Kéjkuckó: 7.fejezet

Nem hittem volna, de az órák sokkal izgalmasabban teltek Chanyeol mellett, mindig volt valami csípős megjegyzése, ha a tanárunk hülyeséget mondott és hihetetlen intelligens volt, nem jegyzetelt sokat, de mikor elmélyedve figyelte a tanár magyarázását, szinte egyből vissza tudta mondani az anyagot. Még idézni is tudott belőle. Most ilyen tényleg létezik? Én is hamar megjegyeztem a dolgokat, sosem volt gondom a tanulással, nem véletlen voltam osztály első.
- Byun Baekhyun akadt egy vetélytársa! – csapta össze kezeit a matek tanár, mikor Chanyeol befejezte a táblánál a feladatot öröm ittasan sétált vissza mellém.
- Nem mondtad, hogy ilyen géniusz vagy…
- Nem kérdezted…
Kicsit idegesített az, amit a tanár mondott az egyetlen dolog, ami fel tudott hergelni az, az volt, ha valaki jobb nálam. Hirtelen megéreztem egy meleg tenyeret a combomon, padtársamra néztem, aki nyugtatóan mosolygott és egy cetlit csúsztatott elém.
Furcsán méregettem, de elolvastam, amit oda firkantott, hanyag írás, de szépen megformált karakterek. Igazi művész.

„Játszd el, hogy rosszul vagy és menjünk ki a mosdóba!”

Értetlenül néztem rá, semmi logika, ha beszélni akar velem ott a szünet. Egyébként sem fogok ilyen gyermeteg baromságok miatt lógni.

„Beszélni, akarok veled és nem arra nem jó a szünet, nem akarom, hogy meghalljanak!”

Kikerekedtek a szemeim majd a pad alatt jobb kezem ujjait felhasználva egy kört alkottam másik bal mancsom mutató ujjával pedig a körbe döftem. Chanyeol megforgatta a szemét és majdnem felnevetett.

„ Az még elég korai, de nem lenne rossz… Csak beszélni akarok veled, semmi perverz ígérem”
„Na, jó nem ígérem”

Bokán rúgtam és értetlenül néztem rá, ez az ember nem normális. Megfogtam a ceruzám és ledőltem a padra, a füzetembe kezdtem firkálni, nem néztem rá, mire az orrom alá nyomott egy cetlit, amit a karom alatt dugott be.

„Ne legyél már ilyen kis beszari…” 

Összeszűkítettem a szemem majd a lapra firkantottam.

„Mit akarsz?”

Nem volt bajom Chanyeollal, talán kicsit nyomult és ez idegesített benne? Vagy csak szimplán az, hogy nem bírt megülni a seggén és tönkre tette a nyugodtságom. Azt hiszem, nehezen fogom kibírni, hogy padtársam van.
Kíváncsi ember vagyok… nagyon is. Összeszedtem színészi képességeimet majd feltettem a kezem.

- Mond csak Baekhyun?
- Tanár úr, kimehetnék a mosdóba, nagyon nem érzem jól magam – Chanyeolra néztem, hogy kapjon el, ha borulni kezdek, de talán túlságosan jól sikerült az együttműködés.
- Chanyeol menjen ki vele, nehogy nekem összeessen a folyosón.
Újdonsült fülesem „összekapart” majd miután kiértünk a teremből elégedett vigyorral nézett rám.

- El sem hiszem, hogy sikerült rávegyelek.
- Ha egy faszság, vagy egy semmiség miatt hívtál ki, én esküszöm, hogy leharapom a töködet, te nem vagy normális mégis mi nem ért rá a szünetben?
- Ez – közelebb lépett majd a falhoz préselt, nyeltem egyet a lélegzetem benn rekedt majd ajkait enyéimhez nyomta és szenvedélyesen csókolni kezdett, talán Jongin csókolt így utoljára.
Mosolyogva toltam el magamtól, megnyalintottam ajkam és elfutottam előle. Végigrohantam a folyosón és az első férfi wcbe rohantam. Chanyeol másodpercekkel később ért be és belökött az egyik fülkébe én pedig a wc lehajtott fedelére huppantam, még szerencse, hogy nem olyan hányadék, mint a lány budik többsége.

- Szóval mi volt az a szünetet ki nem várható dolog? – bogár szemeibe néztem és kiolvashatatlan gondolatait próbáltam megfejteni. Vajon mi járt abba a zseni agyába?
- Tudod, tegnap, mikor elolvastam, amit írtál… nagyon sok bajt okoztál vele nekem és úgy érzem meg kell, büntesselek, mert az sem segített, hogy kicsaptam… - nem értettem mit akar ezzel mondani, csak értetlenül néztem rá, azt hittem viccel, de mikor benyúlt a gatyájába és letolta magáról a farmert, kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Aha, jó vicc Park, az csak szex chat miért veszed komolyan ennyire? Csak szórakozás!
- Persze, tudom mókázás, de én halál komolyan mondom, most azonnal szétnyitod a szád és bekapod a farkam! – hajamba markolt majd a farkával számat kezdte simogatni.
Hirtelen egy furcsa undor, de mégis kíváncsiság futott rajtam végig.
– Azt írtad a leírásba, hogy szereted, ha feletted uralkodnak, mert megőrülsz tőle, feltüzel nem? – elégedetten mosolygott rám, mintha megfogott volna. Valóban igaz volt az, amit leírtam, de Chanyeol randit ígért, ismerkedést és nem tömény szexualitást, egy félisten volt, ahogy kinézett, de ilyen erőszakosságra nem gondoltam. Összeszorítottam szemem és el akartam húzni a fejemet, tudtam, ha megszólalok, egyből lenyomja torkomon a merevedését.
Mérgesen szusszantottam egyet majd kinyitottam szememet is, miért kell ezt csinálnia? Nem lehet ekkora aljas dög!
Felcsúszattam kezemet oldalán és kegyetlenül végig karmoltam.
- Baekhyun légy jó fiú és kapd be a farkam!
- Nem, nem aka… - végig sem tudtam mondani, mert lenyomta magát a torkomon és ott tartotta fejemet, bekönnyeztem, ahogy ingerelni kezdett és én öklendezni miatta. Mérges voltam Chanyeolra, nem hittem volna, hogy képes ilyesmire, sértetten éreztem magam és megalázva.

Azt hiszem, ha engedelmeskedem, hamarabb szabadulok meg tőle. Megemelte picit fejem, letörölte könnyeim és elvette fejemről a kezét. Beleharaptam péniszébe, mire morrant egyet és ismét találkozhatott torkom makkjával.
- Rá fogok hányni a farkadra, ha ezt csinálod - rántottam le róla a fejem.
- Akkor majd le is takarítod szépségem!
 - Undorító vagy! – visszahajoltam farkára majd mozgatni kezdtem a fejem, nem szólt bele nem nyomott magára, amit értékeltem, de ezt nem fogom megbocsájtani neki… megteszek mindent, hogy ne legyen a padtársam. Cserélni fogok Daeval.
Chanyeol nem igényelt sok munkát, én pedig próbáltam őt minél pocsékabbul leszopni, bár neki már az is elég volt, hogy nem magának kell csinálnia.
- Legalább egy kicsit élvezd! - mordult rám, dühösen izzó szemekkel néztem rá és hasára csaptam majd bemutattam neki. Hirtelen megfeszült és lökött számba egyet, felgyorsítottam fejem mozgását, lassan megéreztem azt a bizonyos fanyar ízt a számban, majd mielőtt elsült volna el akartam válni tőle. Megmarkolta hajam és ő fejezte be.
- Nyeld! Nyeld le… - kelletlenül, de lenyeltem, kirázott a hideg, undorodtam Chanyeoltól, nem nyugtatott meg a közelsége, elmúlt a varázs, amit a teremben éreztem iránta, nem éreztem magam jól, csalódott voltam és dühös, egy kicsike részem pedig meg akarta ezt ismételni, azt akarta, hogy Chanyeol uralkodjon rajtam, mondja, meg mit csináljak. Összezavarodtam, nem értettem mi történik az agyamban, betegnek tartottam magam Chanyeolt a kialakult szituációt és ezt a kettős érzést, ami bennem uralkodott.

Vajon élveztem volna?

Kéjkuckó: 6. fejezet

Már nem bírtam megvárni Chanyeol üzenetét, mert amint bedőltem az ágyba, ritka pillanatok egyike, de bealudtam.
Reggel az ébresztőm csipogása törte meg nyugodt álmomat. Chanyeol volt benne és minden olyan szép volt, ahogy a rózsaszín naplemente hátterébe beolvadtunk, a felhőközt sétálgatva, kézen fogva, mint két kicsi szerelem bogár.
Baekhyun te teljesen hülye vagy? Megráztam a fejem és kimásztam az ágyból mielőtt anyám rám ronthatott volna.
Hihetetlen lassan készültem össze, de még így is volt egy fél órám indulásig, így visszadőltem az ágyba telefonozni. Yodababy üzenetei okádásig voltak a telefonom képernyőjén.


Yodababy61 üzenete:
Lelki fröccs? Ugyan, amiért mentem arról szó sem esett. Tökre sajnálom, hogy nem tudtam segíteni, de máskor megbeszéljük jó?

Yodababy61 üzenete:
Ah, Baekhyunah fáj a pöcsöm… olyan kemény vagyok és szűk a nacim, nem tudom, hogy bírom ki hazáig, ráadásul egy csomóan megbámultak már a buszon. Nem lehetsz velem ilyen kegyetlen legközelebb…

Yodababy61 üzenete:
Haza értem x-x anyám kinevetett, kurva kedves :C Hé csibe megharagudtál vagy mi van veled?
NA, jó, lehet alszol, én még megyek könnyítek magamon.
Amúgy amit írtál, tényleg meg csinálnád? :D Folyton a puha ajkaidra gondolok, ahogy csókoltál, nagyon finom volt, igen tudom, elég nyálgépül hangzik, de tényleg nagyon édes voltál!

Yodababy61 üzenete:
Cila, olyat élveztem, el se tudod képzelni… Rád gondoltam, remélem, perverz álmaid vannak. Mesélek neked valamit, valami szaftosat…
Pár hónapja volt egy egyéjszakás kalandom, a srác úgy szopott te jó ég… Már eleve az meglepő volt, hogy egy igazi domina volt. Kikötött az ágyhoz, először azt hittem, hogy engem akar megbaszni a bubifejű még végül kiderült, hogy a farkamat akarja megkínozni. Akkor még soha sem szenvedtem annyit, a kis geci elkezdett leszopni, nem kertelt bekapott és szopott még lüktetni nem kezdtem, majd elment fürdeni ott hagyott kibaszottul álló farokkal és ott hagyott kikötve… Nem tudtam elélvezni, de még csak el sem engedett, viszont mikor visszajött, rám ült, tövig, el tudtam volna durranni akkor… de megálltam, viszont ritka bénán lovagolt meg. Alig bírtam rávenni, hogy engedjen el és, hagy döngöljem én meg.
Baekhyun neked milyen a csípő munkád? Kíváncsi vagyok, mert ha javítani kell rajta akkor szívesen gyakorló alanyoddá teszem magam.
Na, jó nem is tudom miért meséltem el! Na léptem csók!

Felnevettem és a homlokomra csaptam, ez a srác teljesen kattant, de imádni való!
Anya kopogott be, hogy nem e kérek kávét, hát persze, hogy igent mondtam. Szép lassan a konyhába mentem minden cuccommal együtt, nem hagyhatok itthon semmit, mert még talán azért is szobafogságot kapok.
Chanyeolnak elkezdtem visszapötyögni, anya pedig végig körülöttem sündörgött…

Kéjencke04 üzenete:
Ne haragudj, bealudtam! Pedig beakartalak várni, esküszöm :D Nos, én szóltam, hogy ne olvasd el, de te kedves Chanyeol elolvastad,  mert egy türelmetlen perverz dög vagy! De tudod, maga vagyok a kis ördög így örülök, hogy egy merevedéssel gazdagodhattál. Háát igen, úgy gondoltam, ahogyan leírtam, csak tudod úgy nehéz kiengedni magamból az állatot, mikor még nem is ismerlek igazán. De izgalmas fiú vagy nem de? Még lehet olyan élményed velem, ahogy a farkadon nyalakszom, de héj! Már a lovaglás a téma? Kikérem magamnak, nem volt rám panasz a partneremnél, viszont sajnálattal kell közöljem, hogy nem fogod megkapni a hátsóm, ha már elhívtál randira!

- Kidobjalak a sulinál?
- Nem kell, köszi, úgyis közel van, és még 15 percem van oda érni – mosolyogtam elégedetten. – Szóval megyek is – nyomtam egy puszit anyám arcára és kisétáltam. Még morgott valamit, hogy „nagyon furcsa vagyok neki mostanság”
Hát sajnálom anyu, így jár az, aki elbassza a gyereknevelést.
Amint a lábam érintette, az iskola betonját, kedves barátom Jongdae rántotta ki a fülemből a fülesem és izgatottan vizslatott engem.
- Neked meg mi bajod van?
- Neked is jó reggelt Bacon iskolakerülő Byun -  grimaszoltam egyet megpróbáltam ignorálni a már korán reggel iszonyat idegesítő barátomat. – Szóval! Egy nagyon fontos hírem van, nem két hírem van jó meg rossz. Bár neked, lehet hogy mind kettő rossz… -  nagyon gondolkodóba esett én pedig ujjaimmal idegesen gyűrkészeltem telefonomból kiinduló kábelt.
- Mond már, de ha nem lesz, fontos esküszöm, elpicsáztatlak.
- Jójó mondom már, szóval az első van egy új osztálytársunk a másik pedig, hogy töriből írunk.
Az egész reggeli boldogságom elszállt és azt is átkozni kezdtem, hogy felkeltem. Miért kell nekem suliba járni? Miért nem aludhatok inkább egész nap?
- Lehettél volna olyan kurva jó fej, ha már a barátom vagy, hogy áthozod vagy elküldöd a leckét, ah de nem lényeg majd puskázok. Szóval ki az új ember? Jó arc? Lány vagy csávó? Ki mellett ül? 
- Ne haragudj Baekkie tudod, Yixing és én… khm tegnap
- Oké! Ne, folytasd vágom a témát -  zsebemben megrezdült a telefonom, biztos vagyok benne, hogy Yoda írt így nem is nagyon foglalkoztam Daera miközben nekem magyarázott egy magas srácról, akinek hatalmas fülei vannak. – MI?
- Igen, egy magas srác, nagyon helyes és nagy fülei vannak és itt áll mögötted – egyre halkabbra vette a szövegelést majd megfordultam.
- Pont most írtam neked csibe – a magas óriás nagy kezeivel megcsipkodta az arcomat.
- Ti ismeritek egymást? Honnan? Baekhyun nem is meséltél róla!
- Nem rég ismerkedtünk meg sze… - ilyenkor olyan boldog vagyok a gyors reflexeimnek, olyan hirtelen vágtam Chanyeolt gyomorszájon. Ha kimeri ejteni a szex chatet tuti megölöm.
- Ja, nem rég ismerkedtünk meg a parkban, igaz Chanyeol?

A csengő vészjósló hangja megszakította eme csodálatos párbeszédünket, így befele vettük az irányt.
Én mentem elől, mindenkit magam után hagyva, nem volt kedvem beszélgetni, nyűgös voltam, a reggeli fittségemnek pedig hűlt helye volt.
- Na, ne! – röhögtem fel, mikor Chanyeol helyet foglalt mellettem. – Ha már tényleg az osztálytársam vagy, oda adhattad volna tegnap a leckét te pöcs – lábamat átraktam az övén és kényelembe helyeztem magam.
- Fene se tudta, hogy te leszel az undok padtárs, aki ennyire kiszolgáltatja magát… - szívdöglesztően mosolygott, már tegnap is megállapítottam, hogy döglesztően tud nézni, biztos vagyok benne, hogy otthon a tükör előtt gyakorolja.
Kezét rásimította vádlimra majd egyre fentebb merészkedett hatalmas kezével. Rácsaptam és ellöktem onnan a tolakodó kezeit.
- Elveted a sulykot
- Már miért én? Kérhetsz valamit, valami sztorit a tegnapiért – mosolyogtam közel hajolva arcához.
- Ne itt, mindenki minket bámul - suttogtam zavartan mosolyogva rá.
Azt hiszem, izgalmas óráknak nézünk elébe, Chanyeol mint padtárs. Huncut gondolatok cikáztak agyamban és ez arcomra is kiült, mert a mosolyom elárulta Chanyeolnak, hogy pimaszságokon gondolkozom, viszont nem mondott semmit, csak ő is vigyorogni kezdett. Mintha tudta volna, mire gondolok, nem kellettek a szavak, elég volt egy csalfa mosoly egy apró kuncogás vagy csak egy picike érintés.

Why did you come here? - 1. fejezet

Már vagy hat órája, hogy egy percet sem tudtam pihenni, ide-oda rohangáltam és még mindig úton vagyok. Negyvenöt diák és öt oktató érkezik hozzánk ma este. A felfordulás, ami itt uralkodik, egyszerűen borzasztó. A konyhán káosz van, hisz mind az ötvenen vacsorázni fognak, ezen felül még hatvanhét vendégünk van, akik szintén vacsoráznak. Mindenki azt gondolja, hogy egy recepciós feladata könnyű, kifullad abban, hogy ül a pult mögött és a gépet birizgálja. Na meg a nagy tudod mit!

Tele van a kezem törülközőkkel, ki sem látok mögülük és így sasszézok az emeletre. Leteszem őket az asztalra, hogy a szobalányok helyzetét megkönnyítsem. Valóban előbb kellett volna ezeket elintézni és nem délután öt órakor, de a szállítócég valahogy eltévedt útközben, pedig már évek óta ők hozzák a dolgokat! Persze, hogy ilyenkor szarakodnak, amikor szükség van rá, de már megszoktam, hogy mindig mindent az utolsó pillanatban kell intéznem. Sietős léptekkel indulok el lefelé, hogy egy következő adagot vigyek fel, de valakik az utamat állják, így nem tudok tovább haladni.

– Öhm, elnézést, de arrébb menne kérem, mert nagyon sietek – de mintha meg sem hallotta volna, áll tovább a lépcső aljában. Idegesen kocogtatom, meg a vállát az egyiknek, de semmi reakció. Épp nyitnám a számat, hogy elordítsam magam, amikor halk kuncogást hallok a hátam mögül.

– Fogd meg és tedd arrébb – mondja csupa jókedvvel a hangjában anyám és értetlenül fordulok felé. – Ezek csak próbababák az üzletből. – Most sírjak vagy nevessek?!

– Ki a frász tette ezeket pont így, mintha igaziak lennének? – mérgelődök és arrébb rakom az egyiket, hogy elférjek. Bár jobban megnézve… Semmi emberi nincs bennük. Azt hiszem nagyon fáradt vagyok.

– Értem én, hogy fáradt vagy és ideges is, de azért ennyire ne! – borzolja össze a hajamat anyám és lefordul a konyhára.

Ah, igaza van… Kifújom a bennrekedt levegőt, de legszívesebben elsírnám magam a kialakult helyzet miatt. Annyira fájnak már a lábaim, hogy nehéz a járás és eléggé remegnek is, pedig régen majd egy napot simán végighasználtam őket. És ne jusson eszembe mindennap, és ne sírjam el magam…

Felviszek még egy adag törülközőt, leellenőrzöm a szobák tisztaságát, a kulcsokat visszapakolom a helyére, előkészítek minden papírt és elmegyek a mosdóba.

Az egész arcom csillog az izzadságtól, a lélegzetem szabálytalan, a szemem pedig vörös és még mindig fátyolosan fénylik a könnyektől. Remegő kezekkel nyitom meg a csapot, hogy lemossak minden mocskot az arcomról és a gondolataimból egyaránt kimossam a fájdalmat. Belenézek a tükörbe, de a látványon nem sokat segített ez a pár csepp víz. Idegesen kezdem ismét dörzsölni az arcomat már a szappant is bevetem és beletörlöm nedves arcomat az ingembe, vagyis inkább beledörzsölöm, amivel csak annyit érek el, hogy piros foltok jelennek meg az arcomon. Rácsapok a mosdókagylóra és ledobom nedves ingemet magamról. 

Határozottan sovány vagyok, mint aki hetek óta szinte semmit nem eszik. Jó, mondjuk ebben van igazság…

Támasztom a fejemet a pultra könyökölve és azzal küszködök, hogy ne fejeljem le és aludjak el. Rohadtul kilenc óra múlt már és sehol senki. Nem mintha nem örülnék neki, hogy nem kell a boldog fejüket néznem, de attól még szívesen lefeküdnék már az ágyamba. Felnézek az ajtóra, mert a külső világítás felkapcsolódik és három alakot látok az ajtó előtt szöszölni, de még a buszra is rálátok, ahonnan tömérdek diák száll le. Na jó, most már valóban kezdem feldolgozni a tényt, hogy másfél hónapig táncosok tömkelege lesz a szállodában, és biztosan öngyilkos leszek már az első hét után. Talán most még sikerülne is.

Ahogy az ajtó kinyílik, a hangoskodásuk egyből megtölti a csendes légteret és mintha még a hely is felvidulna a rengeteg csilingelő hangtól, mintha még én is egy pillanatra jobb kedvre derülnék. De csak egy pillanatra. Lassú léptekkel közelednek a tanárok felém és egyből megismerem az egyikkőjüket. Nagy példaképem. Vagyis nagy példaképem volt. Lee Taemin. Egy csodálatos táncos, talán jobbat még nem is láttam. A személyisége és az oktatási módja is káprázatos. Szerettem volna felérni hozzá, de hát ezt dobta nekem a gép, hogy még véletlenül se jussak el a célomig.

Mosolyogva nézek fel rájuk, a szívem majd átszakítja mellkasomat, a torkom pedig összeszorul. Legyél erős Kim Jongin, csak egy tíz percre. Kérlek.

– Üdvözlöm Önöket! Jó estét kívánok! – állok fel és hajolok meg egy kicsit, hogy kimutassam a tiszteletemet is feléjük, ne csak udvarias legyek. Ők is üdvözölnek engem, mire Taemin arca egy pillanatra megrándul, de hamar rendezi vonásait. Ezt meg mi lelete?

– Szia, nyugodtan tegeződjünk kérlek, szerintem elég sok időt együtt fogunk tölteni ebben a másfél hónapban – nyújtja felém a kezét az egyik a háromból. Mint megtudtam Choi Minho a neve, azt hiszem róla is hallottam már.

Kitöltetek velük mindenféle papírt és váltok velük pár szót, a lehető legkedvesebb és legmosolygósabb arcomat elővéve. Miután ellépnek tőlem, beinvitálják a diákokat és elindulnak az étterembe. Én csak ámulok és bámulok a rengeteg tanulóra és egytől-egyig végég mérem őket, hogy vajon felfedezek-e közöttük ismerős arcokat, de semmi. Egyértelműen fiatalabb korosztály, őket sose követtem olyan nagy figyelemmel, mint a tőlem idősebbeket, de ezzel nem hibáztam, mert szinte mindenki ezt csinálta tőlünk. Viszont megakad a szemem az egyikkőjükön. Fekete szemei szinte belefúródnak az enyémbe, boldogan csillannak meg és ajkait is gyönyörű mosolyra húzza, majd integetni kezd nekem. Értetlenül körülnézek, hogy ez most nekem szól-e és ahogy elneveti magát értetlen fejemen, csak bólint egyet. Megvakarom az orrom és egy haloványt intek neki. Hát ebbe meg mi a fene ütött?!

Már egy órája az étkezőben vannak, én pedig szó szerint verem a fejemet az asztalba. Nem hogy mehetnék aludni… Nem! Itt kell ülnöm és jó pofit vágni a semmihez, mert ez a vendéglátás. Mindig legyél kedves és vidám, hogy minden konfliktust elkerüljünk. Meg anyád.

Az ujjaimmal dobolok az asztalon, mire végre hallom a székek tolódását, így felpattanok a helyemről és kicsit megpofozom magamat, hogy fittebbnek tűnjek. Csak úgy özönlenek ki az emberek a teremből, egymást szinte fellökve. Bár tudnám minek örülnek ennyire, igazán megoszthatnák velem is, hátha mennék vele valamire, és most lehet szerencsém lesz. Taemin felém közeledik.

– Ma elmegyünk kicsit kiruccanni az éjszakába pár tanítványommal. Nincs kedved velünk tartani? – Hogy milyen elbűvölő ez az ember… Nincs szívem neki nemet mondani, de a hangulatom egyszerűen nem kívánkozik a társaságukhoz. Ennyit a szerencsémről.

– Majd talán máskor… – húzom a számat.

– Szavad ne feledd! – kacsint egyet és elindul kifelé az ajtón, a csorda pedig készségesen követi. Micsoda alattvalók.

A hotelszobámba battyogok, mert már nincs kedvem hazautazni. Sokkal egyszerűbb, ha már egyszer vannak személyzeti szobák a negyediken, az viszont más kérdés, hogy annyit is kell hozzá lépcsőzni. Fáradtan dőlök be az ágyamba és bekapcsolom a tv-t. Csupa zagyvaság van csak benne, így gyors lerúgom a cipőmet, ledobom a pólómat és a farmeromat is leszenvedem magamról.

Utáltam a mai napot. És az a gyerek… Egyszerűen csak pár pillanatra láttam, de bele égett az egész alakja az elmémbe. Csodálatosan néz ki, de jobban járok, ha megtartom a kellő távolságot tőle, nem kell nekem a barátsága. Nem kell nekem senkié sem. A nagy gondolataim közepette elnyom az álom, de az sem tart sokáig.

Halk zörgésre ébredek, meg egy pár „kurva anyád, menj már bele” és hasonló mondatok szűrődnek be a szobámba a folyosóról. Megforgatom a szemeimet és átfordulok a másik oldalamra, amikor is rájövök, hogy az a valaki rohadtul az én szobámba akar bejutni. Hát ez… Fasza jó.

Nyűgösen kelek ki az ágyból és forgatom el a kulcsot a zárba, hogy mégis ki zavarta meg gyönyörű álmaimat, igazából nem is álmodtam semmit, majd kinyitom az ajtót. Egy fekete hajkorona dől neki a mellkasomnak, ahogy támaszát kinyitom előtte.

– Végre! De ezt, az akadályt meg ki tette ide – nyomja neki feje búbját még jobban csupasz bőrömnek, és amikor realizálja, hogy én egy ember vagyok, ijedségében lányokat szégyenítő sikoly hagyja el a száját. – Te meg mi a bánatot keresel a szobámba?

– Csak szólok Barbie girl, ez az én lakosztályom.

Why did you come here? - Prológus

Ha egy félévvel ezelőtt azt mondta volna nekem valaki, hogy a szüleim hoteljában fogok recepciósként dolgozni egyetem mellett, akkor biztosan a földön fetrengtem volna a röhögéstől. Most még is itt vagyok. És rohadtul nem röhögök.

Fáj. Kegyetlenül fáj visszagondolni arra a bizonyos napra, amikor az életem gyökerestül megváltozott. Mindennel próbálkoztam már, hogy a gondolataim más irányba terelődjenek. Új város, új egyetem, új barátok, új hobbi. De a sikerektől még az „1” is jobban duzzad, mint én.

Az időjárás is tökéletes egyensúlyban van egy ideje a hangulatommal. Hiába tart már javában a nyár, borongós, esős és hideg napokat élünk egy jó ideje. Az ajtónak támaszkodva bámulom a zuhanó esőcseppeket és érzem, ahogy az arcomon is végig folynak könnyeim. Már megint.

Mostanában folyamatosan ezt csinálja. Váratlanul előbukkannak és tönkreteszik gyönyörű arcomat. Az egyetlen jó dolgot az életemben is tönkre akarják tenni. Láttatok már ilyet? Én sem.

Lassan visszasétálok a helyemre, kényelmesen elterpeszkedek a székben és a képernyőre szegezem tekintetem. Valami nem stimmel vele.

Közelebb hajolok, hogy tisztán lássam, mi is változott meg az elmúlt öt percben, és a gyomrom az agyamig bukfencezett. Másfél hónap. Táboroztatás.  Itt fogok meghalni, ha valami pisis gyerkőcök jönnek és tönkreteszik a hotelt az életemmel együtt. Ja várj, azt már valaki tönkretette.

Szemeimet forgatva nyúlok a telefonkagylóért, hogy az irodába csörögjek és magyarázatot kapjak minden kérdésemre.

- Gyere be az irodába kicsikém.

- Ne hívj kicsikémnek – felelem mogorván anyám szavaira és nagy nehezen eljutok végül odáig. Kopogásra emelem a kezemet, de félek a választól, így inkább hátra arcot vágok és a lifthez megyek inkább. A legfelső szintre vezet az utam, onnan pedig ki a tetőre. A cigimet meggyújtom és remegő kezekkel emelem a számhoz, a füstölő halált. Rossz előérzetem van.

A mobilom hangos búgásba kezd, anyám már ötödszörre hív, de ismét kinyomom. Nem akarom tudni a választ, mert ha nem lenne gázos, akkor azt simán eltudná mondani telefonba is. Bár lehet most azt akarja, istenem, de hülye vagyok!

A csikket elhajítottam és a visszahívásra nyomok, egy elfogadható válasz reményében. Bár ne tettem volna.

- Hol vagy már?

- A tetőn.

- De miért nem jöttél be? Láttam a kamerán, hogy idejöttél, aztán inkább elmentél.

- Mert nem akarom tudni a választ.

- Jobb, ha túl esel rajta – hangjában érződik az aggodalom.

- Nyögd ki – veszek egy mély levegőt, hogy felkészüljek a halálos ítéletemre.

- Egy tánccsoport jön. Szöulból.

The Student Council's Secret: 4. rész - Következménye a védtelenségnek

Baekhyun érzi, hogy a húgyhólyagja hamarosan felrobban, így habozás nélkül felemeli kezét és kikéredzkedik a mosdóba. Átfut a folyosókon és Sehunt okolja, mert órák előtt megitatta vele a maradék bubbleteáját.

Rekordidő alatt ér oda az első emeleti mosdóhoz, ami a terem közelében található. Viszont megrémül, mert az ajtó zárva van és egy „Felújítás alatt” című tábla lóg rajta. Baekhyun nyög egyet és toporzékolni kezd a farkát markolva. Ismét átfut a folyosókon, megmássza a hosszú lépcsősorokat, hogy a lehető legközelebbi mosdóhoz érjen. Emlékszik, hogy van egy férfi mosdó közvetlen a női mosdó mellett, a diáktanács termével szemben.

Belép az üres helységbe, elmegy az undorító piszoárok mellett és lehúzza a zipzárját szabadon engedve farkát, hogy könnyítsen végre magán. Az érzés, ami mellkasába és veséjébe költözik, mint minden vizelés után, sóhajtásra készteti a megkönnyebbültségtől.

„Ahhh…”

Baekhyun körülnéz, mert totálisan biztos benne, hogy ezt a hangot nem ő adta ki. Felhúzza a zipzárját, megfordul és az enyhén elnyílt kabinhoz sétál.

„B-baszki!”

Baekhyun szemei hatalmasra tágulnak, a szívverése felgyorsul, ahogy a kabin ajtaja előtt áll. Az elméje azt súgja neki, hogy lépjen le onnan, vissza az órára, de a lábai meg sem moccannak. Körülnéz, majd közelebb hajol a nyitott ajtóhoz, hogy bekukucskáljon a résen.

A szemei golflabda méretűre tágulnak.

Tökéletesen látja onnan, amint Jongin három ujja teljesen elveszik Kyungsoo fenekében, ahogy a kisebbik az ölében terpeszkedik. Kezét szájára tapasztja, hogy szemtanújának kellet lennie a pár hanyagságának. Kyungsoo lábait még jobban széttárja, ahogy feljebb helyezkedik Jongin ölében, aki a WC ülőkén ül, ujjai pedig sebesen járnak a barátja fenekében.

„J-jongin… Gy-gyorsabban, kérlek,” nyögi fülébe, ahogy a vastag ujjak basszák őt. Nincs rajta alsó, csak az egyenruha felső része, ami mostanra teljesen gyűrött a fel-le ugrálástól. Jongin bólint, teljesíti barátja kívánságát ujjaival a szűk jártban.

„AH! BASZD!!! Ott!” kiált Kyungsoo és háta ívbe feszül. Baekhyun összerezzen a hirtelen hangra. Tudja, hogy, nem kellene néznie, nem kellene bámulnia azokat az ujjakat, ahogy ki-be járnak. De a teste nem mozdul, egy parányi érzés lappang benne, mélyebben mint  azt akarná.

„Megtaláltam,” mondja Jogin, vigyorog, ahogy ujjai ide-oda járnak Kyungsooban. Baekhyun eltűnődik azon, hogy vajon mi lehet az, amit Jongin találhatott, de mielőtt többet láthatna belőle közeledő lépteket hall.

Baekhyun kiegyenesedik, elhajol az ajtótól, a szívverése pedig már a fülében lüktet, a bűntudat pedig tőrként szúr a gyomrába. Ő egy kibaszott kukkoló, ahogy a gyanútlan fiúkat nézte szexuális tevékenységük közben. Bűnösnek és rossznak érzi magát, nem kellett volna ezt csinálnia, csak mert egy kíváncsi cicus. Becsukja szemeit, megrázza fejét és kifut a mosdóból.

Baekhyun abbahagyja a futást és egy kemény mellkasba ütközik homloka. Felnéz, és szemtől szembe találja magát Choi Minhoval, a suli egyik szívtiprójával, aki ennek ellenére egy érzéketlen személy. Baekhyun nyel egyet, ahogy Minho lebámul rá, tekintete teljesen üres.

„Ő az a srác, biztos vagyok benne,” a négy magas fiú közül suttogja az egyik Minho fülébe. Baekhyun ismeri őket. Mind harmadéves és félelmetes, szint úgy Minho is, mindemellett úgy bámul rá, mintha egy friss hús lenne. Baekhyun ismét nyel egyet, ahogy Minho gúnyosan felhúzza az egyik szemöldökét és beszorítja őt saját maga és a fal közé.

„Szóval te vagy Baekhyun. Ugye?”

„I-igen,” válaszolja, térdei meg-meg remegnek.

„Nagyon aranyos vagy,” felel Minho, társaiból mély nevetést kicsalva, amitől Baekhyunt kirázza a hideg.

„Hmm, érdekelne, hogy nézel ki ruha nélkül,” a többiek ismét vihogásban törnek ki. „Levehetjük őket?”

A szorítás Baekhyun csuklóján erősebbé válik és felfigyel arra, ahogy az ujjak két gombot kiszabadítanak az ingjén. Baekhyun megpróbál ellenállni, de Minho erősebbnek bizonyul nála és zokogásba tör ki, ahogy folytatja a kigombolást, felfedve csupasz kulcscsontját.

„Remek,” egy másik srác mondja, akinek Baekhyun nem tudja a nevét, de ötlete sincs arról, hogy ki lehet. Csak elakar tűnni innen és visszamenni az osztályba.

„E-engedj el,” könyörög és a könnyek kiszöknek szeme sarkából. „Á-állj, kérlek! N-ne csináld ezt!”

Minho melletti srác előhalássza a zsebéből a telefont és Baekhyunra irányítja. Szemei kitágulnak, szívverése kapkod, csak úgy, mint az egyenruháját gomboló ujjak.

„NE! KÉRLEK! Ne filmezz! Állj! Ne érj hozzám!!!”

„Milyen kitartó, huh?” mondja egy másik srác és megnyalja száját.

„Baekhyun, mi csak készítünk egy filmet az áthelyezett diákról, oké?” mondja édesen Minho, a hidegség mostanra eltűnt belőle. „Nem tudnál együttműködni?”

„Nem hiszek neked!” kiáltja Baekhyun és megrúgja Minho lábát. „Eressz!!!”

Baekhyun szembeköpi Minhot, amivel egy hangos baszd meg!-et csal ki belőle. Minho erősen pofán vágja hatalmas tenyerével. Baekhyun megszédül, a körülötte lévő személyek is forognak, az arca pedig fájdalmasan csíp.

„VETKŐZTESSÉTEK!” parancsolja Minho, letörli a nyálat az arcáról ideges szemekkel, amik Baekhyunt fürkészik. Baekhyun észhez tér, amint kezek barangolják be a testét.

„SEGÍTSÉG!!! NE!!! KÉRLEK!! SE--”

Egy tenyér tapad a szájára, beléfojtva mindenféle hangot, közben a négy srác pedig leveszi minden ruhadarabját. De mielőtt az alsónadrágját levennék, valaki ellöki a két fiút Baekhyuntól és a földhöz bassza őket, akár csak egy papírdarabot.

„Mi a faszt csináltok?!?!? MARADJ VESZTEG!!!”

A két másik srác elhátrál, amint meghallják a hangot, még a földön heverő fiúk elrohannak a többiek után. Minho csak idegesen bámul, felveszi a telefont a földről, de az elnök gyorsan rálép, mire a készülék összetört.

„Kapd be,” mondja az elnök hidegen és Minho elfut a többiek után, mintha az élete múlna rajta.

Baekhyun zokog, a könnyek végigfolynak arcán, az egyenruháját pedig remegő ujjakkal gombolja be. Chanyeol felé fordul, és ellenőrzi sokkos testét.  Észreveszi az ütéstől piros, lenyomatos arcát.

„Jól vagy?”

Baekhyun halványan bólint. Chanyeol tekintete felfedezi Baekhyun védtelen bőrét, figyelmesen, centiről centire. Az egyik kezét végigfuttatja haján, a másik kezével pedig erősen elkapja Baekhyun csuklóját.

„S-sun--bae…” mondja sírás közben, üveges, rémült szeme pedig az elnökön állapodik meg.

„Mi a faszt csinálsz itt ilyenkor!!?” kérdezi, a hangja magas, így biztos benne, hogy az elnök mérges.

„A mo-mosdóba men-mentem,” válaszolja még mindig sírástól küszködve. „É-én nem tudtam, én--”

„Ne gyere megint ennek a helynek a közelébe,” mondja Chanyeol ellentmondást nem tűrően, mire Baekhyun bólint. Chanyeol szorít a fogásán. „Megértetted!!?”

„I-igen,” válaszolja. „Értem.”

Chanyeol elereszti Baekhyun csuklóját, amit finoman elkezd masszírozni. Felnéz Chanyeolra, de ő másik irányba néz, miközben a homlokát fogja. Ez az első alkalom, hogy Baekhyun mérgesnek látja az elnököt, és azon tűnődik, hogy vajon aggódott-e miatta. A szívverése ismét felgyorsul, melegség költözik szívébe megmagyarázhatatlan idegességgel a gyomrában.

„Sa-sajnálom,” kér bocsánatot Baekhyun. „Az én hibám volt, Chanyeol-sunbae. Sajnálom… ha aggodalmat okoztam számodra.”

Chanyeol lemondóan sóhajt és Baekhyun nedves ajkait figyeli beszéd közben. „Felejtsd el, minden rendben.”

„Köszönöm… hogy megmentettél.”

„Az alelnököm vagy,” feleli Chanyeol, ami meggátolja Baekhyunt a mosolygásban, mert Chanyeol birtokos névmást használt. „Vigyáznom kell rád.”

„Mo-mondd meg… ha van valami, amit megtehetek érted viszonzásképp,” mondja, miközben az egyenruhája szegélyét piszkálja.

Chanyeol elmosolyodik. „Jó. Igazából, lenne itt valami.”

*

„Mi-mit csinálunk itt, sunbae?” szegezi kérdését Chanyeolhoz, amint a diáktanács üres termébe lépnek, azon belül is szórakozás céljából fenntartott részre. Az órák még folynak, így egyetlen diák sincs itt ilyenkor.

„Van most órád?” érdeklődik Chanyeol, miközben a TV-t és DVD lejátszót állítja be, a tekintetét pedig Baekhyunra irányítja.

„Nincs, beteg a tanárom,” válaszol a kanapén ülve és nézi, ahogy kiválaszt valamilyen CD-t és a lejátszóba teszi.

„Remek. Az enyém is,” mondja Chanyeol. „Vagyis tetteti, hogy beteg.”

Baekhyun kuncog a mondaton. „Most nézünk… valami filmet?”

„Ja, ha ez neked okés.”

„Persze! Imádnám!” kiált fel Baekhyun, arcán hatalmas mosoly jelenik meg. Rájön, hogy kicsit túl lelkes a dolgok miatt, így elrejti vöröslő arcát. „Ú-úgy értem, ja. Persze.”

Chanyeol elmosolyodik és Baekhyun mellé ül keresztbe tett lábakkal. „Túl izgalmas?”

„N-nem igazán,” lebiggyeszti ajkait motyogás közben. „Nincs popcorn.”

„Oh, ja, igaz. A popcorn,” Chanyeol felkel a helyéről. „Hamarosan visszajövök.”

„Ho-hova mész?” kérdezi Baekhyun és megragadja Chanyeol öltözékét, a hangja sugallja, hogy fél attól, hogy egyedül maradjon.

„A konyhába?” a mini konyha felé mutat, ami csak pár lépésre van a kanapétól, mire Baekhyun elpirul.

„Oh, oké,” elveszi kezét Chanyeolról.

„Mindjárt jövök,” mondja ismét Chanyeol, majd összeborzolja a kisebbik haját. Bólint egyet, egy mosolyszerűt formáz ajkaival, amikor megérzi az elnök meleg kezét feje búbján.

Chanyeol a konyhába megy és kivesz két zacskó popcornt a szekrényből. „Kérsz valamit inni?”

„A szóda jó lesz, köszi,” kiált neki a kanapéról, a film megnyitója pedig elkezdődik.

„Jól van,” elővesz egy parányi üveget a zsebéből és a kupakot leharapja róla. Egy röpke pillantást vet Baekhyunra, mielőtt jó néhány cseppet önt a színtelen és szagtalan folyadékból az alelnök poharába.

„Ennyi elég lesz,” suttogja maga elé, a drog közismert GHB vagy más néven folyékony ecstasy. A kábítószer baromi erős, a használóját percek alatt kiüti ekkora adagban.

Chanyeol gonoszul elmosolyodik, a hüvelykujját végighúzza az üvegcsén, mielőtt visszateszi zsebébe.

„Tessék,” odanyújtja a popcornt és a drogot tartalmazó vizet Baekhyunnak. Ő elmosolyodik és elveszi tőle, miközben Chanyeol pár centire leül mellé.

Chanyeol szeme sarkából figyeli, ahogy szájához emeli a poharat és néhányat kortyol belőle a szemét a képernyőn tartva. Chanyeol dobol az ujjaival ölében és várja, hogy a drog hatni kezdjen.

Tíz perc után, miután némán nézték a filmet, Chanyeol megérzi vállán a másik fejét. Felé fordul és felfedezi, hogy Baekhyun erősen zihál, a szemei félig le vannak csukva, majd finoman megragadja Chanyeol karját.

„Mi a baj, Baekhyun?” kérdezi ártatlanul, elrejtve önelégült vigyorát.

„S-sun--bae.. Én.. Én..” nyöszörgi nehéz lélegzetvételek közepette, az egész teste forr, mintha a tűzben égne. „É-én.. nem érzem.. jól magam…”

„Oh,” szólal meg hamis meglepettséggel és aggodalommal. „Mitől lehet ez?”

„N-nem… tu-tudom…” sóhajtozik Baekhyun, fáj a feje és a látása is ködös. A torka hirtelen kiszárad, így nem tudja folytatni mondatát. Nagyon álmosnak érzi magát, de mégsem tud aludni a forróságtól, ami az egész testét kínozza. Nem tudja, hogy mi történik körülötte, amit egyedül akar, az az, hogy az égés tűnjön el, hogy tudjon pihenni és aludni.

Chanyeol gyengéden elfekteti Baekhyunt a kanapén, így most már a hátán fekszik, lábát kényelmesen el tudja nyújtani. Nem mond semmit, egyszerűen képtelen szavakat formálni szájával. Nyugtató hatással van rá, ahogy ujjak simítják el haját a homlokából és gyengéden suttognak a fülébe.

„Figyelek rád. Ne aggódj.”

Halványan bólint egyet és az elnök homályos arcát figyeli, ahogy mosolyog rá. Nem igazán tudja, hogy mi történik, vagy hogy mi fog történni, hiába van ébren. Csupán védtelen és erőtlen, aki nem tud semmit mondani, vagy csinálni, amint elkezdik kigombolni az ingét. Túl forró, túl fojtogató, ellenben a hideg és finom ujjakkal a mellkasán.

„Semmire nem fogsz ebből emlékezni, amikor holnap felkelsz, Baekhyun,” szólal meg Chanyeol, ahogy szétszaggatja Baekhyun egyenruháját, ami végül a földön landol. Megemeli Baekhyunt, hogy levegye nadrágját az alsónadrággal együtt. „Így hatnak a drogok.”

Baekhyun meztelenül és tehetetlenül fekszik, lélegzete pedig még mindig szabálytalan. Lassan pislog Chanyeolra, ajkait enyhén elnyitja, de csak nyöszörgés csúszik ki rajta. Chanyeol elmosolyodik.

„Kibaszott gyönyörű vagy, nagyon gyönyörű,” suttogja, miközben Baekhyun káprázatos testét csodálja csillogó szemekkel. „És innentől kezdve az enyém vagy.”

*

Folytatjuk.

----------

Eredeti történet

Kéjkuckó: 5. fejezet

Fülig pirultam mondatára. Igazából még mindig nem hittem el, hogy a szobámban állunk egymással szemben szinte centik választanak el bennünket, hatalmas tenyerével pedig arcomat tartotta.
Lesütöttem szemeim, talán hirtelen ötlet volt? Kellett volna még ismerkednünk? Elhamarkodtuk az egészet?
- Kö….köszönöm?
- Megcsókolhatlak? – rákaptam tekintetem és megszeppenten néztem rá, a levegő is bennem rekedt, mert buliban oké, hogy valaki elkap smárolni, de így tisztán kissé furcsa volt, ennyi ismeretség után.
- Nem, nem tudom… - felnevettem zavaromban, de Chanyeol ajkai enyémhez nyomódtak.  

Úgy éreztem magam, mint egy kislány, aki az első csókját kapja meg az igaz szerelmétől. Én nem tétlenkedtem, Ő nem is sietett. Óvatosan kóstolgatta párnáim majd nyelvével bebocsájtást kért ajkaim közé. Tenyerét végigsimította puha arcomon majd tarkómnál fogva húzott közelebb, karjaimat nyaka köré fontam és picit felpipiskedtem. Hajába vezettem ujjaim, lágyan simogattam fejbőrét miközben néha megtekertem egy tincset ujjam körül. Szabad kezét derekamra simította majd lebarangolt és felfedezte kerek dombocskámat.
-  Ezt nem kéne… - elváltam ajkaitól, az arcom égett, kezét lefejtettem fenekemről és lehuppantam az ágyamra. Nem tudtam mit mondjak neki, ez nagyon kínos így. Nem voltam erre felkészülve.
Leült velem szemben, mosolygott és bámult, azokkal a gyönyörű barna szemekkel. Felnevettem mikor ránéztem, lábaim behúztam magam alá és közelebb csúsztam hozzá.
- Most már értem miért Yoda a neved - csíptem fülön a colost – mond, csak te nem érzed kínosan magad?
- Ó én nem… na, jó kicsit, kíváncsi vagyok mi zajlott le benned, mikor megadtad a címed, most meg is ölhetnélek, nem gondolod? – rám vigyorgott majd a hátamra vágott és hevesen mart ajkaimra, kíváncsi kezei pedig felsőm alatt tűntek el. Megijedtem megmeredtem, de élveztem. Vadsága ellenére, nem volt erőszakos, ami megnyugtatott.
- Azért ugye nem fogod elvágni a torkom? – pihegtem alatta csak felnevetett és orrával megcirógatta nyakamat.
- Nem vagyok ilyen nyugi.
- Elolvastad, amit írtam neked?
- Még nem mertem, gondoltam nem álló farokkal jövök hozzád, mert akkor tuti rá is ültetlek.
- Paraszt, azt hittem csak írásba ilyen nagy a szád – nevettem fel majd meglöktem vállánál fogva.
- Nem igaz, csak élénk a fantáziám és mivel pasi vagyok nagy a szexuális igényem, főleg az ilyen fiúcskákra, ráadásul te beszélsz? - előszedte a telefonját, amit kikaptam a kezéből és pirulva eltettem a hátam mögé.
- Ne most olvasd el ez így olyan kellemetlen… - nevettem fel, furcsa volt, úgy viselkedtünk, mint két rég nem látott barát. Teljesen feloldott, nem éreztem magam rosszul és már a kínos csend sem állt be közénk.  – Mh mindjárt jövök , dobok egy sárgát -  kiszaladtam a fürdőbe majd arcot mostam, mert még mindig lángoltam…
Elvégeztem a dolgom és visszamentem Chanyeolhoz. Elterülve feküdt az ágyon és a telefonját olvasta, végig néztem rajta majd nyeltem egyet, mikor nem kicsit domborodott altájon.
- C..chanyeol ugye nem ? Elolvastad? – vörösödtem fülig, Chanyeol felállt és felém közeledett, szemei vágytól csillogtak én hátrálni kezdtem, de hamar az ajtónak ütköztem. Ijesztő mosolya volt, beparáztam, megragadta a derekam, combom alá nyúlt és felhúzta csípőjére lábam, ajkaimra tapadt és hozzám dörgölte magát. Nem tudtam eldönteni, most tetszett vagy féltem tőle, talán mind kettő, viszonoztam csókját, de mikor, meg akart szabadítani az alsómtól és még merevedését is a seggembe dörgölte ellöktem magamtól.
- Te normális vagy? – pofon vágtam, reflexből lendült a kezem, amit meg is bántam. – Sajnálom nem akartalak… jobb, ha most elmész, szeretném, ha randival kezdenénk a dolgot mielőtt belém furakszol… HA nem bánod. - húztam el a szám.
- Ugyan, semmi baj ezt megérdemeltem, tényleg nem kellett volna elolvasnom, túlságosan izgató! Ígérj meg valamit, ha legközelebb találkozunk, legyen nadrág rajtad… - markolt fenekembe.
- Na, jó, tényleg húzz el… - incselkedtem vele majd egy búcsúcsókot nyomott ajkaimra. Kicsit szomorú voltam, hogy elmegy, lehet túlreagáltam, de ne másszon rám!

- Nem volt sokáig, és nem is mondtad, hogy új osztálytársad van. – anya karba tett kézzel nézett rám mire csak egy szemforgatás volt a válaszom.
- Nem vagyok köteles mindenről beszámolni és csak a leckét adta meg minek lett volna sokáig? Ráadásul késő is van. Na, jó éjt! Nem szeretnék elaludni holnap… - betrappoltam a szobámba láttam, hogy a telefonom már villogott.

Yodababy61 üzenete:
Sajnálom, hogy így lerohantalak, nem szokásom csibe! Örültem, hogy megismerhetlek és nagyon finomak az ajkaid, azt hiszem, ha haza értem lekezelem magam. Kis állszent perverz vagy remélem tudod. A kávét meg még behajtom rajtad! ;)

Kéjencke04 üzenete
Azt hiszem tökéletes esti fröccsöt kaptam tőled, jót fogok aludni és szépeket álmodni, remélem találkozunk muhaha, de ne álmodj perverzet, nem szeretek reggel maszturbálni.
Kávé holnap suli után? 

Kéjkuckó: 4.fejezet

- Nem nézek oda mit csinálsz… nem látom, ahogy elraksz valamit a fiókba, sőt azt sem, hogy mi a jó istent csinálsz fiam?  - elvette kezeit a szeme elől és hihetetlenkedve nézett rám.
- Anya ez nem az aminek látszik! Én csak bakker már kielégíteni sem elégíthetem magam? Már régóta tombolnak a hormonjaim, ha már nem engedtél el a randimra legalább ne törj rám, mint egy őrült! Ezerszer összevesztünk már, hogy kopogj be, ha akarsz valamit.
- Micsoda szemtelen kölyök lett belőled… Mit rontottam el?
- Ó Istenem, semmit csak azt, hogy bejöttél a kibaszott szobámba! – takaró alatt feltornáztam magamra az alsóm és kivágtattam a szobámból idegesen. Fürdőbe vettem az irányt, ahol lemostam az arcom, hogy lenyugodjak. Anyám most a szobámba maradt? Jajj ne! A telefonom is…
Vissza rohantam, bejött amit éreztem, anya a fiókomban kutatott, közben a telefonomat oldotta fel.
- Mégis mi a francért csinálod ezt? Anya felnőtt vagyok, ráadásul hím nemű, érdekelnek a szexuális dolgok és bármennyire is nehéz elfogadnod, hamarosan aktív nemi életem lesz, nem vagyok gyerek és tedd le a telefonomat, én sem nézem meg, ahogy apával szexeltek! – kikaptam a kezéből majd betoltam a fiókot.
- Könyörgöm… - nagyon remélem, hogy a vibrátort nem találta meg. Utáltam, ha nem mond semmit. Rám nézett, csalódottság csillogott a szemében. Megsimogatta a fejemet és nagyot sóhajtva leült velem szembe.
- Sajnálom, csak a bátyád, annyira sok lányt hozott haza, te meg mindig is a minta gyerek voltál, szófogadó engedelmes. Kicsim, én csak megakarlak óvni.
- Anya mi elől? Nem kislány vagyok, akinek a szüzességét kell védened! Megérteném, ha más lenne a lábam közt, de bakker nem 14 éves kis picsa vagyok, akinek éppen megjött a mensije és megyek faszt keresni a… a oda! - magamra húztam a takarót miután az ölembe ejtettem a telefonomat.
- Tudom kicsim, tudom, csak én ah, félek…  szeretnék unokákat tudod… - mosolyodott el, bennem meg megfagyott a vér. Most rájött? Miért nem kérdezi meg kerek perec buzi vagyok –e vagy sem?
- Oké! Szerintem ezt a beszélgetést most rekesszük be… - anya bólintott majd megpuszilt, megkérdezte mit szeretnék vacsorázni majd kiment. Idegesen vágódtam be az ágyba a takarót a fejemre csavarva, baromi mérges voltam, az agyamban minden lehetséges eset megfordult.
Nem akartam, hogy megtudjon bármit is… miért kell kutakodni? MIÉRT? Egyáltalán mi köze hozzá? Nem fogom az orrára kötni, hogy szoktam segíteni magamon.

Kéjencke14 üzenete:
Yodababy mikor végzel, kellene egy kis lelki vigasz… Attól félek anyám rájött, hogy nem vagyok teljesen százas ráadásul rám nyitott miközben khm…
MIT CSINÁLJAK????

Yodababy61 üzenete:
Hey, Baby nem soká végzek, addig tarts ki! ;) 10 perc és a tiéd vagyok!

Nagyon megörültem a gyors válaszának és nyöszörögve forgolódtam az ágyban. Lajhár tempóban teltek a percek, a youtubon sem találtam semmi értelmes videót, az agyam meg folyamatosan anyám faszságán járt. Nem voltam ma erre lelkileg felkészülve, mit követtem el?? Az elalváson kívül …

Yodababy61 üzenete:
Ha megmondod hol laksz „átviszem a leckét” ;)

Megnéztem az üzenetet, majd kitágult szemekkel néztem a telefonomon megjelenő üzenetet. Persze meg még mit nem, anyám valszeg nem engedné be vagy ha be is engedné 5 percenként járna be a szobába, hogy mit csinálunk, főleg ezek után, és főleg mert Yoda kurva helyes pasi!
De, még is mi történhet?

Kéjencke04 üzenete:
De csak, ha megígéred, hogy nem fogsz zaklatós bácsit játszani, és ha nem akarok veled találkozni, nem mászol be az ablakomon!

Megadtam a címemet… a szívem hevesen kalapált, majd fejbe vertem magamat a párnámmal. Most jobban izgulok, mint bármikor. Anya ismeri az osztálytársaim mégis mit fog mondani ez a hülye, ha becsönget? Félve szedtem a lábaimat anya szobája felé majd hátra arcot vágtam, mert zizzent egyet a telefonom.

Yodababy61 üzenete:
Megígérem szépségem, nem teszek majd ilyet! 15 perc és ott vagyok!

Kéjencke04 üzenete:
Okés, várlak… izgulok! És anyámnak azt mond, hogy az új osztálytársam vagy jó? Elmegyek fürdeni.

Yodababy61 üzenete:
Okés! Ne aggódj jól tudok szülőknek hazudni ;)
Jeee, illatos és tiszta csibe segget fogok vacsorázni ma?

Kéjencke04 üzenete:
Haha, meg még mit nem te pöcs… Szeretnélek jobban megismerni mielőtt, bármi is lenne közöttünk. De örülök, hogy ennyire határozott vagy :”D és remélem te nem vagy büdös!

Vigyorogva írtam neki vissza és elindultam fürdeni. Általában szeretek ázni a vízben, de most kissé kapkodtam, jól akartam kinézni, de megint azzal volt a baj, hogy mi a franc legyen rajtam. Felvettem egy hatalmas szürke pulcsit meg a boxerem. Olyan alul öltözött, de a térdemig leér, úgyhogy ez tökéletes lesz.
Mosolyogtam magamra, mint egy hülye gyerek mikor megszólalt a csengő. Nem mertem leszaladni, tudtam, ha én is oda megyek, elrontanám anyám előtt.
Így vártam, leültem az ágyam szélére és bámultam a csukott ajtót, kezdtem kicsit izzadni, ahogy hallottam Yoda mély férfias hangját. Még csak a nevét sem tudom!
Halk kopogást hallottam majd egy fekete hajkoronát és egy rohadt magas vékony srácot. A szám is tátva maradt annyira elcsodálkoztam.
- Üdv, Park Chanyeol személyesen – vigyorgott rám elégedetten majd közelebb lépett és becsukta a számat. – Élőbe még szebb vagy!