Na, de Tanár úr! - 1. rész

Fehér, unalmas falak, tele oklevelekkel, különböző elismerésekkel és eget rengetően förtelmes festményekkel. Mióta legutoljára jártam itt, azóta semmit sem változott, úgy három nap óta. Igazából egy hónapja is ugyan ilyen volt, sőt egy éve is. Na jó, mióta bekerültem ebbe az iskolába semmit nem változott. Már az első héten itt ültem ebbe a fránya irodába. Ja, hogy még nem említettem? Az igazgatói irodában volt jelenésem. Már törzsvendégnek számítottam itt, de most egy elég csúnya figyelmeztetőt is kaptam. Még kettő és kirúgnak.

És mi volt az oka annak, hogy itt ültem? Park Chanyeol. Az újdonsült tanár gyakornok, aki matekon és fizikán lesz velünk, hogy okítson minket. Hogy hogy jövök én Park Chanyeol Tanár úrhoz? Ő az a szerencsétlen deszka, akinek beszóltam és egyből az Igazgatóhoz ráncigált. Biztos vagyok benne, ha így folytatja nagyon nem leszünk jóban. Egyik tanárom se foglalkozott eddig a poénjaimmal, de Ő! Ő bezzeg egyből, mint egy hisztis lotyó, berángatott ide és elsipánkolta a nagyfőnöknek, hogy én milyen egy szemtelen kis takony vagyok, amikor maximum öt évvel idősebb nálam. Öt kibaszott évvel.

Az őszülőben lévő, idősödő hölgy egy szót sem szólt hozzám, csak végighallgatva a mostani esetet írta is a figyelmeztetőt az elektronikus naplóba. Gondterhelten sóhajtott egyet és szomorkás mosollyal az arcán engedett utamra. Mikor kiléptem az ajtón hisztis toporzékolásba kezdtem és gyorsan körülnéztem, hogy megbizonyosodjak arról, ezt a kitörésemet senki nem látta. Biztos rontana a töretlen hírnevemen.

- Szóval Byun Baekhyun a nagyszájú, ki, ha nem én típusú ember – hallottam meg dörmögő hangját mögülem, majd a zár kattanását. – Remélem egy életre megtanultad, hogy velem jobb, ha nem húzol ujjat. – Biztos voltam benne, hogy egy önelégült mosoly terült szét azon az irritáló fején, így felé fordultam, hogy megbizonyosodjak erről és valóban, nem tévedtem.

- Szóval Park Chanyeol pedig, azt hiszi, hogy-

- Neked Tanár úr – vágott szavamba és rám emelte mutatóujját nyomatékosításként.

- Szóval Tanár úr… Hm, szex közben is szereti, ha így hívják? Micsoda perverz egy ember maga.

- Szeretnél még kapni kettőt, hogy kirúgjanak? – mutatott a háta mögött lévő ajtóra.

Azt hiszem, most már tényleg ideje, hogy befogjam, mert nem lenne vicces egy szar suliban végezni, így az utolsó vizsgák előtt. Akkor végleg búcsút mondhatok az egyetemnek, ebből az iskolából pedig még van egy parányi esélyem, hogy ne egy csövesként végezzem. Jézusom, még belegondolni is rossz abba, hogy én olyan… mocskos és büdös… Áhh! Inkább hagyjuk, a végén még gyógyíthatatlan depresszióba esek.

Mindenféle megszólalást mellőzve hagytam faképnél újdonsült haveromat és visszavágtattam az osztályterembe. Leültem Yoona mellé, aki kíváncsi tekintettel méregetett és várta, hogy mesélésbe kezdjek, de az nem történt meg. Kivágódott az ajtó és a matektanárral, egyben osztályfőnökünkkel, karöltve érkezett meg Park Chanyeol. Bemutatta az osztálynak és elmondta, hogy ma csak ő lesz bent, így legyünk nagyon-nagyon rendes kisdiákok és fogadjunk szót neki. Na most jött el az én időm, hogy megmutassam, nem vagyok én olyan buta, legalábbis azt hiszem…

El kell ismernem, elég jó tanár volt, mert olyan érdekesen adta le az órát, hogy még padtársam is figyelt az órán, mint mindenki más. Bár lehet ennek inkább az volt az oka, hogy irtó dögös egy tanár volt. Az a kezdeti esetlenség teljesen eltűnt és olyan határozottságot sugallt, hogy kedvem támadt széttenni neki a lábam. Jézusom Byun Baekhyun, hát te zseniális vagy! Egy tanár elcsábítása már rég fent volt a bakancslistámon, de eddig soha nem volt rá alkalmas személy és teljesen el is felejtettem.

- Pszt, Yoona – lököttem meg a könyökömmel, de rám se hederített. – Hallod, figyelj már.

- Maradj már csöndbe, nem látod, hogy épp orgazmust kapok ettől a tanártól? Mintha teljesen kicserélték volna az előbbi szitu óta – tényleg mindjárt elcsöppen. – Látod azokat a formás hátsókat? – a tenyerét a tanár felé irányítja és elkezdte markolászni a levegőt. Megáll az eszem. – És nézd meg, ahogy lehajol, tökéletes a belátás mellkasára – erősebben löktem meg a könyökömmel és próbáltam türtőztetni magam. Felidegesített.

- Pont azt akartam mondani, hogy célom ágyba vinni – ült ki egy perverz vigyor az arcomra, a lány pedig egyből rám kapta a tekintetét.

- Ez most azonnal verd ki abból a helyes buksidból, mert Őt én szerzem meg magamnak – most már még jobban felidegesített.

- Azt mondod? Esélyét se látom. Nem vagy elég jó hozzá.

Zártam le a témát, és szinte szikrákat szórtunk szemünkkel egymás felé. Én ezt képtelen voltam elhinni. Megakarja magának szerezni? Felejtse el, mert különben megjárja és most nem érdekel sem az, hogy lány, sem az hogy elvileg a legjobb barátnőm. Ha pedig én bekattanok nem lesz kegyelem. A beszélgetés után duzzogva ültem tovább és különböző terveket szövögettem, hogy mégis a kismillió zseniális ötletem közül melyik lesz a legtökéletesebb kezdésnek.

- Na gyerekek, kicsit visszakérdeznék az órán elhangzott dolgokról így az utolsó tíz percben – ült le a székre, kezeit összekulcsolta és úgy támasztotta meg rajta állát. – Szóval? Miről is tanultunk ma?

A magasba lendítettem a kezemet, hogy válaszoljak kérdésére, de nem szólított fel. Senki, értitek?! Senki nem jelentkezett rajtam kívül, én pedig majd kiestem székemből úgy kapálóztam, de még mindig nem szólított fel. Szemével egyszerűen átsiklott rajtam és figyelmen kívül hagyott. Park Chanyeol figyelmen kívül hagyott. Engem. Padtársamból egy halk, gúnyos nevetés tört fel, mire belecsíptem oldalába és a kelleténél hangosabban szisszent fel.

- Igen Yoona? Tudod a helyes választ? – pillantott le az ülésrendre, majd újra a lányra nézett, aki csak zavartan mosolygott és megrázta a fejét. Én abban a pillanatban újra jelentkeztem, de megint úgy tett, mintha itt sem lennék. Menten felrobbanok. – Hát úgy néz ki, következő órán röpdolgozatot kell írnotok belőle, úgy hogy készüljetek – végszóra a csengő megszólalt, az osztály pedig leesett állal bámult a tanárra, aki épp a táblát kezdte el letörölni.

Tömegével kezdtek kiszállingózni osztálytársaim a teremből és padtársam is hamar kiszaladt innét. Ezért kap egy csokit, mert szerintem rá sem jött, hogy milyen jó helyzetet teremtett nekem. Odaosontam mögé és megköszörültem a torkomat, mire csodák csodájára rám nézett.

- Szóval maga figyelmen kívül hagy engem Tanár úr? – ülök fel az asztalra. Rosszallóan végig nézett rajtam, majd egy gonosz vigyor bújt meg szája szélén.

- Szenteltem neked elég figyelmet a reggel folyamán. Még ennél is többet szeretnél? – Megtámaszkodott fél kézzel az asztalon, közvetlen mellettem, mire az agytekervényeim beindultak és egy hasonló mosolyt vettem fel én is. Lepattantam az asztalról, az ajtóhoz sétáltam és becsuktam azt. Neki támaszkodtam és tetőtől talpig végigmértem Chanyeolt. Hiába egy irritáló személyiség, a kivitelezése fenomenális.

- Mondja csak, magának van barátnője? – tettem felé néhány lépést, miközben a válaszára vártam.

- Még is milyen kérdés ez?

- Akkor talán meleg? – ültem vissza az asztalra keresztbetett lábakkal. – A hallgatás beleegyezés. – Megfogtam ingje gallérját és még mielőtt bármit is reagálni tudott volna, az ajkaira tapadtam, kezemet pedig hasfalára simítottam. Nekem kell ez az ember az ágyamba. Sőt, itt és most akarom Park Chanyeolt.