, amikor Chanyeol körmeivel végig karmolja merevedését. Az egész testét kirázza tőle a hideg.

„Mi? Nem hallak.”

„Ez a mi titkunk” mondja Baekhyun hangosabban. „Senki nem találja ki.”

„Jó,” mondja Chanyeol, ahogy egy mosolyt villant Baekhyun felé. „Nagyon jó.”

--------

Eredeti történet