The Student Council's Secret: 1. rész - A tagok bemutatása

1 hónappal azelőtt

*

„Szia, gratulálok!” Luhan, az újonnan választott asszisztense a diáktanácsnak mondja, miközben kezet ráz Baekhyunnal. „Te vagy az alelnök.”

„Köszönöm,” Baekhyun egy szégyenlős mosoly kíséretében válaszol. „Keményen fogok dolgozni és a legjobbat hozom ki magamból, mióta új vagyok itt.”

Luhan nevet, és Baekhyun azt gondolja, hogy a ragyogó külsőségek alapján egy barátságos srác, arról nem is beszélve, hogy helyes is, mintha az angyalok küldték volna a mennyországból.

„A nevem Luhan és harmadéves vagyok,” mondja még mindig mosolyogva. „Én vagyok az asszisztens.”

„Én Baekhyun vagyok,” mondja egy bólintás kíséretében. „Örülök a találkozásnak, Luhan-sunbae.”

„Igen, ezt eddig is tudtam, hogy ki vagy. Elég népszerű vagy a lányok körében… és néhány fiúnál is, gondolom,” mondja Luhan. „Aranyos vagy.”

„Áh, ez semmiség…” motyogja Baekhyun halvány pírral az arcán. „Köszönöm.”

„Gyere velem, bemutatlak a többieknek is.”

Baekhyun döbbenten távozik, ahogy Luhan keze a csuklójára kulcsolódik, mert az előző iskolájában a diákok nem voltak valami kedvesek, se társasági emberek, ellenben a szöuli diákokkal. De úgy gondolja, hozzá fog szokni valahogyan, hosszú út áll még előtte.

„Ő itt a leghelyesebb és legmenőbb személy, akit ismerek,” mondja Luhan, ahogy megveregeti egy magas, napbarnított fiú vállát. Magasabb mind a kettőjüknél, gondolja Baekhyun. „Ismerd meg Kim Jongint, a napbarnított bőrűek Istenét. Ő a diáktanács ellenőre.”

„Szia!!!” ordítja Jongin, ellökve Luhan kezét a válláról. „Én nem a napbarnított bőrűek Istene vagyok, hanem a szexisség Istene!”

„Mindegy…” morogja Luhan szem forgatva.

„Áh, te vagy Byun Baekhyun, igaz?” kérdezi Jongin, miközben őt nézi. „Te is másodéves vagy, mint én?”

„Igen,” válaszolja rejtegetve a pírt az arcán, mert valóban, ez itt Kim Jongin, a gyönyörű Kim Jongin, és Kim Jongin a kiszemeltje, mióta csak belépett az iskolába. „Együtt vagyunk matekon…”

„Oh, emlékszem” válaszolja, miközben bólint. „Örülök, hogy végre megismertelek. Mindig is kíváncsi voltam, ki az, akit áthelyeztek a matek évfolyamomra, és ja, kiderül, hogy te vagy az, szóval remélem, hogy barátok lehetünk.”

„Pe-persze…” motyogja Baekhyun még mindig kábultan, az előtte álló helyes fiú miatt. Az álmodozása hamar véget ér, amikor Luhan megköszörüli a torkát, erősen megszorítotja a kezét és oldalba böki amint eltávolodnak Jongintól.

„Oké, elég lesz ebből,” mondja Luhan, majd hirtelen hűvösen tekint vissza Jonginra, Baekhyun pedig nem érti, mit is jelenthet ez. Jongin mosolyog, vagyis inkább önelégültem mosolyog Luhanra. Baekhyun megrázza a fejét és újra előrefordul.

„Ne is törődj vele” suttogja Baekhyun fülébe. Újból hátra mosolyog, miközben húzza Baekhyunt a diáktanács szoba egy másik részére.

Luhan még mindig fogja kezeit, Baekhyunt vonszolja a diáktanács mini könyvtárába, ahol két srác ül könyvvel a kezükben. Luhan szólítja őket és érdeklődve néznek fel.

„Sziasztok fiúk, szeretném nektek bemutatni Baekhyunt,” mondja Luhan vidáman. A magasabb rámosolygott, míg az alacsonyabb kifejezéstelenül bámul rá, nagy szemei pedig kérdőek.

„Bae-Baekhyun vagyok,” mondja egy meghajlás kíséretében. „Én vagyok az alelnök, kérlek figyeljetek oda rám.”

„Ez ő?” kérdezi a magasabbik Luhantól, mire Baekhyun eléggé meglepődik hangja mélységén. Luhan bólint, majd újra mosolyog. Baekhyun szemei kíváncsian járnak Luhan és a magas srác között.

„Szia,” mondja a magas és odasétál ahol Baekhyun áll, Luhan mellett. „Én vagyok a diáktanács elnöke, a nevem Park Chanyeol.”

Baekhyun biccent és megrázza a felé nyújtott kezét. Ő már eddig is tudta ki ő, harmadéves, ami azt jelenti, hogy a sunbaeja, csak úgy, mint Luhan. Nincs egy olyan diák az iskolában, aki ne tudná ki Chanyeol, mert ő túlzottan népszerű. Eltekintve a helyes kinézetétől és kiemelkedő osztályzataitól, remek személyiséggel is rendelkezik abból kiindulva, amit az évfolyamtársaitól hallott és ez bizony igaz. Chanyeol egy kedves és szerető vezető, csak úgy, mint egy minta tanuló. Ez az oka, amiért tiszteli őt. Nagyon is.

„Örülök a találkozásnak Chanyeol-sunbae” mosolyog szélesen Chanyeolra. „Kérlek figyelj oda rám.”

„Természetes, hogy fogok,” mosolyog ragyogóan Baekhyunra. „Te vagy az alelnököm, nem igaz?”

„I-igen” mosolyog vissza az elnökre és az idegessége elszáll. Luhan finoman megveregeti a hátát és érzi, hogy most már befogadták őt.

„Az a srác ott,” célozva arra a fiúra, aki érzéketlenül bámulja őket. „Ő Do Kyungsoo, a pénzkezelő, csak szégyenlős.”

„De azt hiszem, hogy ti ketten jó barátok lesztek,” vigyorog Luhan. „Ugye, Kyungsoo?”

„Mindenképp,” mondja Kyungsoo keresztbe téve kezeit mellkasa előtt, Baekhyun szerint nagyon aranyosan néz ki. Aranyos hogy őszinték legyünk, a szív alakú szájával és hatalmas szemeivel. Kyungsoo észreveszi, hogy őt bámulja, így gyorsan elkapja róla a tekintetét.

„Ne félj, nem eszik embert,” suttogja egy hang a háta mögül és összerándul a meglepettségtől. Hátrafordul, hogy lássa azt a két fiút, akik mögötte áll és mosolyognak rá.

„Megijesztetted,” mondja Luhan az idegen jelenlévőknek. „Legalább mutatkozzatok be először.”

„Jól van, megint parancsolgatsz,” mondja az idegen szem forgatva. Baekhyun felé fordul és szemtelen mosolyt villant felé, oldalt a szája aranyosan görbül felfelé. „Kim Jongdae vagyok, az ügyvezető. Te Baekhyun vagy, igaz?”

„Igen, én vagyok,” hajol meg szorgosan. „Én vagyok az alelnök. Együtt járunk matekra, csak úgy, mint Jonginnal.”

„Ja, ja! Tudom, te vagy az, akit áthelyeztek,” mondja Jongdae. „Örülök, hogy végre találkoztunk.”

„Ő az a gyerek, akit mondtam neked,” mondja a pufók arcú fiú Jongdae mellett, viszonozza az ő mosolyát. „Kim Minseok vagyok, a rendfelügyelő.”

„Ő a legjobb barátom,” mondja Luhan Minseokra utalva. „Nem is tudom miért.”

„Ja, nem is ismerlek, ki vagy te?” beszél vissza Minseok játékosan felvonva szemöldökét. Baekhyun kuncog, ahogy figyeli az előtte zajló veszekedést.

„Én vagyok az a fiú, aki megmentette az életedet egy gőzgombóctól, pontosan tíz évvel ezelőtt” mondja Luhan kezeit a csípőjére téve. „És azt mondod, hogy nem tudod kivagyok. Hát ez nagyon fáj!”

„Éhes vagyok, elmehetünk most enni?” kérdezi Minseok, meghúzogatva Jongdae kezét, miután kidugta a nyelvét Luhanra, mint egy öt éves. Baekhyun észreveszi, Minseok milyen erősen szorítja az ügyvezető kezét. Jongdae csak mosolyog, megengedve Minseoknak, hogy kivonszolja a szobából.

Baekhyun ugyan kérdezni szeretne, de udvariatlannak tűnhet, így inkább befogja a száját.

„Milyen egy hálátlan legjobb barát,” morogja Luhan és haragosan néz a kettőre, ahogyan elhagyják a szobát. „Vigyétek el tőlem. Utálom.”

„Huh?” kérdezi Baekhyun, mert nem hallotta, hogy mi volt az utolsó szava. Luhan felé fordul és mosolyog.

„Nem lényeg,” válaszolja és megnézi a karóráját. „Akarsz együtt enni velem?”

Baekhyun vissza akarja utasítni, mert kínos lenne, hogy csak ketten mennek, de bunkóság lenne kihátrálni egy sunbae meghívása elől, így bólint. „Oké.”

Luhan újra megfogta a csuklóját és Baekhyun nem tudta eldönteni, hogy a szobában tartózkodó diákok bámulják őt, vagy csak szimplán figyelnek rá. Egyébként ő lehajtott fejjel néz a padlóra és ez az oka, hogy nem veszi észre a mohó pillantásokat, amit az elnöktől kap. Jongin csettint a nyelvével, az asszisztenst és az alelnököt nézi, ahogy elhalad mellettük és mielőtt eltudnák hagyni a szobát, ő elállja az útjukat.

„Veletek jöhetek?” kérdezi Jongin és egyenesen Luhanra néz, mintha csak hozzá beszélne. Baekhyun felemeli a fejét és elpirul, amikor észreveszi, hogy Jongin csak pár centire van tőle.

„Ha Baekhyunnak megfelel, akkor jöhetsz,” jelenti ki kihívóan. „Szeretnéd, hogy Jongin velünk jöjjön?”

„Persze, oké,” motyogja Baekhyun. „Igazán nem fog zavarni.”

Jongin mosolyog, míg Luhan a szemeit forgatja. Mind a hárman együtt sétálnak, úgy hogy Baekhyun van középen. Baekhyun ismét leszegi szemeit mialatt Luhan és Jongin forró pillantásokkal bombázzák egymást.

*

„Basszus,” egy lihegő hang suttogja, ami miatt Baekhyun megriad. Körbetekint az üres szobában. Még mindig üres, senki sincs odabenn.

Sóhajt egyet és folytatja munkáját, egy dokumentumot ír, amit az elnök jelölt ki a számára délután. Este hét óra van, és mint új tanácstag, keményen kell dolgoznia. Nyújtózkodva emeli fel kezeit, miután entert nyom és ekkor újra hallja a hangot.

„Baszki, ah, baszki,” mondja a hang tisztábban, mint előzőleg és Baekhyun biztos benne, hogy ezek csak szitkozódó szavak. Ingerülten nyelt egyet, maga mellé teszi a laptopot, úgy, hogy derekával közre tudja zárni.

„Igen, bassza meg, ahh, gyorsabban bébi,” Baekhyun szaggatott levegővétellel együtt hallja a hangokat, amik a konferencia teremből jönnek. Szívverése mellkasában felgyorsul, ahogy a kanapé karfáját szorítja kezével.

Azon gondolkodik, hogy gyorsan el kell innen tűnnie, mert most már biztos benne, hogy valami lehet, hogy történik bent a konferencia teremben, így gyorsan feláll és laptopját mellkasához szorítja. De túl késő már, mert a terem ajtaja kinyílik. Baekhyun gyorsan elbújik egy nagy kanapé mögé, térdeit mellkasához húzza, a laptop pedig kikandikál onnan.

„Hol van a nadrágom?” kérdezi egy ismerős hang és Baekhyun szemei kitágulnak, mert tudja kihez tartozik ez a hang. „Odadobtam a síkosítóhoz.”

„A gondolataidban most azonnal megbaszol?” mondja  a másik csábítóan, Baekhyun pedig meglepődik szóhasználatán és azon is, ahogyan kiejti a szavakat.

„Megakarlak dugni, te nem akarod bébi?”

„Már leszoptalak, elég lesz ez az estére.”

Baekhyun a szájára csapja kezét és vissza kell tartania zihálását a hallottak miatt. Nem szabadna ilyen intim dolgokat hallania. Nem látja az arcukat, de tudja, hogy azok ketten épp csókolóznak a nyögések és a szájuk által kiadott hangok alapján. Baekhyun leszorítja szemeit, és befogja füleit, kitaszítva a gondolatokat, amik a fejében járnak.

Baekhyun haza felé tart ezen az estén, és az a két srác jár a fejében, akik a diáktanács egyenruháját viselték. Megrázza a fejét és a mellette elhaladó épületekre koncentrál, fejét nekidöntve a busz ablakának. Sóhajt egyet.

„Azok nem ők voltak…ugye?”

----------

Eredeti történet