Why did you come here? - 2. rész

- M-mi? De hát… ez a 332-es szoba nem? – hirtelen kapja rám a tekintetét.

- Nem, ez a 432-es szoba, egy emeletet eltévedtél – forgatom meg a szemeimet és elkezdem kitolni az ajtón. – Amint látom elég instabil állapotba vagy… Kísérjelek le? – sajnálom meg szegényt, ahogy kétségbeesetten kapaszkodik karomba és próbál megállni a lábain.

- N-nem, menni fog egyedül is – lép el tőlem hirtelen, de nem sokat ér vele, mert hasra esik egyenesen a szőnyegemre. – Na jó, lehet még is el fér egy kis segítség – próbál feltámaszkodni, de nem nagyon sikerül neki, így hisztisen belenyomja a fejét a szőnyegbe. Jót nevetek rajta, becsukom az ajtó és mellé guggolok.

- Figyu, elég fáradt vagyok, maradhatsz itt is, ha gondolod – na jó, ezt én se gondoltam komolyan. – Vagyis… Ink-

- Nem, jó lesz, köszi, elalszok én itt a földön – nyöszörgi már szinte, szemei épp hogy nyitva vannak. Ez tényleg be fog aludni a szőnyegemen. Az én szőnyegemen! – Amúgy Ten vagyok.

- Jongin… Örülök, ennek a hmm… Kellemesnek nem nevezhető első találkozásnak. Vagyis második. Megtudhatom mi az oka annak, hogy amikor jöttetek úgy vigyorogtál rám, mint akinek bújik a foga? – nézek rá kérdően, de nem reagál. Most komolyan bealudt, miközben beszélek hozzá?! Ezt a pofátlan mihaszna kölyköt.

Puffogva állok fel mellőle és óvatosan felemelem, hogy betegyem az ágyamba, vagyis inkább a kanapéra… Bűzlik az alkoholtól. Hány éves ez a gyerek, hogy már iszik, hisz nem néz ki többnek tizennégynél, bár én se tizenhatnál. Levetem a cipőjét, a zokniját, a nadrágját és a pólóját is. Még csak meg sem rezdül, pedig nem finomkodok, hátha felkel rá, de szégyentelenül alszik tovább… Csípőre teszem kezeim és végig nézek rajta. Ez a gyerek baromi szép bassza meg! Hófehér bőre tökéletesen feszül izmain, babaarca hibátlan, fekete hajkoronája csak még tökéletesebbé teszi arcát és azok az enyhén elnyílt rózsaszín ajkak…. Na jó Jongin, ezt most fejezd be, nem vagy te pedofil! Végigsimítok keskeny állán és megrázom a fejem. Tényleg nem kellene ezt csinálnom, hisz ráadásul táncos is…

Reggel egy hatalmas puffanásra ébredek, mire azonnal felülök, hogy megnézzem mi a szösz van. Körbenézek, de nem látok semmi rendkívülit. Kényelmesen visszadőlök a puha ágyba, de nem sokáig tart a nyugalmam, ezúttal viszont fel is pattanok az ágyból. Az a köcsöggyerek meglépett... és meg sem köszönte. Na, csak lássam meg még egyszer, biztos hogy a földön heverve fog hálálkodni. Villámgyors zuhanyzás után felöltözök és a földszintre trappolok, hogy megtudjam a mai menetrendet. Szerencsére semmi próbababa nem verte át most pihent agyamat, így egyszerűen elérek a célomhoz. Ma nem én vagyok a recepciós, hanem újdonsült legjobb haverom Kyungsoo. Mióta ideköltöztem mindig mellettem volt és rengeteget segített abban, hogy betudjak illeszkedni ebbe a környezetbe. Mindenhová elhurcibált magával, így több barátra is szert tettem, mint például Baekhyun, akivel nagyon szívesen elmegyek bulizni, vagy Chanyeol, akivel a legőrültebb pillanatainkat éljük meg, de Soo barátom az egyedüli, aki tud rólam mindent. Igen, így van… Mindent!

- Hé cicus, az előbb egy herceg volt itt, hogy megtudja a nevedet, remélem nem gond ha elárultam neki – suttogja Soo a fülembe a szavakat, a frászt hozva rám.

- Elment az a maradék eszed is? – förmedek rá, de válaszul csak egy önelégült vigyort kapok. – Mi az, hogy cicus? Meg mi az, hogy herceg? Herceg maximum én lehetek, de akkor is inkább király. Hercegek az én palotámba nem léteznek, te is csak egy udvari bolonddal érsz fel.

- Nyugi van hiszti királyNŐ – nyomatékosítja a szó végét. – A herceged ott áll az ajtóban és elég feltűnően rólad sutyorognak az udvarhölgyeivel. Vajon melyiknek jössz be? A hosszú hajú feketének? Vagy a rövid szőkének? Vagy magának az érdeklődőnek?

- Mi lenne, ha nem jártatnád feleslegesen a szádat, hanem inkább valami hasznos dologra használnád? Mint például-

- Jongin! Szia! Krystal vagyok – ugrott elém a feketeség egy enyhe pírral az arcán. – Ne haragudj, de nem lenne kedved eljönni ma velünk a partra? Nem igazán ismerjük a környéket és szeretn-

- Bérelj idegenvezetőt – vágok a szavába és hagyom ott hatalmasra kerekedett szemekkel.

- Bunkó! – kiáltja utánam, mire csak felmordulok és elindulok kifelé a szállodából, de valahogy az égiek ma sincsenek velem és nem hagynak nyugton.

- Állj félre kölyök – mondom unottan a fiúnak, aki csak megszeppentem néz rám.

- Nem vagyok kölyök, Ten vagyok… - motyogja az orra alatt.

- Igen tudom, mivel tegnap bemutatkoztál, és ha nem lettél volna segg részeg, te is emlékeznél arra, hogy én is bemutatkoztam, így nem kellett volna ma kínos helyzetbe hoznod magad, hogy a nevem után kutakodj – csak úgy köpöm felé a szavakat, mit sem törődve azzal, hogy szegény egyre rémültebb fejet vág. – Szóval örülnék, ha nem csorgatnátok rám látványosan a nyálatokat, és nem szeretnélek még egyszer meglátni téged a közelembe, ha még csak egy köszönömöt se tudsz kinyögni.

- Szóhoz sem hagysz jutni Jongin! – néz rám kutyaszemekkel.

- Nem is foglak, na menj és engedj már, mert a nyakadnál fogva rángatlak el az utamból.

Nem kellett többet koptatnom a számat. Egyből arrébb ugrott.

*

Baekhyunnak van barátnője, most mégis egy másik ember szájából lóg ki. Ráadásul pasiéból. Ráadásul Chanyeoléból. A bárszéken ülve figyelem minden mozdulatukat, közben a hatodik sojumat szürcsölgetem. Érzem, hogy lassan lefordulok a székről, de nem érdekelt. Egésznap az a Ten gyerek jár a fejembe és muszáj kitörölnöm onnan, de baszki, már megint ő van az eszembe és csak ennyi kellett. Meg is jelent a nyáladzó pár mögött Taeminnel és néhány sráccal együtt. A fejemet beleverem a pultba és egy hisztis nyögés hagyja el ajkaimat. Miért kell pont itt lennie, amikor pont őt akarom kiverni a fejemből, mert pofátlanul befúrta magát oda oktalanul?!

Nyolc. Ez a nyolcadik sojum. Nem vettek észre, így nyugodtan ülök tovább a bárszéken és meg sem szólalok, egészen addig, amíg érzem, hogy be fogok pisilni. Megkapaszkodok a pult szélébe és nagyon-nagyon óvatosan szállok le ülőhelyemről, hogy véletlenül se essek hasra. 

- Oh jaj – motyogok magam elé, ahogy dobálom lábaimat egymás elé keresztbe és milliméter/óra sebességgel haladok előre. – Ez így nem lesz jó – tényleg befogok pisilni…

- Jongiiiin! Hova totyogsz? – veti át karját Chanyeol a vállaimon és jól rám nehezedik, de még időben észbe kap és megfog, hogy ne essünk mind a ketten hasra. – Jól vagy haver? Ugye nem hányni mész? Ne haragudj, hogy így elhanyagoltunk, de tudod, hogy mennyire…

- Fogd be és siessünk, mert mindjárt összepisálom magam! – csattanok fel kissé hangosan, mire az előttem álló emberke hirtelen fordul felém. Köcsög Ten.

- Jongin! Szia! De örülök, hogy találkoztunk… Viszont mi a baj? – néz rám aggódóan. Megforgatom a szemeimet és kikerülöm, hogy a dolgomra menjek Chanyeollal karöltve, de Ő nem enged ebből és jön utánunk. – Hé Jongin, miért vagy ilyen elutasító? Én csak barátkozni szeretnék veled, te meg… Ilyen vagy…

- Minek akarsz te egyáltalán velem barátkozni? – vonom fel a szemöldökömet és farkas szemet nézek vele. Szemei szomorúan csillognak, talán még egy kis sajnálatot is érzek így iránta.

- Mert Taeminnek szimpatikus vagy és szeretném tudni, hogy miért, mert én eddig semmi kedvességet nem láttam benned. - Nem értem a logikáját, így Chanyeolnak odasúgom, hogy hagyjon minket magunkra és nyugodtan menjen dolgára. Elindultam a mosdóba ő pedig követett továbbra is, de csak a folyosóig jutottunk és megragadja a kezem. – Mert ő az unokatesóm és mindig igaza van.

- Azt mondod? – fordítok helyzetünkön és most én ragadom meg a kezét, amit a falnak szegezek és a lehető legközelebb hajolok arcához. – Bizonyítsam, hogy nem vagyok én jó ember? – suttogom ajkaira.