The Secret Secretary: 1. fejezet

Baekhyun

Byun Baekyun vagyok közepesen elismert állampolgár. Vicces, jókedvű, kissé arrogáns és nagyszájú, de egy szeretni való kis dög vagyok. Gondoltam én. Az emberek többnyire idegesítőnek tartanak, mert sokat beszélek és néha sértő, szarkasztikus megjegyzéseimmel elüldözöm a vásárlókat. Emiatt repültem egy hete a most már csak volt munkahelyemről. Az utóbbi napokban állásinterjúról interjúra jártam, de többnyire vagy nem tetszettek vagy fordítva, vagy pedig kevésbé tartottak szimpatikusnak. Igazából nem is értettem, hiszen ilyenkor minden bájamat és kedvességemet bevetettem....

Megigazgattam a nyakkendőmet és a papíromon kihúztam a következő állomást. Ha ez sem jön össze esküszöm elmegyek felszopónak… Ezzel a gondolattal szálltam fel a villamosra, hogy az irányomat a közeli iroda felé vegyem. Az út hamar eltelt, a gondolataimba mélyülve bámultam ki az ablakon. Szerettem ezt a környéket, mert attól, hogy a városban volt mindenhol magas fák, szép virágok és zöld gyep terült el. Még ha mesterségesen is volt ide telepítve, gyönyörű volt. Ezzel a mondattal hagytam magam mögött a kis parkot és az iroda ház felé vettem az irányt. Baromi meleg volt ebben a rohadt öltönyben, de hát az elvárás az elvárás. Beléptem a hatalmas ajtón, és egy kétajtós szekrény méretű ember lépett mellém. Ő amolyan biztonsági embernek felelt meg. Elkísért a már hirdetésben is olvasott Park Chanyeol irodájához. Furcsa volt, hogy nem egy titkárnő telefonált fel és jelentette be, hogy itt vagyok. Fejbe csaptam magam, hiszen erre jelentkeztem... egy személyi asszisztens, aki elrendez mindent Park Chanyeolnak. Már a gondolatától is kirázott a hideg, hogy nekem pár percen belül jó pofiznom és nyaliznom kell, hogy megkapjam "álmaim" melóját. Kopogásra emeltem kezem, majd miután meghallottam a kiáltást beléptem.

– Üdvözlöm Park-sshi – hajoltam meg mélyen.

Chanyeol

A nyakkendőm hanyagul a földre volt dobva, az íróasztalon káosz uralkodott, én pedig el voltam havazva. Három nap telt el azóta mióta az asszisztensem felmondott azzal az indokkal, hogy túlságosan kemény voltam, túlhajszoltam őt és egy fikarcnyi ideje sem volt magára. De kérdem én, mi más dolga lehet azon kívül, hogy a segítségét nyújtsa nekem, Park Chanyeolnak. Én az vagyok, akinek mindenki szívesen dolgozik, hiszen jól megfizetek mindenkit, népszerű vagyok, gazdag, kedves, vicces, helyes és szerény. Talán szerény nem annyira. Egy alkalmazottam vállalkozott arra a nemes célra, hogy keres nekem új asszisztenst, de eddig nem járt sikerrel. Egyszerűen senki nem volt erre a feladatra alkalmas, hiszen nem csak arra van szükségem, hogy egy finom kávét főzzön nekem, annál azért egy kicsit többre tartom az embereimet, amiért rengeteg tiszteletet is kapok tőlük. Türelmetlenül keltem fel székemből és a hatalmas ablakokhoz sétáltam. Imádtam, hogy itt dolgozhatok, imádtam, hogy az vagyok aki, és elértem rengeteg mindent az életemben. Majdnem mindent. A mutatóujjammal elkezdtem rajzolgatni az ablaküvegre, majd forró leheletemet ráfújtam. Elmosolyodtam a béna szíven, amit sikerült odamocskolnom, de hamar megakadt a szemem egy srácon, aki a cég ajtaja felé loholt és tökéletesen szemügyre vehettem az irodából, ahol az interjúkat tartottam. Valószínűleg ő lesz az, aki ma már negyedszerre próbál szerencsét nálam, hogy felvegyem. Gyors léptekkel az asztalhoz siettem, átdugtam a fejem a nyakkendőmön és bevágódtam a székbe. Hamarosan meghallottam kopogását, mire beinvitáltam. Az elmúlt napok emberei közül ő volt eddig egyedül az, aki megadta nekem a kellő tisztelet. Odamentem hozzá kezet ráztam vele és egy kicsit én is meghajoltam.

– Üdv Baekhyun, Park Chanyeol vagyok, kérlek foglalj helyet – mutattam rá a székre, majd én is helyet foglaltam vele szembe.

Baekhyun

Megvártam amíg először ő foglalt helyet, majd én is befészkeltem kerek kis fenekemet a székbe.

– Szép iroda – mosolyodtam el őszintén, mert tényleg tetszett, igényes volt és nagyon jó ízléssel volt berendezve. Bár azért látszott a káosz Chanyeol asztalán és néhány helyen már egy tűt sem lehetett volna leejteni. – Nos uram, kérem mondjon valamit. Tudja, nagyon izgulok... őszinte leszek, nem ez az első állás interjúm ma, szóval kérem elnézését, ha kicsit össze-vissza mondatokat alkotnék – zavartan nevettem egy aprót.

Chanyeol

Kinevettem. Hangosan kinevettem szegény gyereket, de hamar moderáltam magamat és rákönyököltem az asztalomra, amennyire a rumli hagyta. Szóval mondjak valamit, hát akkor tessék.

– Tudod, hasonló cipőben járunk, annyi különbséggel, hogy nálam nem az első ember vagy, aki jelentkezett az állásra szóval, – néztem szemeibe komolyan – ha akarod a munkát, akkor nagyon meggyőzőnek kell lenned. A cég, gondolom mint tudod, vagyis remélem, hogy tudod elég sok mindennel foglalkozik, melyek nagy részének én vagyok az igazgatója és az én tulajdonomban áll. A legjobban menő águnk jelenleg a különböző alkatrészek legyártása. Rengeteg külföldi megrendelőnk van, így nagyon sokszor kell utaznom, szóval hatalmas szükségem van az asszisztensre, aki mindig készenlétben tud állni. Persze rendes fizetséget megkapva, minél jobb teljesítmény, annál több won. Korrekt nem? – mosolyogtam kedvesen. – Beszélj magadról kérlek pár szót és arról is, hogy miért jelentkeztél hozzám, khm… vagyis hozzánk.

Baekyeol

– Igen? – mosolyodtam el és végig mértem arcát. Különös, nagyon fiatalnak néz ki, szinte nem is mondanám többnek huszonötnél. – Nos, akkor ne is gondolkozzon tovább – mosolyogtam rá. – Az előző munkahelyemen is szinte én rendeztem mindent, úgyhogy kiképzett vagyok ez ügyben. Jó fej is, értem a vicceket, ami nem utolsó dolog. Ha üzletkötésről van szó, abban is nyerő ember vagyok, mert nagyon sokat tudok beszélni megállás nélkül és jó meggyőző képességgel rendelkezem – dőltem hátra elégedetten és a téglalap mosolyomat Chanyeolra villantottam. Baromi helyes egy ember... Hülye lettem volna felmondani nála, bár valószínűleg heteró.

Chanyeol

– Hát az való igaz, hogy be nem áll a szája – motyogtam magam elé. – Na akkor, köszönöm szépen, hogy eljöttél, igen meggyőző voltál, – viszonoztam mosolyát – de majd értesítelek arról, hogy miként döntöttem. Legkésőbb holnap reggel kilencig értesítelek, ha fel vagy véve, ha nem. Ha nem hívlak véletlenül, akkor nagyon rossz benyomás voltál, de ettől nem kell félned. – Felálltam a helyemről, a szekrényhez igyekeztem, ahonnan elővettem néhány dokumentumot, ami fontos lehet Baekhyun számára. – Ezeket nézd át, mert ha hívlak, akkor holnaptól már jönnöd kell és jó lenne ha ezeket tudnád – álltam meg az ajtóban és kinyitottam. – Örülök, hogy megismertelek – simítottam végig hátán, ahogy kikísértem, majd gyorsan bevágtam magam mögött az ajtót és törökülésbe ültem le előtte. – Basszameg – kiabáltam fel hangosan.

Baekhyun

Egy pillanatra megmerevedtem és csak néztem rá ijedten, hogy mit fog mondani. Szóval szimpi vagyok neki, de fenn áll az esélye, hogy nem engem hív. Hát remek, nem akarok talomba tanulni ennyi faszságot... A kezembe nyomta a cuccokat, amiket fontosnak talált. Minden mozdulata olyan kapkodó volt, most vagy alig várja, hogy elhúzzak vagy befog fosni. Remélem az utóbbi.

– Hát akkor köszönöm a lehetőséget és várom a hívását – hajoltam meg mélyen és elballagtam a kijárat felé. Valami kiabálás félére lettem figyelmes, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, így inkább hazafelé vettem az irányt. Otthon bele olvastam az anyagba, de mindent csak felületesen futottam át, hogy ha mégse lenne rám szüksége fölöslegesen ne erőltessem meg magam.

Chanyeol

A mai nap még két jelentkezőt fogadtam, de egyszerűen alkalmatlanok voltak. Az összes egytől egyig alkalmatlan volt. Három olyan ember volt, akiket még eltudtam volna képzelni, de mindegyikben volt valami kivetni való. Vegyük először is Yixinget, akiben minden tökéletes volt, de nem beszélte megfelelő szinten a koreai szaknyelvet. Luhan túl lassan beszélt és végül Baekhyun. Ő róla viszont sütött, hogy meleg és nem akarnék ismét úgy járni, mint egy régebbi asszisztensemmel, hogy ki kellett rúgnom, mert egy riválisom baszta. Nem kis balhé volt akkor, bár én jöttem ki belőle jobban. Nagy gondolkodásom közepette szálltam be a kocsimba és hajtottam el egy közeli bárba, ahová sűrűn járok el kikapcsolódni, mert a túl sok stressz mellett nem könnyű bármit is csinálni. A pultostól a szokásos koktélomat kértem és magam elé bambulva kezdtem belőle kortyolgatni.

Baekhyun

Otthon miután átfutottam az anyagot, előszedtem pár elegáns ruhát, bár nem bőségeztem belőlük, legalább ingből volt vagy kismillió. Leterítettem a holnapi göncömet és elmentem fürdeni. Nem tudom miért vagyok benne olyan biztos, hogy enyém lesz a munka, de valamiért mélyen érzem, hogy jó a megérzésem. Ezzel a gondolattal és egy hatalmas mosollyal szálltam ki a zuhanyzóból, bekentem az arcomat, majd fogmosás után az ágyamba vetettem magam. Éppen már majdnem elaludtam, amikor csörgött a telefonom, és egy kissé ittas Chanyeol szólt bele, hogy fel vagyok véve. Képzeletben pedig lepacsiztam a megérzésemmel.

– Elnézést de... haza tud menni? Nem túl ittas? – köszörültem meg a torkom. Nem akartam pofátlan lenni, de meg kell hagyni, kicsit aggaszt, hogy részegen hívott fel.

Chanyeol

Az este folyamán rengeteget ittam, ami tőlem nem volt megszokott, de elegem volt az utóbbi egy hétből. Az érzelmeimet teljesen földbe döngölték, megcsonkították és felgyújtották. Éjfél lehetett, amikor úgy döntöttem, hogy én most elindulok hazafelé. Szörnyen unatkoztam így hirtelen indíttatásból felhívtam Baekhyunt, hogy ő az én emberem, de a kérdése meglepett. Most komolyan ennyire részeg lennék? Próbáltam megállni egy lábon és a fal irányába eldőltem, de az megtámasztott.

– Hát hogyne, sima ügy lesz! Kösz, hogy aggódsz. Holnap az irodámba gyere kilencre. 25. emelet 2531-es ajtó. Csók! – és kinyomtam. Csók? Ok, én tényleg részeg vagyok. Mire észbe kaptam rájöttem, hogy én a céghez gyalogoltam és nem haza, így kénytelen voltam most már itt aludni. Amikor felértem az irodámba, megszabadultam bűzös gönceimtől, elterültem a puha szőnyegen és az álmok tengerébe csobbantam.

Baekhyun

– Hát rendben van… – Én nem lennék benne olyan biztos, de ha azt mondja nincs baj, akkor én elhiszem. Nem kellett sokáig forgolódnom, mert egyből visszaaludtam, reggel pedig frissen kimásztam az ágyból, rendeztem magam és gyors öltözködés után elindultam. Ez a cég kész labirintus, vagy  tizedjére tévedtem el, mire végre valaki megmondta a pontos ajtónak a címét 2531. Ezt a fejembe véstem. Bekopogtam, nem jött válasz, megint bekopogtam, de továbbra sem jött a válasz, így benyitottam, de a látvány, hogy Chanyeol egy szál boxerben feküdt a szőnyegen, nem erre számítottam. Leguggoltam mellé, majd fejét kezdtem el simogatni.

– Chanyeol-sshi... ébredjen – végighúztam ujjamat hátán és átmerészkedtem oldalára is. – Chanyeol... ébresztő – ráztam meg egy kicsit, ez már hatással volt rá, mert elkezdett nyöszörögni.

Chanyeol

A piszkálásom nem akart alább hagyni, lassan kinyitottam a szemeimet és a hátamra fordultam. Megpillantottam Baekhyunt ahogy mellettem guggolt és érdekes kifejezéssel nézett rám. Lepillantottam magamra és teljesen zavarba jöttem, gyorsan felpattantam és megköszörültem a torkomat.

– Jó reggelt, elnézésedet kérem a kellemetlenségért, ha most megbocsátasz – beviharoztam a fürdőbe, lezuhanyoztam és elővettem egy tiszta öltönyt. Muszáj volt itt is tárolnom, mert nem ez volt az első alkalom, hogy itt éjszakáztam. Kiballagtam, Baek pedig a széken üldögélt és bámészkodott minden felé. Jó kis első munkaélményt nyújtottam neki. Helyet foglaltam vele szembe és a fejemet kezdtem masszírozni. Szörnyen másnapos voltam. – Először is, kérlek tegezz. Másodszor is, készíts nekem kávét kérlek – mutattam egy ajtó irányába, ami az ő irodája lesz. – Nyugodtan nézz ott majd körül, az lesz a te irodád, de először is kávét. Gyorsan. – Lehajtottam a fejemet az asztalra és vártam.

Baekhyun

Ahogy megfordult elkerekedett a szemem és alaposan végigmértem a testét. Sajnos nem sokáig tudtam csodálni azt a gyönyörű hasat, mert felpattant és a fürdőbe botorkált. Nem is tudtam, hogy itt ilyen is van. Elmentem neki kávét készíteni és egy gyógyszert is pakoltam a kockacukor mellé.

– Köszönöm, akkor ha magadhoz tértél mond mihez kezdjek, nagyon sok itt a papír – nevettem, majd leraktam elé a kávét és egy pohár vizet, hogy betudja venni a gyógyszerét.

Chanyeol

Tetszett, hogy gyógyszereket is hozott, emlékeztetett az előző asszisztensemre, mert ő is mindig ilyen figyelmes volt. Bevettem a gyógyszert, ledöntöttem a kávét magamba és elégedetten keltem fel. Megragadtam a kezét és behúztam magam után az irodájába.

– Nyugodtan rendezd át, csinálj bármit itt amit akarsz, hogy neked is megfeleljen – engedtem el a kezét. – Itt van a naptár, nézd át kérlek a programomat és alkalmazd úgy az idődet, hogy mindig velem kell jönnöd azokra a helyekre, amik pirossal bevannak keretezve. Igazából... mindenhova – vakartam meg a tarkómat. – Holnap Busanba kell utaznunk, készíts elő mindent. Foglalj szállodát, sofőrt és készíts pontos ütemtervet.

Baekhyun

Behúzott az irodába, majd kiadta az utasításokat. Egy pillanatra rosszul lettem annyi mindent sorolt fel, én meg csak ártatlanul ácsorogtam és pislogtam rá.

– Uhm rendben van, a legjobbat hozom ki magamból – hajoltam meg. Szóval mindenhova mennem kell vele. Mivel mondta, hogy figyeljek oda az árakra, mert van egy limit, így annak fejében rendeztem a szállást. Egy baromi drága hotelben volt már csak hely, szinte az összes hotel tele volt. Nem véletlen, itt a jó idő indul a szezon és jön a sok turista. Félek, hogy mérges lesz, ha megtudja, hogy egy szobában fogunk aludni. – Chanyeol – kidugtam az ajtón a fejemet. – Van egy kicsike gond. A holnapi szállásunkat csak abba a drága hotelba tudtam lefoglalni, az összes tele van... és mivel mondtad, hogy gazdálkodjak, így egy szobát kértem kettőnknek – haraptam ajkamba és nem mertem ránézni.

Chanyeol

Hamarosan magára hagytam és a teendőimmel kezdtem foglalkozni, azonban mindig eszembe jutott, hogy szinte pucéran látott és ez teljesen kizökkentett a koncentrációból. Ki kellene rúgnom, ez sok kellemetlen szituációt szülhet így még. Nem sokára kinyitotta az ajtót és megszólalt.

– Oh, huh – kerekedtek el a szemeim. – Nem hiszem, hogy ez olyan jó ötlet, de majd megoldjuk – erőltettem magamra egy mosolyt. – Maximum pótágyon alszol – sétáltam oda hozzá és a kezébe adtam papírokat. – Nézd át, holnap velük fogunk üzletelni és meg kell kaparintanunk a támogatásukat, mert nagyon jó kapcsolataik vannak. És sok pénzük. És jól néz ki a vezérigazgató lánya – toltam vissza az irodájába.

Baekhyun

Bólintottam egyet és kicsit megnyugodtam.

– Már intéztem, azt mondták, ha van nekik raknak be – mosolyodtam el. A sok papírt a kezembe nyomta én meg kissé megzuhant fejet vágtam rá. – Rendben felkészülök, és megteszek minden tőlem telhetőt – hajolok meg.

Túl udvarias vagyok ma. Még, hogy jól néz ki az igazgató lánya... Megforgattam a szemem és lehuppantam átnyálazni a papírokat, majd végre eljött az ebédszünet. Chanyeol elhívott magával kajázni, mondván hogy ismerkedjünk jobban össze. Én pedig boldogan pakoltam össze a dossziékat egymás tetejére.

– Hova megyünk?

Chanyeol

Hamar eljött az ebédszünet szerencsére, mert már megpusztultam az éhségtől, de nem bírtam volna most bármit megenni, csak tonkatsut bírtam elképzelni a gyomrom mélyén, így meghívtam magammal Baekhyunt is, hogy ne unatkozzak és tudjak már azért valamit róla, ha már egyszer nekem dolgozik.

– Van egy jó étterem a sarkon, sok féle fogásuk van és isteni náluk a tonkatsu, így oda megyünk – szálltunk be a liftbe. Nekidőltem az oldalának és végig mértem a srácot. Elég jól nézett ki. Igényes volt, stílusos és olyan ártatlan külseje volt, bár biztos voltam benne, hogy nem olyan ő amilyennek mutatja magát. – Elfelejtettem, mikor is születtél?

Baekhyun

Elmosolyodtam.

– Szuperül hangzik, akkor menjünk, mert farkas éhes vagyok! – beléptem mellé a liftbe és nekidőltem a falnak. – 1992 május 5.én – doboltam ujjammal. – Apropó, te hány éves vagy? Mert nem nézel ki túl öregnek, sőt. – Kiszálltunk a liftből és elindultunk az étterem felé. Mint kiderült pár hónappal fiatalabb nálam. A kis pulya. Előre engedett, majd kihúzta nekem a széket. Mintha egy randin lennénk. Magamban jót kuncogtam rajta, mert baromi aranyosan viselkedett.

Chanyeol

Illedelmesen viselkedtem vele, mert teljesen megérdemelte, hiszen tisztelettel bánt velem és a reggelt sem hányta a szememre. Fura volt azonban az, hogy ő az idősebb, lelkiismeret furdalásom volt azért, hogy nem figyeltem oda jobban és csak úgy letegeztem, de már nincs mit tenni. Megvártam még ő is kiválasztotta, hogy mit kér enni. Gyorsan elszaladtam mosdóba, közben rendeztem mind a kettőnk számláját. Kértem még mellé két süteményt, amivel reméltem nem fogtam mellé.

– Szóval – láttam neki az ebédemnek – egyedül élsz? Van valakid? Szüleid? Mi a véleményed eddig, meg fogod tudni állni a helyed mellettem? – záporoztam el a kérdésekkel, de nem tehettem róla. Tudni akartam róla a lehető legtöbbet, de nem tudom miért. Ritkán vagyok ennyire érdekelt valaki felé.

Baekhyun

Elnézelődtem még ő mosdóba volt. Szép hely, tágas nem túl puccos, de érezteti az emberrel, hogy nem is egy olcsó hely.

– Uh de jól néz ki, nagyon éhes voltam már – csaptam össze tenyerem és evőeszközt ragadva bele kóstoltam. – Igen egyedül élek, a szüleim vidéken, nincs se barátnőm se barátom. És tökéletesen megfogom tudni állni a helyem, kitartó vagyok, úgyhogy egy csepp félelmed se legyen.

Chanyeol

Ledermedtem egy mondatánál. Se barátnőm, se barátom, tehát ez azt jelenti, hogy?

– Te biszex vagy? – csúszott ki a számon a kérdés hirtelen, a kelleténél hangosabban, mire páran odakapták a fejüket. – Ne haragudj, – húztam be a nyakamat – de most egy kicsit ledöbbentem. Azt hittem, hogy full meleg vagy, de akkor most megnyugodtam. Ehhez majd lenne pár kikötni valóm, viszont majd az irodában elmondom. – Az ebéd többi részét csendben folytattuk, hamar végeztünk, beles a gyerek. Elvitték a tányérjainkat, amikor Baekhyun fel akart kelni, de visszahúztam. – Kértem nekünk sütit. Remélem szereted a jó csokis süteményeket – mosolyogtam. – Ja és a számlával se törődj.

Baekhyun

– Öhm igen, de esetleg nem akarod még hangosabban elkiabálni, hogy a hátsó asztalnál is hallják? – morogtam a tányéromba, majd elmosolyodtam. – Semmi gond nem olyan nagy gáz, sokan hiszik, hogy meleg vagyok. Pedig volt már barátnőm 2 évig. – Már álltam fel, amikor visszahúzott. Megszeppenve néztem felé és felcsillantak szemeim mikor lerakták elém a sütit. – Ha most nem a főnököm lennél, egy cuppanós puszit adnék – nevettem kicsit idiótán, amit ő is megmosolygott.

Chanyeol

– Na, óvatosan mit mondasz azért – mosolyogtam tovább. – Tudod nem bunkóságból, nincs bajom a melegekkel, de azért örülnék, ha rólam nem hinnének semmi ilyet, kell az a lány és remélem segíteni fogsz ebben – kacsintottam. Miután befejeztük visszaindultunk a céghez. – Tudod azért mondtam azt amit, mert volt egy olyan asszisztensem aki dugott egy ellenfelemmel és halszál híján múlt, hogy nem én jöttem ki belőle rosszul, úgy hogy a vágyaidat kérlek ne itt éld ki – kocogtattam meg feje búbját. Olyan kis pici hozzám képest.

Baekhyun

– Nézd én nem fogok rád mászni ha ettől félsz – kuncogtam es megcsóváltam fejemet. Milyen kis édes. – A titkárod vagyok nem a kerítőnőd – csíptem oldalába vigyorogva. – Uhum, ettől sem kell félned, bár attól függ, viszont sosem engedem, hogy a magánéletem a munkámmal fonódjon össze. – Elvettem kezét fejemről és szépen ellöktem. – Utálom, ha a hajamhoz érnek.

Chanyeol

– Nem félek én attól, hogy rám mászol, nem úgy nézel ki, mint aki ilyen bátor tettre vetemedik – simogattam meg ellökött kezemet. – Hát már pedig az is beletartozik a feladatkörödbe, ami nekem nem megy, azt neked kell megoldanod, úgyhogy kezdheted a dolgokat kiokoskodni. Tudod, elég béna vagyok csajozás terén, a múltkor is… ah mindegy hagyjuk is, még csak most ismertelek meg és nem vagy még az érzelmi tanácsadóm – komorodtam el, ahogy eszembe jutott a legutóbbi csalódásom.

Baekhyun

– Honnan tudod, nem ismered a titkos oldalamat – nevettem egy nagyot, közben elvettem az asztaláról egy stóc papírt. – Nézd, nekem elmondhatod, bár nem vagyok lélek ápolásban a legjobb, de ha úgy érzed, hogy már megnyílsz nekem, én szívesen fogadom – borzoltam össze haját. Olyan, mint egy nagyra nőtt ovis.

Chanyeol

– Na, én se szeretem ha a jól belőtt hajamat szétcseszik, bár ma nem csináltam vele semmit – próbáltam visszaigazítani, hogy álljon is valahogy. – Hát még nem tudhatom, hogy milyen vagy, így megtartom magamnak még ezeket a dolgokat, mert akkor rájössz milyen is vagyok én valójában. Ami nem biztos, hogy tetszeni fog – kacsintottam rá. – Kérlek, nézz körül a gépeden, hogy van-e valamilyen fontos újdonság, vagy új megrendelés.

Baekhyun

– Annyi baj legyen – vigyorogtam. – Nem volt ma nagyon belőve, még talán jobban is néz ki, mint ahogy kinézett – slisszoltam el az asztala mellett nevetve, majd bementem az irodámba. – Hogy rájöjjek egy nyomi vagy? – vigyorogtam, majd hozzám vágott egy könyvet, mert szemtelen vagyok. – Van egy új megrendelés – olvastam fel hangosan nevetve.

Chanyeol
– Attól még, hogy megengedtem, hogy tegezz, ne legyél szemtelen, tisztelettudó legyél, nagy ember vagyok ám én, szó szerint is és a világban is – nevettem vele együtt. Bírtam a srácot nagyon, örültem a részeg mivoltomnak, hogy őt választottam. – Komolyan? Kitől? Mond, hogy valahonnan Európából kérlek! – gyermeki izgalommal szaladtam át az irodájába.

Baekhyun

– El kell szomorítsalak, Japán – rántottam vállat és lelomboztam gyermeki vigyorát. – Ne haragudj, nem tudok hazudni – nevettem fel, majd megveregettem vállát. – De felvettem a kapcsolatot egy európai céggel, talán német. Úgy tűnik érdekli őket a dolog.

Chanyeol

– Zseniális vagy! A németek elég jók a piacon – ráztam meg a csípőmet izgalmamban. – Amint jeleztek szólj! Ja és amúgy remélem nem nagy kérés, hogy otthon is figyeld ezeket a dolgokat, ugye? Fél hatig vagy hatig van amúgy a munkaidőd, attól függően, hogy meddig ebédelsz vagy ebédelünk. Most magadra hagylak, van néhány elintézni valóm oda kint, a számom az asztalodon, ha van valami – azzal magára hagytam az irodában és visszamentem a tegnap elhagyott kocsimért.

Baekhyun

– Tudom határtalan a zsenialitásom – vigyorodtam el elégedetten. – Okés, de ha nem bánod azért magamra is ejtenék egy kis szabad időt, ha már nem dolgozom. Oké? – adtam a kezébe egy készen levő stócot. – Oké menj csak, én lassan végzek, szóval ha van még valami add és csinálom.

Chanyeol

Sms-ben írtam le neki, hogy nyugodtan menjen haza, ma már én sem megyek vissza, és hogy holnap félhétre legyen a cég előtt indulásra készen. Amikor elértem a kocsimhoz újra megpillantottam a bárt és egyszerűen nem bírtam ellenállni. Ismételten bementem, helyet foglaltam, kértem és néztem ki a fejemből. Utálom ezt a régóta kísértő magányosságot.

Baekhyun

Visszaírtam neki egy "oke"t, majd összecsuktam mindent és elindultam hazafelé. Úgy döntöttem benézek a kedvenc báromba is még indulás előtt.  Intettem a pultosnak, majd leültem egy csávó mellé.

– Hát te mit alkeszkodsz itt? – nevettem fel és végigsimítottam karján, hogy felhívjam magamra a figyelmét.

Chanyeol

A negyedik feles után felhívtam legjobb haveromat, hogy azonnal tolja ide a képét, de sajnos a barátnőjével volt, így addig hívogattam olyan embereket, míg végül valaki szándékozott lejönni, hogy meghallgassa nyomoromat. Épp egy lánnyal szemezgettem, amikor valaki végigsimított karomon.

– Bocs, várok valakit – motyogtam magam elé, majd ráemeltem az illetőre a tekintetem. – Baekkie te mit keresel itt?