Na, de Tanár úr! - 6. rész

Értetlenül bámultam a kijelzőjét a telefonnak, nagyokat pislogtam és próbáltam magamat megerőltetni, hogy mégis mi járhat nekem. Szerintem pont Ő az, akinek jár valami, és az is egy hatalmas nagy pofon. Pofon?! Inkább egy jó kis öklös úgy, hogy az orra is eltörjön. A cuccaimat magamra kaptam és dühösen trappoltam le a suli mögé, hogy megkeressem azt a jómadarat. Hamar kiszúrtam a hatalmas fekete kocsiját és mereven bámultam azt.

Byun Baekhyun

itt vagyok lent, vegyen fel

Épp hogy csak elküldtem az üzenetet, a motor felbőgött és kerekeket csikorgatva indult meg a helyéről. Lefékezett előttem, én pedig egy kis tétovázás után feltéptem az ajtót és bevágódtam mellé. Rá sem néztem vele ellentétben, szinte perzselte a bőrömet a tekintete. Egy pillanat alatt levert a víz, megropogtattam az ujjaimat, mire a tanár ráfogott kezemre és erőszakosan rántotta maga felé, így testem önkéntelenül is felé fordult. Egy szót sem szóltunk egymáshoz, csak bámultunk egymás szemébe. A feszültség szinte tapintható volt közöttünk, megöltünk egymást a pillantásainkkal, a kezemet pedig még mindig szorította, úgy hogy éreztem a vér már nem igen jut el odáig, ameddig kellene. Hirtelen engedett el, én pedig előre fordultam, bekötöttem magamat és már a gázra is taposott. Már vagy húsz perce kocsikáztunk szótlanul, a nyelvem már égett a kérdésektől, de egyszerűen nem én akartam az lenni, aki megtöri ezt a kínos csendet, ami beállt közöttünk a kezdetektől fogva.

- Szóval… - köszönöm Uram! – Hogy álltok most Jongdaeval? – majd megfulladtam a saját nyálamtól, olyan váratlanul ért ez a kérdés. Fuldokolva néztem rá és tátogtam, mint egy néma kacsa.

- Hogy mi…? Inkább meséld csak el ezt a, hm hogy is mondjam. Leszopott egy LÁNY diákom dolgot – emeltem ki a szócskát. Beletaposott a fékbe, én pedig halszál híján meghaltam, olyan vészjóslóan közel állt meg a fejem a műszerfaltól. – Te megakarsz ölni?

- Mi a lófaszról beszélsz Baekhyun? – nézett rám idegesen. – És ha így is történt volna, amúgy se lenne hozzá sok közöd.

- Magának se ahhoz, hogy én mit csinálok az exemmel. Muszáj volt kicsit felidéznem, milyen is volt vele a szex – vigyorogtam rá elégedetten, ahogy az álla szinte a combját súrolta.

- Hazudsz – szállt ki a kocsiból én pedig követtem őt. – Nem csináltatok semmit.

- Ó, dehogynem! Csak nem féltékeny a Tanár úr? – lassan sétáltunk át a másik oldalra, Ő pedig alaposan körbenézett, majd hirtelen, erőből neki lökött a falnak, mire csak nyekkentem egyet és némán bámultam rá.

- És ha az vagyok, akkor mi van? – mormogta az ajkamra. – Túl sok olyan dolgot váltasz ki belőlem, amit másoknak nem sikerült. – Azt hiszem, itt fogok elfolyni menten.

- Oh – leheltem a szócskát. – Én is ugyan így vagyok magával.

Minden előjel nélkül ellépett előlem büszkén mosolyogva, és intett a fejével, hogy kövessem. Megforgattam a szemeimet és sietősen mentem utána, abba a romos épületbe. Jelenleg egyáltalán nem érdekelt, hogy milyen munkát szán nekem, mert totálisan leragadtam annál, hogy féltékeny. Jó tudni. Fogok én még vele játszani, aztán meglátjuk ki húzza a rövidebbet. Gonosz mosoly kúszott a számra, de nem sokáig gondolkodhattam ezeken, mert a szemem elé tárult, hogy mégis mi lapul a szeméttelep ajtaja mögött. Ez egy kibaszott szex üzlet, bassza meg! Ez most komolyan itt akar nekem munkát adni? Hát az eszem kettészakad. Megragadtam a zakója hátúját és esetlenül rántottam vissza, valami magyarázatot várva tőle, de meg sem szólalt. Rám nézett, sunyin elvigyorodott és tovább haladt az eladólány felé, akinek rögtön felcsillantak a szemei, amint meglátta Őt. Ahha, szóval Ő itt már valaki, bár fura is lenne, ha semmi köze nem lenne egy ilyen isten háta mögötti eldugott pornóbolthoz. Hatalmasat sóhajtottam és sietősre vettem a tempót, hogy le ne maradjak bármi fontos dologról. Épp, hogy csak mögé értem a lány egyből felkiáltott, a lehető legirritálóbb picsa hangon.

- Jézusom Chanyeol! Ő lenne az, akit mondtál? – hajolt ki a pultból, hogy jobban szemügyre vehessen, szinte már perzselte az aurámat a belőle áradó ribancság. Szerintem Yoonaval nagyon-nagyon jó barátnők lehetnének.

- Bizony, Ő itt Baekhyun, egy ismerősöm, aki nagyon szeretne valami munkát. Tökéletes lesz neki itt, ugye Baek? – a pillantást, amivel szuggerált egyszerűen nem tudtam hova tenni, így csak egy óriási mosoly kíséretében bólintottam.

- Így van Ta… - taposott rá a lábamra, mire felszisszentem és óriásit koppant a dolog. – Chanyeol – megveregette a vállamat, mintha csak azt szeretné velem tudatni, hogy okos kutya vagyok… na meg a tudod mit.

- Taeyeon, kérlek készítsd elő a rendelésemet, amíg bemutatom Baekhyunt a főnöknek – kacsintott a lányra, aki szinte a bugyijába élvezett Chanyeol látványától.

- Szerintem ezt a lányt meg kellene dugnia – mutattam hátra, mire hangos nevetésbe tört ki.

- Nyisd ki jobban a szemedet és vigyázz, mert ez a csaj miattad indult így be – nevetett tovább és a hajába túrt. – Még az sem esett le neki, hogy a főnök én vagyok, így nincs kinek bemutatnom téged. Annál inkább van olyan hely, amit meg kell mutatnom neked – a mondat végére a hangja teljesen megváltozott. Áradt belőle a vágy és esküszöm, hogy annak is a mocskosabbik árnyalata.

Kíváncsian követtem, mert nagyon érdekelt, hogy mi lehet az, amit számomra mutatni akart. Szinte pattogtam mögötte, mert bármennyire is agyfasz kerülgetett attól, hogy itt kell dolgoznom, sok érdekes dolgot rejthet ez az üzlet, amivel el lehet játszadozni. Ó, de még hogy el lehet játszadozni!

- Ha ilyen helyen vagyunk, még véletlenül se szólíts Tanár úrnak, se Chanyeol-sshinek, se hasonlóképpen.

- Miért, baj ha tudják, hogy tanárnak készül? – a hangom csak úgy úszott a gúnytól. – Igaz is, valaki rájön, hogy maga egy pedofil, perverz disznó, akkor búcsút mondhat ennek az állásnak.

- Hidd el, hogy én előbb tudok neked ártani, mint te nekem. Nem hiszem, hogy pont az utolsó évedben szeretnél búcsút mondani az iskolának – állt meg előttem, mire nagy lendülettel ütköztem neki. Kikukucskáltam a háta mögül, hogy hova is érkeztünk és egy csalódott sóhaj hagyta el a számat. Egy raktár, rengeteg poros, szanaszét hányt dobozzal. Most komolyan itt is takarítanom kell, vagy mi a kín?! A fejét ide-oda forgatta, feltűnően keresett valamit és feltűnően észre is vette, mert megragadta a karomat és sietősen húzott maga után. – Nos Baekhyun-ah… Most aztán megtudod, hogy miért is nem éri meg velem szórakozni – lökött rá egy poros ülőgarnitúrára.

Rámart az ajkaimra, én pedig sokkosan fészkelődtem alatta. Le akartam lökni magamról, de egyszerűen olyan erőszakos volt, hogy esélytelen volt, hogy megküzdjek ellene.

- Mi van Baek? Eddig te voltál erőszakos és türelmetlen. Tanuld meg viselni a következményeit tetteidnek.

Nem is értettem magamat, hogy hirtelen miért váltott ki belőlem annyi ellenszenvet a viselkedése, de most annyira undorodtam az egész szituációtól, hogy legszívesebben sikítva menekültem volna anyucihoz. Kezeimmel próbáltam ellökni, de mintha betonból lett volna az egész ember, egy millimétert se moccant meg. A számat próbáltam minél jobban összezárni, de csak azért sem hagyta békén és próbálkozott tovább. Egyik kezével a nadrágot sikeresen letolta rólam a combomig, mire csípőmet megemeltem, hogy visszaszenvedjem magamra az anyagot, de ezzel csak azt értem el, hogy kezével erősen markolt fenekembe, a szám pedig elnyílt, ahogy egy fájdalmas nyögés szakadt fel belőlem. Hiba volt ez is, mert nyelvével betört a számba, azzal együtt pedig két ujját nyomta bejáratomba.

- Jézusom Chanyeol-sshi, hagyja abba! – vetettem hátra a fejemet, ahogy szárazon mozgatta őket bennem. A könnyem kifolyt a kellemetlen… vagyis inkább a rohadt fájdalmas érzéstől. Kíméletlenül nyomta belém még két ujját, a könnyeim pedig megállíthatatlanul törtek utat maguknak, Ő a lehető legnagyobb élvezettel nézte szenvedésemet. – Ez fáj… kérem – nyögtem alig hallhatóan, mire csak jobban kezdett vigyorogni. A szívem beleszakadt, hogy képes velem ezt megcsinálni, egyszerűen nem értettem a miértjét. Hirtelen húzta ki belőlem ujjait, de nem sokáig élvezhettem azt a megkönnyebbültséget.

- Tudod, hogy milyen gyönyörű vagy, ahogy szenvedsz? – nyalt végig ajkain. – Akarom még ezt látni.

Felkelt rólam, egy pillanatnyi szusszanást engedve nekem, de aztán a hajamnál fogva rántott fel a fotelból és tolt neki a falnak úgy, hogy a mellkasom nyomódott keményen a hidegségnek. Kezeimet fejem fölé szegezte és úgy szorította őket, hogy az ujjaimat se tudtam megmozdítani. Szerintem én ma meg fogok halni. Szeretem a durvaságot, de kérlek! Ez már nekem is túl sok, ezt egy cseppet sem élveztem.

- Kérem engedjen el…

- Könyörögj hangosabban, akkor talán meggondolom magam, vagy várjál… - nyomta neki kemény farkát sajgó fenekemnek. – Nem engedlek, bárhogy is próbálkozol.

Egy tizedmásodpercre lazított szorításán, de már éreztem is mind az öt ujját magamban.

- Chanyeol-sshi – a hangom elenyésző volt a hatalmas térben, ahol voltunk.

Csak nyomta belém az ujjait, egyre erősebben neki préselve a falnak, majd a fülemhez hajolt, és meglepően finoman harapott bele. Nem sokáig engedte, hogy megpróbáljak ellazulni, mert olyan erősen harapott nyakamba, csípte össze fogaival a bőrömet, hogy éreztem, ahogy végig folyik meleg vérem kulcscsontomig. Hogy fogom én ezt túlélni? A fenekem szét akart feszülni, már attól féltem, hogy az egész öklét feldugja nekem és akkor itt helybe szakadok szét. A szemeimet egyre erősebben szorítottam össze, hogy megpróbáljam elállítani a könnyeimet, de nem sikerült. Ennek is csak az lett az eredmény, hogy az erőlködéstől az izmaim is egyre jobban szorultak össze, saját magamnak plusz fájdalmat okozva. Chanyeol élvezettel nyalta le véremet nyakamról, végigszántva az általa okozott seben, ami nyálától égni kezdett. A kezem zsibbadt a lábaim pedig remegtek, úgy elgyengültek. 

A kezeimet hátam mögé rántotta, a fejem előrebicsaklott és lenyomott a földre.

- Miután leszoptál ezt addig fogjuk folytatni, míg el nem élvezel – suttogta a fülembe. – Úgy, hogy jobb ha megpróbálod élvezni a fájdalmat.

- Na, de Tanár úr - leheltem magam elé.