Na, de Tanár úr! - 3. rész

Keményebb volt, mint én… és hatalmas. Hevesen kapott ajkaim után, én pedig ugyanolyan hévvel viszonoztam. A nyelvével egyből bebocsájtást kért, amit készségesen meg is adtam neki. Hát basszus, ez az ember aztán nem finomkodott. Csípőmre fogott és szorosan magához rántott, a farkunk pedig összeért, mire egy kellemes borzongás futott rajtam végig, tetőtől talpig. Szerintem még a hajam is égnek állt attól, ahogy benyúlt a pólóm alá és felsimított ujjbegyeivel a hátamon. Ha lehet még fokozni a hevességet, amivel csókolt, akkor az most megtörtént, mert én egyre jobban csak dőltem hátrafelé, a fejem pedig egy hatalmasat koppant a polcba. Fájdalmamban ráharaptam nyelvére, mire morgott egyet, de nem hiszem, hogy azért mert fájt volna neki… ezt a perverz állatot! Szóval bírja az ilyen dolgokat? Jó tudni, akkor játszunk így, ha már Ő is belement. Vigyorogva váltam el tőle és szorításából kiszabadultam, hogy le tudjam lökni a székre. Ölébe ültem, levettem a nyakkendőjét és gyorsan, mielőtt még felfogná a dolgokat, kezeit odakötöztem a székhez.

- Te meg még is mi a büdös picsát csinálsz? – szemei elkerekedtek és próbálta kiszabadítani kezét, kevés sikerrel.

- Olyan mocskosan beszél. Nem szégyelli magát? Amúgy meg felesleges próbálkoznia Chanyeol-sshi, úgy sem tud kiszabadulni. Most pedig – gomboltam ki végig az ingét – kicsit megkínzom magát.

Ajkaimmal épp, hogy csak súroltam nyakát, mire jólesően felsóhajtott, majd beleharaptam kulcscsontjába. Letérdeltem elé és lassan haladtam végig fedetlen felsőtestén, minél több hangot kicsalva belőle. A nadrágja félő volt, hogy szétreped, úgy dudorodott a férfiassága, az agyam pedig egyre gonoszabb dolgokat tervelt ki. Minden egyes kockáját végigcsókoltam, kezemmel pedig felsimítottam mellkasára és a mellbimbójával kezdtem játszadozni. Remegett a kezem alatt, ami annyi büszkeséggel töltött el, hogy nem tudtam nem vigyorogni.

- Byun – morogta, annyira csábító hangon, hogy azt hittem menten leszopom. – Szopj le.

- Pont erre gondoltam, de sajnálom. Ma biztos, hogy nem fog elélvezni. Csak én.

Kijelentésemre felvonta a szemöldökét és már annyira bámult, hogy majdnem zavarba jöttem tőle. Éritek… én és a zavarba jövetel. Szinte megerőszakolt a tekintetével. Végigkövette, ahogy felkeltem előle, a hajamba túrtam és mutatóujjamat a számba vettem. Nyelvemmel végigszántottam azt, keresztülhúztam az államon, a nyakamon, majd beleakasztottam pólóm aljába, hogy felhúzzam. A fedetlen hasam látványára szemei kipattantak a helyéről és hallottam, ahogy egy hatalmasat nyelt. Gonosz mosolyra húzódott a szám, hirtelen mozdulattal lekaptam a pólómat és a tenyeremet végigvezettem mellkasomtól egészen a nadrágom széléig. Meglazítottam az övemet, a csípőmet pedig enyhén ringatni kezdtem, ahogy benyúltam nadrágomba, hogy magamra fogjak. Rettentő kemény voltam és majd meghaltam, annyira kívántam Őt, de később édesebb lesz a jutalmam, ha még várok vele. A fejemet hátradöntöttem és egy halk nyögés szaladt ki ajkaim közül.

- Baszd meg magadat – préselte ki a szavakat Chanyeol, ahogy fészkelődött a széken. Kibaszottul élveztem a helyzetet, hogy az irányítás teljesen az én kezembe volt. Imádtam ilyen lenni.

- Tényleg azt szeretné? Én nem hiszem, hogy szeretne a nadrágjába élvezni Tanár úr – incselkedtem vele.

A szemeit egy pillanatra sem tévesztette rólam, ahogy az asztalhoz sétáltam a könyvekért, hogy vissza tegyem őket a helyükre. Lehúztam nadrágom zipzárját, háttal nekidőltem a könyvespolcnak, a csípőmet pedig előretoltam, miközben lassan kezdtem el letolni a nadrágomat. A szemkontaktust egy pillanatra sem szakítottam meg és a számat a kelleténél többször jártam végig nyelvemmel, mert éreztem, hogy teljesen ki vagyok száradva a túlfűtött vágytól. A nadrág megakadt a térdemnél, így inkább csak kiléptem belőle, közben pedig alsónadrágon keresztül simogattam magamat, a másik kezemmel pedig ismét a saját mellkasomat barangoltam be, elidőzve a mellbimbóimon.  A farmert messze rúgtam magamtól és csak egy szál boxerben indultam meg felé, hogy ismét kényelmesen az ölébe helyezkedjek.

- Nos Tanár úr, hogy tetszett az eddigi előadás? – fészkelődtem tovább ölében, hogy megtaláljam a legkényelmesebb pozíciót számomra.

- Baekhyun. Fejezd ezt be, különben istenesen megduglak – hunyta le a szemeit egy pillanatra és vett egy mély levegőt.  Hát a tervem most hullott darabjaira. 

- Oké, maga kérte – hajoltam le egy lágy puszira és sebesen felkeltem róla. Látszott rajta, hogy hosszabb és vadabb csókra vágyott, de helyette összeszedtem a ruháimat és felöltöztem.

- Most meg még is mit csinálsz? – hangjában érződött a csalódottság. Majdnem megsajnáltam.

- Maga kérte, én csak teljesítettem – rántottam meg a vállam hanyagul és az ajtó felé sétáltam. – Viszlát Tanár úr! – intettem neki hátra, a kétségbeesett kiáltása pedig még megütötte a fülemet.

- És velem most mi lesz? Oldozz el! – figyelmen kívül hagytam és egyszerűen csak elindultam hazafelé. Majd megoldja.

*

Lustán forgolódtam az ágyamban, mert már nem tudtam magammal mit kezdeni, csak vártam, hogy anya végre hazaérjen. Néhány szobát csili-vilire takarítottam, még egy egyszerű vacsorát is összedobtam, kidolgoztam kettő témakört a vizsgákra, most pedig ismét rajta gondolkodtam. Be voltam teljesen bugyolálva a hatalmas takarómba, a párnám és plüsseim közé, és úgy bámultam a telefonom képernyőét várva, hogy Chanyeol visszajelöljön. A kis hülye ribancot persze egyből visszajelölte, de az én fejemre baszik rá. Lehet nem kellett volna ott hagynom, hanem teljesítenem kellett volna a kívánságát? De hát abba semmi móka nem lett volna, hogy egyből hagyom magam. Ha már nem volt kihívás, hogy megszerezzem, legyen számára kihívás, hogy megkapjon engem. Nekem meg egy remek szórakozás az az idő, amíg próbál megszerezni és ha nagyon nem bírom, egyszerűen felkeresem Sehunt. Egy ilyen izgalmas játszópajtit, mint az új tanárom, nem mostanában fogok találni, nem hagyhatom veszni. Baszki, elég volt csak rá gondolnom és már olyan szilárdan állt a farkam, mint a Kínai nagy fal.

Szerencsére, túl sokáig nem volt időm ezen töprengeni, mert meghallottam a kulcszörgést, így biztos voltam benne, hogy Édesanyám hazaérkezett. Felpattantam, belebújtam a mamuszomba és máris szaladtam ki az előtérbe, hogy üdvözöljem őt.

- Anyu, szia! Milyen napod volt? – segítettem le róla a kabátot.

- Jaj Hyunnie, nagyon elfáradtam ma is – teszi le a táskáját a kisszekrényre, amiből megint kikandikált az a rengeteg számla. – Nem tudtam őket befizetni most sem – utal rájuk csalódottan.

- Figyelj anyu, kitalálok valamit, hogy sikerüljön végre kifizetni azt a rengeteg számlát, meg hitelt – simítottam végig kézfején, bekísértem a nappaliba és szorosan melléültem. – Voltál bent… nála? – suttogtam a szavakat.

- Igen, de nincs jól kisfiam. Nem tudom, hogy meddig marad még életben – mondta Ő is ugyanolyan halkan. – Menj be hozzá kérlek. Hiányzol neki.

- Tudod, hogy ez nem ilyen könnyű – gyűlt gombóc a torkomba. Nem sokon múlt, hogy elsírjam magam, de gyorsan megembereltem magam, hogy anyám ne lássa, mennyire nem bírok megbékélni ezzel az egész helyzettel. – Majd be fogok menni valamikor, ígérem – erőltettem egy mosolyt az arcomra és felkeltem mellőle, hogy visszabaktassak a szobámba.

- De addig, amíg nem késő!

Amint becsuktam a szobaajtómat kulcsra is zártam, hogy véletlenül se jöjjön be Ő, vagy a bátyám a szobámba. Nem szerettem, ha itt vannak, bármennyire is imádtam őket. Ez az én kis magánszférám volt, amit senkinek nem engedtem átlépni.

Leültem a gép elé és felmentem a netre, hogy írjak Yixingnek. Egy nagyon régi haverom volt, aki kisgyerekként utca fiú volt, most mégis a legújabb Maserati autóval járt. Nem fért meg egyszerűen a fejemben, hogy az a kis szaros, hogy érte el három év alatt ezt. Rég megszakadt a kapcsolatunk egyéb okok miatt, de talán ennyit megtesz értem, hogy kölcsön ad egy keveset, amíg nem találok normális munkát… Állj. Minek kell nekem egyáltalán normális munka? Fejbe vertem magamat és vigyorogva keltem fel helyemről, hogy a fürdőbe vonuljak elkészülni. Ahogy végeztem a fürdőszobai teendőkkel a lehető legszexuálisabb ruháimat kaptam magamra, hogy biztosan ne tudjanak nekem nemet mondani. Miután mindennel készen voltam, már kilenc óra volt, szóval a lehető leghalkabban kellett közlekednem a lakásba, hogy az alvó családtagjaimat még csak véletlenül se keltsem fel. Belebújtam bakancsomba, felkaptam a bundás kabátomat és már ki is léptem a hideg éjszakába.

Izgatottan haladtam egész úton és csak átkozni tudtam magamat, hogy ez előbb miért nem jutott eszembe. Akkor talán már rég nyugodt szívvel ehetnénk a vacsoránkat négyen, egy asztalnál.

Nagyon régen, körülbelül egy hónapja voltunk Sehunnal egy éjszakai bárban, ahová mi csak inni mentünk, de ott rengeteg fajta szolgáltatás volt, mint nőknek, mint férfiaknak, mint melegeknek. Totál részegen, az egyik vetkőző fiúval már egy hullámhosszon voltunk és be sem állt a szánk. Aztán persze mást csináltunk. Na de nem ez a lényeg Baekhyun… Szóval Ő mondta, hogy mindig, de tényleg mindig van valami olyan munkakör, ahová vesznek fel új embereket és nem fizetnek rosszul, sőt. Kurva jól fizetnek. Képzeletbe már megveregettem a saját vállamat, hogy milyen jó munkahelyem lesz, mikor végre, huszonöt perc séta után elértem a célomat.

Hiába volt hétköznap, a hely tele volt, így hirtelen nem tudtam kit is keressek munkaügyben. Na, nem kellene ilyen töketlennek lennem faszom. Odamentem a pulthoz érdeklődni, a srác pedig azt mondta, hogy Ő is most kezdett el itt dolgozni, nem tudja mit kell ilyenkor csinálni, így menjek fel a második emeletre és keressem meg inkább a főnököt. Nem is tétlenkedtem, az embereket kerülgetve siettem fel az emeletre és álltam meg ajtaja előtt. Kopogásra emeltem a kezemet, de nem volt rá szükség, mert az ajtó hirtelen kinyílt és egy elég érdekes fazonnal találtam magam szembe.

- Baaekhyun?

- Tanár úr?