Baekhyun
Megfagytam, megsemmisültem. Ezernyi
kérdés szaladt át az agyamon, nem bírtam felfogni. Valaki megelőzött és tönkre
tette az életem, az életünket. Be kellett volna vallanom reggel, bárcsak,
bárcsak vissza tudnám pörgetni az időt! Tompán hallottam csak a szavait, de
fájt, veszettül fájtak. Nem hittem a fülemnek, Chanyeol úgy viselkedett, mint
egy ajándékot kapó kisgyerek és lökdösött az ajtó felé, megfogta a cuccaim és
kirakta. Úgy éreztem magam, mint egy kivert kutya, aki hirtelen vesztett el
mindent. A szerelmét, az állását, és a meleg otthont a feje felől. Cafatokra
szakadt a szívem, véreztem belülről, amíg fel nem zokogtam. Lecsúsztam az ajtó
mentén és sírtam, mint egy óvodás. Másodjára vesztettem el mindent, amit
szerettem...
Nem voltam hajlandó felkelni onnan,
így előkotortam egy pulóvert, amivel védekeztem a hűvös elől. Nyár levén nem
volt jó idő, a szél feltámadt. Hallottam, amint Chanyeol odabent összetör
valamit, majd megint és megint. Kiabált, őrjöngött magában. Beakartam menni,
térden állva könyörögni a bocsánatáért, megmagyarázni mit miért tettem,
megcsókolni, hogy megnyugodjon, énekelni neki egy altatót, és boldogan felkelni
mellette.
Beleütöttem a fejemet az ajtóba és
újra zokogásba kezdtem. El kell tűnnöm innen... Talán jobb lesz, ha többet
senkinek nem okozom fájdalmat és csalódást. Először a szüleim, aztán a bátyám
majd a legjobb barátom és most Chanyeol. Újabb ember a listámon, akinek tönkre
tettem az életét.
Chanyeol
Tompa léptekkel felkeltem az ajtó
elől és ledobtam az első tárgyat, ami a kezem közé akadt. Majd a következőt, és
így folytattam addig, amíg minden létező tárgyat földhöz nem vágtam. Mocskosul
fájt, ordítottam torkom szakadtából és gitáromat a kezembe véve letelepedtem az
ajtó elé. Nem gondolkodtam, csak minden érzésemet bele vittem abba a dallamba, amit
pengettem, majd halkan dúdolni is kezdtem hozzá. A könnyeim megállás nélkül
folytak, nem értettem semmit. Mindent megtettem érte, ami tőlem telhető volt,
nem volt elég? Mit vétettem, hogy nem érdemlem meg a boldogságot? Hogy bármi,
ami jó dolog az életembe nem tart sokáig, hogy mindent elvesznek tőlem…
Beleuntam ebbe és az egész életembe, ez volt az utolsó csepp a pohárba,
darabjaimra hullottam. Miért? A kezem
mozgása abba maradt, egy hang sem jött ki tovább a torkomon. A hűtőhöz lépve kivettem
egy sojut és leültem az étkező asztalhoz és megittam a tartalmát. Tizenkét üveg
követte. A fejem hasogatott, a gyomrom kavargott, de legalább a szívem fájdalma
enyhébb lett. Leheveredtem az ágyamra és most komolyan… lehetséges ennél jobban
összetörni? Mert nekem sikerült, ahogy Baekhyun tusfürdőjének az illata
belekúszott orromba, úgy haltam meg még jobban. Ordításra nyitottam a számat,
de nem jött ki rajta más, mint keserves sírás. Ez van, ezt érdemlem. De, hogy
pont tőle?
Baekhyun
Felzokogtam még jobban mikor
elkezdett játszani a gitáron. Mindent hallottam, vajon ő tudja, hogy itt ülök
az ajtaja előtt? Hogy mindent hallok, és hasonlóan darabokra szakadok, mint ő
odabent...
Egész éjjel sírtam, talán valamikor
hajnalban apadtak el könnyeim. Ittam egy kis vizet, teljesen kiszáradtam.
Gyenge voltam, fáradt, és üres. Elképzeltem, ahogy Chanyeol cirógatja arcomat,
ahogy gyengéd puszikat hint orromra, fülemre, arcomra, bejárja egész testemet
és közben bugyuta szavakkal becézget. Elképzeltem, ahogy puha tincsei közé
túrok, és ahogy ujjaim közt végigsiklanak. Arcán tökéletes mosolyát és csak
közelről látható borostáját. Tökéletes volt számomra. Tökéletes, mégis tönkre
tettem. Talán túlságosan tökéletes volt?
Újra eszembe jutottak a szüleim., Az
életem, a velük eltöltött tökéletes idő.
Közép iskolás lehettem. Hibátlan
életet teremtettek körém, mindenem megvolt, amire csak szükségem volt. Él
tanuló voltam, makulátlan jegyekkel példás magatartással. Mindent elértem amit
akartam, mindent. Sosem kellett velem vitába szállni, engedelmes voltam. Ám egy
napon szerelmes lettem, egy szegény fiúba, aki mellékesen az iskola legrosszabb
és legerkölcstelenebb diákja volt. Viszont velem minden olyan más volt, mert kedves
volt, intelligens és teljesen megváltozott. Elértünk ahhoz a ponthoz, amikor
tovább léptünk, de ránk nyitottak.
Anyámat láttam akkor ott
összetörni, darabokra hullott és undorral nézett rám. Soha többé nem akart látni.
Csomagolni kezdtem, minél hamarabb elakartam menni, de még egy utolsó döfést
kapnom kellett.
Apám megvert mikor haza jött,
bekattant és alkohol szagtól bűzlött. Aznap este a legborzalmasabb dolog
történt velem. A saját apám megerőszakolt, és kis híján agyon vert, anyám pedig
nem tett semmit. Hagyta, hogy megtörténjen.
Akkor először okoztam akkora
csalódást és fájdalmat nekik, de ők is nekem. Elvesztettem őket.
Ezek után Hyunghoz költöztem,
felépültem, kezdett helyre jönni minden. Ugyan, csak azt hittem! Befejeztem a
sulit, egyetemre mentem és a bátyámnak elmondtam mi történt aznap este.
Sajnálkozó tekintettel nézett rám, de éreztem a megvetést az egészben és jobban
kiakadt azon, hogy meleg vagyok, mint azon, hogy a saját apám… a vérszerinti
apám megerőszakolt.
Chanyeol
Nem tudom, hogy meddig vergődhettem
az ágyba, de valamikor sikerült elaludnom és reggel úgy keltem fel, mint egy
lelketlen test. Borzalmas rémálmom volt, de a valóságnál nem volt szörnyűbb.
Szédelegve a fürdőbe mentem és egyszerűen rosszul lettem magamtól, ahogy
belenéztem a tükörbe. A szemeim vérben úsztak és háromszorosára voltak dagadva.
Az arcomat vörös foltok tarkították, majd elhánytam magam. A csap fölé
görnyedtem és ismét megeredtek a könnyeim. Húsz perc után elkészültem,
felkaptam egy üveg sojut és elindultam a munkába, viszont egy másodperces
sokkot kaptam, amikor kinyitottam az ajtót és egy Baekhyun borult be rajta. A
szívem kihagyott pár ütemet, ahogy megláttam kisírt, kérlelő szemeit, de mit
sem törődve átléptem őt, bezártam az ajtót és elindultam dolgozni. Leparkoltam
a garázsba és bementem az épületbe, ahol egy Kyungsoo vetődött nekem.
– Bazd meg Chanyeol! Elmondta?! –
nézett rajtam végig aggódóan.
– A vicc, hogy nem. Kaptam róla egy
képet – mutattam meg a telefonomon – és aztán kiraktam. Majd kirúgtam, vagyis
felmondattam. Tudtam, hogy volt valami és hogy tudod. Kösz haver, hogy nem
mondtad el – veregettem meg a vállát és felmentem az irodámba ahová követett. –
Miért nem mész már el?
– Mert nem akarom, hogy hülyeséget
csinálj – telepedett rá a kanapéra. Én csak egy lemondó sóhajtás kíséretében
belemerültem a munkába és rákellett jönnöm, hogy már most hiányzik. A faszomba!
Baekhyun
Csodálatos elmélkedésem közbe
bealudhattam, de förtelmes volt a felkelés. Nem gondoltam volna, hogy a lelki
fájdalom mellé a fizikai is fel fog erősödni. Chanyeol átlépett fölöttem, mint
egy kóbor kutya úgy éreztem magamat. Kirakva az utcára, szerető család és pár
nélkül. Könnyeim újra utat törtek és én zokogásban törtem ki. Chanyeol egyszer
még hátra nézett és elhajtott az céghez. Előhalásztam a zsebemből a telefonomat
és Jongint hívtam. Arra már nem is gondoltam, hogy Miss Puki még mindig Junmyeonnál
van, el kellene hozzam,de mégis hova? Ott legalább jó helyen van.
– J... Jonh.. Jonginh... –
szipogtam és hüppögtem. – Kérlek, én megakarok halni, gyeh... gyere értem.
Chanyeol kih... kidobott – nagyon reménykedtem benne, hogy értette a címet,
amit hüppögések és irtó furcsa hangok követtek. Fél óra telhetett el és aggódó
barátom buksiját pillantottam meg. Erőtlenül felé nyújtottam a kezem, de ő
hamarabb cselekedett. Lehajolt hozzám, és mint egy kisbabát kapott a karjai
közé.
– Én... én szeretem őt, de.... –
újra kifakadtam és sírni kezdtem.
Chanyeol
Soo elaludt a fotelba én pedig
halkan odaosontam a bárszekrényhez és kivettem belőle egy üveg vodkát.
Elindultam vissza az asztalomhoz, amikor észrevettem, hogy a másik iroda ajtaja
nyitva van, így beakartam csukni, de megakadt a szemem az asztalon egy képen.
Én voltam és a macskája. Felkaptam és abban a pillanatban a falhoz vágtam, mire
barátom berontott és kétségbeesetten nézett rám. A képet kikaptam a szilánkok
közül, zsebre vágtam és meghúztam a vodkát. Nem törődve az ajtóban ácsorgó
hülyével kikerültem és a másik ajtóhoz igyekeztem.
– Ma nem maradok bent, lemegyek a
klubba. Abba a klubba – néztem rá jelentőségteljesen.
– Ha ezt apád megtu…
– Nem érdekel apám érted? – vágtam a
szavába. – Megkeserít az egész életemet! Megkeserítette az egész családom
életét! Legszívesebben a saját kezeimmel ölném meg érted? Érted amit mondok? –
köpködtem felé idegesen a szavakat. – Nyugodtan menjél és nyaljad a seggét!
Dühösen szálltam be a kocsiba és
mielőtt elindítottam a kocsit meghúztam az üveget a feléig. Borzasztó íze volt.
Baekhyun
Jongin ujjait számra tette és egy
puszit nyomott homlokomra. Beültetett az anyós ülésre és betakargatott, majd a
kezembe nyomott egy teát. Hálásan néztem rá és belekortyoltam a meleg nedűbe.
Nagyon jólesett.
Már nyitottam volna a számat, de
megelőzött.
– Ne aggódj, Kyungsoo mindent
elmesélt nekem. Tudod a srác, akiről legutóbb meséltem, hogy milyen édes –
gyerekesen mosolygott, ami jobb esetben megnevettetett volna, de most még ahhoz
is gyenge voltam, hogy mosolyogjak.
– Mit csináljak Jongin? Kirúgott,
az a farok kirugott... pedig én! Én mondtam neki, hogy ne nézze egybe a
kettőt... nem? – idegesen hisztiztem és megint elsírtam magam. – Hol... holnap
bemegyek az irodába és nem érdekel mit fog mondani, addig leszek a nyakán, még
nem áll szóba velem!
Chanyeol
Ahogy vezettem a bár felé éreztem,
hogy nem kellett volna ennyit innom vezetés előtt, de próbáltam magam tartani,
hogy ne okozzak másoknak balesetet, az, hogy ha velem történt volna bármi,
komolyan nem érdekelt volna, kit érdekelt volna? Hiszen senki se szeret engem, engem
nem lehet szeretni. Leparkoltam a bár előtt és imbolyogva bementem. Amint
meglátott a pultos, hatalmas vigyor terült szét az arcán és intett, hogy
siessek oda.
– Meg van még a szokásos?
– Tizenkettes szoba Chanyeol–sshi.
Biztos örülni fog neked – mutatott el a jobbra eső folyosóra.
Kyungsoo
Kétségbeesetten futottam utána, de
pont akkor hajtott ki a garázsból. A telefonomat kutatva előkerestem Jongin
számát és rögtön tárcsáztam. Nagyon reméltem, hogy nem épp Byun Baekhyun lelkét
ápolgatja.
– Jongin, most azonnal találkozzunk,
kérlek! Baj van! – mondtam azonnal a telefonba amint felvette, de arra nem
számítottam, hogy az a rohadék veszi fel a telefont. – Baekhyun! Felejtsd el
amit mondtam! Az egészet csak is magadnak köszönheted, és ha valami baja lesz
Yeolnak, biztos lehetsz benne, hogy nem állok jót magamért – sziszegtem a
telefonba, azzal kinyomtam és leintettem egy taxit. Sietnem kell, mielőtt ismét
betér hozzá. Remélem nem fogok elkésni.
Baekhyun
Jongin a kezembe nyomta a
telefonját, hogy vegyem fel, de mikor Kyungsoo hangja szólalt meg és hogy baj
van, megint ideges lettem. Valami klubbot emlegetett még, de aztán engem
kezdett el szapulni, ami miatt még jobban összetörtem és bömbölni kezdtem.
– Jongin menjünk oda, valami
éjszakai klub vagy szex kamra... Mondd, hogy tudod merre van kérlek –
szipogtam. Bár jobb szeretett volna engem most ágyba tudni. Biztonságos helyen
a fékre lépett és bekanyarodott, balra.
– De ígérd meg, hogy a kocsiban
maradsz. Ha bejönnél lehet többet ártanál neki, okés? Na, ne lássam azt a
gyönyörű pofidat többé könnyesen, minden rendben lesz! – homlokomra puszilt
miután leparkoltunk. Menni akartam, de bármennyire is szar volt, be kellett látnom,
hogy igen, most igaza van.
Érkezett egy taxi, amiből ismerős
pingvin figura ugrott ki és rohanni kezdett, mint egy őrült.
– Maradj a seggeden! – rám
parancsolt és rám zárta a kocsit. Esélyem se volt kimászni.
Chanyeol
– Szia Taehyung, rég volt már igaz?
– nyitottam be a szobába, ahol Ő ült. Amint meglátott, teljesen elérzékenyült
és a nyakamba ugrott.
– Három éve is volt már igaz? –
szipogott fel, mire én is bekönnyeztem.
– Kérlek, tölts egy pár pohár pezsgőt
nekem – dőltem rá az ágyra. – Tudod nagyon rég voltam ki ennyire utoljára.
Akkor, amikor szakítottunk – nyeltem egy hatalmasat és próbáltam mosolyt
erőltetni magamra, ahogy azok az emlékek is elárasztottak.
Odasietett hozzám és egy csókkal
belém fojtotta a könnyeimet és a szavaimat is. Erre volt most szükségem, pár
pohár pezsgő után már nem igen emlékszem mit csináltam, csak, hogy egy óra
múlva hiányos öltözékkel, kócos hajjal ülök a kocsimban és indulok meg a
folyóhoz. Leparkoltam és a kedvenc padomhoz battyogtam és felhívtam Kyungsoot.
– Egy orbitális nagy barom vagyok –
motyogtam a telefonba. – Lefeküdtem vele.
Kungsoo
– Minek kell ennek is itt lennie?! –
mérgelődtem magamba, amint megláttam Baekhyunt és Jongin után szaladtam a
bárba. – Jongin, láttad valahol?
– Nem, sajnos! Megyek megkérdezem –
odament a pulthoz és mutattak egy folyosó irányába, mire mind a ketten megindultunk,
de hatalmas és erős kezek vontak körül minket. Kidobtak minket a helyről.
Csessze meg!
Elhajtottunk a helyről, én pedig
olyan ideges voltam, hogy nekem is szükségem volt Jonginra. Körülbelül másfél
óra múlva csörgött a telefonom.
–
Ő az! – kiáltottam fel és felvettem. –
Ó jaj… – csak ennyit nyögtem ki és visszacsúsztattam a telefonom a
zsebembe.
Baekhyun
Az idő kínzó lassúsággal telt. Az
ablakra tapadva figyeltem a sötétben, hátha meglátok valamit. Ideges voltam,
nem tetszett ez a hely főleg a neve… A rohadt életbe, hiába érdemlem meg, hogy
megcsaljon, én is megtettem és végül is tegnap dobott ki. Nem tartozunk
egymásnak magyarázattal, de a rohadt éltbe már. Szurkoltam magamba, hogy minden
rendbe legyen, Jongin és Kyungsoo Chanyeollal karöltve jöjjenek ki, de ez nem
történt meg. Ehelyett barátomat és az ő kedves bunkó párját pillantottam meg.
Civakodtak egy biztonsági emberkével, reménytelenül. Megindultak a kocsi felé,
Kyungsoo megtudott volna ölni a szemeivel ráadásul miattam hátra kényszerült,
Jongin pedig nem tudta, kihez forduljon előbb nyugtató szavakkal. Felmentünk
Soo lakására, rendes volt, hogy nem dobott ki ő is. Jongin édes fiú módjára
cipelt, én pedig halkan csorgattam könnyeimet.
– Mi történt? – kérdeztem riadtan a
telefonhívás után. – Kyungsoo, kérlek mond el...
Kyungsoo
– Az, hogy Chanyeol nagyobb
nyomorék, mint te. Igazán partneredre találtál majom fejű – forgattam meg a
szemeimet. – Nem tartozok neked magyarázattal se én, se ő. Hiszen már az
alkalmazottja sem vagy – mosolyogtam rá.
Chanyeol
Csak ültem magamba roskadva és nem
tudtam hol áll a fejem. Komolyan azon voltam, hogy megbocsátom neki amit tett,
minthogy magamat kínozzam, de a rohadt büszkeségem nem engedte. Már most
bántam, hogy elmentem Taehyunghoz. Annyira kíváncsi voltam, hogy ha újra
meglátom hosszú évek után és újra egymásba gabalyodunk milyen érzéseim fognak
támadni. Hiszen a közös képünk még mindig az ágyam mellet és én abba a hitbe
ringattam magam, hogy még mindig szeretem. De tévedtem. A szívem, a gyomrom,
minden a helyén maradt. A hangom nem remegett be, nem akartam rögtön rávetni
magam, sőt! Még csak nem is élveztem azt, hogy alattam nyögdécselte a nevemet. Baekhyun.
Kicsinállak.
Baekhyun
– Do Kyungsoo! Fene a bunkó
pofádat! Megértem, hogy ideges vagy, de nézz már rá, legszívesebben öngyilkos
lenne, te meg még belé taposol! Utálom mikor ezt csinálod... ne beszélj így a
barátommal! – Jongin kikelt magából, ami megmosolyogtatott, mert baromira jó
lesett, hogy végre számíthatok valakire, nem csak magamra. – Nem, ne fogdoss! Nem,
nem engesztelsz ki… hagyjál már, vendégünk van!
Mosolyogtam továbbra is bugyuta
veszekedésükön, közben lekuporodtam a kanapéra és néztem magam elé. Holnap bemegyek.
Igen, felvértezem magam annyira, hogy be tudjak menni, össze kell szednem
magam, hogy sírás mentesen tudjak vele beszélni.
Chanyeol
Hazasétáltam fejszellőztetés kép,
hiszen nem laktam innét messze. Már nem érdekelt semmi, nem gondoltam semmire.
Úgy éreztem magam, hogy hihetetlenül gondtalan és embertelen vagyok. Már apám
szidalmazó, szemrehányó szavai sem érdekeltek tovább. Egy percet sem aludtam az
éjjel, hánykolódtam össze-vissza és Baekkie illatát szívtam csak magamba.
– Hiányzol te lüke – nyomtam a
fejemet a párnába.
Másnap reggel ismételten duzzadt
szemekkel indultam be dolgozni, ahol elég lenézően néztek rám az alkalmazottak,
gondolom megint azt hitték, hogy egy iszákos faszfej vagyok. Bár, nem álltak
messze az igazságtól, hisz teljes mértékben az vagyok. Beleültem a székembe és
idegesen vettem tudomásul, hogy a rohadt felmondó levél még nem volt sehol, de
nem érdekelt. Nem voltam vele hajlandó beszélni, inkább nekiláttam más
asszisztenst keresni.
Baekhyun
Elaludtam a kanapén, a vitatkozó párosra,
de Jongin gondosan betakargatott. Kényelmes volt, és a kimerültség miatt
mindegy is volt hol alszom. Nem aludtam sokat, már hajnal ötkor fent voltam és
néztem a felkelő napot az erkélyről. Készítettem magamnak egy szendvicset és nagyjából
összeszedtem magam. Napszemüvegemet felvettem és leintettem egy taxit, hogy
vigyen a céghez. Ideges voltam, a kezemet tördeltem, a számat kiharaptam és az
onnan szivárgó véremet szopogattam.
Nem kopogtam mikor az irodába
értem, csak benyitottam.
– Nem fogok felmondani! Nem érdekelsz,
legalább ha magadtól ellöktél, ne csinálj belőlem hajléktalant!
Chanyeol
Ahogy berontott Baek az ajtón, a
gyomrom egy centrifugává változott, de az arcom rezzenéstelen maradt. Rátettem
mutatóujjamat a számra, hogy maradjon csendben, mert épp telefonálok, majd amint
végeztem sem szóltam hozzá, csak egy újabb telefont indítottam.
– Taeyeon! Szia, szükséged van
jelenleg asszisztensre? Mert nekem van egy olyanom, akit szívesen átpasszolnék
neked – mondtam a telefonba. – Nem, nem problémás, csak én már nem látom itt
szívesen – hangsúlyoztam ki az utolsó szavakat, majd letettem. – Jól hallottad,
Byun Baekhyun. Nem látlak itt szívesen, szóval amíg szépen kérem, menj el
innét, különben a biztonságiakat hívom – mutattam jelentőségteljesen az ajtóra
és fel is álltam hozzá.
Baekhyun
Szívembe apró késszúrásokat éreztem
és nehezen kaptam levegőt. Torkomban csomó volt, a szemeim pedig nedvesedtek.
Nem fogom kibírni sírás nélkül. Ajkamba haraptam és orromon fújtam ki lassan a
levegőt. A talajt fixíroztam, nem mertem Chanyeolra nézni.
– Miért csinálod ezt? Miért nem
hagyod, hogy megmagyarázzam? Miért löksz el? – felnéztem rá, viszont nem
számítottam arra, hogy ilyen közel lesz. Féltem, hogy kapok egy pofont, de meg
is érdemeltem volna. – Kyungsoo azt mondta, most már kvittek lehetünk – igaz
nem ezekkel a szavakkal, de ezt találtam a leghatásosabbnak. Ami azt hiszem be
is vált.
– Chanyeol, részeg voltam, de nem
is élveztem! Rád gondoltam végig! Tudom nem segít, de én nem… nem tettem volna
meg, elkeseredtem. Nem bíztam meg a helyzetben eléggé és féltem a
házasságotoktól. Chanyeol, térden állva is könyörgök, csak ne dobj ki!
Chanyeol
– Komolyan kérdezed, hogy miért
csinálom ezt? És még van pofád magyarázkodni? – köpködtem a szavakat. –
Kvittek? Én soha nem tettem volna meg veled ilyet, érted?! Soha! – szinte már
üvöltöttem. – Mit csináljak vele, hogy rám gondoltál? Akkor elégítetted volna
ki a gondolataidat és bújtál volna be mellém a pótágyba titkon! Inkább azért
kelljen magyarázkodnod, hogy miért tetted. De nem! Te rögtön mész másik faszra!
Baekhyun! Mindent kockára tettem érted! Hyejeong is kockáztat mindent azzal,
hogy feldobja az esküvőt, érted?! Csak mert jót akart nekünk! Befogadtalak,
szarva apámra és a cégre! A cégre! Felfogtad te ezt? Bármit megtettem volna
érted, de tudod, ha már körülbelül az első nap után megcsaltál… Hogy bízzak meg
benned a továbbiakban? – megölöm magam… – Szereztem neked új munkát, már csak
papírt kell aláírnom. Lakj Jonginnál, de engem nem érdekel többé, hogy mi van
veled. És most takarodj – fújtam ki a levegőt és tartottam magam, hogy ne essek
most azonnal össze.
Baekhyun
Bennem rekedt a levegő, minden
szavától egyre kisebbnek érzetem magam, és a fenébe is igaza volt.
Kockára tett mindent miattam és én…
mert nem tudok dugót tenni a seggembe, egy kibaszott bebaszás miatt
tönkretettem egyszerre két embert, és még kitudja, milyen következményei
lesznek. Potyogtak a könnyeim, de nem akartam hangosan sírni, azzal csak
szánalmasabb lennék.
– Chanyeol! Chanyeol! – kiabáltam rá, nagy nehezen megtalálva a
hangszínem. – Nem akarok új munkát, nem akarok Jonginnál lakni, semmit nem
akarok nélküled! – megragadtam ingje alját és ökölbe szorítottam kezemet. – Én
elmondhatatlanul sajnálom, legalább egyetlen esélyt adj, könyörgöm, csak egyet!
Kezdjük újra! Nem érted meg hogy szükségünk van egymásra? – keserves sírásban
törtem ki, térdre estem, de egyből átkaroltam egyik lábszárát.
Chanyeol
A kezeim már ökölben voltak és
komolyan, megakartam ütni.
– Na ne nevettess! – ordítottam torkom
szakadtából, úgy se hallhat meg minket senki, hiszen ez egy hangszigetelt
szoba. – Gondolkodtál volna előbb, hogy nem akarsz nélkülem semmit se csinálni!
– szánalmas alakját felrángattam a földről és erősen neki löktem a falnak. –
Majd megszokod, hogy nélkülem kell dolgoznod és laknod – nevettem fel kínomba. –
Szükségünk van egymásra? Hát milyen idióta vagy te, hogy ezt gondolod? –
szorítottam még jobban a falhoz. – Igaz, bocsánat én is egy rohadt nagy idióta
vagyok, mert én is ezt gondoltam. Látod? Mert az első nyomorult pillanattól
fogva, hogy megismertelek, szerelmes vagyok beléd Byun kibaszott Baekhyun!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése