The Student Council's Secret: 3. rész - Az asztal alatt

*

Baekhyun az iskola ebédlőjében csámcsog a félig megrágott szendvicsén Sehunnal együtt. A szeme a másik asztalra téved, ahol Jongin és Kyungsoo épp sült krumplival etetik egymást. Átnéz az asztal másik oldalára is, ahol Luhan, Minseok és Jongdae ül és vidáman beszélgetnek egymással. Ikszedik alkalommal ismét sóhajt és lenéz a tálcáján lévő ételre.

Bűntudat marcangolja a szívét, mert tisztában van azzal, hogy Jongin megcsalja a barátját Luhannal. Elég kellemetlenül érzi magát, de nem szólhat róla, hisz megígérte, hogy titokban tartja. Meg amúgy sem akarja más dolgába ártani magát, szóval muszáj lakatot tartania a száján.

Gondolkodás közben fejét ismét Sehunra emeli és rájön, hogy neki is van egy titka. Az, amit sunbaeval csinált, annak ellenére, hogy tisztában van Sehun érzéseivel Luhan iránt. Az igaz, hogy Luhan csókolta meg őt először, de ő viszonozta. Ha erre legjobb barátja rájön, nagyon ki fog akadni.

„Úgy látom kicsit belemerültél a gondolataidba,” nézett rá Sehun. „Van valami, ami aggaszt?”

„Nincs,” válaszol Baekhyun és egy mosolyt erőltet az arcára. „Egyáltalán nincs.”

„Jól van,” mondja Sehun halvány meggyőződéssel. Megböki Baekhyunt, miután észreveszi, hogy az elnök az asztaluk felé tart. „Hé Baek. Az elnök idejön.”

„Huh?” felnéz és látja Chanyeolt közeledni tálcával a kezében, arcán pedig hatalmas vigyor terül szét.

„Leülhetek?”

„Oh, pe-persze,” félénken válaszol és bólint egyet. Baekhyun tisztában van vele, hogy néhány diák őket figyeli. Sehun oldalba böki és egy jelentőségteljes pillantást vet rá.

„Nekem el kell mennem pisilni,” mondja olyan hangerővel, hogy ők ketten biztosan meghallják. „Hív a mosdó, viszlát később Baekhyun!”

Baekhyun szólni akar valamit, de mire a csak nevét mondaná, Sehun addigra eliszkol. Sóhajt egyet és elég kínosan érezi magát, hogy az elnökkel kell egy asztalnál ennie, meg sem említve az ítélkező pillantásokat a körülöttük lévő emberektől. Érzi, ahogy az elnök szemei őt fürkészik, és Baekhyun legszívesebben az asztalba temetné az arcát.

„Kényelmetlenül érzed magad a közelembe?” ujjai az asztalon dobolnak, ahogy az alelnököt nézi. „Ez… kínos?”

Ahogy felnéz Baekhyun a frufruja eltakarja szemeit. „Nem erről van szó sunbae. Csak nem vagyok hozzá szokva… hogy az emberek--”

„Oh,” mondja, ahogy körülnéz. „Értem. Szeretnél innét elmenni?”

„H-huh?”

„Tudok egy helyet, ahol nyugodtan tudunk enni,” feláll, megfogja a burgert és a doboz tejet. „Kövess.”

Habár Baekhyun kicsit kételkedően, de követi az elnököt tálcával a kezében. Figyelmen kívül hagyja a pillantásokat, amik követik őket, ahogy elhagyják az ebédlőt.

„Hova megyünk?” kérdezi és még mindig Chanyeolt követi. Egyre feljebb haladnak az emeleteken, végül Chanyeol mosolyogva fordul az irányába.

„A tetőre,” válaszolja az elnök és kinyitja az odavezető ajtót, amint végre odaérnek. Belépnek az ajtónyíláson és a friss szellő megborzolja hajukat.

„Most már tudunk itt enni,” Chanyeol törökülésbe ül le a földre. Kicsomagolja a burgert és egy hatalmasat harap belőle minden gond nélkül.

Baekhyun figyelmesen nézi őt, ahogy csámcsog, a szája szélén pedig ott marad egy kis folt szósz. Elmosolyodik, ahogy először látja Chanyeolnak ezt az arcát.

„Ah, nagyon éhes vagyok, bocsi,” mondja Chanyeol teli szájjal. „Nem tudok enni, ha minden mozdulatomat figyelik. Tiszta szívás.”

„A… sz-szád,” utal arra Baekhyun az ételmaradékra. „Van ott valami--”

„Hol?” kérdezi Chanyeol, ahogy ujjaival céltalanul érinti meg arcát, hogy megpróbálja letörölni a maradékot.

 „Hagyd, majd én,” közelebb sétál Chanyeolhoz és leguggol elé. A középső ujjaival megfogja állát, miközben letörli a szószt arcáról.

Chanyeol Baekhyunt bámulja, csak pár centi választja el az arcukat. Baekhyun lélegzete csiklandozza a bőrét, meleg ujjbegyei pedig szájára simulnak. Chanyeol elkapja csuklóját, hogy leállítsa, Baekhyun pedig hatalmas szemekkel néz az elnökre.

„Mit gondolsz, mit csinálsz?” Baekhyun meglepődik, hogy hangja milyen ridegen cseng. Az egész háta megborzong.

„Én… csak--” elhúzódik és belenéz az elnök elsötétült szemeibe, amik ugyan úgy őt nézik. Szíve örült tempóban ver attól, hogy még mindig milyen közel van az arcuk.

„Ne haragudj,” mondja Chanyeol, majd elnéz. Elengedi a csuklóját és megköszörüli a torkát.

„Rám ne haragudj sunbae. Nem gondolkodtam és csak csináltam. E-ezt be kellene fejeznünk, mert hátborzongató. Oh, miket mondok, sajnálom, ez nagyon kellemetlen.” Baekhyun összevissza beszél és az arca hirtelen felforrósodik. Eliszkol Chanyeol elől és a lábát kezdi nézni inkább.

„Nem gond, nem nagy dolog,” porolja le nadrágját, amint felkel. „Az én hibám. Mindig összepiszkolom magam evés közbe.”

Chanyeol nevetni kezd, mire Baekhyun azon kapja magát, hogy ő is ugyan azt csinálja. Megvakargatja tarkóját és szégyenlősen Chanyeolra mosolyog.

A csengő megszólal.

„Nem ettem még meg a szendvicsem,” duzzog magában. „Még mindig éhes vagyok.”

„Ne engem okolj, a te hibád,” piszkálódik Chanyeol, hangja játékos, amit Baekhyun megnyugtatónak talál.

„Legközelebb veszel nekem egyet,” vigyorog az elnökre.

„Rendben,” bólint egyet. „Amikor szeretnéd.”

*

„Basszus,” motyogja Chanyeol az orra alatt, ahogy kezével merev tagját simogatja az asztal alatt. Férfiasságát kiszabadítja a nadrágjából, markát fel-le kezdi mozgatni rajta, képzelete pedig rózsaszín ajkak és finom vékony ujjak körül forog.

„Csak dugd meg végre,” Luhan a telefonját nyomkodja, és rá sem néz az elnökre. Mosolyog és rányom egy olyan pornó videóra, amit később majd le fog tölteni. „Szóval hagyd abba az önkielégítést, olyan vagy, mint egy kibaszott perverz.”

„Baszd meg,” csaknem kifogy a levegőjéből Chanyeol és szikrákat szór a szemével az asszisztensre. „Te vagy az egyedüli perverz itt. Csak takarodj el a szobából, amíg én békésen kielégítem magamat.”

Luhan felhúzza szemöldökét. „Vagy megdugsz engem?”

Chanyeol keze megáll a farkán és mindenféle érzelem nélkül néz Luhanra. „Csináltál valamit amiről nem tudok?”

„Megcsókoltam Baekhyunt,” ismeri be Luhan, mire az asztal alá mászik négykézláb, egyenesen Chanyeol öléhez. "Sajnálom."

"Mi?" néz rá dühösen. Erős kezeivel elkapja Luhan csuklóját. "Mi a faszért csókoltad meg te kurva?"

„Sa-sajnálom.. Én nem…” mondja, de nem néz rá Chanyeolra. „Sajnálom…”

„Ki a faszom engedte meg neked, hogy hozzá érj?” csattan fel és fojtogatva kapja el Luhan nyakát. „Rohadtul tisztában vagy vele, hogy senki nem engedélyezte, hogy hozzá érj, igaz? Én még egy ujjal sem értem hozzá. Te kanos ribanc, hogy nem tudod kordában tartani a cseszett hormonjaidat.”

„Sajnálom…” hangja elhalkul és megremeg, a nyaka fáj Chanyeol kezei között. „Csi-csinálom neked…”

„Jobban teszed,” mondja szigorúan és elengedi Luhan nyakát, hogy a fejét merevedéséhez nyomja. „És most szopj.”

Luhan engedelmesen bólint egyet, megfogja az elnök farkát, végig húzza a kezét hosszán, majd nyelvével körkörös mozdulatokkal kényezteti végét. Chanyeol belemarkol Luhan szőke fürtjeibe, durván nyomja lejjebb fejét, centiről-centire egyre lejjebb, míg az egész hossza el nem veszik forró ajkai között.

„Baszki, ugh, ugh, mélyebben,” utasítja, Luhan pedig engedelmesen ereszti lejjebb Chanyeol farkát egészen addig, még el nem éri a torkát. Fejét fel-le mozgatja, nyelvét megállás nélkül használja. Szívogatja is, hogy minél jobb szopást nyújtson. Már a levegőből is kifogy, szemébe könnyek gyűlnek.

„BASZD MEG, KEMÉNYEBBEN!” üvölti Chanyeol, miközben Luhan fejét durván nyomja vissza farkához. Luhan eleget tesz kérésének és ismét ajkai közé fogadja őt, száját hatalmasra tárja, hogy merevedése teljesen elférjen benne. Chanyeol liheg, Luhan pedig biztos abban, hogy az elnök hamarosan el fog élvezni.

„Gyorsabban, gyerünk, ez az,” mondja és Luhan ajkai extra erősen szívják őt, miközben minden cseppet kilövell magából.

„Nyeld le mind,” teste megremeg és minden végterméke egyenesen az asszisztens szájába végzi. Luhan lenyeli, néhány csepp pedig kifolyik szája szélén. Megnyalja ajkait és az elnökre néz félig lehunyt szemekkel.

„Most már meg van bocsájtva?” kérdezi és visszamászik helyére száját törölgetve. Chanyeol megforgatja szemeit, felhúzza nadrágján a cipzárt és észre veszi, hogy Luhan nadrágja igen csak dudorodik.

„Talán,” válaszolja és szeme az ajtóra téved, ahol Baekhyun lép be az igazgatóval és a többi taggal együtt.

„Azt akarom, hogy nyúlj magadhoz a találkozó alatt,” suttogja Luhan fülébe önelégült mosollyal az arcán. „Anélkül, hogy mások észre vennék. Baekhyun mellé ülj, viszont ő legyen tisztában azzal, hogy épp kivered magadnak.”

„Mi a fasz Chanyeol,” aggodalmasan néz rá. „Rohadtul nem fog--”

„Elutasítod a parancsomat?”

„Ne-nem,” szemeit forgatja és sóhajt egyet. „Meg fogom csinálni.”

Mr. Kim Junmyeon, az iskolaigazgató leült az asztalhoz, míg a többiek vele szembe helyezkednek el egy sorban. Luhan Baekhyun mellé ül, rámosolyog és biccent egyet. Mr. Kim elkezdi beszédét, azzal egy időben pedig Luhan lehúzza a sliccét. Baekhyun felfigyel a hangra, de nem igazán törődik vele.

„Ah, ah, ah,” Luhan piheg, ahogy megfogja tagját és gyengéden cirógatja magát. Baekhyun mindent hall és Luhan mosolyra húzza száját.

„Baszki, ah, faszom, ah,” hallja, ahogy Luhan kiejti a szavakat és az asztal alól jövő csattogó hangokat is. Szíve őrült tempóba ver és sejti, hogy sunbae valami olyasmit csinálhat, amit nem pont most kellene.

Hátat fordít Luhannak, hogy minden figyelmét az igazgatónak szentelje, de Luhan hozzá ér kezéhez, amitől kirázza a hideg. Még mindig nem néz rá az asszisztensre, de ő Baekhyun kezét rácsúsztatja saját térdére, majd combjai közé és végül valami keményre és nedvesre.

A keze Luhan péniszén van.

Baekhun megrándul és egy érdekes hang hagyja el a száját, mire mindenki rászegezi tekintetét. Chanyeol önelégült vigyorát tenyere mögé rejti, ahogy szeme sarkából nézi Baekhyun teste mennyire görcsösen áll.

„Érintsd meg a farkam,” suttogja és Baekhyun kezét lüktető merevedésére vezeti. „Azt akarom, hogy te csináld.”

Baekhyun megrázza a fejét, kezét kirántja Luhan szorításából. Az asszisztens hagyja neki és nevet Baekhyun frusztrált arcát látva. Összekulcsolja kezeit ölében, és mindent belead, hogy kizárja a hangokat, ahogy Luhan épp kiveri magának. Baekhyun legszívesebben sírna kínjában, az egész nyakát égető érzés járja át. Mindennel próbálkozik, de Luhan olyan csábítóan nyög mellette, hogy nem tud nem rá figyelni. Baekhyun ismét megrázza a fejét és inkább Mr. Kim előadására koncentrál.

Baekhyun végre haza ér és belesüpped puha ágyába. Minden olyan emléket kiakar törölni a fejéből, ami a mai találkozón vésődtek emlékezetébe. Helyette hatalmas és vidám nevetéseket képzel maga elé, ami végül mosolyra készteti őt is. Elterül az ágyon és a párnáját magához szorítja.

*

„Szóval azt mondod, hogy nem érdekel már a gyönyörű Kim Jongin?” kérdezi Sehun keresztbe tett karokkal. Baekhyun lassan bólint egyet, szendvicsét pedig úgy rágcsálja, mint egy sündisznó.

„Akkor ki az? Ki az új kiszemelted?” játékosan meglöki Baekhyun könyökét. „Csak nem én?”

„A legvadabb álmaidban,” megforgatja szemeit, Sehun pedig legszívesebben kivájná a szemgolyóit.

„Sziasztok, leülhetek?”

Mindketten felnéznek a hang tulajdonosára. Baekhyun azonnal bólintott, szája hatalmas mosolyra húzódik és elpirul. Sehun hitetlenkedésében megrázza a fejét.

„Aigoo,” suttogja Sehun és homlokon vágja saját magát. „Még mit nem.”

----------------

Eredeti történet