The Student Council's Secret: 4. rész - Következménye a védtelenségnek

Baekhyun érzi, hogy a húgyhólyagja hamarosan felrobban, így habozás nélkül felemeli kezét és kikéredzkedik a mosdóba. Átfut a folyosókon és Sehunt okolja, mert órák előtt megitatta vele a maradék bubbleteáját.

Rekordidő alatt ér oda az első emeleti mosdóhoz, ami a terem közelében található. Viszont megrémül, mert az ajtó zárva van és egy „Felújítás alatt” című tábla lóg rajta. Baekhyun nyög egyet és toporzékolni kezd a farkát markolva. Ismét átfut a folyosókon, megmássza a hosszú lépcsősorokat, hogy a lehető legközelebbi mosdóhoz érjen. Emlékszik, hogy van egy férfi mosdó közvetlen a női mosdó mellett, a diáktanács termével szemben.

Belép az üres helységbe, elmegy az undorító piszoárok mellett és lehúzza a zipzárját szabadon engedve farkát, hogy könnyítsen végre magán. Az érzés, ami mellkasába és veséjébe költözik, mint minden vizelés után, sóhajtásra készteti a megkönnyebbültségtől.

„Ahhh…”

Baekhyun körülnéz, mert totálisan biztos benne, hogy ezt a hangot nem ő adta ki. Felhúzza a zipzárját, megfordul és az enyhén elnyílt kabinhoz sétál.

„B-baszki!”

Baekhyun szemei hatalmasra tágulnak, a szívverése felgyorsul, ahogy a kabin ajtaja előtt áll. Az elméje azt súgja neki, hogy lépjen le onnan, vissza az órára, de a lábai meg sem moccannak. Körülnéz, majd közelebb hajol a nyitott ajtóhoz, hogy bekukucskáljon a résen.

A szemei golflabda méretűre tágulnak.

Tökéletesen látja onnan, amint Jongin három ujja teljesen elveszik Kyungsoo fenekében, ahogy a kisebbik az ölében terpeszkedik. Kezét szájára tapasztja, hogy szemtanújának kellet lennie a pár hanyagságának. Kyungsoo lábait még jobban széttárja, ahogy feljebb helyezkedik Jongin ölében, aki a WC ülőkén ül, ujjai pedig sebesen járnak a barátja fenekében.

„J-jongin… Gy-gyorsabban, kérlek,” nyögi fülébe, ahogy a vastag ujjak basszák őt. Nincs rajta alsó, csak az egyenruha felső része, ami mostanra teljesen gyűrött a fel-le ugrálástól. Jongin bólint, teljesíti barátja kívánságát ujjaival a szűk jártban.

„AH! BASZD!!! Ott!” kiált Kyungsoo és háta ívbe feszül. Baekhyun összerezzen a hirtelen hangra. Tudja, hogy, nem kellene néznie, nem kellene bámulnia azokat az ujjakat, ahogy ki-be járnak. De a teste nem mozdul, egy parányi érzés lappang benne, mélyebben mint  azt akarná.

„Megtaláltam,” mondja Jogin, vigyorog, ahogy ujjai ide-oda járnak Kyungsooban. Baekhyun eltűnődik azon, hogy vajon mi lehet az, amit Jongin találhatott, de mielőtt többet láthatna belőle közeledő lépteket hall.

Baekhyun kiegyenesedik, elhajol az ajtótól, a szívverése pedig már a fülében lüktet, a bűntudat pedig tőrként szúr a gyomrába. Ő egy kibaszott kukkoló, ahogy a gyanútlan fiúkat nézte szexuális tevékenységük közben. Bűnösnek és rossznak érzi magát, nem kellett volna ezt csinálnia, csak mert egy kíváncsi cicus. Becsukja szemeit, megrázza fejét és kifut a mosdóból.

Baekhyun abbahagyja a futást és egy kemény mellkasba ütközik homloka. Felnéz, és szemtől szembe találja magát Choi Minhoval, a suli egyik szívtiprójával, aki ennek ellenére egy érzéketlen személy. Baekhyun nyel egyet, ahogy Minho lebámul rá, tekintete teljesen üres.

„Ő az a srác, biztos vagyok benne,” a négy magas fiú közül suttogja az egyik Minho fülébe. Baekhyun ismeri őket. Mind harmadéves és félelmetes, szint úgy Minho is, mindemellett úgy bámul rá, mintha egy friss hús lenne. Baekhyun ismét nyel egyet, ahogy Minho gúnyosan felhúzza az egyik szemöldökét és beszorítja őt saját maga és a fal közé.

„Szóval te vagy Baekhyun. Ugye?”

„I-igen,” válaszolja, térdei meg-meg remegnek.

„Nagyon aranyos vagy,” felel Minho, társaiból mély nevetést kicsalva, amitől Baekhyunt kirázza a hideg.

„Hmm, érdekelne, hogy nézel ki ruha nélkül,” a többiek ismét vihogásban törnek ki. „Levehetjük őket?”

A szorítás Baekhyun csuklóján erősebbé válik és felfigyel arra, ahogy az ujjak két gombot kiszabadítanak az ingjén. Baekhyun megpróbál ellenállni, de Minho erősebbnek bizonyul nála és zokogásba tör ki, ahogy folytatja a kigombolást, felfedve csupasz kulcscsontját.

„Remek,” egy másik srác mondja, akinek Baekhyun nem tudja a nevét, de ötlete sincs arról, hogy ki lehet. Csak elakar tűnni innen és visszamenni az osztályba.

„E-engedj el,” könyörög és a könnyek kiszöknek szeme sarkából. „Á-állj, kérlek! N-ne csináld ezt!”

Minho melletti srác előhalássza a zsebéből a telefont és Baekhyunra irányítja. Szemei kitágulnak, szívverése kapkod, csak úgy, mint az egyenruháját gomboló ujjak.

„NE! KÉRLEK! Ne filmezz! Állj! Ne érj hozzám!!!”

„Milyen kitartó, huh?” mondja egy másik srác és megnyalja száját.

„Baekhyun, mi csak készítünk egy filmet az áthelyezett diákról, oké?” mondja édesen Minho, a hidegség mostanra eltűnt belőle. „Nem tudnál együttműködni?”

„Nem hiszek neked!” kiáltja Baekhyun és megrúgja Minho lábát. „Eressz!!!”

Baekhyun szembeköpi Minhot, amivel egy hangos baszd meg!-et csal ki belőle. Minho erősen pofán vágja hatalmas tenyerével. Baekhyun megszédül, a körülötte lévő személyek is forognak, az arca pedig fájdalmasan csíp.

„VETKŐZTESSÉTEK!” parancsolja Minho, letörli a nyálat az arcáról ideges szemekkel, amik Baekhyunt fürkészik. Baekhyun észhez tér, amint kezek barangolják be a testét.

„SEGÍTSÉG!!! NE!!! KÉRLEK!! SE--”

Egy tenyér tapad a szájára, beléfojtva mindenféle hangot, közben a négy srác pedig leveszi minden ruhadarabját. De mielőtt az alsónadrágját levennék, valaki ellöki a két fiút Baekhyuntól és a földhöz bassza őket, akár csak egy papírdarabot.

„Mi a faszt csináltok?!?!? MARADJ VESZTEG!!!”

A két másik srác elhátrál, amint meghallják a hangot, még a földön heverő fiúk elrohannak a többiek után. Minho csak idegesen bámul, felveszi a telefont a földről, de az elnök gyorsan rálép, mire a készülék összetört.

„Kapd be,” mondja az elnök hidegen és Minho elfut a többiek után, mintha az élete múlna rajta.

Baekhyun zokog, a könnyek végigfolynak arcán, az egyenruháját pedig remegő ujjakkal gombolja be. Chanyeol felé fordul, és ellenőrzi sokkos testét.  Észreveszi az ütéstől piros, lenyomatos arcát.

„Jól vagy?”

Baekhyun halványan bólint. Chanyeol tekintete felfedezi Baekhyun védtelen bőrét, figyelmesen, centiről centire. Az egyik kezét végigfuttatja haján, a másik kezével pedig erősen elkapja Baekhyun csuklóját.

„S-sun--bae…” mondja sírás közben, üveges, rémült szeme pedig az elnökön állapodik meg.

„Mi a faszt csinálsz itt ilyenkor!!?” kérdezi, a hangja magas, így biztos benne, hogy az elnök mérges.

„A mo-mosdóba men-mentem,” válaszolja még mindig sírástól küszködve. „É-én nem tudtam, én--”

„Ne gyere megint ennek a helynek a közelébe,” mondja Chanyeol ellentmondást nem tűrően, mire Baekhyun bólint. Chanyeol szorít a fogásán. „Megértetted!!?”

„I-igen,” válaszolja. „Értem.”

Chanyeol elereszti Baekhyun csuklóját, amit finoman elkezd masszírozni. Felnéz Chanyeolra, de ő másik irányba néz, miközben a homlokát fogja. Ez az első alkalom, hogy Baekhyun mérgesnek látja az elnököt, és azon tűnődik, hogy vajon aggódott-e miatta. A szívverése ismét felgyorsul, melegség költözik szívébe megmagyarázhatatlan idegességgel a gyomrában.

„Sa-sajnálom,” kér bocsánatot Baekhyun. „Az én hibám volt, Chanyeol-sunbae. Sajnálom… ha aggodalmat okoztam számodra.”

Chanyeol lemondóan sóhajt és Baekhyun nedves ajkait figyeli beszéd közben. „Felejtsd el, minden rendben.”

„Köszönöm… hogy megmentettél.”

„Az alelnököm vagy,” feleli Chanyeol, ami meggátolja Baekhyunt a mosolygásban, mert Chanyeol birtokos névmást használt. „Vigyáznom kell rád.”

„Mo-mondd meg… ha van valami, amit megtehetek érted viszonzásképp,” mondja, miközben az egyenruhája szegélyét piszkálja.

Chanyeol elmosolyodik. „Jó. Igazából, lenne itt valami.”

*

„Mi-mit csinálunk itt, sunbae?” szegezi kérdését Chanyeolhoz, amint a diáktanács üres termébe lépnek, azon belül is szórakozás céljából fenntartott részre. Az órák még folynak, így egyetlen diák sincs itt ilyenkor.

„Van most órád?” érdeklődik Chanyeol, miközben a TV-t és DVD lejátszót állítja be, a tekintetét pedig Baekhyunra irányítja.

„Nincs, beteg a tanárom,” válaszol a kanapén ülve és nézi, ahogy kiválaszt valamilyen CD-t és a lejátszóba teszi.

„Remek. Az enyém is,” mondja Chanyeol. „Vagyis tetteti, hogy beteg.”

Baekhyun kuncog a mondaton. „Most nézünk… valami filmet?”

„Ja, ha ez neked okés.”

„Persze! Imádnám!” kiált fel Baekhyun, arcán hatalmas mosoly jelenik meg. Rájön, hogy kicsit túl lelkes a dolgok miatt, így elrejti vöröslő arcát. „Ú-úgy értem, ja. Persze.”

Chanyeol elmosolyodik és Baekhyun mellé ül keresztbe tett lábakkal. „Túl izgalmas?”

„N-nem igazán,” lebiggyeszti ajkait motyogás közben. „Nincs popcorn.”

„Oh, ja, igaz. A popcorn,” Chanyeol felkel a helyéről. „Hamarosan visszajövök.”

„Ho-hova mész?” kérdezi Baekhyun és megragadja Chanyeol öltözékét, a hangja sugallja, hogy fél attól, hogy egyedül maradjon.

„A konyhába?” a mini konyha felé mutat, ami csak pár lépésre van a kanapétól, mire Baekhyun elpirul.

„Oh, oké,” elveszi kezét Chanyeolról.

„Mindjárt jövök,” mondja ismét Chanyeol, majd összeborzolja a kisebbik haját. Bólint egyet, egy mosolyszerűt formáz ajkaival, amikor megérzi az elnök meleg kezét feje búbján.

Chanyeol a konyhába megy és kivesz két zacskó popcornt a szekrényből. „Kérsz valamit inni?”

„A szóda jó lesz, köszi,” kiált neki a kanapéról, a film megnyitója pedig elkezdődik.

„Jól van,” elővesz egy parányi üveget a zsebéből és a kupakot leharapja róla. Egy röpke pillantást vet Baekhyunra, mielőtt jó néhány cseppet önt a színtelen és szagtalan folyadékból az alelnök poharába.

„Ennyi elég lesz,” suttogja maga elé, a drog közismert GHB vagy más néven folyékony ecstasy. A kábítószer baromi erős, a használóját percek alatt kiüti ekkora adagban.

Chanyeol gonoszul elmosolyodik, a hüvelykujját végighúzza az üvegcsén, mielőtt visszateszi zsebébe.

„Tessék,” odanyújtja a popcornt és a drogot tartalmazó vizet Baekhyunnak. Ő elmosolyodik és elveszi tőle, miközben Chanyeol pár centire leül mellé.

Chanyeol szeme sarkából figyeli, ahogy szájához emeli a poharat és néhányat kortyol belőle a szemét a képernyőn tartva. Chanyeol dobol az ujjaival ölében és várja, hogy a drog hatni kezdjen.

Tíz perc után, miután némán nézték a filmet, Chanyeol megérzi vállán a másik fejét. Felé fordul és felfedezi, hogy Baekhyun erősen zihál, a szemei félig le vannak csukva, majd finoman megragadja Chanyeol karját.

„Mi a baj, Baekhyun?” kérdezi ártatlanul, elrejtve önelégült vigyorát.

„S-sun--bae.. Én.. Én..” nyöszörgi nehéz lélegzetvételek közepette, az egész teste forr, mintha a tűzben égne. „É-én.. nem érzem.. jól magam…”

„Oh,” szólal meg hamis meglepettséggel és aggodalommal. „Mitől lehet ez?”

„N-nem… tu-tudom…” sóhajtozik Baekhyun, fáj a feje és a látása is ködös. A torka hirtelen kiszárad, így nem tudja folytatni mondatát. Nagyon álmosnak érzi magát, de mégsem tud aludni a forróságtól, ami az egész testét kínozza. Nem tudja, hogy mi történik körülötte, amit egyedül akar, az az, hogy az égés tűnjön el, hogy tudjon pihenni és aludni.

Chanyeol gyengéden elfekteti Baekhyunt a kanapén, így most már a hátán fekszik, lábát kényelmesen el tudja nyújtani. Nem mond semmit, egyszerűen képtelen szavakat formálni szájával. Nyugtató hatással van rá, ahogy ujjak simítják el haját a homlokából és gyengéden suttognak a fülébe.

„Figyelek rád. Ne aggódj.”

Halványan bólint egyet és az elnök homályos arcát figyeli, ahogy mosolyog rá. Nem igazán tudja, hogy mi történik, vagy hogy mi fog történni, hiába van ébren. Csupán védtelen és erőtlen, aki nem tud semmit mondani, vagy csinálni, amint elkezdik kigombolni az ingét. Túl forró, túl fojtogató, ellenben a hideg és finom ujjakkal a mellkasán.

„Semmire nem fogsz ebből emlékezni, amikor holnap felkelsz, Baekhyun,” szólal meg Chanyeol, ahogy szétszaggatja Baekhyun egyenruháját, ami végül a földön landol. Megemeli Baekhyunt, hogy levegye nadrágját az alsónadrággal együtt. „Így hatnak a drogok.”

Baekhyun meztelenül és tehetetlenül fekszik, lélegzete pedig még mindig szabálytalan. Lassan pislog Chanyeolra, ajkait enyhén elnyitja, de csak nyöszörgés csúszik ki rajta. Chanyeol elmosolyodik.

„Kibaszott gyönyörű vagy, nagyon gyönyörű,” suttogja, miközben Baekhyun káprázatos testét csodálja csillogó szemekkel. „És innentől kezdve az enyém vagy.”

*

Folytatjuk.

----------

Eredeti történet