Kéjkuckó: 14. fejezet

- Szopj édesem - simított végig lágyan arcélemen, de én csak elfintorodtam. Biztos nem szopom le.
- Chanyeol ez undorító most vetted ki a seggemből…
- Mennyi bajod van… - elnyúlt egy nedves törlőért majd letörölgette magát és erősen hajamba markolva húzta oda fejemet. Felnyögtem, de nem tettem szóvá furcsaságát csak szó nélkül nyeltem tövig. Feltoltam magam négykézlábra majd mozgatni kezdtem fejemet. Yeol elnyúlt és fenekemre csapott majd járatomba vezette ujjait. Miért élvezem én ezt?
Már kezdtem belejönni, heréivel játszottam, nyelvemen éreztem már terméke egy részét, de elrántotta fejemet.
- Arra gondoltam, hogy meglovagolhatnál! Emlékszel mit beszéltünk még a chaten? – vigyorogtam rá.
- Barom! – vigyorogva löktem el majd négykézláb másztam hozzá és megcsókoltam. Hirtelen huppantam rá farkára így mind kettőnkből kicsikarva egy hatalmas nyögést. 

Nem voltam rest, egyből mozogni kezdtem rajta, Chanyeolt pedig határozottságából nagyon könnyen sikerült kizökkentenem.
Élvezettel nyögtem és túrtam a hajába mikor fenekembe markolva kezdett velem ellentétesen ringatózni alattam. 

 Nyelvével hamar felkereste az enyémet durván tépte ajkaim, de tökéletesen passzolt a heves lendületünkhöz.
- Na? Milyen? – váltam el tőle lihegve és megálltam egy kicsit.
- Nincs panaszom erre a seggre… és a csípő munkád is tökéletes, de egy kis edzéssel még tökéletesebb lesz – két marokkal csapott újonnan fenekemre én nevetve borultam a nyakába.
- Gyakorlással? Szóval mégsem olyan… ah jó? – elvörösödtem – legalább addig ne még beszélek!
- Mi lenne, ha inkább befognád és tovább csinálnánk? – duruzsolta fülembe.
- Akkor keményen te pöcs… - végigszántottam hátán majd hajába markoltam és sikoltottam egyet, hamar a hátamon találtam magam Chanyeol pedig őrülten keményeket lökött.
Már szinte fáj, ahogy szorított és mozgott bennem, de az élvezet hamar eluralkodott rajtam, mikor farkamra fogott és keményen verni kezdte.
Egy pillanatra kinyitottam a szemem és Chanyeol élvezkedő arcát pillantottam meg, gyönyörű volt ugyan, de egyben félelmetes is. Felhördült, mikor összeszűkültem körülötte, megvonaglottam és hátába mélyesztettem körmeimet. Nem sok volt neki hátra, ahogy nekem sem.
Fentebb vezettem kezem és hajába markolva rántottam le egy csókra, mielőtt elélveznénk kiélvezzem, hogy bennem van és együtt lépünk át az orgazmus határán.

Álomszerű volt az egész, hihetetlen nagyot élveztem és nem tudtam, hová elhelyezni az érzést, mikor még Chanyeol keményeket lökött, belőlem már szinte mindent kifacsarva. Fájt és nem tetszett, hogy nem figyel rám egyre vadabb volt és elvesztette az eszét. Sírni tudtam volna annyira feszített majd végre elöntött a forróság. Chanyeol élvezete szétáradt bennem, kellemesen bizseregtem mindenhol, bár mozdulni nem mertem, nagyon érzékeny voltam odalent. Még a biztonság kedvéért lökött belém, mindent kiadva magából majd kicsúszott belőlem nyomott egy csókot homlokomra, hozzá akartam bújni, de ott hagyott. Ott hagyott az Ő és a saját élvezetemben fetrengve, mindenem sajgott, mozdulni sem bírtam.
Bíztam benne, hogy visszajön egy bögre teával vagy valami finomsággal, és romantikázik velem, mint előtte, de a szex előtti Chanyeol és a mostani két külön ember volt.
Úgy éreztem magam, mint egy senki, egy pénzért dugó kurva, most jól megbaszott és elment.
Próbáltam kiabálni neki, de a hangom elment a sok kiabálástól. Hallottam, ahogy csobog a víz viszont még mindig nem jött ki értem.
Megölöm, esküszöm megölöm! Bekönnyeztem, kiszenvedtem magamat az ágyból és elvonszoltam magam a fürdőig, nem volt csukva az ajtó így könnyedén megpillanthattam a kádban relaxáló Yodát. Szemei csukva voltak tehát nem látta, hogy jövök. Jövök? Vonszolom magam. Halk voltam majd minden erőmet összeszedve egy istenes pofont adtam neki és még egyet végül elsírtam magam.
- Te mocskos szemét mégis mit képzeltél? – rogytam össze a fürdőszoba szőnyegen. Yeol csak ciccegett és kinevetett. – Paraszt…
- Ugyan már Baek, sikítva könyörögtél a durvaságét, hogy nézzek rád sajnálkozva?
- Érzéketlen seggfej! Ennyire kellettem? Megbaszol és viszlát?
- Édesem, dehogy is – felállt a kádból majd kimászott hozzám. Felkapart a földről azt hittem minden rendben lesz, de tévedtem. Egy apró pofont adott majd fenekembe markolt ezzel még nagyobb fájdalmat okozva, combom alá nyúlt és behelyezett a kádba. – Most megfürdetlek, de ha nyafogsz kiteszlek – mindezt olyan természetes kedves hangnemben mondta, hogy megrémültem.
Remegtem, nem mertem mozdulni, összeszorított szemekkel tűrtem, ahogy erősen dörzsöli testem minden kis zugát, megtisztítva engem a mocsoktól.
Nem értettem mi történt Chanyeollal, a romantikus énjét akartam, aki bekísért a szobába lágyan kényeztetett, finom puszikkal hintett be. Ellenben ez az énje félelemmel töltött meg és nem akartam, hogy hozzám érjen, mégis tűrtem. Nem akartam még egy pofont kapni, hiába volt gyenge és figyelmeztető. Itt volt a probléma „ha nyafogsz, kiteszlek” ergó, ha egy rossz szavam is lesz és sírni merek, megyek az utcára. Képes lett volna rá komolyan képes?
Az erősen dörzsölő kezek kezdtek gyengülni egyre lágyan és cirógatón ért a bőrömhöz. Nem értettem, nyeltem egyet majd kétségbe esetten néztem Chanyeolra.
Könnyek gyűltek a szemébe majd nyakamba borult és szorosan vont magához, nem mertem nyekkenni, hogy fáj, amit csinál csak tűrtem, ahogy szorít.
- Sajnálom… Én annyira sajnálom! – cirógatta hátamat.
- Chan, min…minden rendben? – a hangom remegett. Nehezen vettem levegőt, de igyekeztem nyugodtságot erőltetni magamra.
- Megint elő jött… bántottalak? Fáj valamid? – értetlenkedve néztem rá majd a fejemben szinte egy látható kislámpa gyúlt. A betegsége…már csak az volt hátra, hogy elhitessem ténylegesen magammal, hogy minden rendben van és nem akart nekem rosszat.
- Igen, mindenem fáj és mikor felpofoztalak, visszaadtad és azt mondtad, ha sírni merek, kiteszel.
- Annyira sajnálom kicsim, ígérem mindent jóvá teszek! – ölelt magához majd bemászott mögém a kádba, így sokkal kényelmesebb volt. Nem nyomta a hátsómat a kemény kád és a közelsége is újra nyugtatóvá vált.
Még a víz langyos nem lett benne áztunk majd Yeol kimászott és engem is kivett. A mosógépre ültetett egy törölközőre, mint a kisbabákat majd be is csavart és úgy vitt a szobába.
- Cserélek lepedőt addig bírd ki aztán a tiéd vagyok.
- Yeol, mondanom kell valamit! Iszonyatosan élveztem, de baromira fáj mindenem és nem bírom ezt…nem üthetsz meg még egyszer! Sem szex közben, így meg pláne.
- Szex közben nem ígérem szadista vagyok és ahogy láttam te mazo, szóval össze illünk csibém! – beugrott mellém az ágyba engem majdnem leverve és elégedetten ölelt magához.
- Holnap ágyba reggelit kérek, amerikai palacsinta, egy kis tojás szalonnával, zöldségekkel, forró kávé 2 cukorral sok tejjel egy gyümölcsös teával és egy müzli szelettel meg egy pohár narancslevet is kérek.
- Neked mindent hercegnőm!

Na, de Tanár úr! - 7. rész

Az arca csak pár centiméterre volt az enyémtől és vészesen közeledett. Nem akartam azokat az ajkakat a sajátomon érezni, de vegül megállt a mozgásban. Nem jött közelebb.

Az arckifejezése egy tizedmásodperc alatt változott meg, minden vágy, agresszió eltűnt róla, helyére megbánás, parányi rémület ült ki.

- Jézusom Baekhyun! – hátrált el tőlem. – Én... én... – Hatalmas szemeivel egyenesen rám meredt és csak hangtalanul tátogott. Kapva az alkalmon felugrottam, amennyire fájó hátsóm engedte, magamra kaptam ruháimat, táskámat és már rohantam is volna el, de az a pöcs elkapta a kezemet és visszarántott, de hamar meggondolta magát – szerencséjére -, és elengedett. – Nem akartam fájdalmat okozni, nem tudom mi-

- Ne is folytassa, rohadtul nem érdekel – hagytam magam mögött a sokkos állapotban lévő tanárt, de szerintem én még annál is rosszabbul lehettem, csak nem mutattam ki. Fel sem fogtam még mi történt, nem vagyok hozzá szokva ehhez egy tanártól. Ez nekem új. Tőle.

Baszottul fájt a fenekem, de a szívemben is érdekes dolgok játszódtak le. Megalázva éreztem magamat, nem tudtam hiva tenni ezt az új érzelmet. Minél elöbb csak haza akartam érni, hogy bebújjak puha takaróim közé és elvesszek a belőlük áradó melegségben. A fura csajszit annyira se méltattam, hogy ránézzek, pedig hebegett valamit a picsogó hangján, szegényt még csak meg se ismertem és már utálom. Ja, és már meg sem fogom ismerni, mert én ezer százalék, hogy nem fogok ennél az őrültnél dolgozni. Az ajtón kiérve kétségbeesetten néztem körbe, mert egyáltalán nem tudtam, hogy hol vagyok, merre is kellene elindulnom. Nagyot sóhajtottam, előkaptam a telefonomat és remegő kezekkel pötyögtem be a címemet, viszont a mobil netem beadta az unalmast és nem akart betölteni.

- Te átkozott... 

- Haza viszlek, jó? Legalább ennyit engedj meg – tette kezét vállamra, én pedig lelöktem azt, és szembe fordultam vele. Meglepődtem. Olyan szomorúság áradt hatalmas szemeiből, hogy még én sajnáltam meg... de csak majdnem. – Megmagyarázom! 

- Jó, vigyen haza, de kurvára nem akarok egy szót sem hallani magától – durcásan indultam meg a kocsihoz és vártam, hogy kinyissa végre a luxus gurulóját. Unottan ültem be a hátsó ülésre, hogy még véletlenül se tudjon hozzám érni, de még csak szemkontaktust se tudjunk tartani. Könyökömet megtámasztottam, államat tenyereme helyeztem és úgy bámultam kifelé, miután a motor hangosan felbőgött.

-Tudod... – jaj nekem. – Egyszerűen nálam ez egy hülye berögzültség a munkám miatt. Annyira megkívántalak, hogy teljesen elködösült a fejem. Még sosem jártam így, hogy nem tudtam kontrolálni magamat. Kérlek ne haragudj rám, de te... – most Ő komolyan elpirult?! – Teljesen elvetted az eszemet mióta először találkoztunk Baekhyun.

Nem tudtam mit mondani. A néma csönd beállt közénk, a kellemetlen légkör kínzó volt számomra. Kiakartam szállni, de még mindig nem tudtam merre is kellene haza indulnom, amikor belémvágott a felismerés, hogy én bizony meg sem mondtam a címemet és ahogy bámultam kifelé rá kellett jönnöm, hogy nagyon nem haza fele tartunk.

- Maga most elrabol engem?! – estem pánikba és előre hajoltam, hogy közvetlenül lássam az arcát. Halványan elmosolyodott, a hideg is kirázott a látványától. 

- Dehogy is, elviszlek egy bocsánat kérő vacsorára... Ohm... – megint zavarba jött. – Orvosra nincs szükséged? – vakargatta meg a tarkóját. A nevetés előtört belőlem, értetlen tekintete pedig az enyémet fürkészte.

- Azért annyira nem volt durva... Csak meglepődtem és, áh! Inkább hagyjuk – minek akarok én ennek a bunkónak magyarázkodni, teljesen kifordít önmagamból. A jelenléte teljesen elveszi az eszemet, soha nem tapasztaltam még ezelőtt ilyet senkivel, mérhetetlenül irritáló. 

- Tegezz amúgy nyugodtan – parkolt le hosszú idő után egy gazdag negyed étterme előtt. – Kicsit furán hatna, ha mások meghallanák.

- Tiszteletnek hívják... – motyogtam magam elé és komótosan szálltam ki a kényelmes bőrülést hátrahagyva. Meg tudnám szokni. Nem, Baekhyun ezt most verd ki a fejedből, attól még, hogy kényelmes cipeltetni a valagadat nem felejtheted el, hogy milyen szar ember ül a volánnál. – Szóval Chanyeol, fizeted is a kajámat, ha már ide hoztál ugye? Nekem erre nincsen fölösleges több ezer, akár tízezer wonom, mint egyeseknek – szólaltam fel cinikusan. Tekintetében nem fedeztem fel semmi rosszallást, sőt kedvesen mosolyodott el. Mi van ezzel az emberrel?! Mintha percek alatt cserélték volna ki, talán skizofrén? Vajon bunkoság lenne tőle megkérdezni? 

- ...Figyelsz te rám? – vonta fel a szemöldökét, megragadta finoman a csúklómat és maga után húzott az étterem felé. Megráztam a fejemet, tekintetemet érdeklődően fúrtam az Övébe, és vártam, hogy megismételje mondandóját. – Természetesen fizetem, hisz azért bocsánat kérő kajálás és utána még haza is viszlek, vagy... esetleg van kedved utána még elmenni valahova? 

- Romantikázni akarsz velem Chanyeol-ah? – hangom nyájas volt, pár lépéssel közelebb is sétáltam hozzá és a hatás kedvéért hozzá is dörgölőztem, mint az idegesítő kispicsák szokták. Megint csak nem azt a reakciót kaptam, mint amire vártam. Arcát aranyosan felfújta, úgy meredt rám.

- És akkor mi van, ha azt akarok? – égeti a nyelvemet, hogy rákérdezzek.

- A szex kapcsolatokat jobban bírom – kacsintottam, a hallótávólságon belüli emberek pedig hirtelen kapták rám a tekintetüket, mire hatalmas mosolyt villantottam feléjük, végül az érintettre néztem. Csak egy tizedmásodperc volt. De ott volt a tekintetében az, amit a raktárban láttam tőle. Az a mérhetetlen vágy, agresszió és valami meghatározhatatlan... a mosolyom egy pillanat alatt hervadt le aranyos pofikámról. – Ehm, szóval... én nem vagyok annyira jártas a romantikus dolgokban, szóval... – hebegtem össze-vissza, mert tartottam attól, hogy itt és most felken az épület falára, szarva mindenre és mindenkire tuszkolja magát belém. Ó, ez elég izgató gondolat.

- Én sem tudom – szemöldökét összeráncolta, betolt az épületbe és szorosan mögém állt. – Min gondolkozol, hogy ennyire belepirultál? – lehellete égette fülemet, a borzongás tetőtöl-talpig végigszaladt testemen milliónyi érzékeny pontot maga után hagyva. Kezét lágyan derekamra simította, ajkaim közül pedig egy halk, jóleső sóhaj szakadt fel. – Felejtsd el.

Hatalmas léptekkel állt a hölgy elé, hogy szabad asztal után érdeklődjön, aki kedvesen intett, hogy kövessük. Karba tett kezekkel követtem és levágódtam az asztalhoz, melyhez vezetett minket. A szék nyikorgására a körölöttünk lévők lenézően pillantottak ránk, vagy cöccögtek egyet. Chanyeol bocsánat kérően nézett rájuk, majd mikor leült velem szembe, a tanárt láttam csak benne. Arca szigorú volt, fegyelmező szemei pedig fellobbantották bennem a tüzet.

- Mi lenne, ha visszafognád magad? – hangja úgy csengett, mint az első nap. Imádom.

- Aaa~ Chanyeollie valami nem tetszik? – vontam fel szemöldökömet. – Azt hittem szereti a játszadozást – székemmel közelebb ültem hozzá, így közvetlenül mellé kerültem. Kezemet combjára vezettem, szája sarka pedig megrándult.

- Elfelejtetted, hogy mi történt nem olyan rég?

- Fenyegetni próbál? – a hangomat felemeltem, hogy biztosan meghallják. – Na, de Tanár úr! – hangosan  szívta be a levegőt és belerúgott bokámba. Szórakoztató. 

- Tudom, megérdemlem, hogy baszakodj velem, de nyílvános helyen vagyunk, kérlek moderáld magad, vagy elfelejtheted, hogy kedves legyek és biztosan csak azt fogod belőlem továbbra is kapni, amit eddig.

- És kimondta, hogy én akarok belőled kapni bármit is? Unalmas vagy.

- Unalmas? – keze egyből megtalálta nadrágom cipzárját, amit lehúzott, gombomat kipattintotta és tenyere rám simult alsón keresztül. Meg sem rezdültem. Szemeimet az övébe fúrtam, és tudtam, hogy mi lesz a következő lépése. Hamar megéreztem a meleg bőrfelületét farkamon, számon pedig apró mosoly jelent meg. – Ügyes vagy Baek, lehet mégis meggondolom magam a munkát illetően. Jó pénzt hoznál nekem – a testem rázkódni kezdett, majd hangos nevetés tört fel belőlem. Az emberek ismet felénk fordultak, Ő egyből kihúzta a kezét és felpattant.

- Gyáva. Én lépek – az asztal alatt gyorsan rendbe tettem magamat és megindultam a kijárat felé. Tudtam, hogy követ, így gyorsan bepötyögtem egy számot telefonomba, bízva abba, hogy még mindig ugyan az és tárcsáztam is.  – Szia! Jongdae, te vagy az? – Meghallottam rekedtes hangját, szívemben pedig furcsa dolgok játszódtak le, nem értem.

- Mond mit szeretnél Hyunnie? – minden szava kedvesen csengetten, a vállam fölött hátra pillantottam és láttam Chanyeol ideges lépteit, amikkel vészesen közeledett. 

- Gyere értem! – hangom határozott volt, majd egy ijesztő szempárral találtam magam szembe. 

- Nem mész te innen semerre nélkülem! 

- Kérlek – hangom megingott, aggódó hangját épp hogy meghallottam, a telefon kirepült a kezemből és még csúszott pár métert, mert miért is ne... Törjön csak össze nyugodtan.

- Mondtam valamit.

Kéjkuckó: 13. fejezet

Chanyeol csuklójára fogtam, hogy elhúzzam kezét majd a fakanalat elkoboztam tőle és szúrós tekintettel figyeltem őt.
- Most pedig mielőtt belelendülnénk, ennék pár falatot, aztán még le is nyelem, ha úgy alakul – alkudoztam vele vigyorogva. Lazán lepattantam a pultról és megpaskolva arcát ott hagytam Chanyeolt, hogy teljesen otthon érezve magam kifosszam egy kicsit a hűtőt.
Gyorsan csináltam magamnak egy szendvicset még Chanyeol majdnem szó szerint a seggembe bújva toporgott mögöttem. Néha-néha belém mélyesztette fogait vagy fenekemet mustrálta.
Alig várta, hogy végezzek, szuggerált szemeivel én pedig azért is az agyát húzva lassan kaptam be az utcsó falatot, fenekemet pedig hozzá dörgöltem.
- Mutass be neki mélyebbről… - ragadtam meg merevedő férfiasságát. - Éppen élvezni kezdtem a pucérkodást.
Elégedett mosoly terült el arcán majd egy laza mozdulattal a vállára kapott és még be nem értünk a szobába fenekemet simogatta.
- Csukd be a szemed és ne nyisd ki, amíg nem szólok… - suttogta, de hirtelen meggondolta magát lerakott és valahonnan megragadva egy selyemkendőt a szememre kötötte. Izgultam a gyomrom remegett, bizonytalanul lépdeltem Chanyeol után. Hallottam az ajtó halk nyikordulását és egy kellemes illat csapta meg orromat. Erdei gyümölcs igen biztos vagyok benne, ez a kedvencem bárhonnan felismerem, mindig elhozza nekem az otthonérzést.
- Láttam illetve éreztem a szobádban, hogy oda vagy az erdei gyümis illat gyertyákért gondoltam szerzek be párat…  - Annyira édes, komolyan ez az ember, egyik pillanatban még a fenekemet püföli könyörtelenül a másikban meg kiderül, hogy mennyire figyelmes és tényleg tökéletesre akarja ezt az éjszakát.
- Mikor vehetem le? – picit fordultam, hogy kitapogassam testét majd nyakába akaszkodtam, hogy egy csókot követeljek tőle. Mosolyogva viszonozta, de nem válaszolt. Helyette megütögette kicsit combom én pedig pattantam, az ölébe. Egy jóleső sóhaj szabadult fel belőlünk mikor merevedésünk találkozott. Furcsa érzés kerített hatalmába, amikor még mindig nem döntött végig az ágyon, csak hirtelen lerakott és lassan lépdeltetett hátra.
- Nyugi ne ijedj meg… - végigsimított karomon, amit engedelmesen hagytam felemelni, de mikor kattant a bilincs bepánikoltam, viszont Ő gyorsabb volt és már másik kacsóm is kibilincselve lógott.
- Na, ne röhögtess oké? – rángattam meg a kezemet majd lábammal kezdtem tapogatózni, amivel hamar beleütköztem egy fa állványba illetve gondolom az lehetett. Utáltam mikor nem szól semmit és most persze, hogy csendkirályt játszott velem. – Utállak Park!
- Édesem olyan ellenséges vagy, hát csináltam én neked rosszat? – Hatalmas tenyerét végigsiklatta belsőcombomon ezzel kényszerítve, hogy nagyobb terpeszt vegyek fel. Kellemesen cirógatott végig combom minden szegletén ezzel elűzve belőlem a görcsösséget. Izmaim teljesen elernyedtek emiatt kissé megrogytam, de a bilincs így is megtartott. Chanyeol forró ajkait megérezni péniszemen maga volt a mennyország, hajába markoltam volna, de jelenlegi helyzetemben sikertelennek minősült a dolog. Meleg tenyerét körém kulcsolta így még több élvezetet okozva nekem.  Nyelvével körbejárta farkam, szinte teljesen a torkára engedett és úgy szívott rajtam egy erőset majd elvált tőlem és hirtelen lerántotta rólam a kendőt.
Szenvedő fejjel néztem rá, talán kicsit mérges voltam viszont a testem többet akart azt akarta, hogy Chanyeol kényeztessen még érjen hozzám, ne finomkodjon, mutassa meg a mocskos oldalát, verje el a seggem, bármit csak érjen hozzám.
A szoba annak ellenére, hogy inkább egy bdsm barlanghoz hasonlított, mint egy rendes hálóhoz gyönyörű volt. Két szín dominált a vörös és a fekete, fehérrel pedig halvány nonfiguratív minták voltak összemosva a két uralkodó színt. Az ágy hatalmas volt és nagyon puhának nézett ki, a kerete gyönyörűen kidolgozott volt és persze kötözésre alkalmas…
- Chanyeol mi ez a hely? – nyögtem egyet, ahogy megláttam egy állványt rajta különböző méretű és hosszúságú ostorokat lógni. Nagyot nyeltem mikor leemelt egy lovagló pálcát majd leguggolt egy dobozhoz, ami tele volt dildóval. Hova hozott ez? Nem ez beteg és én is, amiért izgatottan várom, hogy mit akar velem tenni.
- Ha jófiú leszel, elengedlek – lépdelt közelebb, kezében egy kis tojás alakú vibrátor egy análkúp és az elmaradhatatlan ostor lapult.
- De én most akarom, hogy elengedj… - nyüszítettem, de Ő szokás szerint csak mosolygott rám. Mocsok dög, végighúzta arcomon az ostort egészen merevedésemig, amin szintén végig simított.
- U-un, most megfordulunk és pucsítassz apucinak!
 Ajkamba harapva néztem csillogó szemeit, ez az ami miatt hajlandó vagyok neki engedelmeskedni, a vágy ami a szemében tükröződik teljesen magával ragad. Eloldozta kezeimet, de kirántottam övéi közül és ajkaira tapadtam.
- Tudod Chanyeol nehezen viselem el, ha nem vagyok megfelelően csókolva? - kuncogtam majd magamtól fordítottam neki hátat, kezeim felnyújtva, hogy vissza tudjon kötni, nagy terpeszt vettem fel kitolva fenekemet így tökéletes panorámát nyújtva a Yoda számára.
- Csodaországba repítelek ma, ezt garantálom!
Felszisszentem. Váratlanul ért az első ütés csípett és nem volt kellemes, de a testem magától reagált és csípőm jobban hátratoltam.
- Nyalj ki! – Kikerekedtek szemeim és a számra csaptam volna, ha tudok. Baekhyun te beteg állat, hogy mondhatsz ilyet?
- Azt szeretnéd?
Hallottam, ahogy leteszi a kezéből az ostort majd letérdelt, mind két tenyerével rácsapott kerek almáimra majd megéreztem forró nyelvét. Nedves ízlő szerve hevesen siklott fenekem közt én pedig élvezettől nyögdécseltem. Hihetetlen érzés volt, nem éreztem még ilyet korábban, néha szívott egy erőset majd nyelvét beerőszakolta lukamon és úgy lazította izmaimat.
Elemelte rólam kezét majd a síkosítót pattintotta ki egy ujjával, türelmetlenül nyögtem, mikor elhajolt tőlem, de pillanatok alatt megéreztem magamban valami egészen mást. Az első randi ajándékom, nosztalgikus mosoly kúszott az arcomra, mennyire zavarba ejtett, mikor a kezembe nyomta. Most meg kikötözve állok és várom, hogy megbüntessen…
Megpaskolta hátsóm majd kegyetlenül elindította a játékszert bennem. Összerogytam, Yeolnak sikerült úgy feltolni, hogy prosztatámat rezgesse főként.
Eltávolodott tőlem és újra a kezébe vette az ostort, amivel hamar a fenekemre sózott. Élvezettel teli nyögés hagyta el ajkaimat. Élveztem a szadista játékát, fejemet hátravetve nyögtem az ismétlésért.
Bennem levő vibrátor értette a dolgát az ütések meg csak rásegítettek az élvezetemre.
- Mit szólnál hozzá, ha azzal a seggedben dugnálak meg? - teljes testével hozzám simult, hatalmas merevedése tökéletesen illeszkedett vájatomba, ajkaival pedig nyakamat kezdte tarkítani, míg a válaszomra várt. Átölelve derekam tenyerét lesiklatta merevedésemre és mozgatni kezdte csuklóját. Elégedetten sóhajtoztam az érzésre, fejemet a falapra döntöttem, popsimmal hozzá dörgölőzve hasamon levő kezét hátravezette majd két ujját nyomta magamba. Ökölbe szorult mancsom és nagyot nyögtem. Ujjai könnyedén mozogtak bennem hála a kis szerkezetnek, kellő képpen ellazultam. Megfeszültem, ahogy harmadik ujjával belém furakodott, kicsit fájt, picit feszített, de kellemesen járt át a fájdalom, miközben jobb kezével rajtam dolgozott.
- Baekkie? Mi a válaszod az előző kérdésemre? – fülem tövétől végignyalt egészen lapockámig majd apró puszikkal haladt vissza nyakamra. Ha nem tartott volna, valószínűleg már lógnék a bilincsről. Éreztem, hogy lassan a végét járom és még túl korai lenne az orgazmusnak, ezt ő is megérezte így abba hagyott minden kényeztetést és még a kis vibrit is kikapcsolta.
- Chanyeol nem érdekel mit csinálsz, csak rakd be a farkad a kibaszott seggembe! – csattantam fel kissé ingerülten.
- Türelmetlen Baekkie – lépett egyet hátra majd a hülye pálcájával rávágott kettőt az alfelemre. Éreztem, ahogy a bőröm kipirosodik és picike hurkák jelennek meg rajta. Ezt még nagyon visszakapja a mocsadék dög.
- Oldozz el és kefélj meg! – rángattam hisztérikusan a kezeimet, önzőség lehet, de el akartam élvezni és ehhez csak Ő volt a kulcs. – Chanyeol orgazmust akarok! Nem egyet nem kettőt… - nyöszörögtem majd kezeit végigsiklatta hátamon fel karomig, ahol eloldozta kezeimet.
- Mikor lettél ilyen kis perverz?
- Amikor neki álltál elverni a seggem azzal a szarral! – ütöttem egyet mellkasába majd felugrottam rá. Nem sok kellett, hogy ne essünk el, de szerencsére megtartott.  Elnyúlt a polcra helyezett tubusért és folyatott a farkára. Én akartam bekenni, de ahhoz újra le kellett volna szállnom így csak beillesztettem farkát lukamhoz és a többit rábíztam. Makkjával még egész kellemesen megbirkóztam, de mikor tovább kezdte bennem tolni vastagodó farkát vállába mélyesztettem körmeim. Könnyeztem, karmoltam, haraptam, erről nem volt szó, hogy megint ennyire fog fájni.
- Fáj! –nyekkentem, de Chanyeol nem állt meg csak furakodott még tövig nem ért. Én remegtem, izmaim folyamatosan összeszűkültek körülötte, ezzel izgató nyögéseket kicsikarva a fülesből.
Végigdöntött az ágyon és kedvesen megcsókolt, nyoma sem volt az előző durva, fenekelős Chanyeolnak. Csitított, simogatott, újraélesztett oda lenn, törődött velem. Szaporán kapkodtam a levegőt, lassan kezdtem lenyugodni, szemeimet is kinyitogattam. Yeol mosolygott rám, nyugtató puszikat hintett ajkaimra, szép szavakat suttogott a fülembe, mint egy elcseszett nyálas romantikus szar filmben. Tökéletes volt ez a pillanat, megbabonázva bámultam szemeit, közben aprót bólintottam, hogy mehet, így lassú ringatózásba kezdett. Megfeszültem, még mindig baromira feszített, de már nem szúrt annyira, mint mikor először belém tolta.
Megcsókolt, nyelvét azonnal átnyomta ajkaim közé így is terelve figyelmemet, hajába túrtam majd önkéntelenül löktem egyet csípőmmel. Belenyögtem a csókba, Chanyeol egyre bátrabban és keményebben lökött bennem, de továbbra sem vált el ajkaimtól.
Lassan minden fájdalmam elmúlt és olyan dolgokat kezdtem el érezni, amitől csillagokat is tudnék látni.
- Na, fáj még? – mosolygott rám elégedetten, de én megszólalni sem tudtam, csak egyre hangosabban nyögtem. Nehézkesen megráztam a fejem, hogy csak folytassa, mert többet akartam, erősebben, mélyen, gyorsabban.
Mintha kitalálta volna gondolataim, lábaimat felemelte, széttárta és keményebben kezdett lökni.
- AH, IGEN EZ AZ! KEMÉNYEN TE ÁLLAT! – sikítottam fel közben görcsösen szorítottam a takarót. Testem ívbe feszült és bekapcsolódott a mozgásba.

 

Ellentétes irányba mozgattam csípőmet, határozottan lenyomva magam mikor lökött.

Nem tudtam elengedni a fülem mellett, ahogy kuncogva sóhajtott egyet. Végigcsókolta vádlimat, kezeivel combomat karmolászta. Kellemetlen volt, de mégis élveztem. 

Felsikoltottam, ahogy eltalálta prosztatám, sírni akartam elélvezni, szenvedtem alatta Ő pedig élvezettel bámulta minden rezdülésemet.

Kihúzódott belőlem, de már hiányzott, hogy kitöltse hátsómat így farka után kaptam és úgy akartam vissza húzni. 

- Telhetetlen… - kuncogott rajtam majd ajkaimra hajolva tépni kezdte párnáim, összedörzsölte lágyékunkat nyögést kicsalva belőlem ezután pedig oldalra fordított, bal lábam a magasba emelte Yeol pedig mögém fekve nyomta be magát.  – Imádlak te kis ribanc, hogy nyögsz nekem? Mutasd meg! – csapott hátsómra keményen. Felmorrantam, nem tetszett, hogy leribancozott egyáltalán nem volt igaza, de vele más volt! 

- Még! – ütöttem az ágyra jobban nekinyomtam csípőmet, nyöszörögve farkamra fogtam. Egyre többször rándultam meg néha-néha megfeszültem kezembe folyt elő váladékom ám Chanyeol észrevette, hogy mit sunyítok és elcsapta a kezemet.

- Baekhyun édesem - csuklómat megszorította mire fájdalmasan nyögtem fel. – Könyörögj nekem gyerünk! – lökött rajtam ismételten hatalmasat. 

- Kérlek Chanyeol, dugj meg  és ne törődj vele mennyire sikítok csak tedd a dolgodat keményen! – nyöszörögtem közben hasra fordulva toltam fel csípőm.

- Hogy te milyen jó fiú tudsz lenni, ha akarsz – hátamat cirógatta majd farkával ütögetni kezdte lukam. Lepedőbe haraptam és úgy nyögdécseltem. Nem értettem magamat, kurvákat megszégyenítve könyörögtem hatalmas péniszéért…  Ott hagyott az ágyon még újra a kezébe nem vette ostorát, végighúzta gömbölyded formámon majd rávágott. Megfeszültem és felnyögtem, még egy csapás követte, ahogy mögém térdelt majd makkját megérezhettem bejáratomnál és mikor a következő ütést kaptam mélyen belém lökte magát. 

Arcomon egy könnycsepp csordult végig az élvezettől Chanyeol pedig kegyetlenül kezdett lökni. Rám hajolt, hátamat csókolgatta és halkan nyögdécselt izgató mély hangján. Nem kellett több, nem bírtam már tartani magam és itt volt még az egész este, hogy kellőképpen kiélje magát rajtam.

- Chan énh… kérlek szépen! – lihegtem alatta, csípőjével lassított majd felegyenesedett rólam. Tenyere lesiklott hasamról farkamra majd rámarkolt, még csípőjével lassan lökött határozottakat kezével sebesen húzogatta merevedésem.
Csodás érzés kerített hatalmába, remegni kezdtem a gyomrom szinte görcsbe rándult és csillagokat láttam. Chanyeol nevét nyögdécseltem teljesen magamon kívül esve, ismét orgazmus közeli élményben volt részem.
Fentebb nyomtam fenekem és a párnába fejelve vártam, hogy elérjen a megváltás.
- Még nem végeztem veled, te pedig nem fogsz elélvezni ilyen egyszerűen… - kihúzódott belőlem majd meglökött, én pedig erőtlenül terültem szét az ágyon.
Chan mellém lépdelt fejemet oldalra fordította én pedig farkasszemet néztem ágaskodó tagjával.

Kéjkuckó: 12. fejezet

Chanyeol meglepett arcot vágott kijelentésemen és szinte hallottam agytekervényeinek kattogását. Most vagy valamin töri a fejét, amivel ismét kikosarazhat, hogy miért nem érdemes felmennünk hozzá vagy tényleg elgondolkozott azon, hogy nála legyünk.
Márpedig, ha szexet akar, fel kell vinnie magához és nem érdekel, mit mond. Nagyobb szüksége van a seggembe jutásához, mint nekem, hogy megpakoljon. Életemben harmadszorra fogok lefeküdni valakivel és egy kicsit tartok Chanyeoltól. Mégis ki ad randi elején egy vibrátort a párjának?
Kissé sajátos stílusa van ez tény, nem feltétlen rossz, de ilyen szempontból ijesztőnek hat a dolog.
Viszont, ha felvisz magához, akkor megszívom, mert neki kell adnom magam, talán kicsi részem vágyott rá, de többségében nem akartam még a dolgot.

- Rendben legyen! Matek után elviszlek hozzám, de előbb elmegyünk hozzátok, hogy hétvégére össze szedj pár ruhát, mert annyira vágyom rád…egy menet nem lesz elég nekem… -  fülembe suttogott én pedig éreztem, hogy megyek össze… mégis mi a ??? Nagyot nyeltem, összeszedtem magam, képzeleten fejbe is csapdostam nyomorékságom. Erre vágytam, egy pasira, aki helyre rak, kezdek aggódni saját magam miatt is. Úgy viselkedek, mint egy skizofrén barom, egyik pillanatba jól megakarok baszódni, másik pillanatba zavarba jövök, mint egy kislány. Byun Baekhyun lehetetlen vagy…Hatalmas szemeibe néztem, pupillája kissé kitágult volt az izgalom végett, talán a beleegyezésemre várt? Vagy csak már azon fantáziálgatott, hogy fog magáévá tenni.
- Rendben van, de – ajkaira raktam ujjam, mikor meg akart csókolni – Én szeretkezni akarok!
- Vigyázni fogok rád… - mancsaival megfogta enyémet és utat tört kettőnk között. Furcsa volt, gyengéden tapadt az ajkaimra, nyelve átcsúszását nem követte fenékbe markolás, vagy farok dörzsi. Félve érintette csípőm és óvatosan cirógatta végig pofimat.
Fülig érő mosollyal vált el tőlem, azt hiszem az egyik legjobb csókunkat könyvelhettük most el. Némán kiáltottam ismétlésért, amit hamar meg is kaptam ám a galád csengő közbeszólt. Chan megfogta csuklómat majd a termünk fele kezdett húzni.
Éreztem a pillangókat a gyomromba, izgatottan zuttyantam be a helyemre, Chanyeol követett és a tanár úr is megérkezett. Sandán rámosolyogtam padtársamra, Ő még nem tudott az ellene eltervezett merényletről.

Csendben voltunk nem sutymorogtunk órán, Chanyeol valamiért nagyon játszotta most a jó kisfiút, talán nem is itt járt ésszel…
Ahogy jobban megfigyeltem láttam, hogy homlokán gyöngyöződött az izzadtság, néha nagyokat nyelt és hosszabb időre csukta le a szemeit.

Táskámból előhalásztam a vizemet és letettem az asztalra, Chan rám kapta a tekintetét a motozásra, de én csak vállat rántottam majd lecsavartam a kupakot az üveget a számhoz emeltem és direkt hagytam kicsorogni ajkaim közül a vizet, amíg Yeol a cseppek útjával volt elfoglalva én átnyúltam és ölébe vezettem mancsom. Ördögi vigyor kúszott ajkamra majd tenyerembe szorítottam izgatottsága kézzelfogható dolgát. Chanyeol olyan mereven állt, mintha egy bunkós botot tömött volna a nadrágjába. Mellékesen most szoptam le a budiban... Vagy várjunk csak, ja igen csak elkezdtem, de nem fejeztem be... Ajkamba haraptam, hogy ne nevessek nagyot, édesen rápillogtam ujjaimmal szétnyitottam sliccét majd hideg ujjaimmal boxere alá vándoroltam.
- Csak légy halk Yoda… aztán megbüntethetsz! - suttogtam kezemet pedig merevedésére fonódva mozgatni kezdtem.  Jobb kezemmel írtam a táblán levő anyagot, nem éreztem magam feszültnek mintha természetes lenne, hogy én Chanyeol ölében matatok matek óra kellős közepén. Yeol igyekezett halkan lélegezni, viszont Sehun fülének ez mégsem volt elég csendes.
- Mi a…?
Szúrós szemekkel néztem a jelenleg szőke osztálytársamra és szám elé emeltem ujjamat, kezemet pedig megállás nélkül Chanyeol farkán mozgattam.
Makkját kezdtem mutató ujjammal simogatni majd kicsit erősebben dörzsölni, fülesem pedig leborult az asztalra és úgy szuszogott.
Sehun szemeit pedig folyamatosan hol a kezemen és Chan farkán, hol rajtam felejtette, ennek ellenére hálás voltam, hogy nem köpött azonnal.
Leakartam térdelni Chanyeol elé és addig szopni míg a számba nem élvez, de nem tehettem, de a kislámpa kigyúlt fejem mellett.
Ledobtam egy ceruzát majd az asztal alá hajoltam és még kezemmel kitapogattam az írószerszám hollétét erőset szívtam az egyik kedvenc játékomon.
Yeol izmai először rándultak egyet majd, mint a beton megfeszültek. Nem mozdult, várt, még levegőt sem vett még meg nem ismételtem az előbbi tettem.
- Na jó ez undorító! – csattant fel Sehun és kiviharzott a teremből.
Én ijedten csomagoltam vissza kicsi Yeolt a gatyájába, a tanár kitágult szemekkel nézett a hátsó pad irányába, ahonnan nem rég távozott a kedves.

*********

- Akkor elsőnek hozzánk megyünk? - kíváncsiskodtam.
-Igen -  mondta ingerülten, kicsit összébb húztam magam nem számítottam ilyen hangnemre, bár nekem sem esne jól egy hatalmas merevedéssel mászkálni ide-oda.
- Kiengesztellek, ha felmentünk hozzád – próbálkoztam és kedves hangon magyaráztam neki, hogy megteszek bármit, amit akar.
- Csak haladj oké? – megállt a bejárati ajtó előtt és neki dőlt a korlátnak. Nem szóltam semmit csak nagyot sóhajtottam és unottan végigvonultam a folyosón felbattyogtam a szobámba összepakoltam egy hátizsáknyi cuccot majd bejelentettem anyának, hogy lelépek.
- Jó rendben van Baekhyun, de vigyázz magadra és ne menjetek el bulizni, mert mostanában annyi szörnyűséget hall az ember – simogatta meg fejemet aggódóan.
- Anyu – kuncogtam rajta, nagyon aranyos volt, hogy így aggódott, de Chanyeol kijelentése szerint fel se fogok tudni az ágyból kelni. – Ne aggódj nem terveztünk bulizni, LoLozni fogunk nagy valószínűséggel, meg azt mondta megtanít pizzát sütni! – mosolyogtam gyermetegen, még ha baromi nagy hazugság is volt az egész történetem.
Nehezen, de elköszöntem anyámtól egy vasárnap majd jövök címszó alatt, bár korántsem voltam ebben olyan biztos, hogy nem-e héderezek majd még nála.
Chanyeol ugyan úgy állt az ajtónál, mint mikor ott hagytam, annyi különbséggel, hogy kicsit boldogabb volt végre.
- Indulhatunk? - csúsztattam kezemet övére, kicsit izgultam, hiszen fogalmam sem volt róla, hogy mit tervez. Lassan ballagtunk Chan lakása felé, útközben meghívott fagyizni, annyira örültem neki, mert tudtam hiába morcos már nem haragszik rám annyira, mint mikor kiléptünk a teremből.
Lefordultunk egy aranyos kis utcán és a sarok utáni második ház egy ikerház volt, annak az egyik felében lakott Ő, a másikban meg egy aranyos néni.
- Gyere már! Ne a macskát simogasd! – megragadta a karomat, hogy haladjak én csak puffogva engedelmeskedtem neki. Chanyeol  betolt a nyitott ajtón én pedig tátott szájjal néztem végig a lakás belső részén.
- Ahhoz képest, hogy khm, diák vagy elég jó a lakásod… - ahogy beléptem rövid kis folyosó vezetett a nappaliba, ami rögtön egybefolyt egy konyhával, minek is nevezik? Pedig már láttam ilyet, igaz Koreában igen ritka, de nagyon jól nézett ki.
- Amerikai konyha – vigyorgott rám.
- Köszönöm, ezen gondolkoztam
- Érezd magad otthon – csókolt nyakamba. A folyosón hagytuk a cipőt meg a kabátokat én félve követtem a colos lépteit a pihe-puha szőnyegen.  Falak egy része vajszínű volt mellette méregzöld mintás tapéta. A bútorok bársonyborításúnak néztek ki, a kanapé mellett egy kővel kirakott kis kandalló is helyet foglalt. Konyhapult egyik oldalán a Tv és a bútor színéhez passzoló hifi berendezés társult.
- Baekhyun, vetkőzz le! – utasított én pedig hatalmas szemekkel néztem a hangforrás irányába, viszont arra nem számítottam, hogy Chanyeol már pucér lesz. Fülig vörösödtem hiába láttam már számtalanszor.
- Éhes vagyok, ételre… addig nem akarok pucérkodni, még megfázok – dörzsöltem meg a karomat.
- Megfázol? Meleg van… - nevetett fel és közelebb lépdelt hozzám, elkapta derekamat és szorosan magához húzott. – Vegyük ezt le gyere… - mélyen nézett a szemembe, amitől szabály szerűen elolvadtam így egy csepp ellenkezés nélkül szedte le rólam a pulcsimat majd nadrágomat és minden mást, ami akár a testemet fedhette.
- A zokni maradhat? – nyögtem fel tehetetlenül mikor leguggolt elém. Értetlenkedve nézett rám még ki is röhögött majd felállt számra nyomott egy csókot.
- Mit szeretnél enni? – csapott rá csupasz fenekemre. Rámorogtam, de nem igazán érzékelte a dolgot csak még egyet rásózott popsimra.
- Chanyeol! – csattantam fel és lefogtam kezeit.
- Engem?  Hát nem bánom, letérdelhetsz – mosolygott rám azzal az idegesítő perverz mosolyával.
- Köszi most kihagyom normális kaját akarok enni – megint rávágott a seggemre majdnem felbuktam, de éreztem, ahogy elkap a bizsergés és átfutja a testem az élvezet. Megtámaszkodtam a konyhapulton és kitoltam a fenekem.
- De gyönyörű vagy… - sóhajtott fel mögülem, kezeit cipóimra tapasztotta és markolászni kezdte, én lehunytam szemeim és élveztem. Ahogy nyelve végigszánkázik járatomon majd körbecsókol minden porcikámon az összes létező helyet végigjárva ajkaival. Lábaim megremegtek, ahogy nyelvével masszírozta lukam kezeivel széthúzta fenekem. Perverz mocsok dög és én is, hogy ennyire tetszik, amit csinál.
- Chanyeol éhes vagyok – nyöszörögtem a falapra dőlve, elhajolt fenekemtől és elnyúlt felettem. Gondoltam elenged és mehetek kajálni, de e helyett lefogott, mikor meg akartam mozdulni és kezében egy fakanállal sújtott le hátsómra. Megfeszültem és nagy szemekkel néztem rá egy hatalmas nyögés kíséretében.
- Készülj, mert hosszú esténk lesz…- vigyorgott rám sunyin.
- Chanyeol te szadista vagy?
- Egy kicsit talán… de te meg mazoista, máskülönben nem nyögnél ilyen élvezettel – csapott még egyet rám majd megfordított, felpakolt a pultra, lábaim szétfeszítve állt be közé és hozzám dörgölte hatalmas merevedését. Végigharapott nyakamon majd kulcscsontom díszítette ki apró foltokkal. Görcsösen szorítottam vállát és élvezettel csaptam hátra fejemet.
- Mocsadék…
- Ezután bevezetlek a kéjkuckóba – nyomta ajkaim közé két ujját én pedig készségesen nyálaztam be azokat, mint egy kiéhezett kis kurva, aki végre faszt fog kapni a seggébe. 

Na, de Tanár úr! - 6. rész

Értetlenül bámultam a kijelzőjét a telefonnak, nagyokat pislogtam és próbáltam magamat megerőltetni, hogy mégis mi járhat nekem. Szerintem pont Ő az, akinek jár valami, és az is egy hatalmas nagy pofon. Pofon?! Inkább egy jó kis öklös úgy, hogy az orra is eltörjön. A cuccaimat magamra kaptam és dühösen trappoltam le a suli mögé, hogy megkeressem azt a jómadarat. Hamar kiszúrtam a hatalmas fekete kocsiját és mereven bámultam azt.

Byun Baekhyun

itt vagyok lent, vegyen fel

Épp hogy csak elküldtem az üzenetet, a motor felbőgött és kerekeket csikorgatva indult meg a helyéről. Lefékezett előttem, én pedig egy kis tétovázás után feltéptem az ajtót és bevágódtam mellé. Rá sem néztem vele ellentétben, szinte perzselte a bőrömet a tekintete. Egy pillanat alatt levert a víz, megropogtattam az ujjaimat, mire a tanár ráfogott kezemre és erőszakosan rántotta maga felé, így testem önkéntelenül is felé fordult. Egy szót sem szóltunk egymáshoz, csak bámultunk egymás szemébe. A feszültség szinte tapintható volt közöttünk, megöltünk egymást a pillantásainkkal, a kezemet pedig még mindig szorította, úgy hogy éreztem a vér már nem igen jut el odáig, ameddig kellene. Hirtelen engedett el, én pedig előre fordultam, bekötöttem magamat és már a gázra is taposott. Már vagy húsz perce kocsikáztunk szótlanul, a nyelvem már égett a kérdésektől, de egyszerűen nem én akartam az lenni, aki megtöri ezt a kínos csendet, ami beállt közöttünk a kezdetektől fogva.

- Szóval… - köszönöm Uram! – Hogy álltok most Jongdaeval? – majd megfulladtam a saját nyálamtól, olyan váratlanul ért ez a kérdés. Fuldokolva néztem rá és tátogtam, mint egy néma kacsa.

- Hogy mi…? Inkább meséld csak el ezt a, hm hogy is mondjam. Leszopott egy LÁNY diákom dolgot – emeltem ki a szócskát. Beletaposott a fékbe, én pedig halszál híján meghaltam, olyan vészjóslóan közel állt meg a fejem a műszerfaltól. – Te megakarsz ölni?

- Mi a lófaszról beszélsz Baekhyun? – nézett rám idegesen. – És ha így is történt volna, amúgy se lenne hozzá sok közöd.

- Magának se ahhoz, hogy én mit csinálok az exemmel. Muszáj volt kicsit felidéznem, milyen is volt vele a szex – vigyorogtam rá elégedetten, ahogy az álla szinte a combját súrolta.

- Hazudsz – szállt ki a kocsiból én pedig követtem őt. – Nem csináltatok semmit.

- Ó, dehogynem! Csak nem féltékeny a Tanár úr? – lassan sétáltunk át a másik oldalra, Ő pedig alaposan körbenézett, majd hirtelen, erőből neki lökött a falnak, mire csak nyekkentem egyet és némán bámultam rá.

- És ha az vagyok, akkor mi van? – mormogta az ajkamra. – Túl sok olyan dolgot váltasz ki belőlem, amit másoknak nem sikerült. – Azt hiszem, itt fogok elfolyni menten.

- Oh – leheltem a szócskát. – Én is ugyan így vagyok magával.

Minden előjel nélkül ellépett előlem büszkén mosolyogva, és intett a fejével, hogy kövessem. Megforgattam a szemeimet és sietősen mentem utána, abba a romos épületbe. Jelenleg egyáltalán nem érdekelt, hogy milyen munkát szán nekem, mert totálisan leragadtam annál, hogy féltékeny. Jó tudni. Fogok én még vele játszani, aztán meglátjuk ki húzza a rövidebbet. Gonosz mosoly kúszott a számra, de nem sokáig gondolkodhattam ezeken, mert a szemem elé tárult, hogy mégis mi lapul a szeméttelep ajtaja mögött. Ez egy kibaszott szex üzlet, bassza meg! Ez most komolyan itt akar nekem munkát adni? Hát az eszem kettészakad. Megragadtam a zakója hátúját és esetlenül rántottam vissza, valami magyarázatot várva tőle, de meg sem szólalt. Rám nézett, sunyin elvigyorodott és tovább haladt az eladólány felé, akinek rögtön felcsillantak a szemei, amint meglátta Őt. Ahha, szóval Ő itt már valaki, bár fura is lenne, ha semmi köze nem lenne egy ilyen isten háta mögötti eldugott pornóbolthoz. Hatalmasat sóhajtottam és sietősre vettem a tempót, hogy le ne maradjak bármi fontos dologról. Épp, hogy csak mögé értem a lány egyből felkiáltott, a lehető legirritálóbb picsa hangon.

- Jézusom Chanyeol! Ő lenne az, akit mondtál? – hajolt ki a pultból, hogy jobban szemügyre vehessen, szinte már perzselte az aurámat a belőle áradó ribancság. Szerintem Yoonaval nagyon-nagyon jó barátnők lehetnének.

- Bizony, Ő itt Baekhyun, egy ismerősöm, aki nagyon szeretne valami munkát. Tökéletes lesz neki itt, ugye Baek? – a pillantást, amivel szuggerált egyszerűen nem tudtam hova tenni, így csak egy óriási mosoly kíséretében bólintottam.

- Így van Ta… - taposott rá a lábamra, mire felszisszentem és óriásit koppant a dolog. – Chanyeol – megveregette a vállamat, mintha csak azt szeretné velem tudatni, hogy okos kutya vagyok… na meg a tudod mit.

- Taeyeon, kérlek készítsd elő a rendelésemet, amíg bemutatom Baekhyunt a főnöknek – kacsintott a lányra, aki szinte a bugyijába élvezett Chanyeol látványától.

- Szerintem ezt a lányt meg kellene dugnia – mutattam hátra, mire hangos nevetésbe tört ki.

- Nyisd ki jobban a szemedet és vigyázz, mert ez a csaj miattad indult így be – nevetett tovább és a hajába túrt. – Még az sem esett le neki, hogy a főnök én vagyok, így nincs kinek bemutatnom téged. Annál inkább van olyan hely, amit meg kell mutatnom neked – a mondat végére a hangja teljesen megváltozott. Áradt belőle a vágy és esküszöm, hogy annak is a mocskosabbik árnyalata.

Kíváncsian követtem, mert nagyon érdekelt, hogy mi lehet az, amit számomra mutatni akart. Szinte pattogtam mögötte, mert bármennyire is agyfasz kerülgetett attól, hogy itt kell dolgoznom, sok érdekes dolgot rejthet ez az üzlet, amivel el lehet játszadozni. Ó, de még hogy el lehet játszadozni!

- Ha ilyen helyen vagyunk, még véletlenül se szólíts Tanár úrnak, se Chanyeol-sshinek, se hasonlóképpen.

- Miért, baj ha tudják, hogy tanárnak készül? – a hangom csak úgy úszott a gúnytól. – Igaz is, valaki rájön, hogy maga egy pedofil, perverz disznó, akkor búcsút mondhat ennek az állásnak.

- Hidd el, hogy én előbb tudok neked ártani, mint te nekem. Nem hiszem, hogy pont az utolsó évedben szeretnél búcsút mondani az iskolának – állt meg előttem, mire nagy lendülettel ütköztem neki. Kikukucskáltam a háta mögül, hogy hova is érkeztünk és egy csalódott sóhaj hagyta el a számat. Egy raktár, rengeteg poros, szanaszét hányt dobozzal. Most komolyan itt is takarítanom kell, vagy mi a kín?! A fejét ide-oda forgatta, feltűnően keresett valamit és feltűnően észre is vette, mert megragadta a karomat és sietősen húzott maga után. – Nos Baekhyun-ah… Most aztán megtudod, hogy miért is nem éri meg velem szórakozni – lökött rá egy poros ülőgarnitúrára.

Rámart az ajkaimra, én pedig sokkosan fészkelődtem alatta. Le akartam lökni magamról, de egyszerűen olyan erőszakos volt, hogy esélytelen volt, hogy megküzdjek ellene.

- Mi van Baek? Eddig te voltál erőszakos és türelmetlen. Tanuld meg viselni a következményeit tetteidnek.

Nem is értettem magamat, hogy hirtelen miért váltott ki belőlem annyi ellenszenvet a viselkedése, de most annyira undorodtam az egész szituációtól, hogy legszívesebben sikítva menekültem volna anyucihoz. Kezeimmel próbáltam ellökni, de mintha betonból lett volna az egész ember, egy millimétert se moccant meg. A számat próbáltam minél jobban összezárni, de csak azért sem hagyta békén és próbálkozott tovább. Egyik kezével a nadrágot sikeresen letolta rólam a combomig, mire csípőmet megemeltem, hogy visszaszenvedjem magamra az anyagot, de ezzel csak azt értem el, hogy kezével erősen markolt fenekembe, a szám pedig elnyílt, ahogy egy fájdalmas nyögés szakadt fel belőlem. Hiba volt ez is, mert nyelvével betört a számba, azzal együtt pedig két ujját nyomta bejáratomba.

- Jézusom Chanyeol-sshi, hagyja abba! – vetettem hátra a fejemet, ahogy szárazon mozgatta őket bennem. A könnyem kifolyt a kellemetlen… vagyis inkább a rohadt fájdalmas érzéstől. Kíméletlenül nyomta belém még két ujját, a könnyeim pedig megállíthatatlanul törtek utat maguknak, Ő a lehető legnagyobb élvezettel nézte szenvedésemet. – Ez fáj… kérem – nyögtem alig hallhatóan, mire csak jobban kezdett vigyorogni. A szívem beleszakadt, hogy képes velem ezt megcsinálni, egyszerűen nem értettem a miértjét. Hirtelen húzta ki belőlem ujjait, de nem sokáig élvezhettem azt a megkönnyebbültséget.

- Tudod, hogy milyen gyönyörű vagy, ahogy szenvedsz? – nyalt végig ajkain. – Akarom még ezt látni.

Felkelt rólam, egy pillanatnyi szusszanást engedve nekem, de aztán a hajamnál fogva rántott fel a fotelból és tolt neki a falnak úgy, hogy a mellkasom nyomódott keményen a hidegségnek. Kezeimet fejem fölé szegezte és úgy szorította őket, hogy az ujjaimat se tudtam megmozdítani. Szerintem én ma meg fogok halni. Szeretem a durvaságot, de kérlek! Ez már nekem is túl sok, ezt egy cseppet sem élveztem.

- Kérem engedjen el…

- Könyörögj hangosabban, akkor talán meggondolom magam, vagy várjál… - nyomta neki kemény farkát sajgó fenekemnek. – Nem engedlek, bárhogy is próbálkozol.

Egy tizedmásodpercre lazított szorításán, de már éreztem is mind az öt ujját magamban.

- Chanyeol-sshi – a hangom elenyésző volt a hatalmas térben, ahol voltunk.

Csak nyomta belém az ujjait, egyre erősebben neki préselve a falnak, majd a fülemhez hajolt, és meglepően finoman harapott bele. Nem sokáig engedte, hogy megpróbáljak ellazulni, mert olyan erősen harapott nyakamba, csípte össze fogaival a bőrömet, hogy éreztem, ahogy végig folyik meleg vérem kulcscsontomig. Hogy fogom én ezt túlélni? A fenekem szét akart feszülni, már attól féltem, hogy az egész öklét feldugja nekem és akkor itt helybe szakadok szét. A szemeimet egyre erősebben szorítottam össze, hogy megpróbáljam elállítani a könnyeimet, de nem sikerült. Ennek is csak az lett az eredmény, hogy az erőlködéstől az izmaim is egyre jobban szorultak össze, saját magamnak plusz fájdalmat okozva. Chanyeol élvezettel nyalta le véremet nyakamról, végigszántva az általa okozott seben, ami nyálától égni kezdett. A kezem zsibbadt a lábaim pedig remegtek, úgy elgyengültek. 

A kezeimet hátam mögé rántotta, a fejem előrebicsaklott és lenyomott a földre.

- Miután leszoptál ezt addig fogjuk folytatni, míg el nem élvezel – suttogta a fülembe. – Úgy, hogy jobb ha megpróbálod élvezni a fájdalmat.

- Na, de Tanár úr - leheltem magam elé.

Na, de Tanár úr! - 5. rész

Az agyam zsongott, a szívem örült tempóba vert és a szemeim égtek a levegőtől, akkora szemekkel meredtem rá. Ha most ilyen rosszul érzem magam, hogy a fenébe bírtam volna én azon a helyen dolgozni? Elszorult a torkom a gondolatra, hogy Chanyeol fizetni fog nekem a szopásért. Én nem a pénzért, hanem az élvezetért akarom Őt. Megpróbáltam felállni, de Ő keményen visszalökött és leguggolt elém. A szeméből olyan komolyság áradt, hogy egy pillanatra berezeltem tőle.

- Én megmondtam. Neked nem szabad nálam dolgoznod. Tudtam, hogy nem bírnád Baekhyun, hiába vagy egy szexéhes fiúcska. Kérlek nyúlj bele a farzsebedbe – kelt fel előlem és nekitámaszkodott a falnak, onnan nézte végig minden mozdulatomat. Kivettem a zsebemben pihenő fecnit és törökülésbe ültem. Kihajtogattam, mert nagyon gyűrött volt, ahová egy cím és egy időpont volt felfirkálva. – Neked már csak meg kell ott jelenned, a többit elintéztem és el is viszlek.

- Mi ez a hely, Chanyeol-sshi? – meredtem a lapra, hátha beugrik, mi lehet ez, de nem volt ismerős az utca név sem.

- Egy megfelelő munkahely számodra – kacsintott. – Holnap suli után elviszlek, mert nekem is van egy kis dolgom ott. Viszont én csak ennyit akartam, most mennem kell. Rengeteg dolgom van. Ja, és erről itt – mutatott ágaskodó péniszére – még gondoskodnod kell. Nem úszol meg semmit, nem menekülsz a „haragom” elől – mutatta kezeivel az idézőjelet. – Ha már neked kijárt a jó a testemre. És most menj te is a dolgodra.

Ez most mégis mi volt? Próbáltam feldolgozni az elmúlt pár perc történéseit, de csak ültem és bámultam magam elé. Én komolyan elhittem, hogy Ő fog nekem fizetni a szopásomért és a szexért is. Viszont ha nem, akkor még is milyen munkáról lehet szó? El kellene mennem már most erre a címre, hogy megnézzem mégis mi az a hely? Előkaptam a telefonomat és beírtam a keresőbe a címet, de semmi találatot nem adott ki arra, hogy mi üzemel ott, és még messze is volt tőlem, vagyis pont az ellenkező irányba. Nyűgösen keltem fel a koszos padlóról, leporoltam magam és kínomba belerúgtam az előttem heverő könyvkupacba.

- Áú, a kurva életbe, ez fájt! – kiabáltam fel. – Jaj, Istenem, komolyan miért csinálod ezt velem? Miért nem születhettem egy gazdag családba, és miért nem egy elit iskolába járok? – nyöszörögtem a plafon felé bámulva.

- Mert akkor nem ismernélek – jött egy ismerős hang az ajtó irányból.

- Miért loholsz mostanság a nyakamba, Jongdae? – néztem rá összeszűkült szemekkel.

- Még mindig ugyanazért, mint eddig – jött közelebb hozzám. – Segítsek? Sose leszel kész egyedül.

- Hát – simítottam végig a poros asztalon. – Ha nem nagy gond – mosolyogtam rá kedvesen.

*

Ismét rohantam az iskola felé, mert megbeszéltük tegnap Jongdaeval, hogy órák előtt a pékségnél találkozunk, és együtt megyünk be. Tegnap pakolás közben rengeteget beszélgettünk és meglepően felszabadult tudtam lenni én is mellette, ahhoz képest, hogy váltunk el. Mostanában olyan értetlen dolgokat művelek, szerintem kettős személyiségem lett egyik pillanatról a másikra. A pékség elé értem, de még sehol sem láttam Őt, így leültem egy padra, ami nem messze az úttól állt. Mereven bámultam a cipőmet, hogy ne aludjak el, de nem sok hiányzott ahhoz, hogy lefeleljem az úttestet. Hallottam, ahogy egy kocsi megállt előttem, így unottan emeltem fel a fejem, hogy még is mi a szösz van, amikor a lehúzott ablakon egy Chanyeol fej virított ki.

- Gyere, elviszlek – villantott egy ezer wattos mosolyt.

- Elnézést, de én várok valakire.

- Mégis kire? – komorult el egy pillanat alatt.

- Mit számít az magának – mosolyogtam rá gonoszan. – De ha annyira tudni szeretné, az exemet várom. Jongdaet. – Nem tudom, hogy mi futhatott át az agyán, de elkomorult a pillantása és az arca is megrándult.

- Biztos vagy te ebben?

- Igen – jelentettem ki határozottan, mire felhúzta az ablakot és szinte padlógázzal hajtott el onnét. Végszóra Jongdae is megjelent, aki köszöntés kép átölelt, amit én nem viszonoztam, majd indultunk is az iskolába.

Lustán sétáltunk az épület felé, Jongdanak pedig be sem állt a szája. Semmit nem változott, még mindig ugyanolyan élettel teli és vidám. Most már emlékszem miért is szerettem belé… Féltem, hogy az érzelmeim ismét fellobbannak iránta, mert mostanában elég sok fura reakciót váltott ki a testem a szavaira és tetteire. Főleg amikor tegnap végig simított karomon úgy, ahogy régen mindig. Na jó, ezt ki kell vernem a fejemből. Most Chanyeol meghódítása a cél, egyszerűen nem terelődhetek vissza a múltamba. Hisz az a tanár is olyan reakciókat vált ki belőlem, ami eddig csak ennek a fasznak sikerült itt mellettem. Ennyi figyelmet és időt, amit hajlandó leszek feláldozni érte, nem érdemelt meg eddig senki. Lassan nem ártana kicsit átgondolnom, hogy mit miért teszek, mert kezdem magamat nem érteni.

Mielőtt beléptem a terembe ismét átölelt, én pedig viszonoztam azt. Keze lejjebb barangolt, mint kellett volna, mire sietősen arrébb ugrottam és rosszallóan néztem rá, Ő pedig csak egy perverz vigyorral nézett végig. Szemeimet megforgattam és a helyemre vándoroltam, hogy cuccaimat ledobjam és helyet foglaljak.

- Szóval most már enyém Chanyeol, ugye? – könyökölt rá asz asztalomra. – Jó helyen vagy te ott a kis fekete mellett.

- Ne képzelj bele túl sokat, csak barát. Túl tettem már magam a történteken, tudok rá úgy tekinteni, ahogy kell. Az más kérdés, hogy Ő nem – vágtam a számra, ahogy az utolsó mondat elhagyta a számat.

- Khm, na hát akkor meg? – hajolt közelebb. – Jobban jársz, mert tudod… Tegnap voltam korrepetáláson. A tanárnak elég méretes farka van, és még az íze is kellemes – a reakciómat már nem várta meg, eliszkolt a teremből, én pedig utána indultam, de ő az ebédlő felé vette az irányt. Forrt a vérem, a kezem már remegett, olyan erővel szorítottam ökölbe kezeimet és biztos voltam benne, ha most valaki nem állít le, rohadtul megfogom ütni azt a lányt.

Már csak akkor értem utol, amikor helyet foglalt drága barátnői mellé, köztük Krystal, aki lelkesen integetni kezdett nekem, ahogy meglátott. Dühösen trappoltam feléjük, rácsaptam az asztalra, mire mindenki ijedten fordult felénk.

- Ne legyél már ennyire kis morci Baekhyunnie. Fogadd el a tényeket. Te nem kellesz neki, én kellek neki.

- Te rohadt ribanc! – kiáltottam teli torokból, a karom pedig megfeszült, hogy lecsapjak neki egy hatalmas pofont, de addigra Krystal a fejére borította a joghurtját.

- Upsz véletlen volt – néz rá édesen és kel fel mellőle. – Bocsi, jól hallottam, hogy valakit elszedett mellőled? – egy apró bólintással válaszoltam, amire szinte egyszerre pattantak fel a lányok mellőle. – Bocs. Ribancokkal nem társulok, gyere Hyunnie… Meséld el mi volt – karolt belém és elhúzott onnan. Azt hiszem rohadt nagy mákja volt most Yoonanak. Nem elég hogy Krystal, de az egész lány banda elkezdett követni, mint egy pulikutya és hatalmas szemekkel várták, hogy mondjam el, mi is volt ez az előbbi szituáció. Lemondóan sóhajtottam és homályosan elmeséltem nekik mindent, mire ők teljesen megbotránkozva hallgatták végig az egészet. Ilyenkor jó a hírnév. Mindenki az én pártomat fogja, de reméltem nem egy huszadik verziót hallok vissza másnap.

Utáltam a mai napot a tanár jelenléte nélkül, mert egy másodpercre sem találkoztam vele. Én pedig, mint egy szerelmes hülye néztem a telefonomat egyfolytában, hogy Chanyeol írjon végre, de hiú remény volt. Nem írt.
Lemondóan sétáltam órák után a könyvtár raktárába, hogy elkapjam a tanárt végre és számon kérjem a történtekért, mert nagyon baszta a csőrömet, hogy így átvert. Beléptem a raktárba, körülnéztem és boldogan realizáltam, hogy tegnaphoz képest, sokkal szebb állapotban volt minden, így kicsit nagyobb kedvvel álltam neki a könyveket bedobozolni.

Fáradtan ültem le a székre és néztem rá az órára, majd hatalmasat koppant, hogy lejárt az időm és Chanyeol… nem jött el. A csalódottság szinte szétmarcangolt, így írtam neki, hogy most komolyan így felültetett engem?! Engem, aki szinte betegesen meg akarta magának Őt szerezni?

Azt hiszem, jobb ha hagyom a picsába az egészet, mielőtt rosszra fordulna minden. Az asztalra vágtam a telefonomat, felpattantam és abban a szent percben világosodott ki a tárgy képernyője. Fölé hajoltam, reménykedve, hogy Chanyeol írt.

Park Chanyeol

Gyere a parkolóba. A kocsiban várlak és készülj fel… mert most rohadtul megkapod, ami jár neked.

Na, de Tanár úr! - 4. rész

Lehetetlenül sokkos állapotba kerültem. Egyszerűen nem fért meg a kicsiny agyamba, hogy Ő mit keres itt, de szerintem hasonló gondolatok futhattak át Chanyeol agyán is. Fel sem fogtam, ahogy hirtelen megragadta a kezemet, berántott és becsapta az ajtót. Rálökött az íróasztalra, és olyan közel simult hozzám, hogy moccanni sem bírtam.

- Te nyomoztál utánam? – sziszegte az arcomba.

- É-én csak munkát szerettem volna kapni itt – totál meg voltam szeppenve, ami nem vallott rám. – A büdös életbe nem gondoltam volna, hogy maga itt dolgozik.

- Nem itt dolgozok. Itt én vagyok a főnök – a hangja még mindig az idegességtől csengett, én pedig nem tudtam, hogy mit mondhattam volna. Szégyenszemre megnémultam. – És te… Még is, hogyan hagyhattál úgy ott, lekötözve, totális izgalmi állapotba, ha? Ezt még megfogod bánni – húzódott el minimálisan. Máris jobban tudtam gondolkodni. – De először is, mi az, hogy munkát?

- Kell a pénz Chanyeol-sshi. Szóval vegyen fel szépen ide, és fizessen nekem jó kis összegeket – szólaltam meg határozottan, mire teljesen elképedt.

- Ezt most kurva gyorsan felejtsd el – lépett el tőlem. – Nem fogsz te nekem dolgozni és nem is engedem, hogy bármi ilyen helyen dolgozz. Fiatal vagy te még ehhez – olyan komolysággal nézett rám, hogy szót akartam neki fogadni, de neki semmi köze nincs hozzá.

- Nem vagy te az apám – fakadtam ki magamból és kelleténél sokkal hangosabban hagyták el a szavak a számat.

- Nem is akarok az lenni – fogta meg a karomat. – De viszont az akarom, hogy az enyém legyél. Csak az enyém.

*

Lassan sétáltam az iskola felé, majd meghaltam olyan fáradt voltam, és még mindig a tanár szavai zúgtak a fejemben. Mi az, hogy csak az övé? Nem tárgyisíthat ki. Semmi magyarázatot nem adott, hiába erőszakoskodtam, hogy mondjon már valamit, csak elzavart onnan, azzal az indokkal, hogy dolga van. Ja, és a még meg is fenyegetett, hogy ha még egyszer a szeme elé kerülök ott, vagy egy hasonló helyen, mondjak búcsút az életemnek. Jó, persze nem gondolta komolyan, de semmi köze hozzá, nekem szükségem van arra a kurva pénzre.

Annyira elmerengtem gondolataimba, hogy egy kisebb szívinfarktust kaptam, amint Jongdae mellém lépett és belém karolt.

- Jó reggelt Baek – nyammogta a fülembe, mire legszívesebben lecsaptam volna, de csak kirántottam a kezemet és mogorván néztem rá.

- Mit akarsz már megint?

- Örülhetnél jobban is a társaságomnak – szomorodott el és közelebb jött hozzám. – Én legalább nem vagyok tanár – suttogta. – Ejnye, hova süllyedsz már, hogy már egy tanárral is kikezdesz? Ekkora ribanc lettél?

- Csak magadnak köszönheted – néztem rá lenézően. – Aztán még van képed azt mondani, hogy szeretsz? Na hagyjuk már – nevettem fel erőltetetten, mire csak megforgatta a szemeit és megfogta a seggemet villámsebességgel.

- Hát, pedig hiányolom a formás kis hátsódat. Tudom, hogy te is szeretnéd, hogy újra benned legyek – vigyorodott el féloldalasan, mire esküszöm, hogy egy tizedmásodpercre beindultam. Pedig én utálom ezt az embert. Rohadtul utálom… és most még is mi volt velem?!

- Téves utakon jár a buksid drága – fintorodtam el. – És most ha megbocsájtasz.

Elsiettem mellőle, hogy betérjek a pékségbe egy kis kajáért magamnak. Pechemre nagyon sokan voltak, így sokáig tartott, mire újra az iskola felé vezető utat tapostam. Elővettem a telefonom és az időre pillantottam, a szemeim pedig kiestek a helyéről. El fogok késni bassza meg! Elkezdtem pötyögni Yoonának, hogy valamit találjon ki, miért kések, de hamar kitöröltem az üzenetet, amint rájöttem, hogy az a szuka éppen elakarja csábítani előlem Chanyeolt. Megfogtam a táskám pántját és sebesen kezdtem futni az iskola felé. A suli udvarán jártam már és sehol nem volt senki, ami nem csoda, mert már javában folytak az órák. Felmentem a másodikra, a terem elé igyekeztem és kopogásra emeltem a kezemet, de meggondoltam magam, amint meghallottam Chanyeol hangját. Azt hiszem jobb, ha ezt az órát kihagyom, mielőtt még megbüntet azért, hogy késtem és biztos, hogy nem úgy büntetne meg, mint ahogy én azt szeretném. Hátra arcot vágtam és a mosdó felé vettem az irányt. Nyikorogva nyílt ki az ajtó előttem, a helyiség pedig üres volt. Ledobtam a táskámat a földre, megmostam az arcom, mert eléggé kiizzadtam a nagy sietségbe. A földre telepedtem, előkerestem a fülhallgatómat, hogy valami zenét hallgassak, de ahogy feloldottam a képernyőzárat, nem a zenékre, hanem arra a bizonyos új üzenetre nyomtam.

Nem kellett volna. Rohadtul nem kellett volna, mert egy nemi szerv volt a képen. Még pedig nem is akárkié. A tanáré. Hatalmasat nyeltem, megráztam a fejemet és a gatyámra fogtam, mert az összes vérem odacsődült pillanatok alatt. Az alsó ajkamba haraptam, lehunytam a szemem és a nadrágomon lévő kezemmel kigomboltam azt, és lassan nyúltam be alá. Ahogy ujjam vége a hegyéhez ért, egy apró nyögés szakadt fel torkomból és reflexből körülnéztem, hogy ki hallhatta, de rájöttem, hogy még mindig egyedül vagyok. Bátrabban nyúltam beljebb, a mozdulattal együtt pedig a cipzárom is lecsúszott. Elemeltem magam egy kicsit a padlótól, hogy lejjebb toljam a nadrágomat és az alsómat is, így már tökéletesen magamhoz fértem. Határozottan kulcsoltam farkam köré hosszú ujjaimat és a pillantásom ismét a képre tévedt. Vajon miért küldte el ezt nekem? Na mindegy is, így inkább sokkal jobban megfigyeltem a képet. A hat kockája tökéletesen kirajzolódott, a v vonala pedig halványan húzódott végig férfiasságáig. Az ökle combján pihent, a karjától pedig levert a víz. Olyan gyönyörűen kidolgozott teste volt, az arcáról pedig sugárzott a vágy.

A farkam csak úgy lüktetett a markomban, teljesen kikészített ez a kép. Bele sem merek gondolni abba, hogy ha élőben állna így előttem, mi lenne velem. Szerintem rögtön eldurranék. A kezemet egyre sűrűbben mozgattam fel-le, a szívem hevesen vert, az izzadság pedig homlokom gyöngyözött. A sóhajaim hangosodtak, a telefont tartó kezem, pedig remegett, a lábaim meg-meg rándultak. Feltápászkodtam a földről és megtámaszkodtam a mosdókagylóban, farkasszemet nézve önmagammal a tükörben. Beharaptam a számat, és egy hatalmas nyögéssel élveztem bele a fehér kézmosóba. Hatalmas orgazmus járta át testemet, alig bírtam megállni a lábamon. Nem tudtam sokáig kiélvezni, mert meghallottam a jelzőcsengőt, így gyorsan felkaptam a ruháimat, rendet tettem magam után és elindultam az ajtó felé, amikor pityegett a telefonom.

Park Chanyeol

Remélem tetszett a kép. Most pedig gyere a tanáriba.

Ezt Ő sem gondolhatta komolyan, hogy ilyen állapotba találkozzak vele… A végén még rájön, hogy én… Jézusom, én most komolyan kivertem a farkamat a tanárom képére a mosdóban?! Szerintem teljesítettem az életcélom, gyorsan keresnem kell valami másikat, nem lézenghetek célok nélkül. Megdörzsöltem a szemeimet és büszkén mosolyogva haladtam végig a folyosókon egészen a tanáriig. Bekopogtam és már nyitottam is be a szobába. Chanyeol ott ült az asztalánál és jobbra-balra pakolgatta a papírjait, mint aki azt sem tudja mit csinál.

- Gyere Baekhyun, már vártalak – rám se nézett, úgy szólt hozzám. Ennyit a tiszteletről. Odasiettem mellé és vártam, hogy szóljon valamit, de nem igazán tűnt úgy, mintha akarna valamit mondani.

- Miért is kellett ide jönnöm? – ültem le a mellette lévő székre.

- Nem szeretnél nekem mondani valamit? – végre rám emelte a tekintetét, és az a vigyor, ami az arcán pihent… mindent tudó volt.

- Nem tudok róla, hogy tettem volna bármi olyasmit is, amiről bekellene számolnom magának Chanyeol-sshi.

- Rendben – nevetett fel hangosan, karba tette a kezeit és közel hajolt az arcomhoz. Csak egy centit kellett volna mozdulnom, hogy szájon csókoljam. – Akkor órák után várlak a könyvtár raktárában.

- Még is mi a péniszért? – az arcomra szerintem minden kiült, mert ismét elnevette magát.

- Nem emlékszel? Két hétig minden egyes nap kiszab neked egy feladatot az igazgatónő –kocogtatta meg halántékomat, én pedig elütöttem a kezét.

- Hogy felejthettem volna el… – sóhajtottam lemondóan és a combjaira vezettem a kezemet. – Milyen remek időtöltésem lesz két héten át magával – kezem egyre feljebb haladt, mire az ajtó kinyílt én pedig villámgyorsan pattantam fel, hajoltam meg és szaladtam ki a teremből.

Ez meleg helyzet volt, hogy lebuktassam magamat. Beléptem abba a terembe, ahol a következő óránk lesz és leültem a padomhoz. Most jutott eszembe, hogy meg sem kérdezte, hiányzásom okát…

Byun Baekhyun

az nem érdekli hogy miért nem mentem az órájára?

Park Chanyeol

Láttalak késni. Aztán hallottam, ahogy kielégíted magadat.

Szerintem én most keresek egy kötelet, egy rudat, és felkötöm magamat. Életemben nem kerültem talán még ilyen ciki helyzetbe, mint most. A fejemet a padba vertem és azon imádkoztam, hogy ne süllyedjek el szégyenemben. Egy jó pár percig ebben a pozícióban sziesztáztam, majd valaki megzavarta a fárasztó tevékenységemet.

- Hallod Byun – ült le mellém Yoona, mire csak ráfintorogtam. – Küldtem óra közepén a tanárnak egy este készült szexi fotót magamról, mire kirohant egy tíz percre a teremből és olyan önelégült fejjel jött vissza – suttogja felém büszkén, én pedig ismét a padba verem a fejemet.

- Szerintem csak hányni ment a látványtól, majd megörült, hogy összefutott valakivel a folyosókon – motyogom szinte csak magamnak, de ennek a lánynak baszki olyan hallása van.

- És mégis kivel futott volna össze, aki ekkora örömöt okozott volna neki, hm? – löki meg vállamat.

- Hát velem, szerinted kivel? Megkérdezte, hogy még is miért nem válaszoltam neki este és megmondtam neki, hogy azért mert elaludtam, de örüljön, mert az álmaimban éppen úgy megbaszott, hogy mozdulni se bírtam.

- Ez most komoly? – kiáltott fel, én pedig hirtelen mozdulattal fordultam felé és fogtam be a száját. – Persze, hogy az. Hazudtam én neked valaha? – néztem komolyan a szemeibe. – Csak ne üvölts, nem kell senkinek sem tudnia. És most… örülnék ha végre leszállnál róla, mert határozottan én érdeklem.

A nap hátralévő részében nem igen beszéltünk, helyette Krystal rángatott el minden fele magával, de legalább vett nekem fánkot a büfében. Megérte egész nap hallgatnom azért a fánkért a tökéletlen párkapcsolatáról, minden egyes másodpercet… és most nem túlzok.

Agy halottak módjára léptem be a könyvtár raktárjába, elhúztam a függönyöket és körülnéztem. Borzasztó nagy rendetlenség, por és kosz volt mindenfelé. Azt hiszem, a hátralévő nyolc napomat végig itt fogom tölteni, mert egyedül haladni lehetetlenség lesz itt. Az ajtó hirtelen becsapódott, mire összerezzentem és odakaptam tekintetem. Mire feleszméltem Chanyeol már előttem állt és a falhoz szorított.

- Mennyire van szükséged a pénzre? – kérdezte meg gyorsan.

- Nagyon, de miért? Csak nem gondolkodott azon, hogy még is munkát ajánl nekem?

- De eltaláltad. Van számodra egy tökéletes munkám – suttogta a fülembe. Hatalmas vigyorra húzódott a szám és a szemeim előtt lejátszódott a kép, hogy édes anyukám mennyire boldog lesz, ha haza állítok a pénzzel.

- És mégis miféle munkáról lenne szó? – kérdeztem izgatottan. Mélyen a szemeimbe nézett, csábító ajkai pedig féloldalas mosolyt formáltak.

- Erről – kezét farzsebembe csúsztatta, erősen belemarkolt és hevesen ajkaim után kapott. Eszméletlenül szenvedélyes csókot kaptam tőle, és ha ez nem lenne elég, a másik kezét vállamra vezette, úgy nyomott le a földre maga elé. Álló farkával szemeztem nadrágon keresztül, mire kérdően néztem rá. – Remélem tetszeni fog a munka.