The Secret Secretary: 9. fejezet

Baekhyun

Elapadtak a könnyeim, ahogy a fejem, és egész testem találkozott a kemény fallal. Chanyeol megrémített, ilyen dühösnek még sosem láttam. Fájt, ahogy oda nyomott karjával, nehezen kaptam levegőt és minél idegesebben beszélt, én annál jobban fulladoztam a könnyeimben és az oxigén igencsak csökkent mennyisége miatt.

– De nem akarom megszokni nem érted meg!? –  csöpögtek a könnyeim, régen éltem át ennyi fájdalmat, mint ebben a két napban.

Bekattantam, nem igazán erre számítottam, hogy szerelmet vall. Egy erős pofont adtam neki és ajkaira tapadtam. Mind a ketten sírtunk, ahogy nyelvünk, úgy könnycseppjeink is egymásba olvadtak. Chanyeol olyan erősen szorított, hogy félő, kék foltok maradnak utána, de ez legyen a legkevesebb. Éreztem magamban az életet, ahogy a pulzusom újra az egekbe szökik miatta.  Lábaim remegtek, ami miatt ölbe kapott és a kanapé felé hátrált velem.

– Kérlek, könyörgöm, adj egy esélyt... – suttogtam ajkára, alig pár milliméterre elhajolva tőle

Chanyeol

A pofont egyszerűen nem tudtam hova rakni, de ahogy megcsókolt, mindent elfelejtettem. A szívem hevesen dobogott, éreztem azokat az átkozott pillangókat és a könnyeim ismét megeredtek. Nem akartam elengedni többé, soha többé nem akartam megtapasztalni ezt az érzést, amit a hiánya okozott. Szorítottam magamhoz és a fotelba ültem, az ölembe ültetve őt.

– Még egy esélyt… – pihegtem én is ajkaira, amik teljesen megbabonáztak. Újra ajkait ízlelgettem a lehető legfinomabban, legpuhábban, hogy érezze a szeretetet, a szerelmet amit iránta érzek. – Baekkie – hunytam le a szemeimet. – Meg kapod azt az esélyt – szorítottam magamhoz, amennyire csak tudtam és hallottam, ahogy kiropognak a csontjai. – Jaj ne haragudj, csak… Csak annyira hiányoztál! Nem érdekel a büszkeségem, nem érdekel semmi más, csak többet ne kelljen átélnem újra ilyen szörnyű napokat. Maradj velem kérlek! – aztán eszembe jutott, hogy ő nem válaszolt semmit, így kicsit eltoltam magamtól, hogy tökéletesen a szemébe tudjak nézni. – Várj, te nem is….?

Baekhyun

Megdobbant a szívem. Igazából csak most jutott el az agyamig a dolog, hogy szeret, hogy még egy esélyt ad nekem. Nyakába bújtam, nem akartam elengedni, de ő sem. Egyre erősebben szorított még a gerincem is bele ropogott, azt hiszem Chanyeol pont jó lesz csontkovácsnak. Baromi boldog voltam, igaz nem adtam neki hangot, de csimpaszkodtam rajta, mint egy kismajom. Megijedtem mikor eltolt magától és értetlenül pillogtam rá. Szóval azt hiszi nem szeretem, de hülye istenem...

– Chan – felnevettem. – Ha nem szeretnélek, itt ülnék és könyörögtem volna, hogy fogadj vissza? – letöröltem egy könnycseppet arcáról, hogy egy lágy puszit nyomhassak annak helyére. – Fontos vagy nekem, és eszem ágában sincs téged elengedni, megértetted? Én mindent annyira sajnálok, már a halálon is gondolkoztam, de nem akartalak itt hagyni. Lehet ellöktél, de jobban fájt volna a hiányom, ha pedig fordítva, még oda is utánad mentem volna! – szipogtam és gyengéden csókolni kezdtem. Könnyei újra potyogni kezdtek, mint egy kisgyerek olyan volt. Nem tartottam gyengének attól, hogy sírt, mindketten ugyan olyan nyomorultak voltunk.

Chanyeol

– Ne beszélj butaságokat kérlek – állítottam fel ölemből és még egy puszit adtam pici, puha szájára. Istenem, de imádom minden egyes porcikáját! – Amúgy… Ne hidd azt, hogy most jó lesz ám minden, hiába szeretnénk. Én megbocsájtottam most neked, de elfelejteni nem tudom ezt. Gondolom sejtetted. A költözés hozzám, nem tudom, hogy lesz megoldható, mert oltári nagy hülyeséget csináltam azzal, hogy visszamentem Taehyunghoz – nyeltem egy nagyot, mert úgy éreztem meg kell vele osztanom. – Annyira összetörtél, hogy visszamentem hozzá és lefeküdtünk. Emlékszel arra a képre, ami ott volt az ágyam mellet és kérdezted, hogy ki az? Na az ő… – vakargattam meg a fejem. – Ő volt az első nagy szerelmem, akivel lebuktam apám előtt. Bosszúból oda helyezte őt, arra a helyre és Tae még csak nem is ellenkezett. Sokáig azt hittem, hogy még mindig őt szeretem, és te csak hasonlítasz rá, de rá kellett jönnöm, hogy ez egy baromi nagy hülyeség… A hely apám nagyon jó barátjáé és meg fogja tudni. Nem fog leszállni rólam… Nem fog leszállni rólunk. Szeretsz annyira, hogy ez megérje neked? – zártam ismét karjaim közé.

Baekhyun

– Nem beszélek butaságokat, csak azt mondom, amit akkor éreztem, annyira féltem. Annyira féltettelek, olyan hideg voltál és úgy éreztem legszívesebben tönkre tennél és... – számra csókolt, hogy fogjam be, majd egy számomra nem túl kecsegtető "felvilágosítás" következett.

Felsóhajtottam és mellkasának döntöttem a fejemet, jogom nem volt megharagudni, mert igen is megérdemeltem, amit tett, inkább titkon féltékeny voltam a srácra, hogy talán még mindig szereti, de vallomása után eszembe sem kellett volna jutnia ilyen gondolatoknak. Cirógattam arcát és mosolyogva csóváltam meg a fejemet. Nem hittem el, hogy ilyeneken aggódik. Amit én okoztam neki sokkal fájdalmasabb volt.

– Chanyeol, shhh... – ajkammal betapasztottam övét, felugrottam derekára és lágyan csókoltam. – Szeretlek, és soha, de tényleg soha többet nem fog ilyen előfordulni. Én megértem, ha nem fogsz megbízni bennem, de kérlek… kérlek engedd meg, hogy szeresselek és ígérem, hogy mindig melletted leszek. Ketten túl fogjuk élni apádat, rendben? Vigyázok rád!

Chanyeol

– Igen jól érezted, nagyon dühös voltam, sőt egy kicsit még mindig az vagyok – vakartam meg a tarkómat és lenéztem a földre. – Furcsaságokat művelsz velem, csoda, hogy így letudtam higgadni és ilyen nyugodtan itt beszélgetni veled. Mi lenne, – léptem hozzá közelebb és az arcocskáját két kezem közé fogtam, hogy rám nézzen – ha most szépen elmennél hozzám haza, beburkolóznál a hatalmas puha ágyamba és aludnál, hogy kipihend magad? Nagyon nem vagy jó színben, nem akarom, hogy bajod essen – biggyesztettem le ajkaimat. – Hamarosan követlek én is – nyomtam egy puszit a homlokára és a füléhez hajoltam – Annyira szeretlek Byun Baekhyun – és kitoltam az ajtón.

Baekhyun

– Mmm – morcosan néztem rá, ahogy összenyomta arcomat, tetszett, amit mondott de nélküle fele annyira volt megváltónak mondható. – Hé, de Chanyeol én nem akarok nélküled aludni menni! Te is szarul nézel ki, gyere haza, menjünk haza együtt, na... – ahogy rám csukta az ajtót feldühödtem és durcásan vágtam ki az ajtót, majd megragadtam fülét és egy magasságba húztam fejét magammal. – Én is szeretlek Park Chanyeol, és most szépen velem jössz! Chanyeol az ágyamba kívánlak illetve a te ágyadba és nem perverzkedni, hanem pihenni. Megnézünk egy filmet, rendelünk pizzát és eszünk popcornt, édességet, na na naaa… – édesen enyelegtem neki és csüngtem a nyakán.

Chanyeol

Annyira jólesett, hogy velem akar lenni és nélkülem nem akar elmenni, hogy nem is értem, hogy nem jöttem rá előbb, hogy szeretem, csak körülbelül 1 hónap után. Nem is baj, így legalább biztos vagyok az érzéseimben. Remélem ő is, mert ha megint átbasz… nem fogom kibírni.

– Ó Baekkie, nekem még nagyon sok dolgom van – ráztam meg lemondóan a fejemet, majd támadt egy ötletem. – Figyelj, ha nem vagy túl fáradt, akkor légy oly kedves és takarítsd ki az irodádat, mert tegnap összetörtem a képemet, ami az asztalon volt – nevettem fel kínosan. – Aztán pedig menj, és nyomtattasd ki az összes közös képünket valahol, jó? És gyere vissza, addigra elvégzem a legfontosabb munkákat és haza megyünk.

Baekhyun

– Naaa, de akkor segítek, dolgozni úgyis az asszisztensed vagyok – biggyesztettem le ajkamat, majd fejemet mellkasába nyomtam. Szomorú lettem, hogy össze törte a képet, mert az volt a kedvencem, igaz lehet másikat csináltatni, de akkor is, az az én képem volt.

– Köcsög, az az enyém volt miért törted össze? – néztem rá hihetetlenkedve, majd egy te "hülye vagy?" tekintet követte a kezdeti sokkomat. – Miért nyomtassam ki az összes képünket? Kiakarod plakátozni a falad? – megfogtam a seprűt és az iroda felé vettem az irányt. – Ó Park Chanyeol a kedvenc bögrémet is leverted!

Chanyeol

– De ma nem tudsz segíteni, mert olyan dolgokat kell elintéznem, amihez az én szavam szükséges, nem a tiéd – mondtam neki durcásan. – Azért törtem össze, mert kellett az a kép! És eltettem a zse… Ó a kurva életbe, a kurva életbe, a kurva! – csaptam idegesen az asztalra. – Csak csináld meg, amit mondtam és aztán menj haza, majd otthon találkozunk. Nekem most sürgős dolgom van – azzal leviharoztam az épület elé, bepattantam egy taxiba és kértem, hogy a lehető leggyorsabban hajtson. A közelbe kértem csak magamat és gyors tempóval tértem be az épületbe. A pultosnak felderült a szeme és mondta, hogy sajnálja, de ma nincs Tae. A kurva életbe…

Baekhyun

– Istenem Chanyeol, szörnyű vagy... – nevettem fel és megpaskoltam a nyakát. – Legközelebb küldök magamról egy pucér képet és kinyomtatod. Ne rakosgasd csak úgy el hülye helyekre, ahol nem találod meg, jó? – eltátottam a számat és volt Chanyeol nincs Chanyeol. Hát ez remek, csodálatos, ezt a hülye gyereket hihetetlen... Felsóhajtottam és felsöpörtem a szilánkokat, aztán pedig előkutattam a pótkulcsát a fiókból. Felhívtam Jongint, hogy elmegyek a cuccaimért, kis édes meg eljött értem, megkímélve a gyaloglástól. Mikor felértünk, Kyungsoo nekivágott a falnak, hogy azonnal beszéljek mi történt.

– Eressz már el balfasz... Kibékültünk, ha nem fojtanál meg, magamtól is elmondanám mi történt! – megdörzsöltem a nyakamat, vettem egy nagy levegőt és elmeséltem mi történt.

– Szerencséd van és most imádkozz, hogy egybe érjen haza... – ezzel ott is hagyott bennünket. Jongin ismét felajánlotta, hogy elvisz, így éltem a lehetőséggel. Szépen feltaláltam Chanyeol lakásába, rendeltem pizzát, leheveredtem a tv elé és vártam. Körülbelül két óra múlva rontott be kissé idegesen.

Chanyeol

Ismét taxiba vágtam magam és megint sürgettem a taxist, amennyire csak tudtam. Nem voltam biztos benne, hogy még mindig itt lakik, de nem érdekelt, inkább megpróbáltam. Odasiettem a lépcsőházhoz, és a kaputelefonon örömittasan fedeztem fel, hogy az ő neve még mindig ott virít. Csak mondd, hogy otthon vagy… A csengő megnyomása után egy csapzott hangú Taehyung vette fel a telefont és amint mondtam ki vagyok, rögtön kivirult a hangja. A liftet sem vártam meg még ideér, felrohantam a harmadikra és kopognom se kellett, mert már az ajtóban ácsorgott.

– Gyere be – szabadon hagyta előttem az utat, én pedig bementem. Körbenéztem és sok mindenben változott a lakás, de a stílusa ugyan az maradt. Még mindig otthonos és meleg volt, irigyeltem ezért, jobb szerettem itt lenni anno, mint a saját házamba. – Kérsz egy meleg teát? – bólintottam és leültem a kanapéra. – A kép ott van előtted az asztalon! Nyugi, nem dobtalak fel apádnál. Nagyon édesek vagytok. Megérdemled a boldogságot – mondta szomorú hangon.

Nem válaszoltam semmit, csak elmosolyodtam azon, hogy még mindig ugyan olyan kedves, mint volt. Elkezdtünk beszélgetni és fel sem tűnt, hogy már egy óra el is repült, így megköszöntem a kedvességét és haza sétáltam. Mikor hazaértem, berontottam a házba és idegesen jártak körbe a szemeim.

– Byun Baekhyun! Most azonnal gyere ide! – kiabáltam mérgesen. Megszeppenve jött oda elém, amikor rámutattam a cipőjére. – Ne tedd a szőnyegre a koszos cipődet! – hangsúlyoztam ki minden egyes szavamat.

Baekhyun

Mikor rám kiabált, illetve a nevemet kiabálta, mindent eldobtam a kezemből és kiszaladtam. Hitetetlenkedő fejet vágtam és mellkason csaptam.

– Te buzi azt hittem nagy baj van... – arrébb rúgtam a cipőmet és felcsimpaszkodtam nyakába. – Máskor ha ilyen bajod van, kérlek adj házi rendet és igyekszem magam ahhoz tartani! – gúnyolódtam, mire felkapott és belépdelt velem a nappaliba. – Remélem éhes vagy, rendeltem pizzát – ölében elnyúlva vettem ki egy szeletet, és mint a gyerekeket kezdtem el falatonként adogatni a szájába.

Chanyeol

Nevettem azon, hogy milyen aranyos volt, hogy megijedt és élveztem tőle azt a kis kényeztetést, hogy elkezdett etetni. Közben pedig elmeséltem neki mindent mi történt, remélve hogy nem akad ki, hogy vele voltam egy órát.

– De képzeld! Azt mondta, hogy nagyon aranyosak vagyunk és mindenben támogat minket, hogy jól meglegyünk, falaz is nekünk bármikor, ha kell! – lelkesültem fel teljesen, hogy milyen aranyos. – Csak remélem nincs hátsószándéka vele, mert akkor viszont mérges leszek rá és megjárja – húztam el a számat. – Remélem kinyomtattad a képeket.

Baekhyun

– Örülök, hogy meglett a kép, nagyon aranyos fiú lehet... – kicsit el voltam szontyolodva, mert olyan lelkesedéssel mesélt róla. Rosszul esett, oké exe, oké nagy szerelme, de bakker… Chanyeol ne csinálja már ezt velem, ha büntetni akar, büntessen máshogy.

Elmosolyodtam, ami igaz kissé kényszeredettre sikerült, de nem zavartattam magamat, csak nyakába bújva hallgattam áradozását.

– Ha lenne is hátsó szándéka én rúgnám fenékbe. Amúgy nem rossz? Az exeddel találkozni? Úgy értem nem tudom… engem biztos elfogna a rossz érzés, Chanyeol én veled akarok megöregedni! – néztem rá kétségbeesetten.

Chanyeol

– Azt megnézném, ahogy cica harcoltok – képzeltem el magam előtt és felnevettem. – Nem, egyáltalán nem rossz. Én is azt hittem, hogy az lesz… De egyszerűen semmi, mintha csak egy ezeréves haver lenne, akivel nagyon rég nem találkoztunk. Komolyan Baek, nem kell aggódnod – kaptam fel ismét és bevittem a szobába. Finoman elfektettem az ágyon és nyakát kezdtem el csókolgatni, a lehető legfinomabban és kibujtattam pólójából, hogy gyönyörű kockái megmutatkozzanak előttem. Finom puszikat adtam egész felsőtestére, mire ő halkan sóhajtozott alattam. – Annyira szeretlek – suttogtam fülébe, mellé feküdtem és közel húztam magamhoz. – Olyan fáradt vagyok… – motyogtam az orrom alatt.

Baekhyun

Kicsit megnyugodtam, de azért még mindig nem kedves gondolatok jutottak eszembe, ha megemlítette Taet. Nem értettem miért mondta, hogy hasonlítunk, mert egyáltalán nem. Még ő fiatalabb volt nálam, mégis idősebbnek nézett ki, pedig én voltam az idősebb, még Chanyeolnál is pár hónappal.  De öreg vagyok... Chanyeol puszijai kezdtek megnyugtatni és hajába simítottam ujjaimat. Először azt hittem azt akarja, de aztán megnyugodtam mikor lefeküdt mellém.

– Akkor aludj, én majd vigyázok az álmodra... – felkönyökölve néztem és cirógattam arcát. – Én is szeretlek te nagy gyerek.

Chanyeol

– Olyan jó ezt hallani, annyira boldog vagyok – halkult el a hangom a végére, magamhoz húztam Baekhyunt és végre valahára nyugodtan, boldogan aludtam el. Azonban ez nem jelenti azt, hogy jó is volt az alvás. Borzalmas rémálom tört rám és felriadtam. Baek békésen szuszogott mellettem, így figyelve arra, hogy fel ne keljen kiosontam a fürdőbe. Megmostam az arcomat és rémült tükörképemmel néztem farkasszemet. Minden álmosság kiszállt belőlem, kimentem a nappaliba és az órára pillantva realizáltam, hogy még csak fél hat. Lefeküdtem a kanapéra és csak bámultam a plafont, gondolkodtam, majd elnyomott az álom.

Baekhyun

Végre békésen aludtam, nem volt rémálmom hiszen tudtam, hogy Chanyeol itt van mellettem és vigyáz rám.

Reggel mikor felkeltem szomorúan konstatáltam, hogy bizony ez a hatalmas ágy üres. Elmentem a fürdőbe, majd megindultam a konyhába, hogy főzzek egy kávét. Kerestem a konyhában cetliket, hátha írt valamit, hogy elment, de nem találtam semmit. Az órára néztem ami kilencet mutatott. Talán be kéne mennem és ott lesz. Bekapcsoltam a kávé főzőt és megbabonázva néztem ahogy csorog a poharamba. Hirtelen egy kéz ragadta meg a derekamat és teljesen hozzám simult hátulról. Én felsikítottam, rendesen szívbajt hozott rám ez az állat.

– Chanyeol, nem mondták még, hogy nem illik lopakodni? – hiper sebességgel megfordultam és mellkason csaptam. – Hol voltál? Miért nem voltál mellettem?

Chanyeol

Felkeltem a kávéfőző hangjára, így megnéztem, hogy miben mesterkedik a törpe. Érintésemre úgy felkiáltott, hogy muszáj volt rajta nevetnem.

– Ne haragudj, de nagyon rosszat álmodtam. Kijöttem, ledőltem a kanapéra és egyszerűen csak elnyomott a fáradtság – engedtem el és a hűtőhöz sétáltam. – Ma nem megyünk be dolgozni, amit kell itthon is eltudom intézni – kinyitottam és körbenéztem, hogy mit főzhetnék. – Reggelire szendvics jó lesz? De mit főzzek ebédre? Mivel nincs itthon semmi muszáj lesz vásárolni, szóval most kérésed számomra parancs – leültem az asztalhoz és néztem, ahogy készíti a kávét. Miután mindent elpakolt, akkor szólaltam meg újra. – Nekem is csinálj egy kávét.

Baekhyun

– Nem haragszom, de máskor megijesztesz, még le is karatézlak – nyújtottam nyelvet, majd vállat rántottam, mert ötletem sem volt, hogy mit csináljon ebédre. Nekem aztán teljesen mindegy volt, ha már nem én csinálom, akkor biztosan jó lehet! Számítottam, hogy meg fog szívatni, így dupla adagot főztem, viszont csak magamnak készítettem el, az övét pedig feketén elé raktam, majd a cukrot és a tejet. Kényelmesen ölébe ültem és szájon csókoltam. – Ez most nem jött be, készültem – vigyorodtam el és megpaskoltam combját.

Chanyeol

– Nah, pedig plusz munkát akartam neked csinálni – sóhajtottam fel és megcsináltam a kávémat. – Jegyezd meg, két cukor és kevés tej – csókoltam nyakába és beleittam kávémba. – Jut eszembe, még nem is láttad a hátsó udvaromat, gyere, menjünk ki, olyan jó idő van! – állítottam fel ölemből és magam után húztam. Büszke voltam rá, hisz én csináltam az egészet. Gondoztam a kis virágaimat, én terveztem meg az egész elrendezést. A medencét, a grillezéshez alkalmas placcot, a kiülős helyet… – Na, hogy tetszik?

Baekhyun

– Tudod, én gondolok rád is... – nyújtottam ki a nyelvemet megint, majd elraktároztam agyacskámba, hogy hogy szereti a kávét. Felpattantam és követtem őt, a számat is eltátottam, hogy milyen gyönyörű volt, én is vágytam egy ilyenre, de sosem tudtam megvalósítani. A hintaágy a lilaakác alatt, annyira romantikus volt. – Channie, ez gyönyörű. – néztem rá csillogó szemekkel.

Chanyeol

Büszke mosolyt villantottam rá és leültem a fotelba. Megpaskoltam magam mellett a helyett, mire mellém ült és megkínáltam egy cigivel, amit elfogadott.

– Mindent én csináltam – mosolyogtam tovább. – De ez most már a tiéd is. Azt akarom, hogy maradj itt Baekkie. Hozd el ma minden cuccodat és lakj velem és a cicánkkal – félve pillantottam rá, miközben meggyújtottam a cigimet. Nem tudtam semmit leolvasni, hogy mit gondolhatott, így kicsit megijedtem, hogy azt mondja, hogy csak ideiglenesen marad itt.

Baekhyun

Nagy szemekkel néztem rá. Nem hittem a fülemnek, annyira furcsa volt, hogy valaki ilyet kér tőlem. Tegnap még a pokolba kívánt, most meg újra megadja nekem a bizalmat, nem is akár hogy. Leraktam a kisasztalra a kávémat és a nyakába csókoltam.

– Annyira, de annyira szeretlek Park Chanyeol komolyan, hogy lehetsz ilyen önzetlen? – néztem rá sírós szemekkel és megcsókoltam. – Elmegyek ma Junmyeonhoz Miss Pukiért.

Chanyeol

Könnyes szemét látva én is elérzékenyültem ismét és a könnyeim kiszöktek.

– Az egyetlen boldogságomat az életbe nem akarom elhagyni és mindent megteszek azért, hogy ne veszítselek el. Hiába volt ami volt, lehetnék én is veled kicsit megértőbb.  Szóval nem önzetlen vagyok, hanem nagyon is önző, mert csak magamnak akarlak – húztam közelebb magamhoz. – Jól van, és addig még távol leszel, intézek papírokat és telefonálgatok, meg persze főzök.

Baekhyun

– De nem, ez nem igaz, jogosan akadtál ki rám, hülye voltam és meggondolatlan. Annyira kiakartam elégülni, már nem érdekelt ki csinálja, illetve de, mert végig te jártál az eszembe, de annyira leittam magamat – sóhajtottam bűnbánóan, majd nyakába fúrtam fejemet és lehunytam a szemem. Egy ideig szótlanul hallgattam őt majd elmosolyodtam. – Akkor elmegyek Junmyeonhoz, te addig csinálj enni. Éhes leszek, ha vissza jövök... – pocakomra tettem a kezét és megsimogattam vele,

Chanyeol

– Mindegy már, megtörtént, én elnéztem és kész – ahogy bőréhez ért a kezem, sóhajtottam egyet. Annyira kívántam, de még nem éreztem annak az idejét, hogy megtegyük. Bár kitudja, mit tartogat a jövő. Hamarosan bementünk, ő összekészült és lelépett. Mondtam neki még, hogy ne csak a macskát, hanem minden cuccot hozzon és odaadtam neki az egyik kocsimat. Leültem a gép elé és megnyitottam az e-mailjeimet, de hamarosan lerohadt az arcomról a vigyor. Ezt muszáj lesz Baeknek is megmutatnom… Nagyon ideges lettem, így inkább lementem a boltba, hogy tudjak egy finom ebédet főzni és sütni is valamit. Muszáj volt elterelnem a figyelmemet, mielőtt megint annyira kiakadok, hogy török–zúzok… vagy rosszabb esetben alkoholhoz nyúlok…

Baekhyun

Elköszöntem tőle, intéztem két segítő kezet Junmyeon és Jongin társaságában. Miss Pukit elhozta kis macska tartóba nekem barátom, és még pakoltuk ki a cuccokat, ő cukin pislogott a dobozban. Felhívtam Chanyeol, hogy el fér-e egy-két polc és szekrény, viszont azért már költöztetőket kell küldeni. Megköszöntem a srácoknak a segítséget, Jongin körbe csókolgatta arcom, csak az után engedett el.

– Megjöttem! – kiáltottam el magam, de arra nem számítottam, hogy egy váza  fog elsuhanni a fejem mellett, ha nem hajolok el, valószínűleg nekem vágja. – Héj mi bajod van? – letettem a macskát, aki már keservesen nyávogott.

Chanyeol

A leves kifutott, a hús odaégett, a sütemény tésztája nem kelt meg. Elvágtam a kezem egy késsel, kiborítottam a borsot és kiesett a kezemből a kész saláta. Idegességemben eldobtam a kezembe akadó vázát, ami Baekhyun feje mellett repült el.

– Ú bazdmeg! Ne haragudj... csak nem tudtam semmit se megcsinálni faszom! – mutattam meg neki, hogy néz ki a konyha és az ételek. – Elegem van már most a mai napból! Gyere a gép elé és nézd meg milyen e-mailt kaptam. Kurvára nem lesz ez így jó... – nyitottam fel a laptopot és az orra alá dugtam, mire szemei űrhajó nagyságúra tágultak és kezét szája elé tette.