Na, de Tanár úr! - Prológus

Baromi fáradt voltam. A szemeimet alig bírtam nyitva tartani, a fejem pedig már kezdett előreborulni, amikor padtársam, egyben legjobb barátnőm rácsapott a combomra. Rögtön felé fordultam és a lehető legijesztőbb nézéssel próbáltam ránézni, ami persze nála nem vált be. Egy széles mosolyt villantott és a fejével a tábla felé biccentett. Unottan fordultam abba az irányba, mert rohadtul nem érdekelt a tananyag és azt sem értettem, hogy Yoona, hogy jön ehhez, hogy tanulni akar. Nem vagyunk mi valami mintadiákok.

A szemöldököm az egekbe szökött, mert egy ismeretlen alak állt a tábla előtt, elég stresszes állapotban. Az ingje ujját gyűrögette, de a vonásait próbálta keménynek mutatni, ami valljuk be nem igazán sikerült neki. De most komolyan megint új osztálytársunk lesz, vagy mi a szösz? Nincs nekem ahhoz hangulatom, mert a legutóbbi srác is rám volt akaszkodva, hogy a barátom lehessen, de lekoptattam.

Azóta senki nem beszélt szerencsétlennel.

- Ki ez, te? – fordultam vissza a lány felé, de ő csak megrántotta a vállát. – Be sem mutatkozott még?

- Szerinted? – forgatta meg a szemeit. – Nézz már rá milyen kis esetlen, biztos várja az osztályfőnököt, hogy meg merjen szólalni – nevetett saját magán, én pedig lemondóan sóhajtottam egyet.

- Fogadunk, hogy Ő is az egyik sarokban fogja végezni? – nevettem fel kissé hangosan, mire az idegen szempár rögtön rám szegeződött.

- Fogadjunk – bólintott Yoona. – Egy hetet adok neki.

- Egy hét? – nevettem fel ismét. – Két nap maximum és lehet, hogy ezzel is sokat mondtam.

Neki álltunk vitatkozni és egyre többen kezdtek minket nézni, az újoncka pedig megköszörülte a torkát.

- Maradjatok csendben, kérlek! – szólalt fel egy mély, határozott hang. Teljesen ledöbbentem, szinte még azt is elfelejtettem, hogy kell beszélni, de csak szinte.

- Miért mi lesz, ha nem? – álltam fel a helyemről.

- Következményei, az biztos – billentette a fejét oldalra és ellépett a tábla elől.

- Mint például? Betömöd a farkaddal a számat, hogy elhallgassak? – néztem rá felvont szemöldökkel.

Azt hiszem, egyszer az életben meg kellene tanulnom befogni a pofámat.