Na, de Tanár úr! - 2. rész

Ez fájt. Baromira fájt, mert egy óriási pacsit adott kerek kis hátsóm a parkettának. Számat összeszorítottam, hogy véletlenül se csússzon ki egy szó se, mert legszívesebben elküldtem volna egy szép, rózsaszín felhős, oroszlánokkal teli helyre. Az illető leguggolt elém és ismét az az önelégült vigyor jelent meg a képén, ahogy szenvedő arcomat bámulta. Hát ez tökéletesen bizonyítja, hogy nem minden a külső, mondjuk pont én pofázok?! Az IQ szintem sokszor nem ér fel vonzó külsőmmel, tökéletes példa erre a mai.

- Elég kis heves természetű vagy Baekhyun, de én megmondtam neked. Ha rossz lépéseket teszel felém, lelkiismeret furdalás nélkül viszlek megint az igazgatói irodába – kacsintott, felkelt előlem és befejezte a tábla törlését. Nagy nehezen feltápászkodtam, felkaptam a táskámat a hátamra és megkopogtattam az asztalt, hogy figyeljen rám.

- Ó drága Tanár bácsi, higgye el, hogy el fogom magánál érni azt, hogy maga legyen a kezdeményező fél. Mert amit Byun Baekhyun akar, azt biztos, hogy megkapja.

- Tudod amit Park Chanyeol nem akar, az nem is fog megtörténni, szóval eredj az utadra mielőtt olyat teszek, amit én is megbánok. Ja, és még mindig Tanár ÚR – hangsúlyozta ki a végét.

- Nem fogom elfelejteni Tanár úr – indultam meg kifelé a teremből. – Főleg az ágyban nem!

Sajgó hátsóval léptem ki a teremből, - de sajna nem attól sajgott, amitől valóban szerettem volna - amikor drága exembe ütköztem. Arcán tökéletesen tükröződött, hogy mindent tudott arról, ami odabent zajlott és biztos voltam benne, hogy előszeretettel fogja ellenem felhasználni ez a világi ribanc.

- Ó Baekhyunnie, már megint rossz utakra tévedtél – vigyorodott el, amitől az egész testemet kirázta a hideg. Soha nem gondoltam volna, hogy valakit ennyire meg lehet utálni.

- Ha bárkinek elmered ezt mondani, esküszöm, hogy letépem a golyóidat és a torkodon nyomom le – egy pillanatra elkomorult a tekintete, mert tisztában volt azzal, hogy képes vagyok megcsinálni, de ez nem sokáig tartott, mert ismét egy mosoly bujkált szája szélén.

- Akkor miért nem kezdjük egyből az Igazgatónőnél? – indult meg az emeletre, én pedig közvetlen a nyomában voltam.

- Jongdae, én komolyan mondtam, hogy megverlek. Elég port kavartál nekem az idő alatt is még együtt voltunk, miért nem tudsz legalább most leakadni rólam? – cikáztunk az emberek közt, bennem pedig egyre jobban gyűlt a feszültség, ahogy közeledtünk a célhoz.

- Óh, biztos, hogy szeretnéd te azt tudni? – nem válaszoltam neki, csak egy fintort vágtam és bíztam benne, hogy valahol máshol kötünk ki, mint ahová eredetileg tartottunk, de hiú remény volt.

- Most komolyan képes vagy felnyomni a nőnél? – ragadtam meg a karját, visszarántottam és egyenesen az arcába morogtam.

- Ha nem nála, akkor szétkürtölöm mindenkinek. – Időközben becsengettek, nálam pedig valami teljesen elkattant és pofán vágtam. Megszeppenten fogta meg az arcát és úgy nézett rám. – Te most komolyan megütöttél?

- Többet is kapsz, ha nem fogod be a pofádat.

- Már pedig nem fogom – és akkor csattant még egy pofon, mire ő gyomron vágott és teljesen elképedtem. Szóval visszaütünk? Rendben. Megragadtam a csuklóját, a háta mögé csavartam és belerúgtam úgy a lábába, hogy térdre rogyjon. A másik kezemmel belemarkoltam a hajába és közel hajoltam a füléhez.

- Szeretnél még kapni, vagy most már leakadsz a témáról? – sziszegtem.

- Itt meg még is mi folyik? – a mély hangra mind a ketten odakaptuk a fejünket és Chanyeollal néztünk farkasszemet. Remek.

- Jaj Chanyeol-sshi, ha maga azt tudná! – egy kaján vigyort ejtettem feléje és felrángattam a földről Jongdaet.

- Tudod én még mindig szeretlek és szeretnék újra veled lenni – suttogta alig érthetően. Leporolta magát és eliszkolt onnan, mit sem törődve azzal, hogy a tanár maradásra kérte én pedig sokkosan bámultam utána. Ezt most halál komolyan mondta?! Nem sokáig volt időm ezen  tűnődni, mert ahogy Ő eltűnt a sarkon, úgy jelent meg ugyan ott az Igazgatónő. Meglepetten nézett rajtunk végig és megállt előttünk.

- Már megint probléma volt maguk között Chanyeol? – teszi fel kérdését, én pedig mérgesen néztem rá, hogy ki ne nyissa a száját.

- Nem, csak szerintem ráférne egy kis büntetés Baekhyunra, nem gondolja? – emelte rám tekintetét lenézően, a szemeim pedig vérben úsztak az idegességtől.

- De lehet, akkor lesz is a felügyelő tanár, ugye? – nézett ránk kedvesen.

- Jaj, én nem így gondoltam – kezdett heves tiltakozásba.

- Már pedig ez így lesz. Mától minden napra kiszabok valami munkát számodra, a végén pedig a kedves Tanár úr leellenőrzi, hogy rendesen megcsináltad-e. Ha minden rendben, akkor két hétig kell csinálnod, de ha bármi probléma lesz, annyi nappal növekedik a büntetés. Ma a könyvtárba kezdesz, szóval csillogjon minden. – A válaszunkat már nem várta meg, hanem egyszerűen belépett az irodájába, mi pedig döbbentem néztünk utána.

- Na remek! Faszán kiszúrtam magammal – motyogja az orra alatt.

- Hát Tanár bácsi, most aztán nem menekül előlem – villantottam meg tökéletes fogsoromat, a feldúltság pedig láthatóan végigfutott az arcán. A lehető legközelebb sétáltam hozzá, felnéztem rá és belenéztem hatalmas szemeibe, amik rettentő gyönyörűek voltak. – Majd találkozunk a könyvtárban – simítottam végig állán és elmentem abba az irányba, amerre Jongdae menekült.

Muszáj megkeresnem Őt, mert nem értem, hogy miért mondta azt amit. Sületlenségeket beszélt és jobb minél előbb tisztáznunk, mielőtt kiszúr velem megint. Nem váltunk el valami fényesen Csipkerózsikával, így aggódom az miatt, hogy képes bármit megtenni azért, hogy nekem rossz legyen. Bár ha amit mondott az igaz, akkor pont hogy ki kellene állnia mellettem, nem?! Az a szerelem lényege tudtommal, igaz az más kérdés hogy én pont nem tartom be. Basszus, most ahogy belegondolok… én tuti a pokolban fogom végezni és még az ördöggel is megpróbálok majd kikezdeni. Vajon az ördög valóban olyan piros szarvas valami lehet, vagy igazából egy eszméletlen dögös pasi, aki félmeztelenül mászkál és csak úgy csillog a teste, amin legszívesebben… Mély merengésemből az rázott fel, hogy neki ütköztem valaminek, aki történetesen Yoona volt és a telefonját bújta.

- Na mi az a nagyon érdekes dolog a telefonodba? – kukucskáltam rá és tudatosult bennem, hogy a tanár SNS profilját bámulja és be ne szarjak, hát már ismerősök is. Tényleg komolyan gondolta, hogy akarja őt, úgy néz ki komoly vetélytársba ütköztem. – El kell, hogy szomorítsalak, Ő meleg.

- Benézted kisapám, mert már írtam is neki, küldtem egy cuki képet, amire egyből reagált – nyitotta meg és átadta a telefont a kezembe.

Im Yoona

Üdvözlöm Tanár úr! Remélem nem gond, hogy bejelöltem, de annyira jó tanár, hogy szeretnék magánórákat venni magától.

Park Chanyeol

Szia Yoona, nyugodtan tegeződjünk iskolán kívül, mert nem vagyok sokkal idősebb nálad és már nagyon unom a formális dolgokat

beszélhetünk róla, valamelyik óra után nyugodtan keress meg, a tanáriban leszek

Im Yoona

nagyon rendes vagy köszönöm!

Park Chanyeol

Na, ezt nem vagyok képes ép ésszel felfogni. Chanyeol engem arra utasít, hogy Tanár úrnak hívjam, de újdonsült ellenségemmel egyből „baráti” viszonyba kerül. Ezt most mégis hogy fogom kiküszöbölni? Talán ez lesz az első olyan dolog amit nem tudok megszerezni? Ebbe még csak bele sem merek gondolni, mert lelki nyomorék leszek. Megrázom a fejemet és gúnyosan rámosolygok.

- Tudod valaki kell, akivel megbeszéli majd kettőnk szexuális kapcsolatát. Vagy várj, te még arra se leszel jó. Szimpla pénzforrás leszel.

- Szerintem hagyjuk egymás társaságát, aztán meglátjuk, hogy melyikünk is a nyerő. Szia Baekhyun.

- Szia Yoona – indultam meg én is órára, teljesen megfeledkezve Jongdaeról.

A hátralévő két órát átaludtam és nyűgösen vonszoltam magam a könyvtárba. Zsigereimben éreztem, hogy hiszti rohamot fogok kapni, ha sürgősen nem enyhít valaki a feszültségemen. Mármint olyan formában a feszültségemen... Rég volt már az a tegnapelőtti éjszaka és remélem nem lesz többet szükségem Sehunra, hanem megtaláltam az új partnerem Chanyeol személyében. Levetettem magam az egyik székre, a fülesemet bedugtam a fülembe, a hangerőt maximálisra nyomtam és eldőltem a padon. Valószínűleg elaludhattam, mert erős rázásra riadtam fel. A fülhallgatót kikaptam a helyéről, még a székből is felpattantam hirtelen, annyira nem voltam képbe azzal, hogy hol is vagyok.

- Remélem nem azt fogod mondani, hogy a kisujjadat sem mozdítottad, hanem itt audttál az asztalon egy órán át még nem jöttem – hangjából csak úgy áradt a düh. Megdörzsöltem a szemeimet és körbenéztem a könyvtáron.

- Miért? Itt minden csillog-villog. Ha leszámítjuk azt a pár könyvet ott azokon az asztalokon, meg azt a pár porszemet a polcokon, meg azt a kis sárfoltot a padlón… - nézek végig a termen.

- Akkor most azonnal állj neki, mert haza szeretnék menni. Fél órád van – dörzsölte meg orrnyergét és nekitámaszkodott az egyik szekrénynek.

- Nekem sokkal jobb ötletem van arra, hogy abban a fél órában mit lehetne csinálni – nyaltam meg ajkamat. – Mit szól hozzá? Garantálom, hogy nem fogja megbánni.

- Ezt most te fogod megbánni – veszi ki zsebéből kezét és meglazítja nyakkendőjét, amiről fingom sincs, hogy mikor került rá, mert eddig ezer százalék, hogy nem volt rajta. De most ez a legkisebb dolog ami érdekelhetett, mert megragadta az egyenruhámat és neki lökött a könyvespolcnak. – Meg holnap én is – hajolt közel ajkamhoz, mire a szívem a torkomba kezdett dobogni és már a puszta közelségétől megfeszül rajtam a gatya. – Kurvára kívánatos egy gyerek vagy Byun – nyertem.

- Én megmondtam Tanár úr. Csak nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar meg fog ez történni - simítottam végig férfiasságán.