Na, de Tanár úr! - 5. rész

Az agyam zsongott, a szívem örült tempóba vert és a szemeim égtek a levegőtől, akkora szemekkel meredtem rá. Ha most ilyen rosszul érzem magam, hogy a fenébe bírtam volna én azon a helyen dolgozni? Elszorult a torkom a gondolatra, hogy Chanyeol fizetni fog nekem a szopásért. Én nem a pénzért, hanem az élvezetért akarom Őt. Megpróbáltam felállni, de Ő keményen visszalökött és leguggolt elém. A szeméből olyan komolyság áradt, hogy egy pillanatra berezeltem tőle.

- Én megmondtam. Neked nem szabad nálam dolgoznod. Tudtam, hogy nem bírnád Baekhyun, hiába vagy egy szexéhes fiúcska. Kérlek nyúlj bele a farzsebedbe – kelt fel előlem és nekitámaszkodott a falnak, onnan nézte végig minden mozdulatomat. Kivettem a zsebemben pihenő fecnit és törökülésbe ültem. Kihajtogattam, mert nagyon gyűrött volt, ahová egy cím és egy időpont volt felfirkálva. – Neked már csak meg kell ott jelenned, a többit elintéztem és el is viszlek.

- Mi ez a hely, Chanyeol-sshi? – meredtem a lapra, hátha beugrik, mi lehet ez, de nem volt ismerős az utca név sem.

- Egy megfelelő munkahely számodra – kacsintott. – Holnap suli után elviszlek, mert nekem is van egy kis dolgom ott. Viszont én csak ennyit akartam, most mennem kell. Rengeteg dolgom van. Ja, és erről itt – mutatott ágaskodó péniszére – még gondoskodnod kell. Nem úszol meg semmit, nem menekülsz a „haragom” elől – mutatta kezeivel az idézőjelet. – Ha már neked kijárt a jó a testemre. És most menj te is a dolgodra.

Ez most mégis mi volt? Próbáltam feldolgozni az elmúlt pár perc történéseit, de csak ültem és bámultam magam elé. Én komolyan elhittem, hogy Ő fog nekem fizetni a szopásomért és a szexért is. Viszont ha nem, akkor még is milyen munkáról lehet szó? El kellene mennem már most erre a címre, hogy megnézzem mégis mi az a hely? Előkaptam a telefonomat és beírtam a keresőbe a címet, de semmi találatot nem adott ki arra, hogy mi üzemel ott, és még messze is volt tőlem, vagyis pont az ellenkező irányba. Nyűgösen keltem fel a koszos padlóról, leporoltam magam és kínomba belerúgtam az előttem heverő könyvkupacba.

- Áú, a kurva életbe, ez fájt! – kiabáltam fel. – Jaj, Istenem, komolyan miért csinálod ezt velem? Miért nem születhettem egy gazdag családba, és miért nem egy elit iskolába járok? – nyöszörögtem a plafon felé bámulva.

- Mert akkor nem ismernélek – jött egy ismerős hang az ajtó irányból.

- Miért loholsz mostanság a nyakamba, Jongdae? – néztem rá összeszűkült szemekkel.

- Még mindig ugyanazért, mint eddig – jött közelebb hozzám. – Segítsek? Sose leszel kész egyedül.

- Hát – simítottam végig a poros asztalon. – Ha nem nagy gond – mosolyogtam rá kedvesen.

*

Ismét rohantam az iskola felé, mert megbeszéltük tegnap Jongdaeval, hogy órák előtt a pékségnél találkozunk, és együtt megyünk be. Tegnap pakolás közben rengeteget beszélgettünk és meglepően felszabadult tudtam lenni én is mellette, ahhoz képest, hogy váltunk el. Mostanában olyan értetlen dolgokat művelek, szerintem kettős személyiségem lett egyik pillanatról a másikra. A pékség elé értem, de még sehol sem láttam Őt, így leültem egy padra, ami nem messze az úttól állt. Mereven bámultam a cipőmet, hogy ne aludjak el, de nem sok hiányzott ahhoz, hogy lefeleljem az úttestet. Hallottam, ahogy egy kocsi megállt előttem, így unottan emeltem fel a fejem, hogy még is mi a szösz van, amikor a lehúzott ablakon egy Chanyeol fej virított ki.

- Gyere, elviszlek – villantott egy ezer wattos mosolyt.

- Elnézést, de én várok valakire.

- Mégis kire? – komorult el egy pillanat alatt.

- Mit számít az magának – mosolyogtam rá gonoszan. – De ha annyira tudni szeretné, az exemet várom. Jongdaet. – Nem tudom, hogy mi futhatott át az agyán, de elkomorult a pillantása és az arca is megrándult.

- Biztos vagy te ebben?

- Igen – jelentettem ki határozottan, mire felhúzta az ablakot és szinte padlógázzal hajtott el onnét. Végszóra Jongdae is megjelent, aki köszöntés kép átölelt, amit én nem viszonoztam, majd indultunk is az iskolába.

Lustán sétáltunk az épület felé, Jongdanak pedig be sem állt a szája. Semmit nem változott, még mindig ugyanolyan élettel teli és vidám. Most már emlékszem miért is szerettem belé… Féltem, hogy az érzelmeim ismét fellobbannak iránta, mert mostanában elég sok fura reakciót váltott ki a testem a szavaira és tetteire. Főleg amikor tegnap végig simított karomon úgy, ahogy régen mindig. Na jó, ezt ki kell vernem a fejemből. Most Chanyeol meghódítása a cél, egyszerűen nem terelődhetek vissza a múltamba. Hisz az a tanár is olyan reakciókat vált ki belőlem, ami eddig csak ennek a fasznak sikerült itt mellettem. Ennyi figyelmet és időt, amit hajlandó leszek feláldozni érte, nem érdemelt meg eddig senki. Lassan nem ártana kicsit átgondolnom, hogy mit miért teszek, mert kezdem magamat nem érteni.

Mielőtt beléptem a terembe ismét átölelt, én pedig viszonoztam azt. Keze lejjebb barangolt, mint kellett volna, mire sietősen arrébb ugrottam és rosszallóan néztem rá, Ő pedig csak egy perverz vigyorral nézett végig. Szemeimet megforgattam és a helyemre vándoroltam, hogy cuccaimat ledobjam és helyet foglaljak.

- Szóval most már enyém Chanyeol, ugye? – könyökölt rá asz asztalomra. – Jó helyen vagy te ott a kis fekete mellett.

- Ne képzelj bele túl sokat, csak barát. Túl tettem már magam a történteken, tudok rá úgy tekinteni, ahogy kell. Az más kérdés, hogy Ő nem – vágtam a számra, ahogy az utolsó mondat elhagyta a számat.

- Khm, na hát akkor meg? – hajolt közelebb. – Jobban jársz, mert tudod… Tegnap voltam korrepetáláson. A tanárnak elég méretes farka van, és még az íze is kellemes – a reakciómat már nem várta meg, eliszkolt a teremből, én pedig utána indultam, de ő az ebédlő felé vette az irányt. Forrt a vérem, a kezem már remegett, olyan erővel szorítottam ökölbe kezeimet és biztos voltam benne, ha most valaki nem állít le, rohadtul megfogom ütni azt a lányt.

Már csak akkor értem utol, amikor helyet foglalt drága barátnői mellé, köztük Krystal, aki lelkesen integetni kezdett nekem, ahogy meglátott. Dühösen trappoltam feléjük, rácsaptam az asztalra, mire mindenki ijedten fordult felénk.

- Ne legyél már ennyire kis morci Baekhyunnie. Fogadd el a tényeket. Te nem kellesz neki, én kellek neki.

- Te rohadt ribanc! – kiáltottam teli torokból, a karom pedig megfeszült, hogy lecsapjak neki egy hatalmas pofont, de addigra Krystal a fejére borította a joghurtját.

- Upsz véletlen volt – néz rá édesen és kel fel mellőle. – Bocsi, jól hallottam, hogy valakit elszedett mellőled? – egy apró bólintással válaszoltam, amire szinte egyszerre pattantak fel a lányok mellőle. – Bocs. Ribancokkal nem társulok, gyere Hyunnie… Meséld el mi volt – karolt belém és elhúzott onnan. Azt hiszem rohadt nagy mákja volt most Yoonanak. Nem elég hogy Krystal, de az egész lány banda elkezdett követni, mint egy pulikutya és hatalmas szemekkel várták, hogy mondjam el, mi is volt ez az előbbi szituáció. Lemondóan sóhajtottam és homályosan elmeséltem nekik mindent, mire ők teljesen megbotránkozva hallgatták végig az egészet. Ilyenkor jó a hírnév. Mindenki az én pártomat fogja, de reméltem nem egy huszadik verziót hallok vissza másnap.

Utáltam a mai napot a tanár jelenléte nélkül, mert egy másodpercre sem találkoztam vele. Én pedig, mint egy szerelmes hülye néztem a telefonomat egyfolytában, hogy Chanyeol írjon végre, de hiú remény volt. Nem írt.
Lemondóan sétáltam órák után a könyvtár raktárába, hogy elkapjam a tanárt végre és számon kérjem a történtekért, mert nagyon baszta a csőrömet, hogy így átvert. Beléptem a raktárba, körülnéztem és boldogan realizáltam, hogy tegnaphoz képest, sokkal szebb állapotban volt minden, így kicsit nagyobb kedvvel álltam neki a könyveket bedobozolni.

Fáradtan ültem le a székre és néztem rá az órára, majd hatalmasat koppant, hogy lejárt az időm és Chanyeol… nem jött el. A csalódottság szinte szétmarcangolt, így írtam neki, hogy most komolyan így felültetett engem?! Engem, aki szinte betegesen meg akarta magának Őt szerezni?

Azt hiszem, jobb ha hagyom a picsába az egészet, mielőtt rosszra fordulna minden. Az asztalra vágtam a telefonomat, felpattantam és abban a szent percben világosodott ki a tárgy képernyője. Fölé hajoltam, reménykedve, hogy Chanyeol írt.

Park Chanyeol

Gyere a parkolóba. A kocsiban várlak és készülj fel… mert most rohadtul megkapod, ami jár neked.